2013. december 30., hétfő

Vendégeskedős


A mai napunkat teljesen bearanyozta a Hajninál és Lórántnál tett látogatásunk Utrechtben. Délelőtt még Hangával (csak csajok :):):) ) elintéztük az előre pontosan összeirt, kiszámolt vásárlást a legszükségesebbekkel... Hanga lerajzolta, miket kell vásárolni, hozta  a kis ceruzáját, meg a listáját, és gondosan mindent beikszelt, ami a kosárba került :) igazi nagy segítségem volt, mivel én persze otthon felejtettem a listámat :) Mindenesetre előkészültünk a szilveszterre, ki sem tesszük holnap a lábunkat :) lesz egy kicsi csirke, meg virsli és természetesen olliebollie :) sok játék és még több varrás, ami még nekem hátra van...

1 órakor sikerült elindulnunk... induláskor rögtön beizzítottuk a Kaláka, Szabad-e bejönni ide betlehemmel című lemezét, amit egészen január 6-ig fogok erőltetni, mert nagyon szeretem :) igazából a gyerekek is élvezik ezt a szép zenét, s már jó sok éneket tudnak is énekelni... 

Hajniék új házba költöztek, nemrég lett kész... megcsodáltuk...tényleg csodás lett!!! de még jobbat beszélgettünk és még a gyereksereg sem zavarta őket! Igazi kikapcsolódás volt ez nekünk!



Dániel rögtön birtokba vette a finomságokkal teli kisasztalt és egyszerre tömte a répát, almát, kukoricachipset és német mandulás csokis sütit... úgy tűnt, ő nagyon elégedett a kiszolgálással :)


Mi is azok voltunk :) Dániel persze szorgalmasan olvasott helyben talált könyveket és újságokat, rögtön otthonossá tette a házat, ill. testvérei segítségével saját képünkre és hasonlatosságunkra formálta azt :)


Eközben a kupaktanács az élet nagy kérdéseit feszegeti :)


Miután a karácsonyfán díszelgő szaloncukrok nagy részét elfogyasztották, külön játékba kezdtek a hozott játékokkal... Hanga pl. mindenáron a karácsonyfával akart játszani, felpakolta a playmobil tündért, szitakötőt és nyuszikat... amiket azután fél órán keresztül keresgélhettünk a sűrű ágak között... Márton csak bohóckodott, evett és bohóckodott és még evett is, Dombi meg mindenhova becsatlakozott, s végül persze ő lelt rá a fában rejlő nyuszira is :)


A hazafelé vezető út már kissé kellemetlenebb volt, elfáradtak, Hanga megint nyávogva beszélt, Dombi az autó csomagtartójából próbált hosszas eszmecserét folytatni velünk, miközben a zenét hol felhangosítottam, hol pedig lehalkítottam, vagy éppen kikapcsoltam, hogy mindenki elmondhassa, amit szeretne... lassan telt az idő, de csak hazaértünk, s vacsorára a szilvesztert megelőlegezve olliebollie-t ettek almaszósszal :) ahogy Dombi mondta, "egy évben egyszer szabad egészségtelen ételeket enni!" :) ezért vettünk rosszalkodás chipset is, ami tényleg csak szilveszteri borzalom a Hegyi-Markolt családban :)

A férfi szívéhez az iPad-en keresztül vezet az út... :)






2013. december 29., vasárnap

Madurodam Zsófiékkal...


Ma reggel csak Barni ment misére... orgonálni... a mi kis világunk kezd a feje tetejére állni a téli szünettel... a gyerekek nem tudnak korán elaludni, ehelyett hosszasan, 10-ig, 11-ig játszanak, vagy éppen bosszantják egymást... Tegnap este pl. nagyon helyesen játszottak, míg Dániel édesen aludt mellettük. Állatokat utánoztak, s ki kellett találniuk mi lehet, az, világító dobókockákkal versenyeztek, meg ilyenek, többszöri felszólításra sem tudtak elaludni természetesen... fél 11-kor pedig előbújt a banda... Hanga szemében egy piros óriás dobókocka, Dombi szemében egy focilámpa világított :) Márton pedig figyelte a nagyok szájmozgását, mi is lesz a szöveg... "légyszíves Édesanya, hadd aludjunk a te ágyadban, de haaaaaaaagy, légyszilégyszilégysziiii!!!!" :)

Az eredmény:


Mise után Barni felvette Hangát és Dánielt, s elviharzott Delftbe Zsófiékért. Nem volt egyszerű betuszkolni az autóba még két pici gyereket, két babakocsit, Zsófit és Ibolyát, de sikerült! :) Én Mártonnal és Dombival bicikliztem, így találkoztunk a Madurodamban. Húúúú, de jó volt végre egy nagyot tekerni szembeszélben a karácsonyi punnyadás után!!! :) Nem sokat voltunk ott, de legalább Zsófiék is láthatták, s éppen volt még egy felnőtt jegyünk, ami csak idén érvényes :)


Körbebandukoltunk, volt etetés-itatás, pelenkázás és minden, ami kell... Dombi szabadprogramot is csinált magának, hiszen ő már úgy ismeri a Madurodamot, mint a tenyerét... most leginkább a fejtágítások érdekelték... itt éppen Hollandia történetébe hallgat bele...


