2013. november 30., szombat

Egy átlagos szombat... :)

A mai szombat is úgy kezdődött, mint az összes... hajnali ébresztő (alig három órányi alvás után), kávé főzés csukott szemmel, amit nagyban megkönnyit a tény, hogy gombnyomásra megkapom a fekete lét..., kivánságlista felállitása, egészséges műzli, csokis műzli, amiből már csak icipici van, vagy esetleg kenyér, lekváros, mézes, hagelslag-os, vajas, üres, piritós, ilyenek, focizokni felkutatásra centiméterről centiméterre, könyörgés, hogy Dombi igyekezzen... Ma is elvitték őt Mitchel-ék, igy legalább Barni kapott még másfél órányi alvást, indulás 7.45-kor.... Barni a maradék hárommal fél 10-kor indult autóval, én biciklivel mentem utánuk, miután minden itthon felejtett holmit összepakoltam.... irány a konzi. Ezúttal sem volt szabad beülni az órára, de most nem is bántam, mert a foci végeztével - 7:4 Dombi csapatának, ő is rúgott gólt!!!! :) - fél 11-kor Barni kidobta a csapatot a konzinál Dombi biciklijével - amit behajtogatott az autóba - együtt. Én átvettem őket, s Barni indulhatott a fővárosba, ezúttal nem is késte le a vonatot!!! Részemről pedig kezdődhetett a kaland :) pelenkázás az aulában az egyik asztalon, négyfelé rohangálás, etetés, takaritás, pisiltetés. Hanga délben végzett, Dombinak pedig 14.45-kor kezdődött  a próbája, igy nem volt értelme hazamenni. Maradtunk. Ellekével egyeztetve Dombi és Hanga beült a PI2-es BMO órára, ahol Dombi elkápráztatta  a "kicsiket", a 6-7 éveseket, no meg Ellekét, akinek megint rögtönzött egy utánozhatatlan ritmusgyakorlatot :) A koncert darabokat is eljátszhatta. Én nem voltam bent, de nagy sikere lehetett, mert mikor találkoztam Ellekével és Annával, csak superlativusokban tudtak beszélni Domonosról... fantasztikusnak nevezték, no de nem csak Dombink oszlops tag a konziban.... azt a hirt kaptam, hogy a tanári kar még mindig csak Hangáról beszél! :) Ma ugyanis előadott egy kis dalt, az Implantona-t csellón, dúrban és mollban is, ügyesen, ahogy kell, pedig tényleg nem egyszerű, még nem is nagyon tanultak ilyet, egyelőre még nem kell dalokat játszani, csak gyakorolják  a fogásokat. Node Hanga egész héten rendesen gyakorolt, tegnap este pedig teljesen önállóan és ami ennél is jobb, nagy kitartással javitgatta magát :) meg is lett az eredménye!!!

Amig a nagyok BMO-ztak, én a  kicsikkel begurultam  a központba, néhány anyagot venni. Mire visszaértünk, már majdnem fél 3 volt, akkor Dombit gyorsan átöltöztettem szép fehér ingbe, fekete cipőt is húzott, levágtam a körmeit, megetettem a csapatot, s Dombit elküldtem gyakorolni. Először Lauránál volt, utána jött a nagy közös próba  a jazz csapattal :) 4-kor kezdődött a koncert... A koncert idején Detti pátyolgatta Dánielt, a többiekkel beültem meghallgatni a mi kis büszkeségünket. Gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy mennyire ügyes ez a Dombi, no de még párszor meg fogom emliteni... ma olyat játszott, amit nem is reméltem... édes, csengőhangú szonatinát hallottunk, ezernyi apró gyönyörűséggel, igazi játékkal, tele zenével...

http://www.youtube.com/watch?v=TrspNqAypi4

 a három Bartók is nagyon szép volt, főleg a "Régi magyar dallam", amivel rengeteget foglalkoztunk az elmúlt héten... szépen kiszineztem a kottáját rózsaszin ragasztócsikokkal :) Ami nagyon tetszett, hogy szinte beleült a zenébe, nem izgult, nem keresgélt, hiszen nagyon jól tudta  a darabokat, egyszerűen csak zenélt... érezte, s ez, ahogy Pély Barna mondaná, "átjött" :) tényleg mi is megéreztük... nem kellett izgulnunk, csak hátradőlve hallgatnunk azt a kis fehéringes jóképű hapsit ott a koncertzongoránál...

http://www.youtube.com/watch?v=lGHP__8lYY8

Jasperék is eljöttek teljes létszámmal, papa, mama, gyerekek, sőt még Laurence egyik barátja is velük jött!!! Az olvasós néni is oszlopos tagként megjelent! :)

Igazán csodálatos volt! De ezúttal már nem bőgtem el magam, Márton ugyanis gondoskodott a szórakoztatásomról, amig Dombit próbáltam filmezni, ő folyamatosan ugrált az ölemben...

