2014. május 27., kedd

O-óóó

Átlagos reggel, fél 7-es ébresztő... kis késéssel ugyan, de sikerült elindulnom a négyesfogattal az iskolába... A mai nap legjobb része a délelőtti játék Dániellel. Ma nem jött Quinty, mert beteg, így egészen Dánielé voltam, s ő annyira boldog volt! Sokat nevettünk, zenét hallgattunk, falatoztunk, szeretgettük egymást :)

Egyébként egész nap szakadt az eső, de meg se kottyan, szépen beöltöztünk ma is. Iskola után Dombit a konziba vittem, ahol Marlies-zel volt zongoraórája. Kemény nő, nem cicózik, ő már nem babázik.. Bár, ahogy mondta, Dombi legalább kétszer olyan jó, mint a legutóbbi találkozásuk óta, ez még nem elég a jong talent klashoz, sokkal keményebben kéne dolgoznia.... Dombinak ez persze nem esett jól, szegénynek én is mindig ezt mondom... teljesen egyetértek Marlies-zal... jelenleg egy helyben toporgunk, nem fejlődünk. Adott néhány jó tippet a gyakorláshoz... miután hazajöttünk, Dombi rögtön a zongorához ült és végigcsinálta, amit Marlies kért tőle... klasszisokkal jobbak lettek a darabok fél órányi koncentrált gyakorlás után... jó lenne, ha megértené, hogy így kell csinálni...

Az esti rituálé ma is elhúzódott... egyre később megy le a nap, még fél 10-kor is világos van.. mindenkinek van mondanivalója.... nehéz... egyedül főleg...

2014. május 26., hétfő

Hétfő

Újra egy igazi, vérbeli hétfő, amit általában nagyon utálok, s most mégis élvezem minden percét... még azt is, hogy a gyerekek húzzák az időt, azt is, hogy Dombi sajnálja magát, csak mosolygok rajta, s annyit mondok, én szeretlek... s ez olyan jó.... ő meg mosolyog a szája sarkában, de élvezi, hogy egy perc alatt kiborít... s ez így van jól... A reggeli ébresztő kíméletlen, de én már órák óta várom... fél óránként lesem, mikor lesz végre fél 7, nem, mintha azelőtt nem lehetne bekapcsolni a kávéfőzőt, de azért mégiscsak ez a hivatalos időpont :) a kávé kész, jó erős, 3-as erősségű presszó jellegű hosszú, ebből ma reggel jöhet egymás után három.... közben elkészülnek a szalámis kenyerek, az innivaló, minden becsomagolva, bedobozolva... Márton szédeleg ki elsőként... átölel... indul a reggel... sorba ébredeznek a lurkók, csak Dombit nehéz kiszedni az ágyamból (!!!), ő az, aki igazi kis művész életet szeretne élni születése óta... naggggggyon későn feküdni és délig aludni.... tiszta apja :) de sajnos ez lehetetlen, így marad a harc... Juf Fenna kíméletlen... 8.40-re bent kell lennünk az iskolában... Alig késünk, 8.42-re mindenki bent van :) Dániellel elszaladunk tejet venni... Dombi reggel kölcsönadta a 4 euróját, amit az orgonálásért kapott... több nincs is... várjuk a csodát és tudjuk, hogy eljön...

Dániel ma egészen fáradhatatlannak tűnt, pedig annyira fáradtnak hittem, hogy ebédet sem adtam neki... délelőtt falatozgatott mazsolát, mogyorót, mindenféle magokat, amiket én is... mégis nehezen alszik el, mióta visszajöttünk, hosszasan kell ringatnom, mint azelőtt is... énekelnem neki... szeretem...

