2015. január 31., szombat

otthon

Bicikli híján nem nagyon merészkedtem ma messzire. Persze ott van még a bakfiets, aminek általában egy hosszú út elején esik le a lánca, ezt ma nem vállaltam. Dombi Mitchel-ékkel ment focizni, Hangát pedig Sebastian-ék vitték, így Dániel is aludt délután, viszonylag nyugodt napunk volt. Délben zöldséglevest kaptak, mert azt nagyon szeretjük, estére spagettit ígértem... Nem nagyon tudhatok főzni, mert nem mindennapos, hogy felszisszennek, majd sikítanak, majd esznek és esznek és esznek... ma gyakorlatilag 2 kg zöldség fogyott 1,5 kg spagettivel. Tulajdonképpen este fél 9-ig ettek.. már rossz volt nézni, mikor Dombi három nagy tányér spagetti után megette az utolsó szelet szivárványtortát, majd rá egy nagy tányér levest...

No, dehát egészségükre. Ezidö alatt megejtettük az idei év első hajvágását is :) Durva, hogy majdnem 9 óra volt, mire mindenkivel "végeztem", de olyan tisztán mentek aludni, hogy nem győztem őket illatozni :)

Barni ma este Brugge-ben énekel a Vox-szal... még éjjel hazajön...

2015. január 30., péntek

pech

Peches napunk volt...

Peches napunk volt, mert Marci füle két hete folyik, azóta nem jár iskolába, s ma van a tanító néni születésnapja, ami nagy esemény, minden gyerek az osztályban beöltözhet, mintha farsang lenne, s egész nap jókat játszanak.
Peches napunk volt, mert a reggelt úgy kezdtem, hogy Hanga tanítóinak könyörögtem, ültessék el Hangát Lucas mellől, aki korábban  a legjobb barátja volt, mert mostanában folyton piszkálja, s emiatt ö tövig rágta mind a tíz körmét, ami amellett, hogy ronda, azonnal feltünö riasztó jel, hogy valami nyomja a kis szívét... tegnap este hosszasan beszéltem vele erről, mire könnyek közt kiderült, hogy Lucas miatt szomorú...
Peches napunk volt, mert open podium volt az iskolában, de mivel Dánielt nem engedik be, így én sem tudtam Hangát meghallgatni.
Peches napunk volt, mert minden pénteken Dombit az iskolai ebédszünetben Voorburgbe visszük logopédushoz, de Barni ma éppen 12.00-kor indult Belgiumba, amikor is én felvettem Dombit az iskolából biciklivel.
Peches napunk volt, mert Dombinak az ebédszünet elején, vagyis, amikor nekünk épp indulnunk kellett volna  a logopédushoz el kellett mindent pakolnia az asztaláról és a padtársai asztaláról is, emiatt 12 percet kellett rá várnom.
Peches napunk volt, mert, bár 3 perc késéssel értünk a logopédushoz, ö még nem fejezte be az elözö kezelést, így borítékolható volt visszafelé a késés az iskolából
Peches napunk volt, mert mialatt Dombi a logopédussal dolgozott, Dániel, aki egy éve nem tud önállóan kakilni, egy vírusnak köszönhetően összefosta magát, s én elfelejtettem popsitörlöt elrakni.
Peches napunk volt, mert raktam el popsitörlöt, de amikor kellett nem találtam meg.
Peches napunk volt, mert hazafelé indulva még Voorburgben kilyukadt a biciklim hátsó kereke, így 43 percet gyorsgyalogolhattam hazáig a mamabusz-szal, aminek pedáljába folyton bevertem a vádlim, cserébe viszont a jobb vállam rettenetesen megfájdult a sújtól... mindenesetre Dániel a hátsó ülésen nem panaszkodott.
Peches napunk volt, mert Dombinak az út egy részétől, amikor már biztonsággal ismerte az útvonalat, egyedül kellett visszatekernie az iskolába.
Peches napunk volt, mert így viszont lemaradt egy fontos projektről, amin két hete dolgoznak.
Peches napunk volt mert 14.40-re értem haza, s így Dánielt már nem tudtam letenni aludni.
Peches napunk volt, mert bár Márton, aki végülis ma ment iskolába nagyon jól érezte magát, viszont Hanga egész délután felváltva mérgelődött és hisztizett.
Peches napunk volt, mert Hanga este nem akart gyakorolni, aztán mikor végre elővette szeretett hangszerét, másfél órán keresztül nem akart megválni tőle, s azért kellett könyörögnöm, hogy hagyja már abba  a gyakorlást, ne zavarjuk a szomszédokat...

Peches napunk volt, de mindent megoldottunk!


2015. január 28., szerda

Marciünnep

Végre összeszedte magát a KisBarátom, eröt vett magán és felkészült az ünneplésre. A füle még most is folyik, de már nem fáj.