2013. november 25., hétfő

Megint sok minden történt velünk, az időnk pedig mindig annyira szűkös... vagy egyszerűen csak nem tudom jól beosztani... lehet...

Lazulunk, lazulunk... mivel Dombi úgysem diplomázik novemberben úszásból, így rábeszéltem, hogy csütörtök este, foci után már nem menjünk át úszni, pihentesse a hangját és magát :) nem mentünk :):):) helyette nyugisan megvacsoráztunk, s mivel Barni is itthon volt, viszonylag nyugodtan el is tudtunk pakolni :) nagyot aludtunk, s másnap nagy napra ébredtünk. Elérkezett végre a várva-várt péntek, november 22. Hanga szabadnapos volt, Mártonnal együtt, Dombit pedig hivatalosan kikértük az iskolából (ez egy igen szigorú procedúra volt az önkormányzaton keresztül), no megkapta az engedélyt :) Barni délelőtt iskolába ment, mi meg készültünk a felvételire, gyakoroltunk, nyomtattunk, mindent átbeszéltünk. 13.00 órakor elindult a kis csapat... Hilversumba mentünk, jó órányira tőlünk, az ottani rádió épületében volt a meghallgatás. A Nationle Jongens- ill. Kinderkoor-ba felvételiztünk, amit nem mellesleg Fischer Iván nevével fémjeleztek... kíváncsi vagyok. Mindenesetre nagyon jó élmény volt Hangának és Dombinak is. Dombi először egy írásbeli feladatsort kapott, amit 20 perc alatt kellett kitöltenie... szolmizáció, hangok-, ritmus ismerete stb... Hangának, mivel ő csak 6 éves csak énekelnie kellett és néhány gyakorlatot, pl. ritmus-utánzás elvégeznie. Két dalt vitt, a Vader Jakob-ot és az Ijsbeer-t, ezeket kinyomtatva el is kellett vinnie... mikor nagy boldogan kijött a teremből, kérdeztem, hogy érezte magát... nagyon jól természetesen, igen vidám volt... kérdeztem, elénekelte-e az Ijsbeer-t, meg a Vader Jakob-ot... kicsit elgondolkozott... "upsz!" - hangzott a válasz... "véletlenül a Pál, Kata, Pétert énekeltem! nem baj?" :):):) persze, hogy nem baj... ilyen a mi kis Süsünk! Pont így szeretjük! :)


Dombinak egy komplett magánének órát tartottak, ami nagyon tetszett neki. Különböző felafatokat kértek tőle is, miután elénekelte a választott dalokat, a Muzsika hangját hollandul és a Vader Jakob-ot, pl. egy gumiszalagot húzva kellett énekelnie... itt tulajdonképpen azt mérték fel, mennyire muzikális és mennyire fejleszthető... hát... szerintem nagyon is :) úgy tökéletes a gyerek, ahogy van, de azért még várnunk kell az eredményre, két héten belül megkapjuk az értesitést.


A meghallgatás után éppen beestünk a matrozenkoor-ra. Véletlenül pont időben :) ugyanis megváltoztatták az órarendet is, így elég nehéz nekem pontosan odaszállítani Dombit... Ő gyorsan felszaladt énekelni, Márton és Dániel egy ideig még aludtak az autóban, én meg bementem Hangával. Hanga játszott, én meg a nyugdíjas éveimre tekintettel elkezdtem kötni :) elkészült az első egy ujjas kesztyűm!!! A párja még hátravan, mert elég időigényes, de legalább igényes és az enyém!! :) és nagyon szeretem, hogy egyedül tanultam meg 5 (!!!) tűvel kötni (vagy ahogy Márton mondja, "nagyon szépet csinálsz azzal az 5 szúróssal! :) )

A szombatunk megint egy kicsit zsúfolt volt. Dombit Mitchel-ék vitték focira, ők éppen velünk szemben laknak, s ők is hozták vissza, majd Dombi az olvasós néninél időzött egészen addig, amíg én haza nem értem a kicsikkel a konziból. Barni is reggel indult Utrechtbe, de előtte elvitte Hangát, a csellót és a biciklijét a konziba, hogy az első 9 km-t megspóroljuk neki :) én nem sokkal utánuk indultam a fiúkkal, biciklivel. Hanga ügyesen megvárt a 3. stúdióban.  Persze a kicsikkel nem mehettem be a cselló órára, így a várakozásra rendezkedtünk be. Eszegettünk, beszélgettünk, én kötöttem is egy keveset, s egy anyuka kölcsönadta nekünk az Ipad-jét... uhhh... én még soha nem is láttam Ipad-et :) nemhogy Marci!!!! de megmutatta nekünk, hol vannak a játékok, s Marcinak semmit nem kellett segíteni... hihetetlen... rögtön tudta, hogy működik... bezzeg az én időmben! :D

