2016. május 31., kedd

Élet egy kamasszal...

Rettenet.
A ma délelőtt csendes idegbajban telt. Láttam, hogy Barni nagyon fáradt, igyekeztem nyugodt maradni. Első akadály az ébresztés... Márton mostanában egy mondatot ismételget: "Sosem hagysz aludni, miattad nem tudok pihenni!" :) Hanga egyszerűen csak mérges... Nagyjából folyamatosan, éjjel-nappal... Domonkos általában rám mérges és úgy általában a világ nem jól működik... Dániel még mindig egy hihetetlenül vicces, jókedvű cuki pasi, aki viszont minden pozitívumát ügyesen kihasználva egyszerűen szöfigadatlanná vált... Csak azért sem teszi meg ezt, vagy azt... 20 fokban is előfordul, hogy télikabátot és gumicsizmát követel... Azt hiszem fáradt vagyok... Legyen... Vegye fel... Este úgyis kimosom a csuromvizesre izzadt ruhácskáit, ovoda után megtörölgetem vizes haját....

Hanga egyre ügyesebb... Most próbálgatja magát... Egyedül szeretne iskolába járni... Néha meg is engedem neki, bár van 2-3 veszélyesebb kereszteződés is.... Ma reggel is előre ment, hogy ne késsen. Én Mártont és Dánielt az új "szuperautóval", ahogy Dániel nevezi, vittem. Az óvodában meg kellett csodálnia Jolandának és Esthernek is az új bakfietsünket. :)

Hazaérve Domonkos ingerülten szegezte nekem a kérdést a mostanában megszokott stílusában: "megcsináltad a rajzot?" Ezt jelenti, hogy az iskolai házi feladat rajzolást én készítem neki. Szivesen csinálom, nem esik nehezemre, tudom, hogy nem szeret rajzolni, tudom, hogy szépen meg tudná rajzolni, csak közben idegbajt kapna, s az egész hosszú-hosszú órákat venne igénybe, esetleg napokat, vagy éjszakákat is...Szóval megrajzolom neki, akár helyes, akár helytelen. Nem tartom jónak, hogy ezt a készséget ugyanúgy osztályozzák, mint a matekot... Egyébként az iskolai rajzai is jók. Próbálok neki segíteni, de mostanában csak beszólásokat kapok tőle... Elmondja, mit hogyan szeretne... Majd a végén megjegyzi, "ez egész jó lett"... én meg ezt a kis mondatocskát zsebre teszem "köszönöm" gyanánt...

A rajzokkal elkészülve elszaladtam Dánielért, onnan pedig Hangáért és Marciért, akik most újra hazajárnak ebédelni... Ezalatt Dombi elszállt. Mikor hazaértünk, ő éppen kiviharzott a lakásból maga után egy kisebb földindulást hagyva... Ide értendő, hogy az idő hiányában még ki nem pakolt vásárlás tej része kiszakadva, széttörve hevert a földön, eláztatva a táskámat és annak minden tartalmát... 

...és még csak 11 éves...

Hazaérve délután még egy pluszt is sikerült hozzáadni a napi kedvességhez... A telefonját egy idegen biciklijének a csomagtartóján hagyta, ahová azért tette, mert a táskáját pakolta a biciklitárolóban... Persze fogalma sem volt, mit kell ilyenkor csinálni (noha nem először fordult ez elő), s csak idegesen rohangált fel-alá... Végül sikerült felhívni a konzit, megtalálták a telefont...

Marci iskola után Dietmarral találkozott, Hanga végre talált egy hatodikos lányt, aki szintén lómániás, s vele együtt mentek a Hestar melletti lovardába, az Esby-be, ahol a lány lovagol

Az esti mókát is szívesen kihagynám mostanában... Mivel nincs kádunk, a fürdés négyszer tovább tart... Akis homokozó-kádba nem férnek el... Csak veszekednek, rugdossák egymást, s a legújabb harci téma, hogy ki fürödjön Sámuellel... 
Az esti rituálé így két órán át tart...közben még gyorsan levágtam Dombi haját is.... Miután Sámuel elaludt, Hanga és Dániel lecsendesedett, kicsit még hegedűltünk Marcival, aki elég érdekesen szokott gyakorolni. Először is, az, hogy szokott, költői túlzás... Penget három hangot, majd elterül az ágyamon a fáradtságtól (a nap bármelyik szakában gyakorolunk is). Ma este sem volt ez másként... S amikor már legszívesebben tüzet okádnék... Hiba nélkül, tisztán eljátsza, amit kell.... És én elnevetem magam, s kedvem lenne egy nagy taslit adni neki, amiért 40 percet elvett az életemből ahelyett, hogy 5 perc alatt lezavartuk volna ezt a kis gyakorlást... Mindegy, megvolt, békében végeztünk,ez a lényeg.