Nagyon készült  a ma estére, színes tortát rendelt, ajándékokban reménykedett, s ami töle meglepö, szorongva kérdezte délután, miután Barni elvitte Hangát ének órára, hogy "akkor most Sapi ezerszáz napra elment és nem is ünnepel meg engem?" Nagyon megkönnyebbült, mikor mondtam neki, hogy Sapi nélkül el sem kezdjük az ünneplést, ki nem hagyná! Boldog volt! Barni is, mikor elmeséltm neki, mennyire fontos ö Marcinak (is).

Szerda mostnában könnyü nap, Hangának ugyan van egy ének órája fél 2-kor a konziban, de utána hazarepülünk, ill. kéthetente Laura még tart egy zongoraórát Dombinak 3-tól, de a késödélután szabad, s a két nagy, a szerdai napokon hihetetln egyetértésben és egymásra vigyázva kettesben vonul át a szemben lévö uszodához, ahol a streetdance is van, hogy együtt táncoljanak.

Este 6 körül haza is értek, majd sorban megérkezett Máté, Barni, s végül Detti is. En a nagy készülödésben valahogy rosszul mozdultam, úgyhogy úgy meghúzódott a nyakam, hogy jól be is gyulladt, egész este karót nyelve ültem :) túlélem

Marcinak szivárványtortát készitettem, olyan lett, mint amilyennek képzeltem... tésztás... túl sok volt a piskóta, több krém pedig nem fért már bele, de látványos volt és végülis nem rossz :) fel akartam javítani tejszínhabban és csokiöntettel, de Barni végül nem olyan öntetet vett, amit simán ráönthettúnk volna, én meg az összes tejszínhabot túlkavartam, elrontottam, így kidobhattam, szóval jól összedolgoztunk :) holnap mindent beszerzünk hozzá és ez a torta is verhetetlen lesz :)

Mindenesetre a látványosság megvolt, a lelkesedés is :) 

Mártonunk természetesen ajándékokat is kapott. Egy tornacipöt, amit még maga választott és muszáj volt titokban megvennem, mert annyira le volt árazva... (természetesen Marci is velem volt a vásárlásnál.az ilyen titkos varázslatokban már nagy gyakorlatom van :) mindig hozzám van csatolva  anégy gyerek:) semmi titok, csakis a varázslat!) utána hetekig emlegette sírva, hogy a narancssárga dobozos cipöt megvettük és nem lehet, hogy mégsem kapta meg :) ...de valahogy mostanra teljesen elfelejtette.. nagyon örült neki :)

Barni Magyarországról hozott neki fa kardot és pajzsot. Azt hiszem, ez a kettö lett a szíve csücske! Még tavaly néztük ki neki a Fakopáncsban, de elfelejtettük megvenni, így jól jött, hogy Barni 20-án meghallgatásra ment Pestre, s 21-én hozta  a kincseket :) Rendeltünk még neki Gabi által két Bogyó és Babóca könyvet is, az Ëvszakokat és a B és B sportol címüt :) Dettiéktöl pedig egy szupr legót kapott, ami autós is, hajós is, narancssárga is, békatalpas is, szóval szuper :) öröme határtalan! Az esti imában kiemelten mondott köszönetet ezekért a kincsekért!

Drága KicsiBarátom már 5 éves nagyfiú! Gyönyörü, vicces kis mókamester, aki okos is és olvasni is tud, teljesen egyedül tanulta meg, s olyan ügyes, hogy elöször mindig visszafelé olvassa el az adott szöveget, utána rendesen, de sokszor fejjel lefelé is olvas, ami szerintem bámulatos! Irni is tud már, hol nagy, hol kicsi nyomtatott betükkel, s nem törödik a szórenddel, sorrenddel, ha úgy tartja kedve, a mondat közepétöl kezdve visszafelé írja  a szavakat, s ahol esetleg mássalhangzó torlódást észlel, nem teketóriázik a betük egymás mellé zsúfolásával, megoldja egyszerüen, egy betüt csak egyszer ír le, az nyilván a következö szóhoz is elég lesz :) (pl. ötéveS Szülinapos helyett annyit ír, ötéveS zülinapos :) és mindezt teljesen tudatosan! Meg is magyarázza!)

Isten éltssen Drága Mártonom!

2015. január 21., szerda

Gennyes fülgyulladás

Marci fülecskéje nem javul... Úgyhogy alig vártam hogy 8 óra legyen, az elsôk között telefonáltam, s meg is kaptuk az idôpontot az orvoshoz. Végre sikerült egy adag antibiotikumot szerezni Mártonnak. Ô is boldog volt, maga vette át a gyógyszertárban, annyira bízott benne, hogy segít...

