2014. december 22., hétfő

Beigliiii

A mai napunk a pihenés és a beigli készítés jegyében telt, már amennyire négy gyerek mellett egy kis lakásban pihenni lehet. Kimenni nem nagyon volt kedvünk, mert épp mostanság kezdünk kilábadozni a nyügjeinkböl, meg aztán kint egész nap süvít az 55 km/h - s szél, ami Dánielt már simán feldönti, szóval maradt a familie-dag... egész délelött pakoltunk a gyerekszobában, ahol rövid idő alatt olyan káosz képes eluralkodni, hogy az angyalkáknak félő nem is les kedvük meglátogatni minket. Kérdeztem is Mártont, hova fér majd el a karácsonyfa... hát oda, mutatott egy fél nm-nyi szabad helyre a földön.... "és nem félsz, hogy az angyalkák elbotlanak a játékokban és kiesik a fa a kezükből?", erre csak széttárta karjait és azt mondta, "hát repüljenek, van szárnyuk!" :)

Szóval pakoltunk, délután pedig Barni mákot darált, én meg beiglit gyártottam. Eszembe nem jutott volna beiglit sütni, ha Pathó Gyuri nem kéri, de jó ez így, mert a gyerekek nagyon szeretik a beiglimet, ami az igazi :) El is készült ma hat rúd, de már csak kettő van belőle :) Dombi elkezdte enni.... "hm... ennek a beiglinek semmi íze nincs, még egyet kell harapnom.... ez is ízetlen, még egyet kell ennem stb... " :)

Hanga és Marci sokat játszanak együtt, főleg a playmobiel játékokkal, lovacskákkal. Hanga Mikulástól kapott adventi kalendáriuma a  legjobb, amit csak kaphatott, izgatottan bontogat minden reggel, pedig tudja, mi vár rá, s már nagyon várja  a 24-ét, amikor végre előkerül  a várva-várt kiscsikó is a dobozból. Ö egyelőre a kiscsikót azonosítja a kis Jézussal, mivel egy napon fognak születni, s mindkettőt nagyon várja :) Ma sokat dolgozott azon, hogy megépítse a fa betlehemest és, hogy a playmobiel figurákat "várakozó állásba" helyezze :) az összes figura a kiscsikót várja :) 

Este Barni még elvitte Dettiéknek is a fát, amit nekik vettünk, egy kis beiglivel... még mindig nem tudunk unatkozni...

Fáradtságunk már-már állandó, de nem lehet hozzászokni....

2014. december 21., vasárnap

Advent negyedik vasárnapja

Nem vagyunk tökéletes család, sokszor megemelem a hangom, olykor úgy beszélek, hogy rögtön megbánom, de egyet biztosan tudok, hogy a gyerekeink teszik teljessé életünket és a sok bosszúság mellett annyi boldogságot adnak nekünk, hogy minden küzdelmet megér ennek a négy kis palántának a nevelgetése. Jó lenne, ha mindenkinek megadatna az az esti áhítat, mint nekünk adventben, az asztal köré ülve, mikor meggyújtjuk a gyertyákat és együtt énekeljük az adventi hírnököt... És együtt imádkozunk minden este. Ünnepélyes. Főleg, mikor énekelni kezdenek ezek a kinyíló kis pacsirtácskák... Mint egy kis angyal kar....bár Dombi még mindig rekedt egy kicsit, Marcinak annyira mély a hangja, hogy nem győz intonálni, Dániel csillogó szemmel próbálkozik és az összes dallamot tudja már, a szöveg helyenként bizonytalan, Hanga pedig tolja, tolja, ahogy a torkán kifér, kristálytiszta gyonyörû hangocskája talán még a szomszédoknál is cseng, de szívből énekel, igazán!

Napjaink mostanság is átlagosnak mondhatók. Vasárnap lévén templomba igyekeztünk, éppen odaértünk, de később kezdtek, remélem nem miattunk. Magyar-holland református Istentiszteleten voltunk a Kloosterkerkben, sajnos leginkább csupán az együtténeklés áhítata és az eddig ismeretlen lelkésznô Úrvacsorára felkészítő szavai hagytak csupán mélyebb nyomot, de így is nagyon jó volt. Barni orgonált, Dániel Brigivel játszott, Dombi fegyelmezett tízévesként nagyfiúsan, mozdulatlanul ülte végig a másfél órás liturgiát, Hanga és Márton egyaránt süsük voltak, de ezt már tudtuk. Régi szép emléket idéznek bennem, mikor kisgyermekként anyával a hátsó padban ültünk hárman a templomban, s valamin egyszercsak elkezdtünk nevetni, s a jókedv nem akart múlni az Istentisztelet végéig sem... Van ez így, nem a liturgia volt unalmas, igazából én mindig jól éreztem magam a templomban, biztonságban, s szerintem a JóIsten is mosolygott velünk :)

Istentisztelet után többek tiltakozása ellenére Barni mellettem szavazott és elmentünk egy nagyot sétálni, karácsonyi vásárt keresni. Gondoltam, a karácsonyi időszak erre való, ilyenkor fázni kell, forralt bort és sült kolbászt ízlelni, sokat sétálni és nevetni.... Sokat sétáltunk, át a karácsonyi vásáron, mindent megillatoztunk, találkoztunk a Télapóval, a holland Kerstman-nal, s igazából nem tagadhatja le senki, hogy nagyon jól éreztük magunkat! Semmit nem vettünk, hiszen ez nem is volt cél, de
minden fényt megcsodáltunk és egyáltalán nem itthon ültünk csupán, s ez nagyon jól esett nekem!





Estére hazaérve minden maradékot megettünk, amit itthon találtunk.... Este ismét a koszorúnál imádkoztunk... Szép nap volt!!!!