MONDAY, OCTOBER 28, 2013
Szombati csodás napunkról kell feltétlenül mesélnem…
A pénteki eső után csak reménykedhettünk a jó időben… reggel azonban már nem esett, igy egy röpke ötlettől vezérelve – kössük össze a kellemeset a hasznossal – Dombi focistának öltözésével egyidőben magamra öltöttem a nyúlcipőmet, s igy indultunk el kettecskén 8.25-kor a focipályára… futva…
Dombi nem sokáig birta a 2 méteres nyomtávomat, igy néha sétáltunk is, de azért lendületesen futottunk is
Ő ott maradt a pályán focizni, én meg a “nyuszis parkban”, hivatalos nevén “Ursula parkban”
még futottam néhány kört… úgy kifulladásig, majd haza, ahol beálltam egy bizonyos apró kortingsbon, vagyis kedvezménykártya lelkes keresésébe Barni mellé….
Egyre idegesebben kerestük a kis papirfecnit, ami egy Rijswijk-i vidámparkba jogositott minket kedvezményesen belépni. Nem vagyunk nagy vidámpark-látogatók, merthát ugye a mi időnkben…
de ezt a bónt a gyerekek az osztálykiránduláson kapták, ők szintén ott voltak, a Drievliet nevű vidámprkban…. végül megtaláltam a cetlit
igy legalább elkezdhettünk kapkodni, hogy meglepjük a gyerekeket, akik nem is sejtették, mire készülünk… gyorsan egész napra szendvics, innivaló, alma, pelus, váltóruha… babakocsi, esőkabát, fényképezőgép stb… A gyerekek nem is értették, mire ez a nagy kapkodás, majd mindenkit bepakoltunk az autóba, Dombiért kicsit késve mentünk, de nem bánta, az edző, Nico, aki egyébként egy külön történetet érdemelne, agyondicsérte a mi Dombinkat a szuperfantasztikus játéka miatt 
Márton öröme, mikor megpillantotta a szines traktorokat…
Végül fél 11 körül elindult a csapat… izgultak nagyon, találgatták, hova is megyünk… vicces volt, mindenféle variáció született, állatsimogató, konzi, lovaglás, erdő, séta… én még bedobtam a “kedvenc” vásárlás témát is, no erre mind orditani kezdett: “neeeeeeeeeee!!!”
:):) …de azután rákanyarodtunk a varázsútra… a két nagy rögtön ráismert és együtt kiabálták “Drievliet!Drievliet!!!” hihetetlen volt az örömük! Hát még a miénk, mikor kiszállván az autóból egy kedves hölgy lépett hozzánk két db félárú belépővel, amit szeretne nekünk eladni, mivel két családtagja lebetegedett, s igy rajta maradtak a jegyek, vasárnap viszon bezár a vidámpark és tavaszig zárva is lesz…. no igy jutottunk két szuperolcsó belépőhöz
s már csak a három nagynak kellett kedvezményes jegyeket venni… nem volt olcsó, (igy ünnepeltük, hogy az egyik kórus végre utalt, s a bankszámlánk végre elmozdult a hosszú napokig, majdnem hetekig nyomasztó 1euro 9 centes holtpontról
) de nagyon megérte. Éppen egy ilyen mulatozásra volt szükségünk, hiszen az elmúlt két hónapban kb. egy hetet láttuk Barnit egy-egy napos leosztásban…
Bevetettük hát magunkat a vidámparkba, ahol tényleg minden annyira mesés és szines volt. Nagyon emlékeztetett minket a Disney Land-re (ahová a legtöbb ismerősünk természetesen nem vágyik, nekünk mégis életreszóló boldogságos emlékeket adott…)
Először Barátunkat kicsit meg kellett puhitani, mert ő picit megijedt a nagy sokadalomtól, pedig nem is voltak sokan, valószinűleg a bizonytalan időjárás miatt… szóval Márton az első 10 percben jobb szeretett volna inkább az ágyikójában aludni
No, de mikor meglátta a bejáratnál a hatalmas szines traktorokat… s megtudta, hogy ő vezetheti… az ám a varázslat
Persze rögtön sorba álltunk….s mielőtt mi következtünk volna láttuk, hogy nekünk egy zöld traktor jut majd… ekkor Barátunk kijelentette, hogy ő pirosat, vagy narancssárgát szeretne…
no, mivel igen érzékenyen indult a mulatozás, jobbnak láttam helyet cserélni a mögöttünk álló családdal, akik simán belementek a cserébe, igy kerültünk a bárányos, narancssárga traktorba 
Márton vezetett, mi meg örültünk, hogy élvezi! Persze mi is élveztük! 