Konzi után beugrottunk a Digrosba tejért, meg tojásért, mert palacsintát ígértem a gyerekeknek... a pénztárnál szembesültünk vele, hogy megint "pirosban vagyunk", így szépen visszapakoltunk és hazatekertünk. Ilyen is van. Senki nem éreztette velünk, hogy ez ciki, vagy ilyesmi, ez előfordulhat és kész. Többet mi sem foglalkozunk vele :)

Még Anikó is meglátogatott minket!!! Juhúúú, nagyon örültünk neki, a gyerekeink talán túlságosan is, annyira fel voltak dobva, mindent meg akartak mutatni, s eközben mi nem hallottuk egymás hangját... kicsit túl sok volt a Hegyi-decibel... még az esti imában is megemlítették, mennyire örültek neki, pedig gyerek nélkül jött :) Dombi ebéd után áttekert Jasper-hoz, ott vettük fel 5-kor, s együtt visszatekertünk a konziba, ahol jazz órája volt. Én közben a három túlfáradt kicsivel kínos 45 percet töltöttem... de végül Dániel talált megoldást, ami elterelte a figyelmét, egy széket kezdett tologatni az aulában, s őt utánozva  a többiek is beálltak "autózni", hiszen az aulában van szék bőven és még a padló is remekül csúszik. Meglehetősen fáradtan estünk haza, az altatással nem volt gond :)

Vasárnap, vasárnap, vasárnap... latin misére mentünk. Viszonylag jól viselték a gyerekek is. Dániel elaludt, Dombi a templomban a gyerekek részére kikészített könyveket olvasta, Hanga a Noé bárkája c. könyvben csodálta a párosujjú patásokat :) Márton egy kissé eleresztette magát. Ő az, aki nem tud nyugton maradni, folyton akad valami problémája, a templompadban ülve Hangával állandóan lökdösik egymást, s ha végre sikerül elcsendesíteni, akkor egyszerűen szembefordul a gyülekezettel és mindenféle grimaszokat vág, vagy épp nyelvet nyújtogat... remélem valahogy csak sikerül leszoktatni erről az igen mókás, de semmiképp sem templomba való viselkedésről...



A mise után egyenest a Winkelcentrumba mentünk, ugyanis odavártuk a Sinterklaast a Zwarte Pietekkel :) az előre kinyomtatott színezőket is szépen kiszíneztük reggel, még Dániel is készített egyet :) s így mindannyian húzhattak egy-egy ajándékot a Zwarte Piet zsákjából. Márton és Dániel egy-egy kis plüss állatot, Dombi és Hanga egy-egy csomag csokipénzt választott.


Nagyon jól érezték magukat. Az utcán kószáló Pietek kruidnotent és apró cukrokat osztogattak marokszám... Dombi persze magyar vágású, eszes gyerek, így állandóan visszajárt, persze nem csak úgy simán... minden körben cserélt egy-egy ruhadarabot... sapkát, sálat, kabátot... a tizenkilencedik körnél azért már nevettek a Pietek az ismerős arcon, pedig tényleg mindent elkövetett, még Dániel sapkáját is felvette :) mindenesetre rengeteg kruidnotent gyűjtött :)


Hazaérve új taktikát alkalmaztam a gyakorláshoz. Fél óra játék a számítógépen (mivel mesenap van nálunk), fél óra gyakorlás... felváltva természetesen... Nagyon bevált, teljes odaadással gyakoroltak. Két kört játszottak, Hanga így egy órát, Dombi viszont másfelet gyakorolt, s mindkettővel rengeteget haladtunk. Csudaügyesek!!!!

2013. november 20., szerda

Az elmúlt napokban sem unatkoztunk. Folyamatosan munkálkodunk a gyerekek tanításán, taníttatásán, ez nem is olyan egyszerű...

