2014. április 19., szombat

Nagyszombat

Még azért nem vagyunk teljesen készen... jobb későn, mint soha :) bár már tegnap elkezdtünk tojásokat festeni, annyira belelendültünk, hogy kénytelen voltam újabb és újabb tojásokat kifújni, így most napokig rántottán élünk :D

Megint  a tavalyi technikát alkalmaztuk, akril festék, majd száradás után lakk. Igaz, most készültek filctollal diszitett tojások is, gondoltam, az igazán Dombinak való, mert aprólékosan tud vele dolgozni, de nem jött be, a tojás forgott, nem lehetett megfogni, nehogy zsíros legyen stb... úgyhogy a dühkitörés előtt felajánlottam, hogy befejezem a filccel festést, s ebben Hanga is szívesen segített :) Végülis nagyon szépeket alkottak, hosszú órákat töltöttünk tojásfestéssel. Az idei sláger a zászlós (van holland és magyar zászlós),  a sport (Nike és Adidas), valamint a fekete és kék tojás :)


Én a folyamatos ébrenléttől kezdek kicsit legyengülni, rámtört a fej-, torok-, nyakfájás és nyűgösség :( de, ha Barni nincs itthon én nem tudok aludni, tehát inkább lefoglalom magam valamivel úgy hajnali 2-ig, s amíg Barni délelőtt igyekszik magát kipihenni, addig a gyerekek és én már túl vagyunk a napi teendőink legnagyobb részén :)

Este Barni egy Nagyszombati vigilián orgonált Hága másik végében, mi pedig igyekeztünk a lefekvéssel. Már mindenki ágyban volt fél 8-8 körül, de csak nem sikerült abbahagyni a szöszmötölést. Ekkor jutott ugyanis eszükbe, hogy meglepetés rendet raknak a szobájukban. Kislámpát kapcsoltak, s nekikezdtek pakolni, közben tízszer összevesztek, Dániel egy darabig bulizott velük, majd elaludt... Márton többször kiszökött, hogy megosszon velem ezt-azt... egyik ilyen alkalommal a többiek félhangosan (csak, hogy még én is hallottam) a lelkére kötötték, hogy ne árulja el a pakolást, mire Márton kijelentette, hogy "Jó, nem mondom el, csak azt mondom meg Édesanyának, hogy én egy állat vagyok!" :) na ez így elég viccesen hangzott :D persze a szokásos átváltozásról volt szó, kíváncsi volt, emlékszem-e még, hogy imádság után ő egy kicsi barna színű vizslává változott át... este 10-kor azért már kissé paprikás hangulatban parancsoltam őket az ágyukba... azért igaz, ami igaz, igen szép rendet raktak!!!! :)

Mikor Barni éjfél körül hazaért, kezdődhetett a mulatság!!!! Elő a csokinyuszikkal és csokitojásokkal! suttogás, pakolászás, 1-2 kisebb ajándék mindenkinek... ezt a részt még mindig nagyon élvezzük... bár azok a fránya csokitojások olyan gurulósak és annyira hangosak tudnak lenni éjfél után, hogy többször azt hittem, felébrednek a mi kis alvómanóink...



2014. április 18., péntek

Nagypéntek

Végre sikerült annyira összeszednünk magunkat, hogy nekiállhattunk a "paaspalmstokje" elkészítésének. Ez számunkra egy teljesen új dolog. A templomban kaptunk fa anyagot  a keresztekhez, valamint címeket, ahová majd el kell vinnünk azokat. A koncepció az, hogy a nagyon beteg és/vagy nagyon idős embereknek hírül vigyék a gyerekek a húsvéti történet csodáját. Nagy lelkesedéssel kezdtük a kereszteket feldisziteni.



Először fehér krepp papírral kellet bevonni... mivel nekünk nem volt, így fehér anyagokat vágtam csíkokra, s azokat tekertük  a keresztekre. Diszitésként lila szalaggal is áttekertük, ez mégiscsak autentikus :) 12 csokitojást kellett ráfűzni, ez jelképezi a 12 tanítványt, 30 mazsolából készítettünk füzért a 30 ezüstpénzre emlékezve. A két fadarab keresztmetszetére szívet ragasztottunk, ez Jézus szíve. A kereszt tetejére "Péter kakasa" került, Hanga és Dombi nagy műgonddal rajzolták a kakast, Márton pedig komolyan színezett :) 5 kis piros papírdarab jelöli a testet, s végül néhány szöget is erősítettünk a szalagok alá. A végeredmény szerintünk nagyon szép lett és hűen ábrázolja a keresztrefeszítés fájó történetét. Miközben dolgoztunk, végigbeszéltük az egész történetet. Lassan kezdik megérteni a húsvét valódi lényegét.