Ezek után Domonkos a semmiből előkapott egy újabb vitát.... Jó éjszakát helyett csak ennyit mondott nekem: "ugye tudod, hogy mindenki utál téged? Ugye tudod, hogy nem kellesz senkinek?" ... Eddig nem tudtam... Jó éjszakát drága Dombi! ❤️

2016. május 24., kedd

Foghúzás, miegymás

A mai napra egy hete készülődünk. Dombi egyik rágó fogát kell kihúzni, mert alatta már kinőtt a maradandó fog. Ez már a második ilyen fogacskája. Nagyon ragaszkodik a tejfogaihoz... 
Mindez 26 km biciklizést jelent erős szélben. Dombinak sem könnyű, én meg kezdem bánni, hogy Sámuelnek tejport kezdtem adni, amitől igen gyorsan "erősödik" a mi kis nádszálkirályfink. Dániel stabilan a hátsó gyerekülésben... 
A foghúzás gyors és sikeres és nem utolsó sorban először találkozom magyar fogorvossal!!! Ti. ezért választottuk ezt a világvégi fogászatot! Nem mellesleg még mindig az a tapasztalaton alapuló véleményem, hogy nem szabad holland fogorvoshoz menni. Keresd a magyart! Keresd a minőséget! :)
Hazafelé Dániel elaludt... Elveszítettuk a mackösapkát... Délután visszatekertünk... Épp Jaspiék előtt esett le a fejéről, így gyorsan megtaláltuk.

Suli után gyakorlást terveztem, de ilyenkor mindig kitör a háború és mindnki hirtelen azonnali halállal éhen akar halni... Érdekes... Végül Hanga tört meg előnek.. Ő kezdte a gyakorlást. Ügyes. Már egyedül gyakorol, csak néha kér segítséget. Márton más. Ő is szuperügyes, de utál gyakorolni, és 2 percenként elterül az ágyon mondván, nagyon fáradt... Ahahahahahhh azért csak megbírkóztunk néhány feladattal :)

Sámuel. Tündér. Gyönyörűség. Pici csoda. Ő még csak most kezdi felfedezni a hangját. Eddig olyan csöndes volt :) ma délután nagyokat sikított, kiabált (mint a többiek), s a legviccesebb, hogy megijed a saját hangjától is :) azt sem szereti, ha túl hangosan beszélünk. Sikít, kiált egye nevetve, majd hirtelen elkomolyodik és körülnéz, hogy "hát ez meg ki volt." :) ilyen a mi kicsi kékszemű Mütyikénk .
Barni Belgiumban. A gyerekek kihasználják, hogy nem tudok hangosabban szólni, azonnal rohanni stb, miközben Sámuelt etetem... Ilyenkor rögtön összevesznek, fellökik egymást, meghüzza, megcsípi, belerúg, elveszi, eldugja, piszkálja stb... Uhhhh... És a lelki terror rész... "Engem nem is szeretsz! Engem utálsz! Téged nem is érdekel!" Na. Valaki mentsen meg!


2016. május 8., vasárnap

Anyák napja

Tulajdonképpen nagyon jó nekem, mert kétszer is megünnepelhetem azt, hogy édesanya vagyok. Magyarországon május első vasárnapján, Hollandiában a másodikon. A magyar anyák napjára Barni szépséges tulipánokkal készült, amit rohanófélben, mint mindig :) a gyerekek adtak át nekem... A konyhában. Meghatottság volt, ünnepélyesség nem. Persze a vasárnap nálunk inkább munkanap, amikor én rohanva készítem a reggelit, Barni rohan a 10-es misére, ahol már legalább fél órával előbb jelen kell lennie. Általában szeretünk mi is vele menni, de ha egész éjjel müttyögés van, vagyis Sámuel óránként ébred, akkor ilyenkor inkább hagyjuk pihenni... Legalabb ő, ha én nem :) a 10-es Emmausos mise után 12.30-as magyar mise, ahova én a kis csapattal biciklivel érkeztem...

Szóval ünnepelni nem volt idő... 

Sebaj. Gondoltam. Van egy második esélyem. Nem mindenkinek adatik ám meg. Elérkezett május 2. Vasárnapja is. Barni is otthon töltötte a délelőttöt... Templomba is együtt mentünk. Én még ki is öltöztem reménykedve, hátha készítünk egy családi fényképet... Hát... Nem készítettünk. 