A szombati napunk rendhagyó volt :) reggel persze először is a foci meccsre készítettük fel Dombit... csiga reggeli, csiga öltözés stb... de végülis elkészült viszonylag időben :) Barni bevitt minket a konziba, s jól ott is hagyott, így beülhettem a cselló órára  is. Ismét nagy élmény volt! Hanga megint nagyot alakított... nem is értem, hogyan tud ez a pici lány ennyire koncentrálni, ezt előlünk eddig titkolta :) most kezdik tanulgatni a hangok lefogását. Egyelőre negyedik pozícióban, közel a hangszer testéhez, hogy jobban lássák, mit is csinálnak. A wip-wap kezdetű terces éneket próbálgatták... hát nem nagyon ment  :) Hanga még Wiesje kérésére sem volt hajlandó eljátszani... majd 3 perc elteltével egyszercsak kéretlenül belehúzott az óra kellős közepébe, s hihetetlen tisztán és pontosan előadta a dalt... mi meg megintcsak lefagytunk...


Persze konzi után meglehetősen hisztissé vált a kislány, amin nem is csodálkozom... mindenesetre  a nap fénypontja ezek után következett. Barni a fiúkkal a konzi előtt várt minket, mi beugrottunk, majd rögtön indultunk Voorburg-be, ahol idén is megleshettük a Sinterklaas hajóját természetesen Sinterklaasostúl, Zwarte Pietestül :)

Amint leparkoltunk, gyermekeink rögvest Zwarte Piet ruhát öltöttek magukra nagy lelkesen... már nem is meglepő, hogy "öregemberünk" pár perc elteltével le is vette a színes ruhákat, Dániel pedig éppen a 4 fokos hidegben töltötte meg a pelenkáját...

Nem is voltak még sokan a csatorna parton, amikor odaértünk, de a legjobb helyekért azért küzdeni kellett. Hanga viszonylag gördülékenyen előreküzdötte magát, Dombi vacillált, majd duzzogva közölte, hogy nem lát semmit, próbáltam neki utat törni, de ő nem olyan, ő kivár... kicsit később, mint a többiek, de legalább udvariasan találta meg a helyét :) Márton egyszerűen nem mert előre menni, ő leginkább Édesapa nyakából, vagy az én kezemben nyújtózkodva követte az eseményeket, no, de ő se maradjon ki semmiből, ágaskodtam vele nagyokat, így ő is kezet foghatott a Sinterklaas-szal és a kis kruidnoten-csomagját is megkapta, csakúgy, mint a többiek :)

Van egy jól bevált helyünk :) tavaly óta :) tudjuk, hogy a templom mellett pihennek meg a Pietek, igy mi a hajó kikötést követően egy rövidített útvonalon rögtön a templomhoz siettünk... jócskán megelőztük a Pieteket :) 

majd megejtettük az évenként szokásos fényképezkedést is :)


Nem maradtunk túl sokat, mert Barni este zongorázni ment, Dombinak jazz zongora órája volt, Hangának pedig úszása. Barni elvitte Dombit a konziba, én meg a kicsiket az uszodába. Barni tovább ment a hakni helyszínére, ahol Máté énekét kísérte zongorán. Dombit a konziból Detti vitte hozzájuk haza, s este 10 körül hozta el őt Barni a koncert után... 

A nap viszonylag egyszerűen zajlott, mert Peng lemondta  a zongoraórát betegség miatt, így sokkal nyugisabb volt a délutánunk :)

No de a feladat fel volt adva. Ha egyszer a Sinterklaas megérkezik Hollandiába, akkor bizony a gyerekeknek ajándékot hoz... Gőzerővel pakolták ki a mieink is úszás utána  cipőket az ablakba. Márton egyenesen két cipőt rakott ki, Dánielnek is mindkét cipőjét kitették. Hanga igaz, hogy megelégedett a félpár csizmával, de azért hozzátette, hogy "az én csizmám szára olyan nagy, hogy abba beleférne akár egy igazi lombvágó is!" :):):) tiszta apja :):):)  persze, mikor megkérdeztem, hogy komolyan egy lombvágóra vágyik-e, nagyot nevetett... "á, dehogy, csak épp az is beleférne!" :)

Természetesen a gazdasági válság ellenére nálunk is megfordult a "jó, szent Ember", ahogy a hollandok nevezik... a csizmákat egyelőre nem töltötte meg, de egy kis édességet hozott mindenkinek :)



A ráadás néhány csokipénz volt... ezt nem hagyhattam ki, miután legutóbb az Aldiban, mikor meglátta Márton a csokieurókat, felkiáltott: "Édesanya, vegyük meg a csokipénzet és akkor tudunk rajta házat venni!" :D

A reggeli izgalom feledhetetlen... mi még a szemünket se bírtuk kinyitni, vasárnap hajnali 7 órakor, csak a komoly beszélgetést hallgattuk... micsoda öröm, mindhárman komolyan magyaráztak, minden cipőt alaposan átvizsgáltak, Dániel vidáman asszisztált az ágyában ácsorogva... nyugtázták, hogy Édesanya is kapott egy "csokipénzet", sajnos Édesapa nem kapott semmit :) de persze igen, csak beszorult a cipője orrába  a csokieuro :) de segítettem nekik :) 

