2014. március 20., csütörtök

Tavasz!!!

Ma is Quintys napot tartottunk annyi nehezitéssel, hogy Barninak orgonaórája volt délelőtt, délután pedig Belgiumba ment...tehát nem sokat volt velünk, de reggel elvitte  a gyerekeket iskolába, ez nagy segitség! Én otthon maradtam a prüntyikkel, majd 9 körül elindultunk a játszótérre... kettőt is kipróbáltunk :) ismét jót szórakoztunk, hintáztunk, libikókáztunk, madarakat etettünk, s közben, ahogy visszagondolok a napra, egész végig énekeltem nekik :) szegény gyerekek :) de Quinty szinte követeli az éneket! Dániel meg már megszokta :) Délután még fogadóórára is mentünk Dombi tanitó nénijéhez. A nagyok ezalatt az udvaron játszottak, én meg Dániellel és Quintyvel fogadtam az órát :) Dombi még mindig maximalista, osztályelső, viszont már kevesebbet késik :):):) nagyjából igy summázhatnám a rövidke beszélgetést.

Délután is játszótereztünk. Quinty, aki egyébként utál hintázni, velem végighintázta a délutánt, olyannyira, hogy Dániel el is kezdett neheztelni, igy, miután Quintyért eljött Bas, mi még visszamentünk negyedszer is a játszótérre hintázni :D édes babák, annyira élvezték!!! Kabát se kellett!!! Dombi egyedül ment focira, azalatt én befizettem a szükséges juttatást a szombati úszódiplomáért. Olyan jó érzés, hogy nem a kártyát használom, s nem is Barnitól kell kérnem :D valamit én is hozzáadok végre  a családi költségvetéshez... bár, ha leszámláznám a gyerekeimnek adott különóráimat... :D haha... soha :D

Jó kis nap volt... az este kicsit nehéz volt, mert Dániel megint valamiféle szorulással küzd, egészen leizzad, hogy sikerüljön megtöltenie a pelust, de nem megy... és keservesen kinlódik.. holnapra beütemeztem a háziorvost is... További nehézség, hogy Vali, Quinty mamája a napokban szülni fog, igy berendezkedtünk, hogy Quinty bármikor jön, Márton ágyában alhat, állandó készenlétben vagyunk :D izgalmas!!!

Barni Belgiumban mutatja be az új Cd-t, amin mintegy harmadmagával énekel, tehát gyakorlatilag szóló Cd, Vox-cream-music :D

2014. március 14., péntek

Túlélős nap

Rettenetesen fáradtak vagyunk. Barninak minden este koncertje van, éjfélkor, vagy még később ér haza, de emellett egy csomó más dolga is van, iskola, levelezések, ilyenek... ma délelőtt is iskolában volt, remélem hamar meglesz már ez a master diploma, mert ez így nagyon sok nekünk... Amíg ő fejtágitott, én Dániellel próbáltam az itthon fellelhető maradékokból ebédet kreálni... nem mondom, hogy a legjobb rakott krumplim lett, de nem volt itthon tejföl, vásárolni nem akartam, ha nem muszáj... gondoltam jöhet életem első bechamelje, de tej sem volt... volt viszont lejárt szavatosságú tejszín :):):) semmi baja nem volt egyébként, de megmentette az ebédet :) no mi így spórolunk... de azt hiszem soha többé nem főzök rakott krumplit tejföl nélkül...

Délután Hanga hazahozta Sebastiaan-t... bár Sebas az én kedvencem is, nem örültem neki, mert rendet nem tudtam teremteni... éppen átrendezés alatt van a kis lakásunk, hogy jobban elférjünk, de nem megy... nekünk valahogy nem megy... minden zugban ott vagyunk... ha nem mi, akkor Hanga rajzai, vagy Dombi építményei, Márton "kenvenc ruhadarabjai", az én anyagaim, vagy épp Barni kottái... Ilyenkor, ha gyorsan kell cselekedni, minden a mi pici szobánkba kerül, aminek az ajtaját erővel kell benyomni, ki ne nyiljon a belülről kifelé törekvő holmiktól...majd éjjel jöhet a pakolás...

A lényeg azonban az, hogy Hanga végre tényleg szuperül játszott Sebastiaannal, aki ugyanolyan süsü, mint a mi Hangánk :) én is megbékéltem a helyzettel... Barni meg közben elvágtázott Naardenbe.