Három idős, beteg bácsi címét kaptuk meg, elsőként egy betegotthonba kellett mennünk. Igen megrázó volt, még sosem láttunk ennyi beteg embert egy helyen, de azt hiszem sikerült az összes idős ember arcára mosolyt csalnunk :) A gyerekek nagyon büszkén és jó szívvel adták át a kereszteket... Még sokáig beszéltünk arról, hogy mi történik, ha az ember idős és beteg lesz... bevallom, én nagyon nehezen viselem a szenvedés látványát, de muszáj volt elmennünk, s legalább a gyerekek ezt is látták...

Indulásra készen


Amíg mi a keresztekkel ügyködtünk,  a fürdőszobánk tovább szépült :) Fura, a két hete tartó hiány következtében már a simuló csupasz falakat és a vízvezetékeket is kezdem szépnek látni a megtisztulás reményében :D

most így fest...


Barni kora délután indult, mert este Máté passiót énekel, annak is az alt szólóját! Délelőtt azért még a szomszéd lakásból (ahová zuhanyozni járunk, s amit épp felújít a tulajdonos cég, hogy könnyebben tudja eladni), elkértük a kidobásra ítélt konyhabútort azért, ha majd egyszer elköltözünk, azt tegyük vissza  a mi konyhánkba :) ugyanis itt ez a szabály. Mindent vissza kell majd állítani... Szóval Barni is dolgozott egész délelőtt, a siket "falsimító mester" is nagyon szép munkát végzett, s őt is sikerült levennem a frissen darált-főzött csodakávémmal a lábáról, így csak az első kávé felajánlásáig méltatlankodott a rábízott munka mennyiségén :D

Barni esti szólója csodásan sikerült!!!! Nagyon későn, éjjel fél 2 körül ért haza...

Mi viszonylag nyugodt délutánt kerekítettünk magunknak. A gyerekek legújabb kis barátja a "Kutyásbácsi" új kutyája, Fedor. Amint meghallják, hogy a lifthez közelit, azonnal veszik a cipőt, kabátot és rohannak Fedorral játszani, majd rendszerint örvendezve jönnek haza :) "már nem kell hajat mosnom, mert Fedor teljesen lenyalogatta a hajamat!" "kezet sem kell mosnom, mert Fedor annyira megpuszilt, hogy tiszta lett a kezem" :)






2014. április 16., szerda

találós nap

Márton: "csengik, de nem telefon, mi az?" - az angyalkák csengettyűje :D - ezzel a találós kérdéssel Márton bearanyozta a napomat! :D

Ma végre megkezdődött a fürdőszoba felújítása, ill az aljzat kivésése, víz elzárása, por, por, por, szellőzők megnyitása, hideg, hideg, hideg. Már egy hete fázom, mert a csempék leszedésekor a régi csempével egy nagyobb téglányi helyen a fal is kiszakadt a szellőző felé, így a szellőzés triplán biztosított, főleg, hogy mostanában folyamatosan igen erős szél fúj... kiderült, hogy a kád csövezése volt a ludas a beázásban, nem volt jól rögzítve, s a korlát újítása következtében, miután 9 hónapig döngették a házat, a csövek elmozdultak, megrepedeztek... no ennyi... azért még reménykedünk, hogy nem kell fizetnünk... brrrr....

Miután a halálos múlt hetet viszonylagos sikerrel zártuk, Dombi minden koncerten csodásan helyt állt, felkészültünk, odaértünk, kiöltöztünk stb... ezen a héten Barni is munkába állt. Kezdődik a nagyheti Stabat Mater lemezbemutató koncertsorozat és a Máté Passió.

A mai konzi és ballet között is a nagy játszótérre mentünk, végre jó meleg volt, sütött a nap, Dombi focizott, Hanga barátnőzött, Márton mindent kipróbált, Dániel nagyot esett... fejre... bukfenccel... szörnyű látvány volt, pedig épp csak egy pillantásra fordítottam el a fejem, s közben arra gondoltam, nehogy leessen... és bumm... semmi baja nem lett hála Istennek, de nagyon megijedt ő is, én is...

Fél 8 körül értünk haza a papírba csomagolt kis lakásba, ahol csak úgy magától fúj a szél, pedig az ablakok zárva vannak, a fürdőszobát már rég elfelejtettük, vacsorát nem készítettem, mert ugye a gyerekekkel voltam... Barni meg Utrechtben énekel ma este... szóval hangulatos az életünk mostanában :) Dánielt azért átvittem a szomszédba zuhanyozni, a többiek ma nem fürödtek... Dombi 9-ig focizott Dylan-nel a ház előtt, a többiek fél 9 körül aludtak el... extrém későn :(