A Damlaanra mentünk misére pár perces késéssel, csinosan, rendben. Szépen leültünk egy sorba, Barni állt csak, mert a hordozóban ő vitte Sámuelt. Próbáltam követni a misét, ami még mindig nem egyszerű, s gyakran elveszek a fordításban... Balról Marci, jobbról Hanga, mellette Dombi, ölemben Dániel. Hanga duzzog valamiért, már nem is tudom, miért. Mostanában ez szokásává vált... S ilyenkor gyakran hangoztatja, hogy "engem utálsz!" "engem sosem vigasztalsz meg!" ... Ez elég fájdalmas, mert olyan, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélek, vigasztalom, szeretem... Mindegy... Ebből jutott vasárnapra is. Dániel meg mostanában kezd talán leválni rólam, s egy icipici kamaszkorba belépni... Megmaradt bohócnak, huncutnak, örök kacagónak, Miklósnak... De nem tetszik neki, hogy most már tisztán érti a szabályokat és kéréseket, s azokat egyáltalán nem akarja betartani... (Még azt sem, hogy ha hazaérünk kezet mosunk stb...)... A templomban is kitalált valami 
anyanyúzót, s az előző napokban rákvörösre égett nyakamat és vállaimat simogatta, majd 
dörzsölgette, végül csipkette, hiába kértem, hogy ne tegye...azt gondolhatta, viccelek... Én meg próbáltam rezzenéstelen arccal, könnyes szemekkel a misére koncentrálni... Nem ment... A végén még Marcival is összekapott... rajtam...

Kellemetlen. Éreztem, hogy sokan figyelnek, mert ritkán megyünk abba a templomba, nem ismernek minket. Tudom, hogy ennyi gyerekkel igazi látványosság vagyunk, de most ez nem volt jó...mindenesetre mindenki nagyon kedvesen jött oda hozzánk a végén.

Egy ismerôs idős házaspárral is találkoztunk... Azon nosztalgiáztak, hogy mikor Hollandiába költöztünk még csak két pici gyerekünk volt, most meg öt...na ekkor jött el Dombi ideje... Magyarul odamorogta nekem... "Mit hazudtok?" Elég nagy kérdőjellel néztem rá... Most mi vaaaan??? Folytatta, "mit hazudtok? Csak négy gyereketek van, én nem tartozom ide!" Uhhhhh honnan szedi ezeket a kedves mondatokat, nem tudom,.. De ezek nála mostanában ilyen pillanatnyi szeszélyek... Mire kiértünk a templomból, minden békés lett. Nem értem. Nem értem. Nem értem. Sokszor azt 
gondolom, hogy baj, hogy hagyom.... De nekem nem jön be a "durr egy nagy pofon!" és majd megtanulja dolog...  Biztosan az a baj, hogy hagyom, hogy kimondja azokat a mondatokat, amiket én sose mertem volna... Talán ő szabadabb lesz egy kicsit, ha megélheti a dühét. Nem tudom. Azt látom, nehéz most neki természetesen. A kamaszkor nem egyszerű. Csak el ne rontsuk...

Szóval ilyen élményekkel telve az anyák napi fénykép ugrott. Teljesen hülyének éreztem magam...

Mise után eltekertünk boltba, mert egy csepp tej sem volt otthon, s most Barni vitte a bakfietset, így jöl megpakolhattuk :)

A boltba lépve kezdődött valami... Suttogás... Dombi győzködte Hangát, hogy adjon 5 eurót, s akkor ő is ad 5 eurót és vesznek nekem virágot. Persze én úgy tettem, mintha nem hallottam volna, meg még az előzmények emésztettek... De örültem titkon. Dombinak egyedül jutott eszébe, nem kellett súgni neki... Beszervezte Hangát. Nagyon jól esett.   Pedig zsebpénzük sincs. Hanga a királynapi 
utcazenéleskor gyűjtött, Dombi pedig a vasárnapi orgonálásokból. S mégis rám költik... Megható... A vásárlás után, hazafelé menet a két nagy lemaradt... Akkor intézték a virágot... Utána, ahogy később elmesélték, végig "kémkedtek", nehogy meglássam őket :)

Hazaérve gyönyörű csokorral leptek meg!!! Persze fényképre most sem volt idő és lehetőség, de az igyekezet és a két kicsi gyermek naaaagy izgalma örök emlék.

Barninak sietnie kellett próbára...így a délutánt nélküle töltöttük. Hanga és Marci akkor adta át a két hétig rejtegetett ajándékot, amit az iskolában készítettek :) ... Természetesen a konyhában kaptam meg ezeket is... Főzés közben.... De ők annyira készültek. Marci minden nap kérdezgette, mennyit kell még aludni, hogy odaadhassa.... Csodásak a gyerekeink még akkor is, ha nehéz most nekik, nekünk...