Dániellel nem volt éppen egyszerű dolgunk, ugyanis legújabb mutatványa, hogy egyszerűen letépi a sapkáját és utána büszkén, elégedetten simul bele kocsijába...

előtte...


utána...


Mindezzel nem is lenne semmi bajunk, ha nem tél lenne hatalmas széllel, s ha ő nem kopaszon, ill. alighajjal fagyna vörösre a babakocsiban... persze, ez láthatóan őt egyáltalán nem zavarja :)

Viszonylag korán haza kellett indulnunk, mert az aprónépet nem lehet sokáig babakocsiba kényszeríteni. Kisebbfajta versenyt rendeztünk hazafelé, én nehezítettem azzal, hogy Dánielt még bevállaltam, így ő ült a biciklimen elől, hátul Márton, Dombi pedig hősiesen tekert,s  közben azt hajtogatta, hogy "gyorsabban! gyorsabban!" :) kb. 5 perccel, de megelőzött minket az autós csapat, én azt gondolom, azért még kihúzhatjuk magunkat, nagyon jó időt tekertünk,  s útközben láttunk két Ferrarit és egy Corvette-t, ami azért nem mindennapi élmény, valljuk be :)


Kezdődhetett a babaparty :) Készítettem Zsófiéknak finom feketeerdő tortát, siker nagy :) Johanna csak úgy lecsüccsent, s az utolsó morzsáig befalta egyedül, ügyesen, villával a nem éppen kicsi szeletet :) Nagyon cukker!!! Eközben Dániel és Annabel egymásnak udvaroltak :)


Szép nap volt, kár, hogy az esti szertartás mostanában zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható... talán, ha újra beindul az iskola-élet, helyrerázódunk...


2013. december 24., kedd

Beteljesedett...

Végre eljött a nagy nap, amire Márton hetek óta vár... Kb. két hónapja kezdte a szuperaranyos találóskérdését feszegetni körünkben: "hazamegyünk, megnézzük, hogy karácsony van, ha nincs, akkor holnap lesz! :) mi az? karácsony!!!!" :D 

A nagy pillanat... rögtön lerogyott a fa elé és gyönyörködött...


Micsoda csoda teljesedett ma be!!!

Nem volt egyszerű nap... kicsit elaludtunk, bár Dániel hajnali 5-kor ébresztett, Barni lefeküdt az ágya mellé a Juli-fotelbe :) s aludtak 8.15-ig, ahogy mi is :) Utána már lehetett kapkodni... "rendrakás szülői segitséggel" :D Nem nagyon ment, Hanga folyton azt hajtogatta, "nem tudom, hogy mit pakoljak! nem tudom, hogy melyikkel kezdjem!" áááá, Dombi kiabált a kicsikkel, amiért nem segitettek, én főztem, Barni a fával mesterkedett a tárolóban.... de végül fa is lett, rend is lett, Dombi elment Jasper-hoz 1-re, Máté jött a kicsikért fél 2 körül, s utána Barni felhozta  a fát, felraktuk szépen az izzókat, fel is diszitettük valamelyest, majd összeszedtük a gyerekeket. A kicsik Mátéval együtt jól eláztak... azt hiszem, ezt nem valami jól szerveztem meg... de mindenki vidáman túlélte! :) Dombit és Jaspert 3 után kicsivel vettük fel, s elvittem őket a Winkelcentrumba korcsolyázni, ugyanis még a Sinterklaastól kaptunk 3 db belépőt a pályára :) ez most nagyon jól jött!! Jasper nem akart korcsolyázni, de a korcsolyacipőjét kölcsönadta Dombinak :)


2013. december 23., hétfő

A két kicsi vocaal talent :)

Vasárnap a deles misére mentünk, természetesen kicsit késve, de legalább Barni tudott egy kicsit aludni... én a templomban aludtam el sajnos... de talán bocsánatos... :) 

Mise után még gyorsan beszereztük a rakott káposztához  a hozzávalókat... töltött káposztával egyelőre nem próbálkoznék (már egyszer ugyan készitettem), majd, ha minden gyerekünk önjáró lesz...