Délelőtt a Jacobskerk-be mentünk, ahol a nagyoknak hittan órájuk volt. Barni beült latin misére Dániellel én meg Mártont bátorítottam az egyik hittanteremben :)

Délután Dombi átment Jasper-hoz, aki nagyon felvilágosult lehet, mert este már Dombi duzzogva magyarázta, hogy a Sinterklaas meg a lova, valamint a Zwarte Pietek nem tudnak a zárt ajtón bejönni, az erkélyen se tudja őket elképzelni, és különben is.... jajjjj neeee, még nem legyen vége  a mesekorszaknak!!!! mindenesetre egyelőre kiegyeztünk abban, hogy a konyhában mindig nyitva hagyom a kisablakot, ahol a varázslatos Pietek simán beslisszolhatnak :)

Hétfő... újra elkezdődött egy hét... utálom a hétfőt... nehéz felkelni. A délutáni matrozenkoorra én vittem Dombit, ezúttal felülhetett a biciklim hátsó ülésére :) Barni otthon maradt a kicsikkel, Hanga pedig Deminél játszott, s ők haza is hozták a mi Süsünket. Kicsi tkéstünk kórusról, de ha Isabella nálunk van, akkor ez mindig igy lesz, márpedig szuperjó zongora óránk volt :)

Egy új hobbim miatt került a családom hátrányos helyzetbe. Orsi köt... ajajjj, horgolni próbáltam, de rá kellett jönnöm, hogy mivel közelről még sose láttam senkit horgolni, igy arról sincs fogalmam, hogyan kéne tartanom a horgolótűt. Sebaj, gondoltam, kötni egy picit tudok... húúúú tényleg csak picit, de valami kreativra szükségem van... és a varrógépet olyan macerás folyton elpakolni, mert ugye csak az étkezőt tudom e célra használni... úgyhogy maradt a kötés. Először is beszereztem egy csomag kötőkeretet, amivel hihetetlen egyszerűen lehet körkötni, így készült a család majdnem minden tagjának egy-egy sapka :) eleinte kicsit rosszul éreztem magam a kötőkeret miatt, azt gondoltam csalás, de azután utánanéztem, s ráleltem, hogy a kötés tulajdonképpen az araboktól eredeztethető, akik szintén kötőkerettel dolgoztak :)



Mindenesetre mindenki nagyon boldog a  sapkájával :) a kis duzzogó Dombinknak mondtam, hogy ne aggódjon, amiért Sapi mindig elutazik, este kötök neki egy sapit, amit mindig mindenhova magával vihet :D hahaha így is lett :)



Azért csak nem hagyott nyugodni a tény, hogy nem tudok "hagyományos módon" körkötni, igy aztán netes útmutatók segítségével viszonylag gyorsan megtanultam azt is. El is készítettem életem első SK zokniját :) egész jó lett!!! Párja még ugyan nincs, de a lelkesedés és az 5 db kötőtű adott :)

Tegnap éjjel Márton beteget jelentett, a hasát fájlalta és egy picit hányt is... reggelre viszont teljesen jól volt, így elment oviba, de hamarosan hívott Jolanda, hogy Márton hasa fáj, vigyük haza... itthon megint jobb lett... így viszont sajnos nem tudtunk elmenni családilag Muns néni temetésére, pedig úgy terveztük. 

Muns néni a közvetlen szomszédunk volt és a világ egyik legkedvesebb, legerősebb és legderűsebb asszonya... éppen októberben ünnepelte 90. születésnapját, még mi is felköszöntöttük egy Cd-vel, semmi jele nem volt, hogy gyengülne, sőt, teljes odaadással ápolta 96 éves  férjét (69 évig voltak házasok), aki oxygénpalackkal és gyakran tolókocsival közlekedik... hirtelen lett rosszul... hihetetlen... ahogy az is hihetetlen, hogy a kórházból hazajövet - ahol délután 3-kor meghalt - este  az egyik lánya becsöngetett hozzánk is, hogy elmondja  a szomorú hírt, elmesélte hogy történt, stb.... számomra hihetetlen lelkierővel bírt... a mai temetésre végül Barni ment a nagyokkal... Dániel aludt, Márton gyengélkedett... Isten nyugosztalja kedves Anna Muns-t!