Nagyon férfiasan viseli a betegségét a mi kis öregemberünk :) Folyamatosan papírtörlöt tart a füléhez, s felsóhajt, mikor már zsibbad a keze :)  a cseresznyemag párnácska melegítése napi rutinná vált... úgy húszszorosan... Remélem hamarosan jobban lesz!

2015. január 20., kedd

Fülgyulladás

Az elsődleges dolog, ami mostanában foglalkoztat, Marci füle. Péntek óta fájlalja, természetesen a háziorvos munkaidejének vége után öt perccel kezdődött a kálvária...ami azóta is tart. Hétfőre annyira bedurvult, hogy tömény genny gezdett ömleni a bal füléből. Túlzás nélkül folyamatosan folyik, tíz percenként cserélem a papírt, amit a fülén tart egész nap. A doki egyetlen kifogása, hogy nem sikerül lázat produkálnia. Hihetetlen, de azért kell imádkoznom, hogy belázasodjon és kapjon végre valami enyhítő orvosságot. Nagyon fáj neki, és minden egyes folyás hullámnál sírni szeretne... Szenved... És szenvedek vele én is... És szenvednek tőlem a gyerekek, mert Marcival kell foglalkoznom és látják, hogy szomorú vagyok, sőt kiborulok...  Szóval hétfőn elmentünk orvoshoz, valami kis gyakornok csajszi fogadott minket... Uhhh de próbálta a tudását mutogatni, már szinte el is hittem neki, amit mondott, csak kár, hogy nagy meggyőződéssel magyarázta, mennyire fontos, hogy ne kapjon a gyerek antibiotikumot, viszont mindenképp adjak neki fájdalom- és lázcsillapítót naponta háromszor akkor is ha fáj és akkor is, ha nem fáj, viszont vigyem vissza az orvoshoz, amint felmegy a láza, viszont, ha egész nap tömöm lázcsillapítóval, a láza nem fog felmenni, úgyhogy gratulálok az előttem szólónak! ;) Kissé csalódottan mentünk haza.... Éjjel aztán jött. Szenvedés, én akkor már adtam neki nurofent, de nem nagyon tudtam megértetni vele, hogy hamarosan szerzek neki gyógyító orvosságot. Így inkább alhatott az ágyamban, melegítgettem neki a cseresznyemag zsákocskát és próbáltam elaltatni.... Reggelre viszont még rosszabb lett a füle, viszont megérkezett Quinty is, kicsit elterelte legalább Marci figyelmét, de az enyémet nem. A menetrendszerinti fültörölgetésnél észrevettem, hogy véres a genny, ami kifolyt a fülecskéből, na rögtön hívtam a rendelőt, az asszisztens viszont lehűtött, hogy a doktornő nem kívánja látni ma Mártont, hiszen tegnap már megvizsgálta és nem kell neki gyógyszer... No én tényleg kiborultam, erre megígérték, hogy ha holnapra még rosszabb lesz, kapunk időpontot....

Márton a héten nem ment iskolába. Ez annyiban könnyebbség, hogy Dombi és Hanga ügyesen elmennek együtt, ha muszáj, sőt, ők kérik, hogy engedje, el őket egyedül. Nem szívesen, de miután jól megtanultuk, hogy hol mire kell figyelni, kénytelen vagyok elengedni őket. Én csak délután mentem értük a három kisivel. Suli után Lucas is csatlakozott hozzánk és elmentünk játszóterezni. Iszonyú hideg volt, de azért jó volt...

Dombi keddenként, ha Quinty is velünk van, egyedül teker el a konziba. Nagyon tisztelem ezért és végtelenül büszke vagyok rá. Ő az én nagy fiam, akiben lehet bízni! Bár egy igazi "tiener" lett, vagyis kis tinédzser a maga mérgelődéseivel, sértettségével és mindennel, ami a tízes évekkel jár, de azért jó látni, ahogy alakul... Zongora után száguld vissza focira. A focipályán mindenki csodálja ezért, mert általában 35 perces késéssel érkezik a konzi miatt, de még futtában ledobja. A kabatját és rohan a pályára hihetetlen lelkesedéssel 17-18 km kemény, szupergyors biciklizést maga mögött hagyva. Senki nem érti, miért nem megy haza és süpped be egy meleg, kényelmes kanapéba :) ô ilyen. Focimániás...

