A mai nap summája az öröm... Kedd hosszú nap, de mégsem olyan nehéz, hiszen itthon van Barni. Ma még itthon... A zongoraórára én tekertem be Dombival... mivel összesen max. 25 percünk van a 8 km-re, hogy betekerjünk Hágába, így minden kedden figyelmeztetnem kell a gyerekeket, hogy fél 4-kor lőjenek ki a teremből, hogy mehessünk.... ök tudják már jól a menetrendet, a tanároknak is szóltam, ma a "stagejuf", vagyis a "kistanítónéni", aki gyakorlaton van, úgy döntött, mégsem engedi el Dombit, így 12 percig bent tartotta a teremben, hogy befejezze a feladatát, haza persze nem hozhatta azt a két sornyi írnivalót... Én persze azt gondoltam, hogy alapból csigáskodik, jól felpaprikáztam magam, közben Hanga 10 méterről kiabált nekem, hogy találkozhat-e XY-nal, és de igen? és Édesanya!!! de igen? közben ott állt Barni mellett, de mégis nekem távtelefonált... Marci azért nyafogott, hogy velem akar jönni, én viszont örültem, hogy kettesben tekerhetek Dombival...
Végre elindultunk... s Dombi először sírt a késés miatt, meg a jufi miatt, majd be nem állt a szája, s csak mesélt, mesélt... jó volt hallgatni :) Végül annyira begyorsítottunk, hogy csupán 5 percet késett, de nem volt baj belőle... a zongoraóra után gyorsan segítettem átöltözni neki fociruhába, bár mindketten tudtuk, hogy nagyon el fog késni (igaz, már focin is tudják, hogy mindig késni fog, főleg, hogy az edzést 17.15-ról előbbre hozták 17.00-ra). Közben futólag megkérdeztem Marliest, milyen volt a zongoraóra... ó meg csak állt boldog, szeretetteljes mosollyal, nézte Dombi küzdelmét a sípcsontvédôvel, s röviden csak annyit válaszolt: "Hij is een talent!" vagyis, ö egy tehetség! Én persze nem bőghettem el magam ott helyben, úgyhogy nagyon kellett igyekeznünk... a visszafelé úton is Dombinál volt a szó, a zongoraórától még jobb kedve lett, s ettől még beszédesebbé vált :) fociról jó sokat késett, de most nem is bánta!
2014. szeptember 23., kedd
2014. szeptember 18., csütörtök
Trópusi Hollandia
Most nézem, hogy több, mint három hónapja nincs bejegyzésem a blogba... főleg időhiány az oka, meg talán az is közrejátszott, hogy két hónapig nem működött a szamítógép, most csak magyar ékezeteket nem akar írni... no de nincs mentség... egyébként sokmindent lementettem egy jegyzetbe, majd szépen lassan átmásolom ide...
Szóval trópusi napokat élünk, már vagy 3 hete, rekkenő a hoseg Hollandiában, Mi legalábbis egyre nehezebben viseljük a 80 %-os paratartalmat es a 30 fokos hoséget, ami éjszakara is csak 20-25-ig csökken... emellett persze iskola, kulonórák, koncertek, munka, minden megy... brrrr.... Dániel napok ota alig eszik csak iszik, iszik... a nagyok nem értik, milyen évszak is van... mi azt mondjuk ősz, de ok úgy érzik nyár, sőt nyáron sem volt ilyen meleg errefelé....
A lényeg, hogy elég jól vagyunk, az iskolaszezon itt is beindult, a különórákat szintén megkezdtük.. csak a tandíjak befizetési kötelezettsége nyomaszt minket egy kissé... nem is kicsit... de mindenképp megéri, hiszen még mindig nap nap után rçsod'lkozom a gyerekeink tehetségére, s egyszerűen fel nem foghatom... Hanga, amit újabban a csellóval művel, az hihetetlen. itthon még viszonylag süsü, elvarázsolt és szétszórt, de az órán... mindenkit lepipál... mindent meghall és rögtön visszajátszik... én meg könnyes szemekkel bámulom... csodás.