Ezalatt Dombi és Dániel, a "D-betűsök", ahogy nevezzük őket, s ahogy Dombi büszkén nevezi magukat, kis zenekart alapított. Dombi bekapcsolt egy-két zenét a zongorán, majd imprózott hozzá, a kis Dániel meg nagy komolyan verte a némadobot, mert azt úgy kell, ritmusra, ahogy a naaaagy Dombi szokta!!!!


Miután Sebas elment, jött Dylen, hogy focizzon Dombival... megint egyel kevesebb :) Így Hangával elkezdtünk gyakorolni... egy órán át nyúztam szegényt, de ő ilyenkor, iskola után nagyon fáradt, szinte lehetetlen vele dolgozni... mindent százszor megkérdez, "de melyik húron? fiszről? hármas ujj? megint? de most játszam? de most? de most? de most?" ... ehhez már én is fáradt vagyok... egyébként hihetetlen érzékkel kezeli hangszerét... ma is 5 perc volt neki egy új dalocska, a Slaap kindje slaap eljátszása... tulajdonképpen, ha a szóbeli körítéseket elhagyhatnánk10-15 perc alatt végeznénk egy heti anyaggal...

A vacsi-pizsi-ima-mese mesternégyes után került sor Dombira, amikor a kis mesterhármas már dúr-moll-t :) Szegény fiamat mintegy két órán át nyúztam egészen 3/4 10-ig 3 db Bach prelúdiummal, egy invencióval és egy Csajkovszkij darabbal... bevallhatjuk, hogy nem szeret gyakorolni, de a legjobban lassan játszani utál. A kis Glenn Gould minden darabhoz háromszoros tempót vesz, s kiborul, ha nem sikerül tökéletesen elsőre... ha viszont már szinte könyörgök, hogy lassabban játszon, akkor szimplán elidőzik egy-egy motívumon, amiből hihetetlen improvizációkat kreál, vagy hozza a kis némadobját és veri, veri, miközben zakatol benne 160-on a Bach-invenció... hihetetlen kölyök, de nagyon nehéz vele... különleges, tudom és pont így szeretem! :) Még természetesen nem tudhatjuk mi lesz a mi Dombinkból, de egy biztos, a zongora és a foci a mindene... órákig eljátszik a zongorával, nem zavarja, ha közben éhes, vagy szomjas, szívesen magára hajtja az ajtót, felteszi a fülest és alkot...

2014. március 13., csütörtök

Quinty-nap

Ma reggel, vagy inkább nekünk hajnalban ismét megjelent Quinty baba, aki már olyan örömmel jön hozzánk, hogy elbúcsúzni is elfelejt az anyukájától :)  Nagyon szeret nálunk lenni, s mi is nagyon szeretjük. Hihetetlen, de annyira vidáman vagyunk, ha ő is itt van, hogy szinte hiányzik, ha nincs. Nem is gondoltam volna, hogy minden nehézség ellenére ennyire élvezni fogom a Q-őrzést :) Persze az a legjobb, amikor Barni is itt van velünk legalább délelőtt, mint általában keddenként... ma nem volt, de igy is szuper volt, nagyot játszótereztünk a két kis manóval, akik már-már olyanok, mintha ikrek lennének...



A labda elengedhetetlen kelléke a Q-életérzésnek, igy aztán 3-4 labda mindig van nálunk :)
 A reggelt egyébként vidám zongorázással inditottuk, amint a gyerekeket elvitte Barni a suliba. Ő ment is tovább a konziba, s igy magunk maradtunk...


Iszonyú helyesek voltak, ahogy felfedezték a játszóteret... Mivel Dániel még csak mostanában kezdett el járni, nem nagyon volt szükségünk a játszótérre, de most kezdett ráérezni a függőleges élet gyönyöreire, kivált, hogy Quinty már hónapok óta sétálgat, nem illik nagyon lemaradni :) Aranyosak, Dániel lesi Quinty technikáját, Quinty pedig biztatja, segiti Dánielt :)


Azért Dánielem nadrágján még látszik, hogy ő inkább négykézláb közlekedik a homokban, biztos, ami biztos :) Az is nagyon édes, ahogy alszanak... Márton ágyát a falnak forditjuk, hogy a rácsos rész legyen kivül, s ott alszik Quinty. Nem kell őket altatni, pár percig beszélgetnek, vagy Dániel énekel Quintynek, s szépen elalszanak... Dániel 1,5-2 órát, Quinty 3-3,5-et :)


Csuda egy nap volt, de bevallom délután 5 órára nagyon elfáradtam. Dombi hála Istennek már nagyon nagy fiú, egyedül ment focizni és úszni is, igy én még meg is tudtam fürdetni a többieket a délutáni játszi után :)