2014. február 21., péntek

Szerencsésen megérkeztünk Magyarországra ezúttal is, Istennek hála! Sosem indultunk még kipihenten, de azt hiszem, ennyire fáradtan sem...  gyerekeknek csütörtökön még iskolába kellett menniük, ráadásul farsang is volt, s a ruhákat is rendbe kellett tenni... ezúttal örökölt jelmezeket vettek fel,  a jelmezkészitésre már nem volt időm... de így is cukkerek voltak. Dombi ninjának öltözött, Hanga napraforgónak, Márton pedig hosszas rábeszélés után Dinónak... ő ugyanis a megszokott barna kardigánjában akart felvonulni egy papir, avagy faágból készített karddal a kezében "hétköznapi halcos" néven... no ezt azért sikerült megakadályznunk... bár jól tudjuk, ezzel a mi kis öregemberünk mindent elsöprő egyéniségének kibontakozását is nehezítettük...


Az egész nap pakolással és takarítással telt... s még a házmester is jött nagy széles jókedvvel egy szakival karöltve, hogy megtervezzék a fürdőszobánk bontását, amit majd nekünk kell fizetnünk ráadásul :( No mindegy... alea iacta es...

A gyerekekért még eltekertem, míg Barni az utolsó simításokat végezte... s 17.30-kor útra keltünk az enyhén szólva is igen látványos autónkkal...


A téligumi készletet is magunkkal vittük, biztos, ami biztos... meg aztán felniket kéne rájuk tetetni és éppenséggel nem volt 100 eurónk, hogy felrakják őket az autóra, szóval Barni gondolt egy merészet...


Mindenesetre mi elindultunk, de már a leidschendami winkelcentrumnál újrakötöttük a gumikat, mert nagyobb sebességnél a gurtnik annyira csapkodták a tetőt, hogy a zaj belülről elviselhetetlen volt... persze az eső ezalatt is folyamatosan esett... Teljesen sima utunk volt, 18 és fél óra alatt értünk el Pátyig, de közben megálltunk Apeldoornban egy repülőgépért és Arnhemben egy babakocsiért :)  Éppen pénteken délben érkeztünk meg Pátyra, ahol végre ittam két kávét, majd némi cicamosdás után utunk egyből a kutyákhoz vezetett természetesen... nem is tudom, mi volt a fontosabb a gyerekeknek... a kutyák, vagy a nagypapa.... összefügg... azt hiszem :)



A gyerekeink észvesztve rohantak a viszonylag nagytermetű vadászkutyák közé... én bevallom, ha apa nem lett volna ott, rettenetesen féltem volna tőlük. Na dehát ilyen a gyerek, tele bizalommal... az állatok szeretetével...s ezek a kutyák hihetetlen okosak, s a mieink ezt tudták, s tudták azt is, hogy ott van Nagypapa, aki vigyáz rájuk, s akinek az összes kutya  a barátja...


Egyedül Márton ingott meg néha, aki berohant a többiekkel együtt a nagy kutyák közé, majd maradt inkább a szaladgálásnál, s szaladt körbe-körbe, s közben nevetve kiabálta, hogy "kapjál el, hogyha tuuuudsz!" :) a kutyák meg csak nézték  a kis lükit, s persze nem vették komolyan, hagyták, hadd rója  a köröket a kis lökött, aki rögtön megcsúszott a vizes földön, s gyönyörűen landolt a sárban... majd levette a nadrágját és a kabátját a az eső és a tél ellenére, s folytatta a "bátor küzdelmet" a kutyákkal... mi meg persze dőltünk a nevetéstől, hogy ez a kis sonkafalat hergeli a dijnyertes vadászkutyákat :D majd persze talált egy méretben hozzá inkább illő, szintén vadászó kutyust, akit próbált idomítani nem sok sikerrel..

"ül!"