Iskola után mindenkit asztalhoz rendeltem, s kötelező jelleggel tálaltam az általam készített, túlborsozott borsólevest... senki nem kritizált... ették édesen, jó étvággyal, mindenki 2-2 tányérral... az én aranyosaim szeretnek mindent, amit nekik készítek :) pedig már elhatároztam, hogy inkább lefagyasztom, s majd Barnival lassanként megesszük, mert ugye nálunk a borsóleves 1800 g, vagyis ezernyolcszáz gramm borsóval és 1 kg répával indul... csoda, ha holnap még jut ebédre :)

Énekóra. Mielőtt elindultunk, nagy hirtelen elkezdett szakadni az eső... beöltöztünk vízipóknak, s indultunk. Dombit a rózsaszín biciklin vittem, mert mindig nehezményezi, hogy "Hanga lustálkodhat a bakfietsben". Persze, mivel az ő biciklijének a kereke hetekkel ezelőtt kidurrant, mert elaludt útközben és ráhajtott egy padkára... s azóta Barninak nem volt ideje megragasztani... Szóval Dombi örült, még akkor is, ha kicsit fázott útközben... mindig fázik, ha nem teker, de nem hallgat rám :) az énekórán megint remekelt, feldobta, s minden bánatát elfelejtette... hazafelé végig játszottunk, a szembejövő és a szemben parkoló autók márkáját találgattuk, "ki a gyorsabb alapon", s végig nevettünk... több ilyen együtt töltött időre lenne szüksége...

A kicsik ezalatt a Hegyi Nagymamával voltak otthon... ettek, ittak, játszottak. Az esti rituálém megint elhúzódott, mostanában nem sikerül letennem őket időben... Hanga lovacskázik, vagyis dobog a panelban, akadályokat ugrál, Marci elmélyülten játszik, Dombinak mindig akad valami mondanivalója, amivel az időt húzhatja, Dániel pedig élvezi a helyzetet a kis zsákjában... magyaráz és fel-alá sétál... jó hosszú meséket választottunk ma estére... félbe is hagytuk, holnap folytatjuk...

2014. május 22., csütörtök

Otthon, a gyerekekkel az igazi...

Szerda éjjel hazaértünk... Első utunk a babákhoz vezetett, akik természetesen édesen aludtak, de nem hagyhattam ki a sorbapuszit :) Csütörtök reggel Dániel ébredt másodikként... Nagyon cuki volt, mikor bementem... mindig énekelve ébresztem őket... nem számitott a hangomra... csak nevetett, föl-le ugrált a kiságyban, s mikor kivettem, egyik karjával ölelt, a másikkal a fejemet simogatta :) annyira szeretetteljes volt!!! Elfelejtette viszont a puszi osztogatást... se reggeli puszi, se csakúgy puszi, nem ad és kesz :( remélem visszaszokik rá :) Márton már várt... hajnalban odabújt mellém, a pizsamámat a kis kezébe gyűrte, s szopizta az ujjacskáját, ahogy szokta... én meg csak simogattam és annyita jó volt!!!! Hanga visitozott örömében, ölelgetett, szoritott.... Dombi persze mérges volt, de a szája sarkában ott volt az a kis vigyor, ami csak nekem szól :)

Márton fedezte fel elsőként a székecskékre rejtett ajándékokat, ami csak akkor jár, ha édesanya elutazik (ez volt a második alkalom, az első alkalommal Mártont magammal vittem, mert akkor ő még szopis volt, s mindössze két napig voltunk távol). Márton a "tigriskutyát" rögtön felismerte, simogatta, s magáénak tudta :) annyira puha, ölelgetni való... persze a többiek ajándéka is nagyon megtetszett neki, de csak Dániel Zsebibabájáért epekedett még annyira mint a "Tigriskutya" után... végül aztán megbékélt, s egész reggel a tigriskutyát ölelgette :)

A többiel is nagyon örültek. Hanga természetesen elolvadt a nehezen szerzett lovacskától, Dániel kacagott és ölelgette Zsebibabát, Dombi meg, bár nem akarta mutatni, mégis nagyon örült Mr.Bean Teddyjének :)

Persze volt jó sok hiszti, sirás és mérgelődés... de azt hiszem, ez természetes, hiszen nélkülük mentünk el hat napra... egyikünknek sem volt könnyű, de mindannyiunkra ráfért egy kis változatosság :)

Annyira jó volt őket ölelni, megszeretgetni, persze rohantunk az iskolába, el is késtünk természetesen...