2013. november 15., péntek


A hét első fele nagyjából Dombi prezentációjának elkészítésével telt. Nem is nagyon értem, miért kell 8 éves gyerekeknek számítógépes prezentációt tartani. Igazából se szöveget szerkeszteni, se gyorsan gépelni, se beilleszteni, se programot kezelni nem tudnak... szóval a szülők kaptak egy jó kis házi feladatot. Hurráááá!!! Persze Dombi gyűjtögette az anyagot az interneten, de én nem örültem neki, mert össze-vissza szörfözött... s ez egy kicsit, nem is kicsit veszélyes szerintem... úgyhogy vasárnap este leültünk együtt és éjjel fél 11-ig gyűjtöttük az infót... még aznap éjjel nekiálltam a szerkesztésnek, hajnali 2-re valahogy össze is állt a dolog, de még korántsem volt kész. Utána következett a rövidítés, betanítás, vázlat írás, de ezt már hétfőre hagytuk... Szerintem szuperlátványos lett :) tele képpel és ugráló ikonokkal :) Dombi pedig csudaügyesen és csudagyorsan megtanult mindent, amit a cápákról tudni kell, merthogy a cápákról tartott előadást... félelmetes egy téma brrrr...


A heti boldogságtuningomat a cipősdobozakcióból merítettem. Ez itt nálunk egy igen nagy projekt,a gyerekek az iskolában diszitik a cipősdobozokat, majd hazaviszik, megtöltik, s újra leadják az iskolában, hogy onnan a szegény és még annál is szegényebb gyerekeknek elszállítsák Afrikába, Irakba és még ki tudja hova... megnéztünk pár filmet az afrikai gyerekek öröméről, amikor a kis cipős dobozokat kinyitották.... uhhh.... ritka megható pillanatok... azt hiszem ekkor dőlt el a dilemmánk afelett, hogy 1 vagy 2 dobozt küldjünk.... ahogy Barni mondta "hadd szóljon, menjen Dombi és Hanga nevében is, a következő hetekben meg majdcsak eszünk valamit..." persze nem is nagyon érdekelt, nagyon izgatottan pakoltunk füzeteket, ceruzákat, tollakat, radírt, szappant, hegyezőt, kis törölközőt, pici játékot...a végén mindkettőnek a saját játékaiból kellett választani valamit, amit elküldtünk... nem volt egyszerű :) Hanga két pici babát, Dombi egy plüss állatot választott...kedd éjjel hajnali fél 3-ig rendezgettük a dobozokat, de olyan örömmel töltött el minket, hogy a fáradtság már szinte nem is zavart.... mind a két gyönyörű ki s doboz hatalmas örömet fog okozni két csodás kis embernek valahol a világon...


...végre elkészült a prezentációóó!!! Szerintem szuperjó lett! Rengeteg dolgot tudunk már a cápákról hollandul :):):)