Egyébként félelmetes, ahogyan ezek a kutyák apára hallgatnak...  csak annyit mond nekik, hogy "marad!" s az összes kutya ott, ahol van, ledermed, apára összpontosit, egyszerűen semmi nem vonja el a figyelmüket, hiába szólongatták őket nevükön a gyerekek, egészen addig, amíg apa azt nem mondta nekik hogy "mehet!", meg sem moccantak, úgy ahogy voltak, ki ülve, ki állva, lemerevedtek...


Hanga a kedvencével, Csengével...


Dombi, a kis kutyaidomár


...és a súlyemelő :)


Márton alulöltözöttsége miatt nem sokat időztünk Pátyon, mentünk tovább Pestre, a Hegyi-rezidenciára, ahol az egyik szobát hamar birtokba is vettük...












2014. február 13., csütörtök

Lúzer

Hihetetlen napunk volt... persze hihetetlen dolgok majdnem mindennapra jutnak nekünk. Tegnap pl. hogy ne zavarja meg senki Dániel délutáni alvását, (no meg azért is, mert nem szeretnék ajtót nyitni a hívatlanul érkező házmesternek és "brigádjának", akik csak arra várnak, hogy szétszedhessék apró darabokra a fürdőszobánkat, eltávolíthassák a kádat és lecsempézzenek mindent kórházi szürkére) félretettem a kaputelefont, amit nemrég cseréltek nálunk, s aminek iszonyatos és túlságosan erős hangja van. Dániel szépen aludt is, többet is, mint szokott... csak a telefont felejtettem el visszatenni a helyére... Mikor azonban a gyerekekkel hazafelé tartottunk az iskolából, Márton szokás szerint bekattant kissé... azt hiszem neki elég felkavaró élmény még az iskola... bár nagyon szereti, sokat játszik, nem sír, mindig mosolyogva jön ki, szinte sosem érünk haza valamilyen kitörés nélkül... szóval Márton tegnap is alkotott, már a liftben elkezdett ordítani, s hazaérve leült trónolni a wc-re, s fél órán keresztül, nem tudni milyen megfontolásból, de megszakítás nélkül ordított... a többiek persze szerettek volna szóhoz jutni, s akkora hangzavar kerekedett, hogy csak na, s én eközben még a konyhában is ügyködtem, hogy a farkas éhes Dombinak foci előtt még valamit készítsek, miközben a kis jajgató Dánielem a lábaimba kapaszkodott, s könnyes szemmel könyörgött, vegyem fel... persze nem tudtam felvenni... Ezen a zajszinten jelent meg a szomszéd kutyásnéni kitartó kopogással... uhhh...de csak azért jött, hogy tudassa, az egész lépcsőház tőlünk zeng a kaputelefonon keresztül.... úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú de kínos!!!!

Tulajdonképpen ünneplésre ad okot a tény, hogy mióta Barni nincs itthon, egyszer sem késtünk el az iskolából :) persze sosem miatta késünk, csak mikor ő nincs itthon, én 6.30-kor kelek, egyébként meg 7-kor... No de inkább majd holnap ünnepelünk, mikor több, mint egy hét megvonás után végre hazajön! Ezalatt az idő alatt bejárta Belgiumot és Londont a Vox-szal...

Szóval ma sem késtünk, viszont ma sem ment minden simán... Márton már hajnali 5 óra valamennyikor megjelent nálam pucéron és arra kért, "hozzam ki a szekrényének az egész alsóneműs fiókját, mert ő a kékes bugyikát akarja felvenni, amiről én biztosan nem tudom melyik, és ő nem is fogja elárulni nekem"...tehát jól indult a nap :) én persze nem tudtam felkelni még, s nem is csörtettem be  a másik három alvó manóhoz, így maradt a küzdés a Barátommal... 

