Már megint annyi minden sűrűsödött néhány napba, hogy alkalmam sem volt írni... Hétfő, hétfő, hétfő... a reggeli műsort már el is feledtem, mert csak az estére tudtam koncentrálni, annyira vártam már.... és végre délután is lett, és suli után még Izabelle-nek is megtartottam az idei év utolsó zongoraóráját :) és végre beültünk mind az autóba.... és Dombit kitettük a matrózoknál... és mi megálltunk a "vizspórolós utca 74." előtt... Hanga és Márton szívszaggató sírásba kezdett mondván, ők nem tudnak nélkülem aludni, velem akarnak menni, de inkább ne menjek el... majd felnéztünk a második emeleti ablakba, ahol a kedvenc tiffany esernyőm díszlett a szivárvány színeiben, egy díszes üvegabalak hívogatott, gyere már, s míg a gyerekek csodálkoztak a színes forgatagon, én csendben elbúcsúztam tőlük, s mindenkinek kiosztottam egy jóéjt
puszit...
Igen az, az ablak rám is várt... ugyanis K. Katihoz mentem tiffany workshopra. Ez az este több szempontból is különleges volt. Az első kimenőm majdnem 10 éve!!!! Igyekeztem is húzni, ameddig csak lehet :) és végre kipróbálhattam azt, amit mindig is akartam :) persze vannak még álmaim, már ami a próbálkozásokat illeti....
A felhivás karácsonyi ajándék készitéséről szólt, de én semmiképpen nem akartam angyalkát gyártani, mert arról mindig a temetők jutnak az eszembe, próbáltam hát valami hiperegyszerűt kiagyalni, amiről persze később kiderült, hogy a lehető legbonyolultabb... No mindegy, Kati nagy lelkesedéssel fogadta az ötletemet, s hamarosan elkezdtünk üvegeket válogatni csodálatos műhely-lakásában. Szebbnél szebb dolgok vannak ott, amiknek puszta érintése is csodákat tár fel, mesél minden kis üveg szilánk... vannak ott csodaszép, meg még annál is szebb ékszerek, hihetetlen nyakláncok és fülbevalók, csodás lámpák, képek, ablak diszek és még sorolhatnám... és én mindenhez hozzáérhettem, mindent megcsodálhattam... hetekig élek az élményből....
...végülis a kedvenc színeimet választottuk ki nem is tudom miért, hiszen éppen ezeket nem akartam semmiképp használni, de valamiért csak így lett...
Kati megmutatta hihetetlen türelemmel és segitőkészséggel az alap technikákat, s onnantól szinte egyedül dolgozhattam, mert jöttek a többiek. Összesen négyen látogattuk meg..
Üvegvágással indítottunk. Sose gondoltam volna, hogy ilyen nehéz görbe, de a sablonnak megfelelő vonalakat vágni... hát az én vonalaim nem lettek éppenséggel mérnöki pontosságúak :)
Itt éppen üveget metszek egy nem éppen hozzám méretezett asztalon :)
Vágás után körbe kellett csiszolni az üveg darabokat, s a lehető legpontosabb méretűre igazítani. Igazi kihívás, mikor elcsúszik az üvegvágó a saját maga adagolta olajon, mivel egy avatatlan kéz próbálkozik vele, s 1-2 mm-t egy gyémántcsiszolóval látva-látatlanban méretre kell igazítani...
Itt éppen Évával ketten osztozunk a csiszolón, hiszen egyéni technikánkkal éppen elférünk ott ketten is :)
Mikor végeztünk a csiszolással, jöhetett a "pelenkázás", ami azt jelenti, hogy egy bizonyos réz-matricával vontuk be körben az üveg darabokat... Utána valami fémrudacskát olvasztottunk, s azzal ragasztottuk össze az egyes részeket... Hajnali fél 1-ig kínlódtunk a lepkémmel, aminek a kis csápjai egy szívet voltak hivatottak formálni, de igazából több sebből vérzett, a kis test nem bírta a szárnyakat, így Kati egyik kedvenc üvegéből készítettünk egy szív-alapot, a szív persze vágás közben eltört, de itt sem búslakodtunk... s végülis elkészült, olyan, amilyen, kis otromba lényecske, de életem első üveg munkája :)
A sztárfotózásra is sor került, mivel már csak Endre, és én maradtunk... én hivatalból, hogy befejezhessem, Endre meg csak azért, hogy hazavigyen, de ő már korábban befejezte a művét... huhhh, mindenkit feltartottam, azt hiszem, de elég vidáman teltek az órák... s otthon is mindenki szépen elaludt annak ellenére, hogy engem is jól megríkattak az elején...
Orsi 0:30 - kor :)
A kedd sem volt sokkal eseménytelenebb, este Laura növendékeinek volt hangversenye, így Dombi is zongorázott. Én persze ettől még rosszabbul aludtam... mindig túlizgulom a koncerteket, pedig nem is én játszom...
A 7-es koncert előtt 6 órától lehetett bejátszani, de hát Dombinak 5-6-ig foci edzése van, hiába próbáltam lebeszélni róla, ő hajthatatlan volt, mondván, a koncert csak 7-kor kezdődik.... itt kell megjegyeznem az Édesapjával való hasonlóságot... :) utánozhatatlan, egyedi HegyiBarniDombi vonás... Feladtam... természetesen elment focizni, Barni ment érte, elvitte a konziba, éppen az első 3 szám volt az övé, azt még Barni is meg tudta hallgatni, majd ő továbbment próbára, s Máté jött helyette forró váltásban, aki bár nagyon szerette volna hazahozni rögvest Domonkost, de amint mondta "annyira aranyosan kérte és annyira szeretett volna végigmaradni a koncerten, hogy nem tudott neki nemet mondani" :) igy aztán végig maradtak, sőt a koncert végeztével a kis csemegézős, beszélgetős rész alatt állítólag Dombi lelőhetetlenül uralta még a billentyűket... ezt simán el is hiszem róla... mikor hazaértek, rögtön a zongorához rohant és ott folytatta.... mintegy fél 11-ig... alig lehetett benyomni az ágyába... reggel persze morcosan ébredt, de a zongorájával természetesen... így sikerült megint majdnem elkésni az iskolából...
Szerdaszerdaszerda... ma kaptuk a hírt, hogy Dombit meghívták a fiatal tehetségek osztályába, s ha ő is úgy akarja, akkor januártól több zongora tanár foglalkozik majd vele, hogy felkészítsék a 2015 áprilisi felvételire :) nagy dolgok ezek, a többiek szóródtak... Dombi viszont lassan pályájára állítódik, ha valóban azt szeretné...