Traktorozás után csúszdázni mentünk. Végre egy csúszda, amin én is gond nélkül lecsúszom, nem, mintha eddig bármikor is zavart volna, hogy rajtam röhög egy játszótér, de legalább legális és a gyerekeket nem várakoztattam meg 
Egy szőnyegre kellett ülnünk, hogy még jobban csússzunk
szuper volt és hatalmas!!!! Mártont először itt is biztatni kellett, de azután alig lehetett továbbállni, folyton csúszni akart. Persze csak velem 
Mesés, holland teáscsészékben is forgolódtunk… nekem ez a Disney Land-beli Alice csodaországából kimaradt, mivel pocakosokat nem engedtek teázni
no de mosssssst…
Aranyosaim végig magyarázták, mi is fog történni, merre lehet forgatni, Dombi még az épitmény szerkezetét is ismerni vélte, igy végig kellett sétálnunk a sineken, meg kellett néznünk, mi hol csatlakozik stb 
Ezután következett a fő attrakció Hanga és Márton számára! Egy mini erdőben lehetett aranyos kis lovacskákon körbe-körbe, keresztül-kasul “lovagolniuk”
nyolc után nem számoltam a körököket… mikor egy kör véget ért, szaladtak megkérdezni, mehetnek-e még egyet… persze, mondtam, aztán már csak intettem, hogy nyomás újra sorbaállni 
A sorban állás öröme 
Hanga nőiesen is tud ám lovagolni! 
A Drievlietben szerzett élmények nagyjából életre szólóak, de erre az évre biztosan elegendő vidámság-emléket biztositanak…
Barni és Dombi, a vakmerő természetesen kipróbálták a csavaros “kis” hullámvasutat, amit elnézve életem leghosszabb öt perce volt, amig végre lekeveredtek a denevér-utazásból… s nekem mindenzt végig kellett fényképeznem….brrrr….
A másik tévedés az ártalmatlannak tűnő körhinta volt, amire a két bátor szintén felmerészkedett, amig én Dánielt etettem, a két középső meg folyamatosan lovacskázott… No ez a körhinta sem volt akármi…. repült, kifordult… nézni is fájdalmas volt, Barni bevallotta, hogy egy kissé félelmetes is…
Ezután egy kicsit lejjebb adtuk az izgalmak szintjét, gondoltam… következhetett a dodgem, vagy mi… bizonyos boxauto, amit csak egy sajtos kenyér elfogyasztása után engedélyeztem
haha…
…nyomták is rendesen a kenyeret, majd utána az almát, amit ott helyben voltam kénytelen megpucolni, mert indulás előtt nem volt már időm megmosni, de arra sem volt időm, hogy a parkban megmossam, mert nekem lassan indulnom kellett. Szóval a legbiztonságosbb megoldásnak a pucolás tűnt, igy még Dániel is ehetett…
A dodgemet természetesen Dombi élvezte a legjobban… végre száguldhatott, irányithatott, ütközhetett… hamar egy kis csapat alakult a jelenlévő fiúkból… saját szabályokat alkottak, amint lejárt egy menet, rohantak újra sorbaállni… tisztára, mint a grundon
Persze mi is kipróbáltuk… én még emlékszem, mikor kiskoromban a budapesti vidámparkban dodgemezem apával, aki mindenkinél jobban vezetett… természetesen 
fura, hogy egy gyerekkori kedves emlék milyen mély nyomot hagy… igyekeztem én is ugyanúgy vigyázni Mártonomra, mint egykor rám vigyázott apukám…
Persze a nagymenő Barni volt, aki minden fiús játékban szivvel-lélekkel benne van… kezdődhetett a hajsza. Hanga beült Dombi mellé, Barni meg Mártonnal száguldott…
…persze gondolom az egyik legnagyobb élvezetet az adhatta, amikor a “diktátorba” egy jó nagy ütközéssel belerohanhattak a gyerekek, igy a célpont szó szerint szinte fejvesztve menekülhetett
kemény játék, de játék, sok nevetéssel 
Mindeközben Dániel…
A legjobb rész számomra a vizicsúszda volt. Hajóval zuhantunk a mélybe… nekem ugyan elég lett volna egyszer kipróbálni, de Márton és Hanga nem tágitott, csak velem voltak hajlandóak csúszni…
Mitagadás, magam is nagyon élveztem, bár igen félelmetesnek találtam, s ha tehettem volna, a csúszda tetejére érve biztosan kiszálltam volna… semmi szükségem a halálfélelemre….