Hazaérve csodálatos e-mailek vártak ránk, amikre három hete várunk... Mindkét nagy gyermekünket, Dombit is és Hangát is felvették a Nationaal Jongens-, ill. Kinderkoorba! Persze számitottunk rá, de mégis hatalmas boldogság töltött el minket! Mindkettőről külön kis elemzést irtak a felvételi alapján. Domonkost természetsen a jó, nagyon jó, valamint kitűnő jelzővel illették, Hangának szépséges hangját dicsérték, valamint a kedvenc megjegyzésem, hogy mikor énekel, csillognak a szemei, látszik, hogy szívesen zenél! :) Nagy váltás, komoly váltás, izgalmas, de nagyon várjuk és nagyon kíváncsiak is vagyunk egyben. Furcsa, Dombi egyáltalán nem bánkódik, hogy meg kell válnia a matrózoktól... az utóbbi időben sokasodó gyengébbnél gyengébb koncertek igencsak elvették a kedvét... már inkább "szabadulni" szeretne.... persze a fiúk hiányozni fognak... nekünk is!

A mai nap legaranyosabb momentuma a gyerekek meséért való könyörgése :) mindig így szokták, de most sikerült Barninak felvennie :) ő most hallotta először :) mi már rutinosak vagyunk, Dombi meg is jegyezte, hogy "ez mindig beválik!" :D



Nagyban készülődünk mi is  a karácsonyra, persze négy gyerekkel, segítség nélkül kicsit nehézkes a vásárlás, csomagolás, főzés... de szerencsére senki nem kéri rajtunk számon, így csináljuk erőnk szerint, s abban bízunk, hogy lesz majd jobb is :)


Barninak ma este van az utolsó koncertje... Holnap pedig kezdődik a sürgés-forgás. Máté elviszi a gyerekeket két órára, addig talán be tudjuk majd állítani a fát, utána váltjuk őt, s fél 6-ra megyünk gyerekmisére, majd haza, s egy rövid ünneplés után Barni elmegy orgonálni az éjféli misére, ami fél 10-kor kezdődik... egyelőre még az ajándékok sem álltak teljesen össze... sokan vagyunk, nehéz számon tartani... annyi a kívánság, amit nem tudunk teljesíteni, de egész évben gyakoroljuk, hogy a karácsony lényege nem az ajándékozás, s minél több gyerekünk van, annál kevesebb ajándék jut, de annál jobb nekünk :)

2013. december 21., szombat

ünnep, ünnep, ünnep

A pénteki matrózpróba hosszúra nyúlt, mi sem voltunk éppen gyorsak, így történhetett, hogy 3/4 8-ra értünk csak haza... elég későn kerültek ágyba, de este 9-kor azért már nekiállhattam a torta piskótájának elkészítéséhez... Még este kaptam néhány szúrós megjegyzést gyermekeimtől, miszerint, ha a Cathliennek szánt tornazsákot holnapra el akarom készíteni, akkor bizony nagyon kell igyekeznem... :) köszönöm! :) persze az esti műsor ma sem maradhatott el, így érdemben nem járultak hozzá a zsákom elkészítéséhez... Cathlienék meghívták Hangát a születésnapra, ezért vetődött fel az ajándék-kérdés... én mindenesetre nagyon örültem a "megbízásnak"!!!!!!


Hajnali 1-re, éppen, mikor Barni hazaért a tilburgi koncertről, el is készült a Cathlien-nek szánt tornazsák, ami szerintem igen remek lett, nagyon hozzám is nőtt az elmúlt napokban...


A kis virágokat filcből készítettem, a szárakat egyszerűen csak hímeztem, de van rajta egy kevés gyöngy diszités is. A kedvencem a belseje is, csudaszép selyemmel, igen mutatósan sikerült bélelni... a mi gyerekeinknek is nagyon tetszett, de úgy hallottam, Cathlien is nagyon örült neki :)


Szóval hajnali 1-re elkészült, nekiállhattam Dombi születésnapi tortájának elkészítéséhez... Bevallom, nem sokat pepecseltem vele, éjjel csak összeraktam a feketeerdő tortát, s mindenféle diszités nélkül betettem a hűtőbe. Így sikerült 3 körül ágyat érni... reggel aztán jó kómásan ébredtünk, s kezdődhetett a romeltakaritás és tortadiszités. Hanga nem nagyon szeret pakolni, de legalább a torta kidiszitését magára vállalta. Minthogy a tejszinhab elfogyott, így a születésnapi lolly-kat és gumicukrokat voltunk kénytelenek :) felhasználni...


Az eredmény igen gyermekcentrikus lett. Ezen a képen még csak 8 gyertya van, de még viszonylag időben észrevettem...

:)


A rengeteg nyalóka persze rögtön felkeltette a gyerekek érdeklődését, Márton volt a legizgatottabb, ő vagy tizszer egymás után elmagyarázta, hogy milyen sorrendben szeretné a kedvenc cukorkákat elfogyasztani...


tortacsodálók...


A torta hihetetlen gyorsan elfogyott! :) Finom is volt! :)


Természetesen Detti és Máté is velünk ünnepelték a 9 évest!