Dombinál már-már állandósulni látszik a reggeli mérgelődés és duzzogás... ki tudja miért, ma is duzzogott, egészen az iskoláig, de még a teremben is... bementem hozzá puszira, hát nem volt boldog, majd ebben az állapotában spontán összeütközött az egyik kisfiú fejével, így mindketten sírva fakadtak, én persze vigasztaltam őket, meg dörzsölgettem  a homlokukat, Dombi nem enyhült, mondta mehetek :) el is indultam, de abban  a pillanatban  a hátizsákommal levertem a Jufi reggeli teásbögréjét, teával együtt... nagyot szólt, s a jufi bögre azon nyomban kettétört... elérkezett az idő a távozásra... Orsi el.

:)

Egésznap szép idő volt, a nap is szépen sütött, csak az a fránya szél kezdett mintegy két napi pihenő után felerősödni. Mindenesetre nekünk menni kellett... Suli után irány a konzi... most is szembeszél... már meg sem lepődünk. Az énekterem mellett letáboroztunk, s megint hatalmas területen meglátszott, hogy ott jártunk, de most legalább találtam egy partvist, így azért vállalható volt a látogatásunk. Hanga énekórája alatt Dániel elaludt a babakocsiban, én olvastam, a fiúk mesét néztek, Dombi zongoraórája alatt még ment a mese és az alvás, igy aztán be tudtam ülni végre az órára :) A BMO alatt azért már leköltöztünk az aulába, a hangerőnk ugyanis egyre csak fokozódott. Majd éppenhogycsak beestünk ballettra, s utána jött a meglepetés, mire kimentünk a biciklikhez a ballet után, már szakadt az eső... uhhh... márpedig mi hazamegyünk... de a szél is hihetetlen erővel fújt... ez is egy kegyetlen futam volt megspékelve azzal, hogy teljesen szétáztunk, bugyiig, totáááál, s a szokásos hisztihelynél a Hanga-hisztit egy nagyobb meglepire cseréltük... leesett a lánc!!!! ááááááááá szakadó eső, akkora szél, hogy sokszor meg kell tolnom a bakfietset, hogy ne hátrafelé guruljon, mindenki éhes, fázik, s akkor... Hanga biciklijének lánca lepottyan... sebaj... Hanga felpattant a bakfietsre, a csomagtartóra, én meg  a bakfiets mellett vezetve Hanga biciklijét tekertem haza... 

Otthon aztán nagy rosszalkodást csaptunk. Forró chokomel-t ittunk tejszinhabbal! A tejszín még Marci szülinapjárül maradt, fogalmam sem volt, mire hasznájuk majd fel, de most jól jött :) Ettől mindenki hamar átmelegedett.. az altatással ma nem volt gondom :)  Leszámítva azt az aprócska bökkenőt, hogy kép pasi fekszik az ágyamban... még nem tudom, hol alszom ma éjjel... mellesleg 1.30 van, úgyhogy cselekszem :)

2014. február 9., vasárnap

Cold Duck Time

Vajon miért biciklizek egy 120 kg-os bakfiets-szel 60-80 km/h-s szélben, esőben 3 órát és miért kényszerítek hasonló táv megtételére egyidőben egy 6 és egy 9 éves gyereket??? Mert szeretjük egymást, s egymásért mindent megteszünk, mert gyakoroljuk a kitartást és az önuralmat, valamint vagányak vagyunk és sportosak... röviden: nem normálisak :)

Mindenesetre megérte!!! A tekerés ugyan kegyetlen volt, és Dánielt is iszonyú nehéz volt szótlanságra bírni, no meg Márton is többször kicsoszogott a koncertről hozzám, Hanga viszont ügyesen végighallgatta, de Dombi!!!! Dombi megint fantasztikus volt!!! Kár, hogy nem kapott egy szép, biztonságos basszust :) de így is nagyon jó volt, Timo is egyre jobb! Még mindig nem térek magamhoz, hogy Domonkos hogy a fenébe' tud így improvizálni???? Garantálom, hogy nem gyakorolt semmit, hiszen időnk sem volt rá... csak úgy kitalálta, szerintem útközben, vagy ilyesmi... bámulatos ez a gyerek!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=xswGpJq9Pdc&feature=youtu.be

2014. február 8., szombat

ma is beköltöztünk a konziba...