Egyszer már csúsztam életemben ilyen hajóval Dániában egy nagyon régi, általános iskolai kóruskirándulás alkalmával… az is igen nagy élmény volt
No de kicsiny Barátunk most is maradandót alkotott, ő ugyan le nem csúszott extra védelem nélkül, igy aztán először Édesapa, majd Édesanya kabátjában pózolt attól függően, hogy épp kivel állt sorba… egyszer ugyanis Barnival is lecsúszott 
A mi kis vizes kalandunk közepette Hanga még tett egy kis kitérőt a közeli babakörhintához, ahol szintén egy lovon ült hosszú, hosszú körökön át… érdekes lenne tudni, mi járhat ilyenkor a fejében… ül egy műlovon, s közben egyszerre képzeli azt, hogy lovagol és azt, hogy ő maga is egy ló… varázslatos kis fantáziavilágban él még…
A nagy kalandok után, de még jóval zárás előtt nekem haza kellett mennem egy röpke zongoraórát tartani Pengnek, sajnos nem tudtam lemondani, sem odébb tenni, mert egész nap ki volt kapcsolva a telefonja… igy aztán Máté eljött értem és hazarepitett, Barni pedig tovább mulatozott a kis csapattal… kicsit aggódtam, Barni még nem nagyon volt “terepen” egyedül a néggyel
no de persze nagyon ügyesek voltak mind!
Márton egyedül is vezette azt a bizonyos traktort
ezúttal a zöldet
:):) vonatoztak, lovagoltak még, majd szépen elbúcsúztak a télre bezáró csodás parktól.
Én eközben próbáltam kilazitani Peng csuklóját…
:):) majd nekiálltam a gyors, finom és meleg vacsora elkészitésének… rakott tészta, ahogy eddig még soha. Nagyjából ez a legjobb dolog szerintem, ami egy tésztával történhet…. sok hagyma, rengeteg sajt, kevés hús és paradicsomszósz… be a sütőbe… garantált siker 
Nem tudom, a mi gyerekeink hogy csinálják, de amint a házunk látóterébe érnek, azonnal szükségét érzik jelezni a szomszédok felé is, hogy bizony hazaértek… ha előbb nem is, a garázsok biztosan meghozzák az ihletet egy kiadós kis hisztihez
legtöbbször már mosolygunk ezen, de azért nem könnyű elviselni…
Vasárnap reggel, az óraátállitás ellenére természetesen mindenki hajnalban kelt. Az új idő szerint kb. 6 órakor csengetett az első gyermek, majd öt percen belül a többi is… mondtam is Barninak, hogy akár a 9-es misére is elmehetnénk a 10.15-ös helyett, lefogadom, a templom tele lesz nagycsaládos kisgyerekesekkel…. mivel 8-ra mindenki lazán elkészült, éppen beértünk a 9-es misére, s a templom valóban tele volt kisgyerekes családokkal
:):) ennyit a téli óraátállitás pillanatnyi rendkivüli hasznáról
Mise után otthon aztán csaptunk egy ebéd utáni nagy gyakorlást… Barni tamagochi közben Hangát felügyelte, én meg Dombit nyúztam… végre sikerült bevágni azt a bizonyos op.299-es Czerny etüdöt
Gyakorlás után Barni elvitte Dombit Jasper-hoz… én mentem, ill. futottam érte
sikerült ezúttal 10 kört futnom a futóparkban… nem túl jó eredménnyel, de kezdetnek, valamint négy gyerekes anyának nem is rossz
elégedett vagyok
Hazafelé, miután Dombit felvettem jaspiéktól, Dombi kiélhette magát, ugyanazt kaptam, amit én mondok mindig, mikor szándékosan lassan teker… a különbség csupán az volt, hogy én futottam, ő pedig egy 24 inches biciklin tekert… “gyere már! ne olyan lassan! gyorsabban, gyorsabban! gyerünk már!”
no ezt megkaptam 





