Az életünk menetét tovább nehezíti, hogy Barni ma hajnalban Magyarországra repült nem kevés pakkal egyedi csomagolásban :) Meghallgatásra ment a budapesti Operaházba... Hát.... 2-3 óra alvás és 1500 km után épp csak beesve a meghallgatásra, sikerült meggyôznie az illetékeseket :) õ a mi Barnink! <3

2015. január 14., szerda

Street dance láz

Ma már mindenki street dance lázban égett, Barnit kivéve, de ez érthető is... Valahogy csak kifizetjük... Remélem... Mindenesetre. Dombi már hónapok óta mondogatja, hogy mennyire szeretné, Hanga karácsony előtt kezdte, így ma délután elmentünk egy ingyenes próbaórára. Hanga virult, élvezte és nagyon jól csinálta, persze ballet mellett, ilyen felszabadult kis boldog gyereknek könnyű táncolni. Én igazából. Dombinak szántam ezt a táncot abban bízva, hogy egy kicsit lazul a merevsége, s magamból kiindulva biztosan tudom, hogy később nem fogja elkezdeni, mert akkor már ciki lesz, most viszont még ott vagyunk vele és bíztatjuk, amíg belejön... Gondoltam én... De ő mást tud... Tudja például elsőre a tanár mozdulatait utánozni hihetetlen pontossággal, a padlóról olyan gyorsan pattan fel egymás után akár háromszor is, hogy egyedüliként nem esik ki a ritmusból, hihetetlen izomzata van, végül a breakes mozdulatokat úgy táncolta, mintha mindig is ezt csinálta volna. Azért még mindig merev egy kicsit, de ki fog lazulni, tudom!

Szóval már nem csak komolyak a gyerekeink, de menők is :):):)

2015. január 12., hétfő

Hétfő

Annyira utáljuk a hétfőt, hogy ki sem tudjuk szavakkal fejezni... Egyszerűen lehetetlen felébredni és időben elkészülni, s az iskolába is idejében beérni. Most, hogy Barni reggelente néhány napig itthon van, azért könnyebb, de látszik rajta, hogy szenved, mert eddig gyakran kimaradt ebből reggeli sakál-rituáléból, amelyben Dombi egyszerűen nem hajlandó felkelni, magára húzza a takarót, mérges és morog, vagy éppen ordít, hogy "hagyd abba!", Hanga visít, hogy "szeretgetés! De hosszan! Még! Szeretgetés! " és csak akkor kel fel, ha jól alaposan megszeretgetem, akkor viszont felül az ágya szélére és elkezd pattogni, mint egy labda ahelyett, hogy öltözne, vagy elindulna a reggelenként legfontosabb hely, a wc felé. Márton egyszerűen csak álcázza magát, mint aki nem hall és nem lát, hüvelykujját a szájába teszi, s kivonja magát a történések súlya alól, majd mikor végre sikerül kihúzni az ágyból, elindul lassan, öregesen a mellékhelyiség felé, s abban a pillanatban Domonkos és Hanga is feléled és kezdődik a harc a wc-ért. Ekkor már cseppet sincs meghitt csend és nyugalom... Irány az étkező... Nem kértem tejet, nem meleget, hanem hideget kértem, kakaót szeretnék bele, nem szeretem az egészséges műzlit, baj?, de baj? De baj? Dombi piszkál! Csúnyán nézett! Hanga csámcsog! Marci rángat! Dániel az én kenyeremet eszi! Ez nem az én poharam! Huhh.... És ekkor még nem öltöztek fel és a fogmosás is hátra van... Márton persze az ajtóból fordul vissza, hogy kakiljon, kabát le, sál, sapka le, mert hát felöltözve mégsem lehet kakilni... Ááá... Majd becsukódik az ajtó és ránkszakad a csend... Dániel és én hirtelen nem is tudjuk, mihez kezdjünk, Dániel old egy "szeretgetés!" felkiáltással és indulhat a nap.

A délelőtt a szokásos pakolással telt, ja és megfőztem négy csülköt, mert nem érezték már jól magukat lógatva, úgyhogy vacsorára Hanga egyik kedvencét, Jókai bablevest készítettem.

Délután kicsit aggódva indultunk a gyerekekért az iskolába. Barni már korábban elment autóval, mert az összes bicikli felmondta a szolgálatot nekünk, már csak az enyém jár úgy, ahogy... Én meg Dániellel és három napi élelemmel felszerelkezve nekivágtam az útnak, hogy az 58 km/h-s szélben eltekerjek az iskoláig. Sikerült, sőt, mindenki hősiesen hazatekert. A garázsban letettük Marci biciklijét, mert bármennyire következetesen elvárom tőlük, hogy mindenhova tekerjenek el, ez a szél azért már nekem is sok volt. Úgyhogy Dániel elől, Márton hátul, Dombi, Hanga egyedül, de csak eltekertünk a ballettig is. Ballet közben Dombit átkísértük a konziba, mert ő este ott koncertezett, Barni hozta haza, én a kicsikkel balett után hazatekertem bablevesezni :)

Nem mondhatnám, hogy unatkozunk...

2015. január 1., csütörtök