Én tényleg mindent jól átgondoltam, időben felkeltem, sőt, még az ébresztőóra jelzése előtt kivetett magából az ágy (meg talán a tudat, hogy a mellettem szuszogó Dombi édes álmát ne szakítsa meg a telefon csengés idejekorán), s már 6.15-kor felkeltem, beüzemeltem a végre újra valódi kávéval feltöltött kávéfőzőt, s számomra elindult a nap... készültek a szendvicsek, a gyümölcsök is dobozokban sorakoztak 7 órára, s a kulacsokat is megtöltöttem már, mire az első ébredő kiszaladt jó reggelt kívánni. Hanga volt :) ő rögtön rajzolással indította a napot ma is, mellé vajas kenyeret fogyasztott chocomel-lel, amit a tudta nélkül tejjel higitottam :) persze baj volt, hogy a kenyérnek volt "teteje", pedig én előre egyeztettem vele... a következő ébredő Dániel, akinek szinte mindegy mit eszik, csak vegyem ki az ágyból, mosolyogva puszilgassam meg, hagyjam kinyújtózni, öt percig mászkálni, majd jöhet a reggeli :) Dombi ma reggel nagyon segítőkész volt, ő volt az, aki nélkül biztosan elkéstünk volna, ő rá tudja Marcira imádkozni a kék kardigánt, a bob de bouweres zoknit, vagy éppen rá tudja venni, hogy egyedül öltözzön fel... Marci mostanában Hanga után szabadon fekete jaguárrá változik át félóránként...huhhh... peche  van, mert Dombi a vadállatokból is nagyon felkészült, úgyhogy pillanatok alatt vázolja, mit tenne egy valódi fekete jaguár Márton helyében :) ez a kulcs a kicsi Marci-szívhez :) Márton ma reggel megrendelte az üres kenyeret sajttal, majd elment wc-re, s kb. fél órán keresztül trónolt és énekelt...áááá pont, mikor igazén sietnünk kéne... No mindegy, a lényeg, hogy 8.15-kor mégiscsak sikerült útrakelnünk... Én újabban már hosszúujjúval sem kisérletezem a téli hideg ellenére, mert felesleges, mindig megoldják a gyerekek, hogy melegem legyen :) A mai reggelt tovább szépítette a tény, hogy szakadt  az eső... mindenki esőruhát húzott, még a cselló is kapott két esőkabátot, s végre elindult a kis csapat... éppen 9-re értünk a könyvtárhoz Hágába, ahol a találkozó volt. Onnan Hugo apukája vitte  a három fiút, Hugo-t, Francesco-t és Domonkost Amersfoortba. Aranyos volt az apuka, teljesen zavarba jött, mikor meglátta  a szétázott Hegyi-konvojt :) még a csomagtartóban megszabadítottam Dombit a vizes zoknijától... Marcival kellett zoknit cserélnie, hogy meg ne fázzon, Marci ruháit meg az ünnepélyesen feldiszitett konzi aulájában sorban kiteregettem a kesztyűink, sapkáink és csizmáink mellé :) Legalább a konziból sem késtünk, hiszen oda csak 10-re kellett mennünk, de mi majdnem egy órával korábban ott voltunk :)

Miután megváltunk átázott ruháinktól, megkerestük a csellótermet, hogy a legújabb kis csodánkat Wiesje még az óra előtt behangolja. Márton az első két órában mezítláb, hol nadrág nélkül, hol nadrágban szórakoztatta közönségét, majd, miután Dombi zoknija megszáradt, egy kicsit kevésbé szánalmasra vette a formát... szegény gyerek, már csak  a cipő hiányzik :) mindenesetre senkit nem zavart és ő is nagyon élvezte.