Egy szuper holland regényt hoztak Dombinak, Geronimo Stilton kalandjairól, ezt még mesében is szeretjük, de olvasva, meg talán még jobb!!! Persze Dombi azóta nem alszik, csak olvas, olvas és olvas :)


Szentendrei nagymama egy újabb vicc-opus-szal lepte meg, így aztán egész nap hallgatjuk a vicceket :) persze a vicces könyvet is hamar átrágta :)


Gabi tanti közbenjárásával sikerült beszerezni egy emeletes, focis, herlitz tolltartót, ami nagy kincs ebben az életkorban, s Hollandiában egyáltalán nem kapható ilyesmi, mivel a gyerekek az iskolában kapnak, tárolnak mindent. Szóval Dombi nagyon boldog volt a sok-sok ajándékkal!!!!


Mikk is adott ajándékot, leginkább néhányszor jól földhöz vágta azt a kis focilabda formájú ledlámpát, amit az esti olvasáshoz vettünk neki, s amivel Jaspert is megleptük :) mindenesetre a lámpa túlélte, s ez is telitalálat volt!


A nagy ünneplés és tortázás után a fiúk is találtak maguknak elfoglaltságot :) Barni a gyertyagyújtót szerelte, Máté pedig az egyik ajándékot, amit Peti és Kristóf már összeszerelve küldtek, de azért csomagolás előtt mégiscsak szétszereltek, s így 1-2 alkatrész lemaradt... nem maradt más hátra, mint a fantázia :) Hajrá Máté :)


A szülinapozás után Dombi átment Jasperékhez egy kicsit játszani, elvitte a neki szánt ajándékot, majd onnan Mátéék vitték el az utolsó matrózos koncertre a Grote Kerkbe. Ott vette fel őt Barni fél 10-kor...








2013. december 19., csütörtök

9 éves Domonkos :)

Szerda... szokásos nagyüzem annyi extrával, hogy még a csoporttársaknak kb. 60 db karácsonyi kártyát kellett gyártanunk... Délelőtt azért még ellátogattam  a háziorvoshoz is, aki bár a mosogatógépet nem tudja megjavítani, de legalább a vérnyomásom megmérte.... khm.... alulról közelíti a 80-at 3 db dupla kávé után délelőtt fél 10-kor... az ajánlata az volt, egyek cukrot... hozott is nekem olyan holland borzalmat, zwarte dropje-t, ami nagyjából a medvecukorral azonos borzalom, na mondtam, én ezt be nem teszem a számba... de a gyerekeimtől elnézést kértem... mostantól minden karácsonyi édesség engem illet! Ez a család érdeke! :)

Suli után Dombinak is dokihoz kellett mennie, hónapok óta van egy kis szemölcs az egyik ujján, ami hirtelen kettő lett.. igy aztán a fagyasztást választották... huhhh... én azt gondoltam, nem is fog fájni.... Barni vitte el, s onnan rögtön  a konziba, ő meg Eindhovenbe... szóval fájt... nagyon fájt... nem sirt, de nagyon szenvedett... szegénykém... hátha végre eltűnik az a ronda kis szemölcs...

Balettre már én vittem Hangát, s onnan mentünk a konziba Dombiért, majd haza... újabban nem sietjük el a tekerést... 7-re értünk haza... ennél azért gyorsabbak szoktunk lenni... de útközben folyamatosan kétfelé kell diktálnom a matek feladatokat, Hangának összeadást, Dombinak szorzást, ha lehet, jó nehezet, pl. 63*63, meg ilyenek, s aztán gyötörhetem az agyamat a megfejtéssel... s ha épp egy kis szünetre vágynak, akkor gyárthatom a találós kérdéseket... elég fárasztó :)

Drága Dombink, első gyermekünk, legbudogabb budogunk, büszkeségünk és kincsünk 9 éves lett!!!! A karácsonyi koncertforgatagra való tekintettel reggel gyorsan felköszöntöttük futtában, a nagyobbacska köszöntő szombaton lesz és reményeink szerint egy fiú bulit is kaphat majd januárban...  Egy szupersportos karórát kapott a nyáron elveszített helyett... úgy tűnik, örül neki :) 


A mai délelőtt a kis karácsonyi díszecskéim szépítgetéseivel telt... de mind elkészült és a jufik nagyon örültek nekik!!! Még Esthernek is sikerült küldeni egyet, ő Marci egyik óvónénije, aki most nagyon beteg... 