A hazafelé úton megint találós kérdéseket tettünk fel... Marci kedvence, amit minden nap legalább egyszer elmond: "fekete és fehér, de nem autó (de nem zebra, nem virág, ez esetenként változik), mi az?" - Tapír (aki lusta kanyarodni!!! :) ) Az én kérdéseim egyenként min. 20 perces eszmei vitát váltottak ki, egymást túlkiabálva találgattak, olykor mérgelődtek, de sokat nevettünk :) 

Feldobjuk fehér, de nem akar leesni, mert tudja, mivel OKOS, hogy, ha széttörne, rögtön sárga lenne :) - okos tojás :)

Büdös házikóban, aminek öt lakója van, giliszta nyújtózik, kikukucskál egy kis lyukon, bukfencet hány és nyuszinak álcázza magát, mi az? (a nyuszis rész miatt még vagy húszszor el kellett mondanom, Márton annyira röhögött :) ) - cipőfűző

...elég pihent vagyok én is ;) de sajnos csak szellemileg ;(

2014. április 14., hétfő

Máté Passió

 Eljött hát a vasárnap, hogy én is meghallgathassam a Máté Passiót a fiúkórussal! Lelkileg nagyon készültem erre. Lssan már olyan leszek, mint a sznobok, nincs nagyböjt passió nélkül. Annyi sajátságos vonása azért van a dolognak, hogy az általam hallgatott Máté Passiókban vagy Barni, vagy Dombi is énekel :) az utóbbi két évben Dombit hallgattam.

10-re mentünk Amsterdamba, a Concertgebouwba. Valahogy sikerült két jegyet szereznem, mikor mindenki csak egyet vehetett... Wilma, a kórus feje, mikor reggel "leadtam" Dombit, félrehúzott, s megsúgta, hogy bár a fiúk nem ülhetnek be a passió második felére, Dombi mégis beülhet, ha akar... nem igazán értem, miért lettünk ennyire kivételezettek, de azért nem esett rosszul :) Dombi persze nem ült be végül, azért egy Máté Passió mégiscsak majdnem 3,5 óra... én viszont meghallgattam és csodásnak találtam. (a koncert előtt azért volt egy kis technikai malőrünk... nem volt ugyanis harisnyám, úgyhogy Amsterdam kellős közepén kellett vaárnap reggel - amikor minden zárva van - harisnyára vadásznunk... végül egy Albert Heijnben találtam megfelelőt :) mert harisnya azért mégiscsak kell, hiába nem én vagyok a főszereplő :)

http://radio.omroep.nl/u/259424/?silverlight

A pódiumon ültem (végül Tschonkkal:) épp a kórus mögött az első sorban!!!! Olyan volt, mintha a kórusban ülnék és olyan csodás bombabiztos tenorokat, baritonokat és basszusokat hallottam hihetetlen közelről, mint még soha azelőtt! Nagyon intenziv előadás volt, s jó volt, hogy Dombi ott énekel pár méterre tőlem :) Nagyon büszke volt és én is nagyon büszke voltam Rá! Philppe Herreweghe összesen négyszer fogott kezet Dombival, ezzel azt hiszem ő vezet a fiúkórusban :)

A büszke édesanya a legnagyobb fiúval a Concertgebouw művészbejárójánál :)


A Passió után hajózni mentünk.. a szokásos két évenkénti amsterdami csatornahajózásunkat ejtettük meg... azt hiszem most már egy darabig biztosan nem megyünk...


Jó volt, szép volt, de a gyerekek fáradtak voltak egyet kivéve... Dániel olyan műsort kerekitett, hogy nem győztük csititani. Végig röhögte az utat, s iszonyú hangosan magyarázott, ha épp nem volt mondanivaloja, mutogatott és nevetve üvöltötte, hogy "aztaaaa!" :D nagyon vicces volt egyébként, mi jól szórakoztunk, de a többi negyven utas szivesebben hallgatta volna gépi "tárlatvezetést", amit mi már fejből fújunk :)

Dániel a hajók réme :)


Nézd! Aztaaaa!!!


Napi Marci: "ezt nem hiszem el! Még sose láttam ilyet, hogy egy hajó áll ÚGY!" :) - egy kis csónak volt a hajó oldalára felkötve...

Az autó felé sétálva azért jutott nekünk még egy kis sokk... épp vége volt egy Ajax Amsterdam - Ado Den Haag meccsnek, a végeredmény 3:2 lett, amit a helyi erő teljes mellbedobással ünnepelt, a város tele volt rendőrökkel, de minek... épp a gyerekeink elé dobott valamelyik sötétebb amsterdami egy jókora petárdát... Barninak volt annyi lélekjelenléte, hogy a babakocsit a petárda mellől gyorsan elkanyaritsa, mi meg követtük, de nekem abban a pillanatban még nem állt össze a kép, hogy robbanni  fog... iszonyú hangos volt, a gyerekek sirtak, bevallom, én is... de hála Istennek semmi bajunk nem lett...

Elég későn értünk haza... kimeritő, szép nap volt!