Pont jól jött,  hogy Dombi szombaton ment egész napos kóruspróbára, mert a konziban éppen nyílt nap volt, így akadt program bőven, s ott megvártuk Dombit. Hanga megint beült egy ballet órára... eleinte ötpercenként kiszaladt, hogy begyakorolja az ott látottakat,  s a folyosón lévő nyújtó korlátnál minden egyes gyakorlatot bemutatott nekem is :) iszonyú aranyos és nagyon ügyes volt! Már a ballet jufinek is feltűnt :) jajj az én kis hercegnőm mennyire ügyes!!!! Dániel eközben lépcsőzött... fel-le-fel-le... én persze mentem vele... annyira cuki volt, küzdött, mászott, majd a lépcső tetején "elbújt" a korlát mögé, s onnan ijesztgetett "bu-búú" :) a kukucs egyelőre még csak ilyesformán megy :) de akkorákat kacagott, hogy néha odébb kellett költöztetni, nehogy megzavarja  a balettórákat. Márton eközben hol Hangával figyelte a nagylányokat, hol Dánielt irányította, s egy a konziban kapott héliumos varázslufival játszott...

Estére egészen elfáradtak, úgyhogy fél 5 körül bekapcsoltam nekik egy mesét Barni régi, nem működő telefonján... Az én aranyosaim megszállottjai  az Állatkert a hátizsákban c. mesének :) s hosszú hosszú félórákon át tudnak biciklizés közben értekezni a legkülönbözőbb állatok tulajdonságairól, szokásairól, felépitéséről stb... szóval sokat tanulnak ebből a filmből szerintem...

Fél 6 körül ráeszméltem, hogy elveszitettem Dombi biciklijének a kulcsát... eszeveszett kulcs keresésbe kezdtünk, közben Dombi is megérkezett, a portások is beszálltak a keresésbe, az egész épületet kivilágították nekem :) de végül, mintegy egy-másfél órányi keresgélés után meglett!!! :) az egyik tanulmányis még reggel betette az asztalára, azt gondolta, hogy az egyik diáké, majd nála fogja keresni :) már épp indult haza, az ajtót is bezárta, mikor őt is megkérdeztem :) lezuhat a hatalmas kő, s most, mint az olaszok, lázasan elkezdtünk öltözni, összepakolni... a gyerekeket és az egész napi ellátmány-maradékokat két körben vittem a biciklikhez... elindultunk... az első kereszteződés után jutott eszembe, hogy ezúttal a csellót hagytam ott... áááá... na rohanás vissza, cselló a hátra, irány haza... közben Dombi lámpái valahogy elromlottak... igy Hanga lámpáit használta, ő ment elől, Hanga közöttünk, én leghátul a  bakfiets-szel, s közben végig arra gondoltam, csak most ne állítson meg rendőr... szépen hazaértünk... Hanga persze a fél km-es műsort ma is előadta "engem senki nem szeret!" felkiáltással, de túléltük, mondtam neki, én nem leszek ideges, és nagyon szeretem, úgyhogy addig kiabáljon, amíg a lépcsőházba nem érünk, ott azért már nem lenne illendő felverni a szomszédokat... lassan, nagyon lassan, de csak megnyugodott, s mindenki szépen el is aludt... csudahosszú nap volt!!! Viszont, ami fantasztikus, hogy Dombi nagyon élvezi az új kórust!!! Szereti, hogy profik, hogy tisztán énekelnek, gyönyörű a hangzás, itt is nagyon vidámak a próbák, sőt, mivel egész napos próba, így háromszor van alkalma a fiúknak focizni is! :) Azt mondta, sokkal, jobb, mint a matrózokkal volt, pedig őket tényleg nagyon szerette! Ez a legfontosabb!!! Éljen a Nationaal Jongenskoor!!! :)