Este én vittem Dombit és Hangát úszni... hihetetlen, Hanga mennyit fejlődött... már igen rég volt, mikor utoljára végig tudtam nézni egy úszás órát... rendszerint a négyesfogattal megyek, s az nem olyan egyszerű az esti alvásidőben...


2014. május 5., hétfő

Édesanya nap :)

Csodás napra ébredtünk annak ellenére, hogy megint hajnali 1 körül feküdtünk (ez persze semmi a az előző napi fél 4-hez képest) és Barni is 8.15-kor indult az egész napos liturgikus gyakorlatra. Évfolyamtársa jött érte, hosszan csöngetett a borzalmas kaputelefonunkon, amire persze mindenki felébredt :) de így legalább volt időnk elkészülni a miséig. Reggelire palacsintát kaptak az éhezők, majd eltekertünk a Damlaani templomba, ahol Máté és Dombi részt vett a misén, én pedig a kicsikkel hazatekertem ebédet készíteni, pakolni az útra és Dánielt elaltatni. Én délután mentem 3-ra Istentiszteletre Dombival. Legújabb terveink szerint Dombi lassanként átveheti a templomi szolgálatot. Régi vágya, hogy zsebpénzt kaphasson és születésnapokon meglephessen minket, de mi nem akarunk és nem is tudunk neki zsebpénzt adni, így kitaláltuk, hogy, ha "leorgonálja", osztozunk a stóladijon :) Elsőként a kivonulásra játszott két Bach művet, a c-moll invenciót és a C-dúr kis prelúdiumot. Meg is kapta érte a 4 euróját :) amit nem győzött köszönni. Még este is ragyogott, hiszen ő igazán megdolgozott érte, nem nyomtuk a zsebébe. Legközelebb a záró éneket is ő játssza majd a terveink szerint. 

Magyar mise után F. Mátét is sikerült rábeszélnem, hogy ne haza, hanem hozzánk guruljon, hiszen lesz finom vacsora, jut neki is :) örömmel jött, így H. Máténak sem volt túl nehéz dolga  a három kicsivel, amíg én Dombival a reformátusokat boldogítottam. Miután hazaértünk, igazi kapkodásba kezdtem, vacsora főzés, pakolás, gyors takarítás, lista írás, pelenka csere, uzsonna, ilyenek. H. Mátét elküldtem aludni a hosszú út előtt, F. Máté pedig elvitte a gyerekeket sétálni, így én még tovább dolgozhattam "az ajándékon" :) valamint az egyebeken. ...de F. Máté nem egyszerűen elvitte őket sétálni, tanitotta őket... 



A hosszú séta után szokatlanul halkan tértek haza gyermekeim, se hiszti, se veszekedés, se szorongatás, se focizás a visszhangos téren... egyszerűen csak kopogás az ajtón... kinyitottam, miközben  a palacsinta alatt takarékra vettem a gázt... a gyerekeim ott álltak az ajtóban ragyogó arccal és elkezdték énekelni az "orgona ága" kezdetű köszöntőt... én meg legszívesebben bőgtem volna, de nem mertem, mert M1 és M2 valamint Barni is ott volt és a palacsintám is égett... erre vágytam egész életemben... megleptek az én kicsi gyerekeim a csodás énekükkel és én nem is sejtettem, nem is vártam el, csak egyszerűen jól esett, meghatódtam... virágot is szedtek, a legszebb csokrot, amit édesanya kaphat! 

...ez az anyák napi köszöntés nem jött volna létre, ha nincs F. Máté!!!! Köszönööööööm!!!! <3

Barniék este 10 körül indultak el Annieval együtt. Nagyon izgultam értük, de tudtam, hogy nem lesz baj. Felváltva vezetnek, Annie meg alszik :)