...a karácsonyi előszobánk...
:)


Az iskolába a nagyokért Márton  a kis "arany biciklijével" tekert mellettem... én meg szépen egyesbe tettem a bakfietset... és jól elkéstünk :) de nem volt baj, gyorsan, ill. viszonylag gyorsan hazatekertünk, majd kezdődhetett a pizzasütés. A tavalyi gyümölcskarácsonyfám időigényességéből okulva idén minipizzák szállitását vállaltam csupán az iskolai karácsonyi vacsorára. Finom minibagetteket vettünk, amik a tervezettnél kicsit lassabban sültek, Dániel ordított, Hanga kitalálta, hogy angyalnak öltözik, de nem találtuk a szárnyát... szóval bár 5-re kellett mennünk, mi 6 perccel 5 előtt készültünk el. Addigra elkészültek a bagettek, Hanga is felöltözött, csak Dániel ordított még mindig, valamint Márton, aki vérszemet kapott és azon nyomban az összes bagettet meg akarta enni attól tartva, hogy neki egy morzsa sem jut... Picit késve, de beértünk az iskolába még kezdés előtt :) kipakoltuk a bagetteket, s én a kicsikkel hazagurultam, hogy egy óra elteltével újra bepakolhassam a csapatot a bakfietsbe...

Dombi zongorázott is a vacsora közben a gyerekeknek :) Hanga viszont egy kissé bánatos volt... azt mondta, a fiúk csúfolták... persze mindenki mondta, milyen gyönyörű, meg szépséges  a ruhája stb... "de a fiúk csúnyákat mondtak nekem, csúfoltak!" ..."mit mondtak?" - kérdeztem... "azt nem értettem pontosan, de Tom azt mondta, hogy tündér vagyok, pedig én ANGYAL VAGYOOOOK!"... és itt keservesen sírni kezdett... :) tipikussssssüsü :) a mi kis Hangánk, akit nem értenek meg...

Az este az előzményeknek köszönhetően igen hosszúra nyúlt... a szülinapos sokat engedett magának... Hanga nem akart a fiúkkal fürdeni, nehogy ők is piszkálják... a fiúk viszont sokáig időztek a kádban... Dániel a türelmét vesztette, Márton meg a pizsamáját... de végül mind elaludtak, én meg még meghallgathattam rádión keresztül Barni ma esti csodálatosanfantsztikus koncertjének második, zseniális részét...

2013. december 17., kedd

ó-ó

... egy újabb izgalmas hét... szegény bakfietsem az utolsókat rúgja, nyekereg, nyikorog, zörög már szegény... a rózsaszín biciklimnek eltörött a kitámasztója... újabb tetemes beruházás, nem beszélve arról, hogy az átlagosan naponta letekert 10-20 km-nek köszönhetően a gumik tükörsimává koptak, tehát a bicikli csúszik... no de ez legyen a legnagyobb bajunk :) ez csak azért fontos, mert szombaton a rózsaszínnel mentem Dombiért a konziba, de szegény Dánielt ki se mertem venni a bicikliből, mivel kb 5 perc volt, mire belenyomtam szegényt úgy, hogy közben a biciklit magam támasztottam... mikor hazaértünk, Dombi segített, fogta a biciklit, amíg bírta, de az a hatalmas bringa nem 5 kg, úgyhogy nagyot csattant a földön, hála Istennek Dombi nem esett el és már Dániel is a kezemben volt :)


A vasárnap megint korán kezdődött... ezúttal 9.15-re kellett menni  a templomba, mert valami gyerekfoglalkozás volt, énektanulás, meg ilyenek. mi persze 20 perc késéssel értünk oda, de még éppenhogycsak elkezdték :) a reggel elég kacifántosan indult. 7 körül kitámolyogtam a konyhába, hogy elkészítsem a kávémat... közben a mosogatógépet pakoltam... s egyszer csak minden elsötétült én meg jól elájultam... egyenest a mosogatógép nyitott ajtajára zuhantam, az persze pehely súlyom alatt szinte totálkáros lett... szerintem hamar magamhoz tértem, Dombi is szaladt... mondtam neki, csak a talpam olyan száraz, hogy elcsúsztam :) hozta  a papucsomat és morgolódott, hogy sosincs időm bekenni a lábam :) ezek után nem volt szükségem túl sok kávéra az ébresztőhöz. Viszonylag nyugodtan megérkeztünk a Jacobskerk-be, Barni, a kicsik, meg én beültünk a latin misére, Dombi és Hanga pedig a többiekkel "dolgozott". Mise után négyesben átrohantunk a Kloosterkerkbe, ahol ref. istentisztelet volt röpke történelmi áttekintéssel... Barni orgonált... az úrvacsora alatt visszaszaladtam a gyerekekért, majd egy kis közös szeretet vendégség következett. Ezek után Barni zongorázni ment, bevállalt egy rövidke haknit Kovács Katával, Dombit Endre elvitte a Lutherskerk-be, ahol a matrózokkal koncertezett, én meg a kicsikkel sétálni indultam. Barniék haknija állítólag frenetikus volt, a matrózkoncert színvonala valahogy nem akar emelkedni... állítólag... én nem tudom, mert a belépőjegy miatt nem vettünk most részt a koncerten, ahogy a következőn sem fogunk, amire mintegy 20 euró a legolcsóbb jegy... remek szervezés... mondhatni... Este  a szokásos volt a menetrend, mindenki ágyba került, én meg végre elkezdtem gyártani Dombi osztálytársainak szánt ajándékait... de úgy éjféltájban, mikor már le is feküdtem, hihetetlen remegés jött rám... nem olyan didergős, hanem olyan nagyon... nem tudtam beszélni, iszonyatosan dadogtam és nem állt el  a remegés... lezuhanyoztam jó meleg vízzel, hátha segít... pár percig jobb is lett... de újra kezdődött... hívtuk az ügyeletet, 15 perc volt, mire felvették, mert nem  a sürgősségit kértük... akkorra jobb lett kicsit, már tudtam beszélni... azt mondta a doktornő, talán  a reggeli sokk miatt van... nem tudom, lehet, hogy igaza volt, utána el is tudtunk aludni... de az a 45 percnyi rángatózás elég ijesztő volt... Másnapra némi izomfájdalom és jó sok gyengeség maradt, de a délutáni biciklizés a Matrozenkoorba nagyon jól esett :) Dombi nem is nagyon akart bemenni, de muszáj volt, mert az ajándéknak szánt különleges üveggolyókat a Grote Markton tudtam csak megvenni 1 euróért :) úgyhogy mentünk, s amíg ő énekelt, mi mindent beszereztünk. Barni eközben Eindhovenben koncertezett.