2014. február 7., péntek

csajos nap

Hanga tanítónénije sajnos beteg, s ma éppen senki nem tudta helyettesiteni, igy arra kérték a szülőket, amennyiben tehetik, tartsák otthon gyermeküket. Bár Hangát beosztották Márton osztályába, mégis inkább úgy döntöttünk, itthon marad. Jól döntöttünk :) Egész nap munkálkodtunk :) rajzoltunk, terveztünk, sokat beszélgettünk, még Dániel is hagyott minket :) nagyot aludt, utána pedig csak élvezte a női társaságot :)


Délután elgurultunk a fiúkért a suliba... egész nap esett az eső... hazaérve persze kezdődött a műsor "tolhatom a babakocsit?" cimmel... ebben a számban két állandó versenyzőnk van, Hanga és Márton... nem egyszerű, az egyik legtöbbször sirva jön haza :( ...aztán ott volt még a másik szivfájdalmunk, Marci nem osztotta meg a többiekkel a soron k9vetkező szülinapostól kapott ajándékot... mind befalta még  abakfietsben... pedig nálunk szabály, hogy az ehető ajándékokat (amiket nem dobok ki azonnal :)) el kell osztaniuk... Otthon Dombi következett, végre ő is szerephez jut... a Máté passió rá eső tételeit nem sikerült maradéktalanul elsajátitania, s ez a tény, igy ének óra előtt egy órával igencsak felbosszantotta...

...persze az ének óra most is brilliáns volt, Dombi mindent jól tudott, sőt! Tudom én milyen ő! Neki elég egyszer megnézni, elolvasni, átgondolni valamit, s már tudja is fejből, lassan, gyorsan, visszafelé. Egyszer-kétszer valóban megesett, hogy egy zongoradarabot csak úgy, viccből, kotta nélkül, csak amúgy "by hart" visszafelé eljátszott... persze én, szegény földi halandó ilyenkor csak ámulok és bámulok és leesem a székről...mert az még hagyján, hogy első látás után eldobjuk a kottát és a továbbiakban fejből játszik (mellesleg a Csajkovszkij Új baba c. művének valóban hetek óta nincs meg a kottája, pedig már két koncertre is vitte... a nyomtatónkban szintén hetek óta nincs festék, igy kotta egy darabig mág nem lesz, de már nem is kell :) ), de, hogy hátulról előre két kézzel, dallamtalan dallammal hibátlanul, viccből... na ez már azért mégiscsak sok!

Amig Dombi énekelt, mi útra keltünk, hogy ne zajongjunk a kis luk-zenesuliban.. elindultunk almát vásárolni...s hogy ne fagyjunk meg, szép komótosan lépegettünk a boltban, s az éppen akciós, legolcsóbb almával telepakoltuk a gyerekeknek szánt bevásárlókocsit... az én gyerekeim pedig, mintha most vásárolnának először... olyan hangosak voltak, mindenre rácsodálkoztak, még jó, hogy senki nem értette, miket mondtak :) "Odanézz! Kenyér!" "Édesanyaaa, itt van puffasztott rizs" "Jé, mi ez? paradicsom?" te jó ég, mint akiknél elmentek otthonról :) iszonyú viccesek voltak :) A jongenskóros apukák leggyakrabban felém intézett szava: "respect" :):):) persze, nem láttak még közelről sűrű sötét éjben bakfietsező anyukát négy gyerekkel :) pedig annak is van egy bája :)

Hanga esti műsora kezdi kiverni a biztositékot... kb. fél km-re a házunktól mindig rákezdi... egyszerűen megérzni, s mint egy jó vendég, előre csenget ilymódon a szomszédokak... vagy nem is tudom, miért... sokat olvastam, hallgattam a témában, az okos pszichológusok szerint rendben van ez igy :) majd elmúlik... persze értem én, meg azt is, hogy ilyenkor több figyelem kéne neki, de ha épp egyedül vagyok velük és mindenki ugyanarra vágyik, akkor bizony be kell osztanom magam... ált. mindig én jövök ki rosszul ezekből a szituációkból... valaki biztos, hogy elégedetlen marad :(

