2015. április 2., csütörtök

Telnek a napok, hónapok....

Elég sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Az elmúlt két hónapban sok minden történt velünk. Sok jelentős esemény. Az egyik legjelentősebb, hogy Dániel elkezdte az óvodát, vagyis beírattuk ót is abba a kis "játszóházba", ahová Hanga és Márton is járt. Hetente négyszer 2,5-3 órát tölt ott ezentúl. Voltunk egy próbanapon is, de akkor még ott maradtunk mi is vele. Barni is velünk jött, éppen itthon volt, no és persze ezt a kis Miklóst nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, tehát szem előtt tartotta ő is, hogy ott a helye :) no de február elsején jött a mélyvíz a vidám és rövidke beavatás után. Már egy hónapja gyakoroljuk a kis beavató mondökánkat: "Megyünk óvodába? - Igen, juhúúú! Ott van sok gyerek? - Igen, juhúúú! És ott van Jolanda? - Igen, juhúúú! És Eszter is? - Igen juhúúú! " vidáman mondogatta a sok juhút egymás után, s közben felemelte a jobb kezecskéjét ezzel is nyomatékosítva ismeretlen eredetű örómét.

Dániel könnyen vette az akadályokat. Túl könnyen. Ismét a mondókánkat skandálva indultunk az óvodába. Reggel megint együtt vittük, Dániel picit sírdogált, de Jolanda felvette és kedvesen beszélt hozzá. Még sírt, mikor becsuktuk magunk mögött az ajtót... Aztán csönd lett, s mi hazamentünk. Jolanda megígérte, hogy azonnal hív, ha baj van, vagy sokat sír... Próbáltunk megnyugodni... Barninak sikerült is... Én meg egész délelőtt könnyes szemekkel vártam Jolanda hívását, hogy rohanhassak Dánielemért... Csak vártunk... És vártunk... És vártunk.... Nem érkezett hívás, végül eljött az idő, hogy érte menjünk. Az ablakon át leskelődtünk, én konkrétan egy műanyag rekesznek álcáztam magam, nehogy észre vegyen... A szülők értették aggodalmunkat és jót mulattak rajtunk. Dániel ült az asztalnál a többiekkel, nem sírt, nem is nevetgélt, de fegyelmezetten ült és figyelt :) aztán végre nyílt az ajtó... Ó a mi kis Minink!!! Akkor fakadt sírva! Cukker!!!! Kérdeztem tőle, hogy jó volt-e az óvodában, erre ő sírás közben, ömlő könnyek között mégiscsak mosolyogva mondta "IIIIgeeeen!" És végül igazán elnevette magát :) szóval könnyen ment. Az első két hétben ugyanígy folytatódott, csak akkor sírt, mikor érte mentem, de sírva, rohant hozzám :) majd megnyugtatott, hogy jó volt az óvodában :) Azóta már nem sír, csak nevetve mondja reggel, hogy indulunk az óvodába, már akkor sem sír, amikor érte megyek, de még mindig rohan hozzám nagy örömmel! Szeretem
ezeket a pillanatokat!

Dániel egy külön könyvet érdemelne a cukiságáért :) minden reggel úgy ébred, hogy kis visító hangján ordít, hogy "jó reggelt Édesanya! Ébresztő! Hasadra süt a nap!" Az összes ébresztő énekemet fújja :) persze vannak Miklóskodásai is, mikor olyanja van, akkor a reggelit azzal kezdi, hogy nagyon lódít a tejes bögréjén, s a tej az egész asztalon szétfolyik... Na ez már Miklós! :)

Az óvodában is egyre ügyesebb, szépen, csendben játszik, dolgozik egész nap, mindent megcsinál, amit kérnek tőle, ő a legnyugodtabb gyerek a csoportban :)

A másik fontos esemény pedig, hogy Hanga megszerezte az első úszódiplomáját, így most már neki is megvan a nagybetűs "A" diploma, úgyhogy mostmár mehet strandra, uszodás szülinapra, mindenhova :) Ezzel egyidőben Dombi is megszerezte a 7.(!!!) úszódiplomáját, és itt most ő meg is állt. Úszás helyett streetdance-re jár inkább. Bőven jö, hiszen fantasztikusan jól úszik, bármikor
folytathatja, de most egy picit már elég volt.

Márton is élvezi az úszást, főleg, mióta kapott egy új türkizkék úszónadrágot :) cuki kis pocakos, minden félelmét elfelejtette, ami korábban gátolta az úszás tanulásban, s akkorákat ugrik a partról, hogy már az edzők is csak mulatnak rajta :)

A következő jeles esemény Márton élete első szülinapi zsúrja! Nagyon várta ezt a napot. Pedig mi már az elhalasztását terveztük, próbáltuk lebeszélni róla, mondván, még csak 5 éves, nem kell még zsúr, dehát Dombi is Hanga szülinapját is urasan megünnepeltük, nem lenne igazságos, ha őt kihagynánk, hiszen már ő is iskolás. Na jó, beadtuk a derekunkat, s terveztünk egy egyszerű kis otthoni babazsúrt, aminek a vége eg fergeteg party lett :):):)

Márton már januárban megálmodta a tortáját és felírta egyedül, teljesen önállóan a gyerekek nevet,
akiket szeretne meghívni. Szivárványszínű tortát tervezett magának, két napig dolgozott a képen, s
végül elkészült a remekmű, s ki is ragasztotta nyomban az étkezőbe. Természetesen a ragasztást is egyedül végezte, ezzel is mutatva, hogy ő már eg nagy 5 éves fiú! Azóta küzdünk a lelkiismeretfurdalással, akárhányszor csak megpillantjuk a rajzot, tudjuk, mennyire szeretné meghívni  a gyerekeket! Terveztünk hQt neki egy gyors kis kalózpartyt, miután két nappal a zsúr időpontja előtt kijelentette, hogy ő egy kalózhajó tortát kér :) én örültem a kihívásnak, s igyekeztem a lehető legszebben kivitelezni azt. Terrmészetesen a kedvenc csokitortáját kérte, emiatt egy kicsit aggódtam, mert nem tudtam, hogy a holland gyerekek mit szólnak majd hozzá, mert ők atejszíntortához vannak szokva. Nem is tudom, lehet-e itt kapni egyáltalan csokitortát. Mindenesetre torta nálunk még soha nem romlott meg :) úgyhogy belevágtam