ÓÓÓ, a vasárnap leglényegibb része azért mégsem az én bénaságom, hanem az eljegyzésünk 10. (!!!) évfordulója!!!! De szép is volt, a fehér Lada Samara kombi megtömve színes lufikkal, hóesés, Bécs... Stephansdom... 


Szegény Barni  hétfőn, egészen indulásig a mosogatógép ajtaját szerelte... sikerrel,  mert ő nagyon ügyes, de azért mégsem mosogatógép szerelő, igy aztán a gép működik, de hímes tojásként kell vele bánni... a fenébe, ez most nagyon nem hiányzott nekünk! :(

Hétfő éjjel még be kellett fejeznem az ajándékgyártást... még mindig nem értem, miért nem lehet 48 órás egy nap... tele vagyok félig befejezett, vagy éppen csak elkezdett alkotgatásokkal, amik persze nem nagy dolgok, de nekünk örömet adnak... Dombiéknak apró dobozokat hajtogattam színes kartonból, s mindegyikbe egy icipici csomag gumicukrot és egy szépségesen kékséges üveggolyót raktam. Emellé mindenki kapott még egy-egy nyalókát, vagyis lolly-t, ami nélkül nem születésnap a születésnap...



A gyerekek nagyon örültek, el is maradt a kedvenc üveggolyós játék, senki nem akarta, hogy elnyerjék tőle az új kincset :)

Az odovában pedig karácsonyi kézműveskedéssel egybekötött családi reggelit, ill. csemegézést tartottak, mindenki vitt egy csomó finomságot, de mi vittük a legfinomabbat :) csokidarabos hóemberes muffint készítettem :)


Márton, az én barátom, aki véletlenül sem Édesapa barátja, mert "én csak Édesanya barátja vagyok és Édesapáé nem!" :), szóval Márton nagyon büszke volt, sokáig őrizgette is Puk-kel együtt a sütiket a kispadon :)



2013. december 11., szerda

Tiffany és más csodák...

Már megint annyi minden sűrűsödött néhány napba, hogy alkalmam sem volt írni... Hétfő, hétfő, hétfő... a reggeli műsort már el is feledtem, mert csak az estére tudtam koncentrálni, annyira vártam már.... és végre délután is lett, és suli után még Izabelle-nek is megtartottam az idei év utolsó zongoraóráját :) és végre beültünk mind az autóba.... és Dombit kitettük a matrózoknál... és mi megálltunk a "vizspórolós utca 74." előtt... Hanga és Márton szívszaggató sírásba kezdett mondván, ők nem tudnak nélkülem aludni, velem akarnak menni, de inkább ne menjek el... majd felnéztünk a második emeleti ablakba, ahol a kedvenc tiffany esernyőm díszlett a szivárvány színeiben, egy díszes üvegabalak hívogatott, gyere már, s míg a gyerekek csodálkoztak a színes forgatagon, én csendben elbúcsúztam tőlük, s mindenkinek kiosztottam egy jóéjt 
puszit...


Igen az, az ablak rám is várt... ugyanis K. Katihoz mentem tiffany workshopra. Ez az este több szempontból is különleges volt. Az első kimenőm majdnem 10 éve!!!! Igyekeztem is húzni, ameddig csak lehet :) és végre kipróbálhattam azt, amit mindig is akartam :) persze vannak még álmaim, már ami a próbálkozásokat illeti....