2014. február 5., szerda

Az új cselló

Nagy nap! Mára volt megbeszélve (másodszor), hogy mehetünk a negyedes csellóért! Nagyon izgatottak voltunk. Dél körül azért felhivtam az üzletet, hogy megkérdezzem, avlóban elkészült-e  a csellőnk, ne vigyük megint feleslegesen a kis csellót Hágáig meg vissza... eleinte próbálta  a nő lerázni, de mivel tudta  az előzményeket, s mivel mondtam, hogy most indulunk, s igazán jó lenne tudni, mert a következő néhány munkanapon biztosan nem szeretnék Hágába menni, végülis ráállt, hogy délután 4-re elkészitsék :) ez a beszéd! meg is kaptuk a negyedes csodahangú hangszert, aminek valóban csodálatos, hatalmas hangja van, olyan, amiről nem is álmodtunk!


Bámulatos volt, ahogy Hanga kézbe vette, s az eddigi dalocskák életre keltek, minden nehézség nélkül szólaltak meg! Valószinűleg a nyolcados cselló fogólapja túl kicsi volt  a gyönyörűségesencsodálatosan hosszú Hanga-ujjacskálhoz mérten. Igy már sokkal könnyebb neki! S mindamellett nagyon büszke is! Ez a cselló olyat tud, amiről nem is tudunk még! Kivülről ugyan ütött-kopott szegény, rengeteget használhatták előttünk, de a hang minden apró hibát elfeledtet. Egyetlen hiba  adologban, az irtózatosan koszos csellótartó táska... nem csak koszos, de büdös is :( na én rögtön nekiestem ciffel... néhány árnyalattal világosabb lett az amúgy krémszinű tok, de még nem vagyok elégedett... majd tavasszal biztosan be is áztatom :)

Egyébként engem mindig lenyűgöz, ahogy ez az alig 6 éves kislány uralja hangszerét, teljesen belefeledkezik, s nem törődik azzal, hogy igen nehezen tanulható hangszert választott, minden félelemre rácáfol és remek hallásával ügyesen korrigál. 

Ez a mi Dombink és Hangánk egyaránt ijesztően fantasztikus tehetség birtokosa!

Ma Barni vállalta a szerdát!!! Juhééé!!! Élvezem a "lazitást" :) haha délelőtt vettünk 10 kg répát, mert 39 centre volt leárazva, s amig Barni a nagyokkal konzizott, Dániel édesen aludt, én répát pucolta és szeleteltem. Márton ügyesen segitett :) ő volt a "répamosó". Igenám, de miután 2 kg répával elvonult a fürdőszobába, hogy jó alaposan megmossa, s már vagy 15 perce nem jelentkezett, azért csak meglestem...


...teljes átéléssel kóstolgatta a répákat... mint utóbb bevallotta, majdnem mindegyikbe belekóstolt :) Kis kukta :)

Pont úgy FEST (főleg a szája körül), mint akit rajtakaptak :) :) :)


Délelőtt még Timiékél is voltunk újlakás nézőben és nem utolsó sorban azért, mert volt néhány felesleges anyagdarabja  a számomra :)


...sajnos nagyon kevés időm van varrni, pedig van egy csomó tervem, de mindig rohannom kell, igy nincs is értelme... bonthatok... pedig Detti is kölcsönadta  a csodavarrógépét, miután az enyém feladta a harcot... 20-án vissza kell adnom... :( addig meg alig van időm... :( na, majd, ha nagymama leszek :) Van egy álomvarrógépem... hihetetlen ára van, de Dombi kinézett nekem egy még sokkal jobbat, s azt mondta, ezentúl azért fog gyakorolni, hogy megnyerjen egy zongoraversenyt és ő fogja nekem megvenni azt a varrógépet (csakis a legjobbat, a legújabbat és a legdrágábbat, ne aggódjak :) )!!! Annnnyira, de annnyira szereteeeeem!!!!

khm... :)





2014. február 3., hétfő

sürgés-forgás

Csütörtökön délután hazaért Barni... onnantól kezdve minden sokkal egyszerűbb volt!!! 

