2013. október 28., hétfő

MONDAY, OCTOBER 28, 2013

Szombati csodás napunkról kell feltétlenül mesélnem…
A pénteki eső után csak reménykedhettünk a jó időben… reggel azonban már nem esett, igy egy röpke ötlettől vezérelve – kössük össze a kellemeset a hasznossal – Dombi focistának öltözésével egyidőben magamra öltöttem a nyúlcipőmet, s igy indultunk el kettecskén 8.25-kor a focipályára… futva… :) Dombi nem sokáig birta a 2 méteres nyomtávomat, igy néha sétáltunk is, de azért lendületesen futottunk is :) Ő ott maradt a pályán focizni, én meg a “nyuszis parkban”, hivatalos nevén “Ursula parkban” :) még futottam néhány kört… úgy kifulladásig, majd haza, ahol beálltam egy bizonyos apró kortingsbon, vagyis kedvezménykártya lelkes keresésébe Barni mellé….
Egyre idegesebben kerestük a kis papirfecnit, ami egy Rijswijk-i vidámparkba jogositott minket kedvezményesen belépni. Nem vagyunk nagy vidámpark-látogatók, merthát ugye a mi időnkben… :) de ezt a bónt a gyerekek az osztálykiránduláson kapták, ők szintén ott voltak, a Drievliet nevű vidámprkban…. végül megtaláltam a cetlit :) igy legalább elkezdhettünk kapkodni, hogy meglepjük a gyerekeket, akik nem is sejtették, mire készülünk… gyorsan egész napra szendvics, innivaló, alma, pelus, váltóruha… babakocsi, esőkabát, fényképezőgép stb… A gyerekek nem is értették, mire ez a nagy kapkodás, majd mindenkit bepakoltunk az autóba, Dombiért kicsit késve mentünk, de nem bánta, az edző, Nico, aki egyébként egy külön történetet érdemelne, agyondicsérte a mi Dombinkat a szuperfantasztikus játéka miatt :)
Márton öröme, mikor megpillantotta a szines traktorokat…
Végül fél 11 körül elindult a csapat… izgultak nagyon, találgatták, hova is megyünk… vicces volt, mindenféle variáció született, állatsimogató, konzi, lovaglás, erdő, séta… én még bedobtam a “kedvenc” vásárlás témát is, no erre mind orditani kezdett: “neeeeeeeeeee!!!” :) :):) …de azután rákanyarodtunk a varázsútra… a két nagy rögtön ráismert és együtt kiabálták “Drievliet!Drievliet!!!”  hihetetlen volt az örömük! Hát még a miénk, mikor kiszállván az autóból egy kedves hölgy lépett hozzánk két db félárú belépővel, amit szeretne nekünk eladni, mivel két családtagja lebetegedett, s igy rajta maradtak a jegyek, vasárnap viszon bezár a vidámpark és tavaszig zárva is lesz…. no igy jutottunk két szuperolcsó belépőhöz :) s már csak a három nagynak kellett kedvezményes jegyeket venni… nem volt olcsó, (igy ünnepeltük, hogy az egyik kórus végre utalt, s a bankszámlánk végre elmozdult a hosszú napokig, majdnem hetekig nyomasztó 1euro 9 centes holtpontról :) ) de nagyon megérte. Éppen egy ilyen mulatozásra volt szükségünk, hiszen az elmúlt két hónapban kb. egy hetet láttuk Barnit egy-egy napos leosztásban…
Bevetettük hát magunkat a vidámparkba, ahol tényleg minden annyira mesés és szines volt. Nagyon emlékeztetett minket a Disney Land-re (ahová a legtöbb ismerősünk természetesen nem vágyik, nekünk mégis életreszóló boldogságos emlékeket adott…)
Először Barátunkat kicsit meg kellett puhitani, mert ő picit megijedt a nagy sokadalomtól, pedig nem is voltak sokan, valószinűleg a bizonytalan időjárás miatt… szóval Márton az első 10 percben jobb szeretett volna inkább az ágyikójában aludni :) No, de mikor meglátta a bejáratnál a hatalmas szines traktorokat… s megtudta, hogy ő vezetheti… az ám a varázslat :) Persze rögtön sorba álltunk….s mielőtt mi következtünk volna láttuk, hogy nekünk egy zöld traktor jut majd… ekkor Barátunk kijelentette, hogy ő pirosat, vagy narancssárgát szeretne… :) no, mivel igen érzékenyen indult a mulatozás, jobbnak láttam helyet cserélni a mögöttünk álló családdal, akik simán belementek a cserébe, igy kerültünk a bárányos, narancssárga traktorba :)