A felhivás karácsonyi ajándék készitéséről szólt, de én semmiképpen nem akartam angyalkát gyártani, mert arról mindig a  temetők jutnak az eszembe, próbáltam hát valami hiperegyszerűt kiagyalni, amiről persze később kiderült, hogy a lehető legbonyolultabb... No mindegy, Kati nagy lelkesedéssel fogadta az ötletemet, s hamarosan elkezdtünk üvegeket válogatni csodálatos műhely-lakásában. Szebbnél szebb dolgok vannak ott, amiknek puszta érintése is csodákat tár fel, mesél minden kis üveg szilánk... vannak ott csodaszép, meg még annál is szebb ékszerek, hihetetlen nyakláncok és fülbevalók, csodás lámpák, képek, ablak diszek és még sorolhatnám... és én mindenhez hozzáérhettem, mindent megcsodálhattam... hetekig élek az élményből....

...végülis a kedvenc színeimet választottuk ki nem is tudom miért, hiszen éppen ezeket nem akartam semmiképp használni, de valamiért csak így lett...

Kati megmutatta hihetetlen türelemmel és segitőkészséggel az alap technikákat, s onnantól szinte egyedül dolgozhattam, mert jöttek a többiek. Összesen négyen látogattuk meg..

Üvegvágással indítottunk. Sose gondoltam volna, hogy ilyen nehéz görbe, de a sablonnak megfelelő vonalakat vágni... hát az én vonalaim nem lettek éppenséggel mérnöki pontosságúak :)
Itt éppen üveget metszek egy nem éppen hozzám méretezett asztalon :)


Vágás után körbe kellett csiszolni az üveg darabokat, s a lehető legpontosabb méretűre igazítani. Igazi kihívás, mikor elcsúszik az üvegvágó a saját maga adagolta olajon, mivel egy avatatlan kéz próbálkozik vele, s 1-2 mm-t egy gyémántcsiszolóval látva-látatlanban méretre kell igazítani...

Itt éppen Évával ketten osztozunk a csiszolón, hiszen egyéni technikánkkal éppen elférünk ott ketten is :)


Mikor végeztünk a csiszolással, jöhetett a "pelenkázás", ami azt jelenti, hogy egy bizonyos réz-matricával vontuk be  körben az üveg darabokat... Utána valami fémrudacskát olvasztottunk, s azzal ragasztottuk össze az egyes részeket... Hajnali fél 1-ig kínlódtunk a lepkémmel, aminek a kis csápjai egy szívet voltak hivatottak formálni, de igazából több sebből vérzett,  a kis test nem bírta a szárnyakat, így Kati egyik kedvenc üvegéből készítettünk egy szív-alapot, a szív persze vágás közben eltört, de itt sem búslakodtunk... s végülis elkészült, olyan, amilyen, kis otromba lényecske, de életem első üveg munkája :)


A sztárfotózásra is sor került, mivel már csak Endre, és én maradtunk... én hivatalból, hogy befejezhessem, Endre meg csak azért, hogy hazavigyen, de ő már korábban befejezte a művét... huhhh, mindenkit feltartottam, azt hiszem, de elég vidáman teltek az órák... s otthon is mindenki szépen elaludt annak ellenére, hogy engem is jól megríkattak az elején...

Orsi 0:30 - kor :)


A kedd sem volt sokkal eseménytelenebb, este Laura növendékeinek volt hangversenye, így Dombi is zongorázott. Én persze ettől még rosszabbul aludtam... mindig túlizgulom a koncerteket, pedig nem is én játszom...

A 7-es koncert előtt 6 órától lehetett bejátszani, de hát Dombinak 5-6-ig foci edzése van, hiába próbáltam lebeszélni róla, ő hajthatatlan volt, mondván, a koncert csak 7-kor kezdődik.... itt kell megjegyeznem az Édesapjával való hasonlóságot... :) utánozhatatlan, egyedi HegyiBarniDombi vonás... Feladtam... természetesen elment focizni, Barni ment érte, elvitte a konziba, éppen az első 3 szám volt az övé, azt még Barni is meg tudta hallgatni, majd ő továbbment próbára, s Máté jött helyette forró váltásban, aki bár nagyon szerette volna hazahozni rögvest Domonkost, de amint mondta "annyira aranyosan kérte és annyira szeretett volna végigmaradni a koncerten, hogy nem tudott neki nemet mondani" :) igy aztán végig maradtak, sőt a koncert végeztével a kis csemegézős, beszélgetős rész alatt állítólag Dombi lelőhetetlenül uralta még a billentyűket... ezt simán el is hiszem róla... mikor hazaértek, rögtön a zongorához rohant és ott folytatta.... mintegy fél 11-ig... alig lehetett benyomni az ágyába... reggel persze morcosan ébredt, de a zongorájával természetesen... így sikerült megint majdnem elkésni az iskolából...

Szerdaszerdaszerda... ma kaptuk a hírt, hogy Dombit meghívták a fiatal tehetségek osztályába, s ha ő is úgy akarja, akkor januártól több zongora tanár foglalkozik majd vele, hogy felkészítsék a 2015 áprilisi felvételire :) nagy dolgok ezek, a többiek szóródtak... Dombi viszont lassan pályájára állítódik, ha valóban azt szeretné...





