A mai nap "Kanji-lázban" telt. Kanji egy japán kisfiú, aki csak az invenció-projekt miatt utazott Hollandiába egy hétre. Kedves alázattal érkezett a szüleivel együtt, mint általában a japánok. Csodás kultúrát hoztak magukkal... Béke és alázat sugárzik belőlük... Mikor gratuláltak pl. Dombinak, vagy megköszönték a mester munkáját, meghajoltak, s úgy adtak kezet... Nem hangosak... Bámulatosak.
Kanji az első alkalommal mindenkinek hozott egy kis ajándékot. Különleges cseresznyevirág cukrot fémdobozban, szépséges csomagolásban... Meg egy rizspapírra nyomtatott naptárat...
Dombi azóta tervezi, hogy. A projekt végén meglepi Kanjit.
Persze nálunk semmi sm történik időben, így már a koncert végeztével kérdeztem Kanji szüleit, mikor indulnak vissza. Csütörtökön. Remek. Van még egy napunk. Ma gyorsan megvettem a hollandos stroopwaffelt díszdobozban, egy királynapi narancssárga, oroszlános pólót, s mellé csomagoltam természetesen egy "Barni Cd-t". Ma délután 4-kor volt a nagy találkozás a konziban. Csak Dombi miatt mentek Amstermból a hágai konziba!!! Nagyon örültek az ajándékoknak. Dombi nagyon izgatott volt, én pedig kíváncsi, mert hát egyik gyerek sem tud angolul, a japán, holland és magyar pedig nem éppen a közös nyelvük :)
Csuda látvány volt, hogy a kis 10-11 évesek nem beszéltek, de megis értették egymást.... Szaladt Kanji Dombi után, Dombi pedig szavak nélkül bemutatta neki az egész konzit, majd, mikor végeztek, birtokba vettek egy gyakorló zongorát... Azon beszélgettek... Improvizáltak egy órán át... Azt mondják, ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy. Én azt mondom, ahány hangszeren játszol, annyi ember vagy...
Én meg beújítottam a bakfietset, amiben a két kicsi mellett a kisbeteg Márton is ott szorongott... Hátamon a cselló, mellettem, a bakfietsbe kapaszkodva Hanga...
Sportos, napos, barátságos nap volt...