A mai nap summája az öröm... Kedd hosszú nap, de mégsem olyan nehéz, hiszen itthon van Barni. Ma még itthon... A zongoraórára én tekertem be Dombival... mivel összesen max. 25 percünk van a 8 km-re, hogy betekerjünk Hágába, így minden kedden figyelmeztetnem kell a gyerekeket, hogy fél 4-kor lőjenek ki a teremből, hogy mehessünk.... ök tudják már jól a menetrendet, a tanároknak is szóltam, ma a "stagejuf", vagyis a "kistanítónéni", aki gyakorlaton van, úgy döntött, mégsem engedi el Dombit, így 12 percig bent tartotta a teremben, hogy befejezze a feladatát, haza persze nem hozhatta azt a két sornyi írnivalót... Én persze azt gondoltam, hogy alapból csigáskodik, jól felpaprikáztam magam, közben Hanga 10 méterről kiabált nekem, hogy találkozhat-e XY-nal, és de igen? és Édesanya!!! de igen? közben ott állt Barni mellett, de mégis nekem távtelefonált... Marci azért nyafogott, hogy velem akar jönni, én viszont örültem, hogy kettesben tekerhetek Dombival...
Végre elindultunk... s Dombi először sírt a késés miatt, meg a jufi miatt, majd be nem állt a szája, s csak mesélt, mesélt... jó volt hallgatni :) Végül annyira begyorsítottunk, hogy csupán 5 percet késett, de nem volt baj belőle... a zongoraóra után gyorsan segítettem átöltözni neki fociruhába, bár mindketten tudtuk, hogy nagyon el fog késni (igaz, már focin is tudják, hogy mindig késni fog, főleg, hogy az edzést 17.15-ról előbbre hozták 17.00-ra). Közben futólag megkérdeztem Marliest, milyen volt a zongoraóra... ó meg csak állt boldog, szeretetteljes mosollyal, nézte Dombi küzdelmét a sípcsontvédôvel, s röviden csak annyit válaszolt: "Hij is een talent!" vagyis, ö egy tehetség! Én persze nem bőghettem el magam ott helyben, úgyhogy nagyon kellett igyekeznünk... a visszafelé úton is Dombinál volt a szó, a zongoraórától még jobb kedve lett, s ettől még beszédesebbé vált :) fociról jó sokat késett, de most nem is bánta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése