Csöndben mindig megélem a reformációt, de errefelé ez nem nagyon érdekel senkit, sehol egy Istentisztelet, sehol egy közösség a közelben, viszont tökfejek virítanak mindenfelé :( kicsit szomorú, kérdezték a gyerekek, ök mikor mehetnek haloweenezni... mondtam, bármikor, amikor csak akarnak, de elöbb beszélgessünk egy kicsit róla... nem kellett sokat beszélnem a haloween eredetéröl, elment a kedvük az egésztöl :) ennek én örültem, de a nyomás továbbra is nagy, minden évben eljön újra, meg újra...
Reggel Quinty is megérkezett. Örültünk neki, régen láttuk, s láthatóan ö is örült nekünk :) ilyenkor öt is beépítem a menetrendenbe, nem kell vele kivételezni, abszolút hozzánk van szokva :) mindent csinál velünk együtt. Ma pl. elöször elvittük a nagyokat iskolába, majd Mártont a kötelezö gyerekorvosi vizsgálatra. Már a bakfiets sem létszükséglet, a rozsaszín biciklivel mentúnk, Quinty ült elöl, Dániel hátul, s mikor leszélltam, Dániel elöre hajolt és Quinty kapucniját rángatta, s nevetve kiabálta "Quinty, Quinty, nézd, itt vagyok!!!" :)
Eljött a pillanat, s beléptünk a doktornő szobájába. Tulajdonképpen vártuk ezt a napot, hiszen Mártonnak nem kellett iskolába mennie, s ez már önmagában is ünnep, hiszen az én kis Barátom az egész napot velem töltheti. Ma ráadásul Quinty is itt volt, akit Marci is nagyon szeret!!!!
A doktornőt nem ismertük, de láthatóan amellett, hogy viszonylag szigorú volt, hiszen orvos, mindent elmagyarázott nekünk, s Marcit olyan viccesen vizsgálgatta, hogy a mi kis bohócunk végigkacagta a 20 perces vizsgálatot. Lemérték, 112,5 cm, 21,15 kg, szóval nagyfiú, 21 éves korára min. 187 cm-re saccolták a magasságát :) volt látásvizsgálat igen vidáman, meg motorikus fejlődés vizsgálat, meg pocak, meg fütyi.... no ekkor már zengett a rendelő a Marcikacajtól... majd jött a "feketeleves", amit nem is vettünk észre, a doktornö hirtelen, miközben Marcinak egy szülinapos feladatot adott - egy könyvecskét tett az asztalra, amit el kellett fújnia, mint a szülinapi gyertyákat - beadta a kötelező oltást, a DKTP ismétlését... s Marci észre sem vette, csak utána, mikor már a doktornö pakolta el a tűt.... hirtelen elkeseredett, de igazából sírni sem tudott, csak visszaváltozott a mi kis öregemberünkké, s onnantól kezdve egész délelőtt nem használta a bal karját, s halkan jajjgatott,
mennyire fáj :) cukiiiiiiiiii
mennyire fáj :) cukiiiiiiiiii
Szóval annyira ügyes volt, nem győztem dicsérni! Mondtam is neki, "Marci te egy hős vagy!!!!" erre ö; "Nem vagyok hős, csak ügyes! Unom a hőséget!" :) no ilyen a mi drága Marcink...
Mindeközben Quinty, meg Dániel aranyosan játszottak mellettem, annak ellenére, hogy kb. 40 percet kellett a vizsgálatra várnunk... utána nagyot motoroztak, Quinty Hanga régi rózsaszín motorjával, Dániel pedig a még Dombitól megörökölt kékkel... édesek voltak!
Hazaérve gyorsan megebédeltünk, s közben nagyokat nevettünk. Quinty nem is értette, mi ez a bohózat... adtam a tésztát a szájukba, s közben jajjgattam, hogy megharaptak, s ez annyira tetszett nekik, vagy húsz percig húztuk így az ebédet... utána szó nélkül egy pillanat alatt elaludtak együtt... Quinty Márton ágyában, Dániel meg a sajátjában, de előtte mindketten nyugtázták, hogy a másik ott van :)
úgy kellett ébresztenem őket, el ne késsünk az iskolából... suli után játszótér, uzsonna, s mindenki haza a saját otthonába...











