Rettenet.
A ma délelőtt csendes idegbajban telt. Láttam, hogy Barni nagyon fáradt, igyekeztem nyugodt maradni. Első akadály az ébresztés... Márton mostanában egy mondatot ismételget: "Sosem hagysz aludni, miattad nem tudok pihenni!" :) Hanga egyszerűen csak mérges... Nagyjából folyamatosan, éjjel-nappal... Domonkos általában rám mérges és úgy általában a világ nem jól működik... Dániel még mindig egy hihetetlenül vicces, jókedvű cuki pasi, aki viszont minden pozitívumát ügyesen kihasználva egyszerűen szöfigadatlanná vált... Csak azért sem teszi meg ezt, vagy azt... 20 fokban is előfordul, hogy télikabátot és gumicsizmát követel... Azt hiszem fáradt vagyok... Legyen... Vegye fel... Este úgyis kimosom a csuromvizesre izzadt ruhácskáit, ovoda után megtörölgetem vizes haját....
Hanga egyre ügyesebb... Most próbálgatja magát... Egyedül szeretne iskolába járni... Néha meg is engedem neki, bár van 2-3 veszélyesebb kereszteződés is.... Ma reggel is előre ment, hogy ne késsen. Én Mártont és Dánielt az új "szuperautóval", ahogy Dániel nevezi, vittem. Az óvodában meg kellett csodálnia Jolandának és Esthernek is az új bakfietsünket. :)
Hazaérve Domonkos ingerülten szegezte nekem a kérdést a mostanában megszokott stílusában: "megcsináltad a rajzot?" Ezt jelenti, hogy az iskolai házi feladat rajzolást én készítem neki. Szivesen csinálom, nem esik nehezemre, tudom, hogy nem szeret rajzolni, tudom, hogy szépen meg tudná rajzolni, csak közben idegbajt kapna, s az egész hosszú-hosszú órákat venne igénybe, esetleg napokat, vagy éjszakákat is...Szóval megrajzolom neki, akár helyes, akár helytelen. Nem tartom jónak, hogy ezt a készséget ugyanúgy osztályozzák, mint a matekot... Egyébként az iskolai rajzai is jók. Próbálok neki segíteni, de mostanában csak beszólásokat kapok tőle... Elmondja, mit hogyan szeretne... Majd a végén megjegyzi, "ez egész jó lett"... én meg ezt a kis mondatocskát zsebre teszem "köszönöm" gyanánt...
A rajzokkal elkészülve elszaladtam Dánielért, onnan pedig Hangáért és Marciért, akik most újra hazajárnak ebédelni... Ezalatt Dombi elszállt. Mikor hazaértünk, ő éppen kiviharzott a lakásból maga után egy kisebb földindulást hagyva... Ide értendő, hogy az idő hiányában még ki nem pakolt vásárlás tej része kiszakadva, széttörve hevert a földön, eláztatva a táskámat és annak minden tartalmát...
...és még csak 11 éves...
Hazaérve délután még egy pluszt is sikerült hozzáadni a napi kedvességhez... A telefonját egy idegen biciklijének a csomagtartóján hagyta, ahová azért tette, mert a táskáját pakolta a biciklitárolóban... Persze fogalma sem volt, mit kell ilyenkor csinálni (noha nem először fordult ez elő), s csak idegesen rohangált fel-alá... Végül sikerült felhívni a konzit, megtalálták a telefont...
Marci iskola után Dietmarral találkozott, Hanga végre talált egy hatodikos lányt, aki szintén lómániás, s vele együtt mentek a Hestar melletti lovardába, az Esby-be, ahol a lány lovagol
Az esti mókát is szívesen kihagynám mostanában... Mivel nincs kádunk, a fürdés négyszer tovább tart... Akis homokozó-kádba nem férnek el... Csak veszekednek, rugdossák egymást, s a legújabb harci téma, hogy ki fürödjön Sámuellel...
Az esti rituálé így két órán át tart...közben még gyorsan levágtam Dombi haját is.... Miután Sámuel elaludt, Hanga és Dániel lecsendesedett, kicsit még hegedűltünk Marcival, aki elég érdekesen szokott gyakorolni. Először is, az, hogy szokott, költői túlzás... Penget három hangot, majd elterül az ágyamon a fáradtságtól (a nap bármelyik szakában gyakorolunk is). Ma este sem volt ez másként... S amikor már legszívesebben tüzet okádnék... Hiba nélkül, tisztán eljátsza, amit kell.... És én elnevetem magam, s kedvem lenne egy nagy taslit adni neki, amiért 40 percet elvett az életemből ahelyett, hogy 5 perc alatt lezavartuk volna ezt a kis gyakorlást... Mindegy, megvolt, békében végeztünk,ez a lényeg.
Ezek után Domonkos a semmiből előkapott egy újabb vitát.... Jó éjszakát helyett csak ennyit mondott nekem: "ugye tudod, hogy mindenki utál téged? Ugye tudod, hogy nem kellesz senkinek?" ... Eddig nem tudtam... Jó éjszakát drága Dombi! ❤️