2013. december 8., vasárnap

Csellós kislány...

A szombatunk megint egy kiadós focimeccsel kezdődött, a helyszinre reggel 8-kor én szállitottam Dombit, majd Barni elvitt engem és Hangát a konziba, majd felszedte Dombit, s együtt eljöttek értünk. Még mindig hatalmas szél és némi eső...

A konziba majdnem késve értünk, legalábbis a behangoláshoz szükséges 9.45-höz képest, de legalább Wiesje-ék is késtek, éppen egyszerre estünk be, fel sem kellett mennem a terembe, Wiesje elintézte a csellónkat. Annával a BMO órák ugyanolyan szuperek, mint Ellekével, úgyhogy nekünk most nagyon jó!!!

A csellós kislányunk ma is nagyon ügyes volt. Persze nem ment minden elsőre, meg kis koncertet sem adott, hiszen nem gyakoroltunk most olyan sokat, mint szoktunk, de egyszerűen nem ment. Az elmúlt hét 1000 %-ban Dombiról szólt. Mindenesetre a Sinterklaastól kapott "celloplankje" nagymértékben megkönnyitette a gyakorlást és természetesen még inkább meghozta Hanga kedvét! Az óra most hosszabb volt a szokásosnál, s egy kis koncerttel is készültek a gyerekek... négyen játszották el a "kijk daar gaat een eekhoorn" kezdetű kvintes dalocskát.... huhhh... a többiek valahogy zavarba jöttek a nagyszámú közönségtől, mert gyakorlatilag Hanga csellózott egyedül :) mindenesetre a régi kedvenc matrózos Danilünk külön gratulált Hangának :) 



Konzi után hazamentünk, de közben még kidobott Barni a Blokkernél, hogy az évenként szokásos kruidnoten adagunkat megvásároljam... mi mindig 7-én vesszük meg, mert akkor már 50 centért kiárusitanak mindent :) Ez is megvolt, irány haza, Dombi pedig elmehetett Jasper-hoz játszani. Ott vettük fel 16.15-kor, s repültünk a Madurodamba, ahol a matrózok adtak két, most már tényleg totálisan szinvonaltalan, borzalmas koncertet... persze ez nem a fiúk hibája... nem tudták a darabokat, bénáztak a kotta tartással, összevissza énekeltek, hamisak is voltak és még az antivolkswagenes karnagy sem tudta fejből a műveket, bújta a kottát, miközben bal (!!!) kézzel csapkodta a mérőt, s csak néha váltott kezett, gondolom, a kezdődő zsibbadáskor.... ezen még túllendültem volna, ha Dombi nem dühöngött volna a koncert után, hogy mennyire rossz koncert volt, "a tenor négy hanggal mélyebben énekelt" "hamiiiis volt!" meg ilyenek... nagyon rosszul érezte magát... ez azért szomorú. 



15-én újabb koncert, amit mi nem hallgatunk meg, mert sokunknak nagyon drága lenne a belépő, dehát ezt a koncertet az antivolkswagenes karnagy szervezte nekünk, igy fizethetjük a templom bérleti diját. Még énekelhetnénk is a szülői "projektkoorban", de akkor is kéne belépőt fizetnünk... na köszi... Barni azt mondta, már énekelt ingyen, énekelt kevés pénzért, de úgy még nem, hogy ő fizessen azért, hogy énekel, meg most amúgy sem tudnánk kinyögni, úgyhogy remélem valaki felveszi, vagy Dombi elmeséli nekünk... mindenesetre, ha ez is egy rossz élmény lesz neki, januártól végleg kiiratjuk, akár felveszik a Nationale Jongenskoorba, akár nem....

Legalább a többiek jól érezték magukat, Mártonnal ellátogattunk a hires madurodami mini csokigyárhoz, ahol a kis kamion neki is kiszállitott 10 centért egy mars csokit, ami "finom mézes" :)



Aranyosan és nagy lelkesedéssel begyűjtött egyet-egyet Hangának és Dombinak is! :) Az én kis barátom!!! <3


Az este megint egy hangulatos lampionos kivonulással zárult. Szeretjük a Madurodamot!!!! :)


Ma többnyire itthon voltunk csak a Jacobskerkbe mentünk el családi misére. Itthon gyakoroltunk a gyerekekkel, Dániel nyűgösségéhez asszisztáltunk és csodáltuk legújabb tudományát, hogy mindenhova, s mindenre felmászik... a kedvenc helye mostanában az ablakpárkány... ő a mi kis macskánk, úgy mászik, hogy észre sem vesszük, s máris valami életveszélyes mutatvánnyal trükközik...


...Márton éneke: "Klósom, Klósom, Miklósom!" :):):) s-m s-m s-s-d :)