 Márton vezetett, mi meg örültünk, hogy élvezi! Persze mi is élveztük! :)
Traktorozás után csúszdázni mentünk. Végre egy csúszda, amin én is gond nélkül lecsúszom, nem, mintha eddig bármikor is zavart volna, hogy rajtam röhög egy játszótér, de legalább legális és a gyerekeket nem várakoztattam meg :)
Egy szőnyegre kellett ülnünk, hogy még jobban csússzunk :) szuper volt és hatalmas!!!! Mártont először itt is biztatni kellett, de azután alig lehetett továbbállni, folyton csúszni akart. Persze csak velem :)
Mesés, holland teáscsészékben is forgolódtunk… nekem ez a Disney Land-beli Alice csodaországából kimaradt, mivel pocakosokat nem engedtek teázni :) no de mosssssst…
Aranyosaim végig magyarázták, mi is fog történni, merre lehet forgatni, Dombi még az épitmény szerkezetét is ismerni vélte, igy végig kellett sétálnunk a sineken, meg kellett néznünk, mi hol csatlakozik stb :)
Ezután következett a fő attrakció Hanga és Márton számára! Egy mini erdőben lehetett aranyos kis lovacskákon körbe-körbe, keresztül-kasul “lovagolniuk” :) nyolc után nem számoltam a körököket… mikor egy kör véget ért, szaladtak megkérdezni, mehetnek-e még egyet… persze, mondtam, aztán már csak intettem, hogy nyomás újra sorbaállni :)
A sorban állás öröme :)
Hanga nőiesen is tud ám lovagolni! :)
A Drievlietben szerzett élmények nagyjából életre szólóak, de erre az évre biztosan elegendő vidámság-emléket biztositanak…
Barni és Dombi, a vakmerő természetesen kipróbálták a csavaros “kis” hullámvasutat, amit elnézve életem leghosszabb öt perce volt, amig végre lekeveredtek a denevér-utazásból… s nekem mindenzt végig kellett fényképeznem….brrrr….
A másik tévedés az ártalmatlannak tűnő körhinta volt, amire a két bátor szintén felmerészkedett, amig én Dánielt etettem, a két középső meg folyamatosan lovacskázott… No ez a körhinta sem volt akármi…. repült, kifordult… nézni is fájdalmas volt, Barni bevallotta, hogy egy kissé félelmetes is…
Ezután egy kicsit lejjebb adtuk az izgalmak szintjét, gondoltam… következhetett a dodgem, vagy mi… bizonyos boxauto, amit csak egy sajtos kenyér elfogyasztása után engedélyeztem :) haha…
…nyomták is rendesen a kenyeret, majd utána az almát, amit ott helyben voltam kénytelen megpucolni, mert indulás előtt nem volt már időm megmosni, de arra sem volt időm, hogy a parkban megmossam, mert nekem lassan indulnom kellett. Szóval a legbiztonságosbb megoldásnak a pucolás tűnt, igy még Dániel is ehetett…
A dodgemet természetesen Dombi élvezte a legjobban… végre száguldhatott, irányithatott, ütközhetett… hamar egy kis csapat alakult a jelenlévő fiúkból… saját szabályokat alkottak, amint lejárt egy menet, rohantak újra sorbaállni… tisztára, mint a grundon :) Persze mi is kipróbáltuk… én még emlékszem, mikor kiskoromban a budapesti vidámparkban dodgemezem apával, aki mindenkinél jobban vezetett… természetesen :)
fura, hogy egy gyerekkori kedves emlék milyen mély nyomot hagy… igyekeztem én is ugyanúgy vigyázni Mártonomra, mint egykor rám vigyázott apukám…
Persze a nagymenő Barni volt, aki minden fiús játékban szivvel-lélekkel benne van… kezdődhetett a hajsza. Hanga beült Dombi mellé, Barni meg Mártonnal száguldott…
…persze gondolom az egyik legnagyobb élvezetet az adhatta, amikor a “diktátorba” egy jó nagy ütközéssel belerohanhattak a gyerekek, igy a célpont szó szerint szinte fejvesztve menekülhetett :) kemény játék, de játék, sok nevetéssel :)
Mindeközben Dániel…
A legjobb rész számomra  a vizicsúszda volt. Hajóval zuhantunk a mélybe… nekem ugyan elég lett volna egyszer kipróbálni, de Márton és Hanga nem tágitott, csak velem voltak hajlandóak csúszni…
Mitagadás, magam is nagyon  élveztem, bár igen félelmetesnek találtam, s ha tehettem volna, a csúszda tetejére érve biztosan kiszálltam volna… semmi szükségem a halálfélelemre….