Szombat reggel Dombi indult elsőként focizni. Barni maradt a kis taknyossal :) valamint Mártonnal. Dániel náthaszerű borzalma bár már javul, még mindig nem múlt el...Én Hangával és az esőkabátba csomagolt csellóval betekertem a konziba... az eső esett, de mi jól beöltöztünk. Nagyon jó volt így kettesben tekerni ezzel a csacsogó kislánnyal! :) Az órán sok új dolog nem történt, Hanga megint csodás volt, az a legjobb, hogy maga kikeresgéli a hallott dallamokat... szinte azonnal és elsőre elég tisztán... sokkal előrébb jár, mint a többiek, de ő maga még mindig olyan baba :) A BMO végére Barni hozta  fiúkat, s ő továbbhajtott Groningenbe, mi pedig bevettük magunkat az aulába... begyűjtöttük a hatalmas színes babzsák foteleket, ettünk, ittunk, mesét néztünk. Én közben elszaladtam Dániellel mágneses patentért az anyagboltba, mert Briginek vasárnapra ígértem egy táskát... Dombi pedig beült Elleke BMO órájára, s ő volt ismét a kis tanársegéd :) adott egy kis koncertet, kisérőszólamot gyártott, majd tanított be az egyik énekhez, s a foglalkozás végén már maga vezette szólamát :) Anneloes,a  legjobb dobos és ütő-oktató a környéken, pedig egyszerűen meghívta Dombit ütőszakra, de legalábbis 1-2 órára, hogy közösen verjék a tamtamot :) ha 2 évvel korábban hivja, Dombi a dobokért még a zongorát is abbahagyta volna... igy csak kipróbálja majd... 

...s mi még mindig  a konziban... Dombi jazz órája 15.30-kor kezdődött, ez pont jó volt, mert igy éppen hazaértünk Hangával a 3/4 6-os úszásra... ill.. kitettem Pathóéknál, ők vitték Cathliennel együtt, s addig én elrendeztem otthon a fiúkat, s igy viszonylag korán hozzáláthattam a Cathliennek rendelt torta diszitéséhez...


Fél 11-re készültem el vele, akkor kezdtem Mártonét, aminek a piskótáját már reggel kisütöttem, a krémet pedig még tegnap megfőztem... de hiába, ez a krém nem az a krém, ami a mi Mártonunk kedvence, elnéztem a receptet... ez is finom volt, de em AZ. Igy aztán még éjjel kezdhettem az újabb csokikrém készitését, ami majdhogynem tökéletes lett :) nem is tudom, mikor végeztem vele, de épp abban a pillanatban, mikor Barni hazaért Groningenből... talán hajnali 2 óra lehetett...


Mig hűlt a krém, azért nem unatkoztam, Brigi táskáján dolgoztam... a varrógépem feladta  a velem való küzdelmes és megtagadta  a varrást, én meg úgy éreztem, levágták  a karom... a varrókarom :)

Márton különleges kivánsága volt, hogy a torta is és Villám Mcqueen is kék legyen... de nem készithetek autó formájú autót, mivel Hangának sem készitettem ló formájút, s ő éppen olyan technikával kéri, mint Hangáé volt... huhhh... kifejezetten azt kérte, "vágd körül a Villám Mcqueent papirból igy (és mutatta) és utána ragaszd rá a tortára"... én meg gondoltam, hogy egy öregembertipusúval nem érdemes ujjat húzni, igy riasztottam Gyurit, nyomtasson, mert nekünk épp kifogyott a festék  a nyomtatóból és egyhamar biztosan nem veszünk bele másikat, meg aztán Gyuri gépe profi... hát igen. Csodás lett  a fénykép!

A fondanttal egy picit küdöttem, de  ahol elszakadt szelepkupával, autógumival és 95-sel díszítettem, ja és persze a villám sem maradhatott le :)