2013. november 8., péntek

Mozgalmas hetünk volt megintcsak… sok fontos eseménnyel…Jakóék…kedd edzés ázáscsüt. úszásMa pedig, pénteken igen nagy esemény történt… Most először szerepelt Dombi az iskolai “ki mit tud?”-on, vagyis az “Open podium”-on. Hetek óta várjuk a nagy eseményt, mint mindenki más… már kapott a mi fiunk kicsi rózsaszin leveleket, amiben a kedvességét éltetik, valamint azt sürgetik a kedves rajongók, hogy zongorázzon már végre nekik valamit :)Szóval a mai nap úgy indult, hogy Barni viszonylag korán elviharzott, pár perccel előttünk. Gouda-ba ment énekelni. Mi meg a szokott módon elindultunk iskolába… utána vásárolni akartam, hogy tudja főzni nekik valamit, de nem találtam  apánztárcámat… hát… nem voltam éppen nyugost, de végül jókedvűen dobtuk be Dombit a suliba… Hanga ma szabadnapos volt Mártonnal együtt. Egész nap gyönyörű idő volt, igy hazajövet, amig én fent kerestem a “vagyonunkat”, Hanga és Márton Bryan-nel játszott a garázsnál, Dániel pedig aludt a babakocsiban… hosszas keresgélés után meg is lett, nekivágtunk a vásárlókörútnak, aminek az eredménye egy hatalmas séta, üres kézzel hazatérve…de nagyon jó volt, Márton a kis “arany biciklijén” tekert, amit minden boltban, ahova betértünk nézelődni, ott felejtettünk, úgyhogy hatalmas csillagtúrákat tettünk :)14.30-kor kezdődött az open podium, de okulva a múlt heti esetből, amikor is a kicsiket ugye “le kellet adnom”, 14.10-re bent voltunk a suliban, hogy Dániellel is megismertessük az új helyzetet… khm… a kis tornaterem üres…. nincsenek babák… gondoltam, majd később jönnek, de nem jöttek… megkérdeztem Dombi helyettesitő tanárait… senki nem tudott semmit, majd Rinihez fordultam, aki a múlt héten kitessékelte a babáimat… az eredmény…”ja…. a felső tagozatosok szereplése idején nincs gyermekmegőrzés, be lehet vinni a kicsiket is…. nem mondtam?” neeeeeeeem!!!! én pedig a múlt heti incidens után nem vittem babakocsit… úgyhogy szivááááás. Erre az a megoldás született (volna), hogy Rini vigyáz Hangára, meg Mártonra (akik másfél órás koncertek csendben végigülésére lettek szocializálva általunk), Dánielt (aki éppen mostanában jött rá, hogy legalább akkora hangereje van, mint Etalonjának, vagyis Barninak) pedig fogjam a kezemben…. haha… persze mind a négyen bementünk, ez Dombinak is fontos volt, egy apukát pedig megkértem, vegye fel Dombi zongorajátékát. Ő volt az első produkció, azért tették előre, hogy én  Dombi után szabadon távozhassak a kis ovimmal… hogyne… hogy fél óra múlva újra vissza kelljen mennem Dombiért… khm…. no a szervezés azért hagy még némi kivánnivalót maga után…http://www.youtube.com/watch?v=yucYk0whT5gA lényeg, hogy Dombi kezdett… a nyolcadikos “műsorvezetőnek” azért akadtak olvasási problémái nemcsak Dombi nevének kiejtésével kapcsolatban… Igazából ekkora ovációra nem is számitottam… tényleg kiváncsiak voltak Rá :) … aztán belekezdett a kedvenc kis Kuhlau szonattinájába, az op.20 No.1-ba :) … csak úgy repült a kicsi kéz…. néha kicsit túl gyorsan is, de senki nem kérte, hogy tökéletes legyen, elég, ha csudaügyes, Dombis, frenetikus stb… a mű végén hatalmas tapsvihar… ujjongás, a nyolcadikosok visitottak, ami ugyebár nagy szó egy ötödikes külföldi kisfiú számára, akivel szemben rengeteg alapos, vagy alaptalan elvárást támaszt a kegyetlen külvilág… Dombi végre iszonyatosan boldog volt! Persze boldogságához az is hozzájárult, hogy Juf. Fenna, a tanitónéni… beteg :( :D Fenna valamiért kipécézte magának Dombit… ő meg kikészül négyszer egy héten… keddenként Meeste Theo tanitja, olyankor nagyon szeret iskolába járni…Iskola után egyik gyerekem sem akart matrozenkoorba menni… Márton inkább aludni szeretett volna, Hanga otthon játszani, Dombi rekedtet jelentett… Dánielnek tulajdonképpen midegy volt, de gyanitom, hogy szivesebben rótta volna felfedező köreit 78 nm-es lakásunkban, mintsem a biciklimen fagyoskodjon… már majdnem rábeszéltek, de akkor megszólalt “Tücsök” :) a lelkiismeret… nem adhatjuk fel, elkezdtük, megcsináljuk, rekedten, vagy nem, de végig kell ülni, messzi, vagy sem, be kell tekerni… ha feladnánk a kisebb bukkanóknál, szerintem a gyerekeim sosem tanulnának meg helytállni… lehet, hogy kegyetlen vagyok…. Betekertünk. Amig Dombi énekelt, mi neki vágtunk a Grote Marktnak, ahol sikerült vennünk végre néhány biciklilámpát, igy már nyugodtan indultunk haza. Nem bántuk meg az utat akkor sem, ha hazafelé olyan eső csapott le ránk, amiben alig láttunk valamit, persze a teljes esőelleni felszerelés otthon maradt, mert én úgy értesültem, hogy nem fog esni :) de túléltük :) senki nem panaszkodott, hogy nem tud aludni :)Apropó alvás… Mióta Barni viszonylag rendszeresen másfél hete itthon van, Dániel végigalussza az éjszakát, sokkal nyugodtabb… rám már nincs is szüksége, haaz “Etalon” jelen van… Barni szoktatta rá, hogy beteszi az ágyába, s mellé ül, simogatja, fogja a kis kezét, a mi kicsi Mikkünk meg édesen elalszik… ma este én is igy altattam… szorongatta pici kezecskéjével az én nagy ujjaimat :) nagyon édes volt, bár én szeretem őt szeretgetve altatni is :)