Dombi zongoratanára idén Marlies, aki némi közelharcot vívott a fiunkért, mert Kamilla is pályázott rá. Marlies egyébként igen neves zongoratanár, fiatal tehetségkutató és rendszeres zsuritag nagyobb zongoraversenyeken. Ehhez mérten elég szigorú és következetes... Dombinak beletelt néhány hónapba tavaly, mire megbarátkozott vele... elsőre nekem is iyeszto volt. Most viszont Dombi rengeteget dolgozik és remekel az órákon, s úgy tűnik, mindenki elégedett :) Hála Istennek! Az éneklés is nagyon jól megy neki, idén alakult egy soloklas a kórusban, összesen hét fiúból, Dombi a legkisebb, a többiek már rég tizenévesek :) mindenesetre ez is külön munkát jelent, több darabot, gyorsabban, magán énekórákkal (ami luxus 9 évesen!) és rengeteg kórushétvégével, ami most egy kicsit nehéz lesz, mert Hága környékéről egyedül Dombit válogatták be a szólistákhoz, így idén nincs olyan megoldás, mint tavaly, hogy egyik apuka viszi a fiúkat, a másik meg hozza...irány a vonat négy gyerekkel egyedül... ha Barni nincs itthon... vasárnap kezdünk.
Mártonom nagyon élvezi az iskolás életet, mindig olyan boldog és vidám, tele mondanivalóval és huncutsággal. Persze még mindig öregember típusú, aki kesztyűt tart az ágyában arra esetre, ha éjszaka, alvás közben esetleg fázna a keze :) mindemellet persze egy szál alsógatyában alszik takaró nélkül... és ebben nagyon következetes. Éjjelenként, álmában szoktam ráhúzni az alvózsákját, hogy azért nagyon ne fagyjon meg :) persze a mostani éghajlaton nehéz megfagyni... Szóval Mártonunk igazán nagy és ügyes fiú, ma volt az első úszás órája, két napi készült rá, már reggel bepakolta az úszás cuccát a hátizsákjába, s pizsamát és tiszta alsóneműt is rakott mellé, no meg törölközőt, gondosan összehajtogatva... pedig az úszás csak este negyed 8-kor kezdődik :) ehhez képest nagyon meg volt lepve, hogy mikor érte mentünk az iskolába fél 4-re. nem vittem magammal az úszó cuccot :) Nagyon royal, a h'rom nagy gyerekünk most egy napon, egy időben jár úszni!!! Dombi ma kezdte a vízilabda edzést, ez még nem csapatjáték, előtte megtanulják a labdavezetést, dobást, ilyeneket, de nem volt könnyű, mindenesetre nagyon élvezte! Hanga küzd az A diplomáért, egyre ügyesebb és most már nagyon bátor! Folyton mosolyog és viccelődik, egyszerűen tüneményesen süsün cuki! Mártonunk pedig a kis zöld úszógatyájában (ami mellesleg már tavaly is kicsi volt rá :) 80-as, Marci pedig 110 cm körül jár ) izgatottan várta az első órát, természetesen családilag vettünk részt a nagy eseményen. Dániel titkon reménykedett, hogy o is pancsizhat, az óra vége felé, már rángatta le magáról a ruháját, sőt, fel is mászott a medence peremére, úgy kellet elkapnom, mert simán belevetette volna magát a vízbe... Dániel egy kis halacska típusú :) Az első órán egy szülő is bemehet a gyerekekkel a vízbe, de úgy látszik, ezt csak mi tudtuk :) Így aztán Barni bekísérte Barátunkat a neki térdig érő vízbe :) Márton ettől egyből felbátorodott és olyan vidáman végezte a feladatokat, hogy öröm volt nézni! a mi kis pocakos Barátunk egy igazi kis vízibolha, s én még aggódtam érte, hisz a tengerparton is inkább csak a pocsolyákban áztatja magát.... vicces, majdnem az egész család letudta az esti fürdést az uszodában :) így egyszerű volt a gyerekek haját megmosni, hisz Barni együtt zuhanyozott velük, s tudott segíteni. Barni egyébként szintén nagyon jól érezte magát a kis babaúsztatóban, olyannyira, hogy meg is kérték, ha esetleg van kedve, álljon be közéjük segéd oktatónak :) ha éppen nem kell énekelnie el is fog menni Marcival úszkálni, de sajnos rendszeresen nem tud...
Tartalmas, hosszú és nagyon forró napunk volt! Ja és a napunk sokadik fénypontja, a házi gesztenyepüréból készített csudafinom csokis gesztenye golyócska volt, amit a gyerekek kitörő örömmel fogadtak, hisz ilyet még sose láttak, sose ettek, de mindenkinek nagyon ízlett! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)