Egyszer már csúsztam életemben ilyen hajóval Dániában egy nagyon régi, általános iskolai kóruskirándulás alkalmával… az is igen nagy élmény volt :)No de kicsiny Barátunk most is maradandót alkotott, ő ugyan le nem csúszott extra védelem nélkül, igy aztán először Édesapa, majd Édesanya kabátjában pózolt attól függően, hogy épp kivel állt sorba… egyszer ugyanis Barnival is lecsúszott :)
A mi kis vizes kalandunk közepette Hanga még tett egy kis kitérőt a közeli babakörhintához, ahol szintén egy lovon ült hosszú, hosszú körökön át… érdekes lenne tudni, mi járhat ilyenkor a fejében… ül egy műlovon, s közben egyszerre képzeli azt, hogy lovagol és azt, hogy ő maga is egy ló… varázslatos kis fantáziavilágban él még…
A nagy kalandok után, de még jóval zárás előtt nekem haza kellett mennem egy röpke zongoraórát tartani Pengnek, sajnos nem tudtam lemondani, sem odébb tenni, mert egész nap ki volt kapcsolva  a telefonja… igy aztán Máté eljött értem és hazarepitett, Barni pedig tovább mulatozott a kis csapattal… kicsit aggódtam, Barni még nem nagyon volt “terepen” egyedül a néggyel :D no de persze nagyon ügyesek voltak mind!
Márton egyedül is vezette azt a bizonyos traktort :) ezúttal a zöldet :):):) vonatoztak, lovagoltak még, majd szépen elbúcsúztak a télre bezáró csodás parktól.
Én eközben próbáltam kilazitani Peng csuklóját… :) :):) majd nekiálltam a gyors, finom és meleg vacsora elkészitésének… rakott tészta, ahogy eddig még soha. Nagyjából ez a legjobb dolog szerintem, ami egy tésztával történhet…. sok hagyma, rengeteg sajt, kevés hús és paradicsomszósz… be a sütőbe… garantált siker :)
Nem tudom, a mi gyerekeink hogy csinálják, de amint a házunk látóterébe érnek, azonnal szükségét érzik jelezni a szomszédok felé is, hogy bizony hazaértek… ha előbb nem is, a garázsok biztosan meghozzák az ihletet egy kiadós kis hisztihez :) legtöbbször már mosolygunk ezen, de azért nem könnyű elviselni…
Vasárnap reggel, az óraátállitás ellenére természetesen mindenki hajnalban kelt. Az új idő szerint kb. 6 órakor csengetett az első gyermek, majd öt percen belül a többi is… mondtam is Barninak, hogy akár a 9-es misére is elmehetnénk a 10.15-ös helyett, lefogadom, a templom tele lesz nagycsaládos kisgyerekesekkel…. mivel 8-ra mindenki lazán elkészült, éppen beértünk a 9-es misére, s a templom valóban tele volt kisgyerekes családokkal :) :):) ennyit a téli óraátállitás pillanatnyi rendkivüli hasznáról :) Mise után otthon aztán csaptunk egy ebéd utáni nagy gyakorlást… Barni tamagochi közben Hangát felügyelte, én meg Dombit nyúztam… végre sikerült bevágni azt a bizonyos op.299-es Czerny etüdöt :) Gyakorlás után Barni elvitte Dombit Jasper-hoz… én mentem, ill. futottam érte :)sikerült ezúttal 10 kört futnom a futóparkban… nem túl jó eredménnyel, de kezdetnek, valamint négy gyerekes anyának nem is rossz :) elégedett vagyok :) Hazafelé, miután Dombit felvettem jaspiéktól, Dombi kiélhette magát, ugyanazt kaptam, amit én mondok mindig, mikor szándékosan lassan teker… a különbség csupán az volt, hogy én futottam, ő pedig egy 24 inches biciklin tekert… “gyere már! ne olyan lassan! gyorsabban, gyorsabban! gyerünk már!” :) no ezt megkaptam :D