2013. november 1., péntek

Úgy érzem, újabb lúzersorozat van kibontakozóban… sajnos… szörnyű napunk volt. Megint rohantunk reggel annak ellenére, hogy 6.23-kor kerltünk, reggel egy igazi kis alkotótábor is kibontakozott a reggeliző asztalon… Dombi egy iskolai rajzot igyekezett befejezni, úgy 8.28-ig, Hanga pedig egy kis dijat gyártott természetesen saját magának :) amit végül belamináltam és egy selyem szalaggal a ruhájára erősitettem. Egész nap büszkén viselte! :) Délelőtt a két fiúval viszonylag jól elszórakoztattuk egymást. Márton egész délelőtt evett… rizst, sült húst és bulátát… érdekes izlése van :) Dániel reggeli után aludt egy jót én meg kilencvenhatezerötszázhuszonhárom darab zoknit próbáltam párositani, de csak kb tizenhét pár született, a többi még várakozik, úgyis mondhatnám, single :) no, de tényleg, hova tűnnek a fél pár zoknik??????
Mártonnal megnéztük sokszázadjára is a Verdák 1-et, ezt a filmet csak pénteken lehet nálunk nézni, mert a többiek nagyon unják, igy a mesenapokon szoba sem jöhet… én mindenesetre nagy rajongó vagyok Mártonommal együtt… az a baj, hogy még mindig képes vagyok elbőgni magam egyes részeken… :) :):)
Délután fél 3-ra bementünk az iskolába, ahol “open podium” volt, vagyis a gyerekek szerepeltek… osztályonként énekeltek, vagy mondtak egy őszi verset, ilyenek… nem nagy szám… ami viszont megdöbbentett, hogy betoltam a babakocsit nagy büszkén, tudván, hogy Dániel nemrég ébredt, jót ebédelt, teljesen nyugodt, Márton pedig szófogadóan menetelt mellettünk… erre odajött az egyik tanár, hogy a kicsik nem maradhatnak az előadás alatt, nekik a tornateremben kell játszaniuk… de mivel nekem nem opció, hogy két gyerekem egy órán keresztül orditson, igy kihagytuk ezt a remek lehetőséget, Hanga osztályát pedig az ajtóból hallgattam, hogy Hanga megnyugodjon, hogy ott vagyok, nagyokat integettem és le is fényképeztem, már amennyire a szülők válla fölött tudtam…. azért elég érdekes, hogy egy gyerekelőadásból pont a piciket zárják ki. Nyilván, ha ordit, amúgy is kivinném… huhhh de rossz volt… Hanga szereplése után el is mentünk. Jövő héten viszont Dombi zongorázni fog, őt mindenképp szeretném meghallgatni…
Barninak mindeközben a konziban voltak órái fél 3-ig, majd repült az esti próba-koncetre Goudaba, de mikor odaért, tisztázódott, hogy tulajdonképpen Dordrechtben várják… szóval neki sem volt fényes napja…
A másik sokk, hogy Dombi nem tud biztonsággal 4-szer 10 métert egy búvárcsővel a szájában a medence fenekén végigúszni, igy nem biztos, hogy mehet diplomaúszásra. Én tudom, hogy az én kis maximalista Dombimat egy ilyen történés, ill. nemtörténés kikészitené, úgyhogy imádkozunk érte… az egyik edzőnő nagyon kedves volt, szivesen gyakorol vele jövő héten szombaton… Dombi persze neki nem, de nekem kijelentette, hogy be nem megy a vizbe szombaton… “béna vagyok!” brrrr…. na, most mit csináljak?
Este matrozenkoorra igyekeztünk, de haza kellett jönnünk iskola után, mert éhesek voltak… muszáj volt ebédelniük… már mindenki felöltözött szépen tetőtől talpig esőálló kabátba, nadrágba stb… mire Márton épp bepisilt… ez még nem is olyan katasztrófa, legfeljebb késünk, gondoltam, de ő képes ám a wc előtt elengedni magát, amit nem mondott nekem, s Dániel szépen beleült, beletapicskolt a Mártonlébe… szóval érthető vagy nem, de nem éppen békés hangulatban indultunk el… nem is bakfiets-szel mentünk, mert bár Barni megjavitotta, még mindig nem az igazi a bal első kerék, no meg azzal kicsit lassabb is… maradt a mamafiets.. Persze kb. 2 hónapja jött egy e.mail, hogy ma 5-kor és nem fél 6-kor kezdődik a próba, de én nem néztem e-mailt, csak a matrózok honlapját, ahol viszont fél 6 szerepelt, igy rögtön fél órás késéssel inditottunk…. A várakozásra szánt kis teremben ugyanaz a közöny fogadott, mint eddig, megspékelve egy kis adalékkal, pár napja volt egy e-mailezésem a vezetőséggel… melyben megkérdeztem, hánykor énekelnek pontosan a matrózok, mert egy korábbi levélben