Az adventi koszorúnkat a templomban készitettük el a hittan óra után. Itthon korábban szerettem volna a koszorúval foglalkozni, vettem is két igen akciós alapot, mert egy csomó tervem volt, de megvalósitásukra sajnos nem maradt időm, igy nagyon örültem, hogy a templomban közösen elkészithettük. Ezúttal Barni sem ült be latin misére, szükség is volt rá, mert amig én a nagyokkal dolgoztam, a kicsik sem lustálkodtak :)
Egyszerű kis koszorú, de miénk :) gondoltam, itthon majd tovább diszitjük... talán Advent második vasárnapjára el is készülünk vele...
senki nem unatkozik...
A gyerekekhez a templomba is ellátogatott természetesen a Sinterklaas, minden gyerek, sőt még az egyik atya is kitett egy fél pár cipőt a megfelelő helyre,s hittan óra után jól megnézte :) kaptak egy kis kruidnotent, meg csokit, meg egy levelet a Zwarte Pietektől :)
Mindenesetre a mostanában Jasper hatására erősen kételkedő Dombink is nagy lelkesedéssel vetette bele magát az ünneplésbe.
Egy kis meglepetésként a koszorúkészités végeztével a záró imádság után Dombi elzongorázhatta a hittanos gyerekeknek és szüleiknek a szonatináját.... jól bezsebelte az elismeréseket.... nagyon meg is érdemelte!
A hittanról, bár nagyon fáradtak voltunk, a magyar misére mentünk. Ott is jó volt, bár én Dániellel nagyrészt odakint küzdöttem a repkedő minuszok között... mégis jó volt találkozni olyan emberekkel, akikkel csak ezeken az alkalmakon futunk össze...
Otthon persze a szokásos volt a menetrend, gyakorlás, vacsora, fürdés, alvás...
A hétfő reggeli őrület nem sokáig váratott magára... én igazából már nem nagyon értem, miért nem sikerül időben elkészülni... miért fekszik le Dombi a folyosóra énekelni ahelyett, hogy a cipőjét venné fel, vagy esetleg még a kabátját is. Mártonnak miért nem felel meg egyetlen pulóver sem, miért mondja folyton, hogy csip a cetli, mikor hozzá sem ér a nyakához... na de hála Istennek, ezen a héten csak egyszer késtünk el. :)
Kedden újabb nagy napra ébredtünk. Dombit ugyanis meghivták egy amolyan fiatal-tehetség mustrára, ami alapján nagy valószinűséggel ajánlani fogják, hogy a 7. osztályt már a konziban végezze, mint leendő kis zongorista... azt hiszem ő ezt még nem nagyon érti, vagy egyszerűen nem foglalkoztatja a jövője... egyelőre.... mindenesetre mikor megkérdezték, hogy el tudná-e magát képzelni egy pódiumon, hatalmas közönség előtt, a választ egyszerűen, vidáman, gyorsan és határozottan vágta ki magából: "Ja!" :) Vicces gyerek ez a Dombi. Mig én előző este aludni sem tudtam a varrás :) és az idegesség miatt, amit a meghallgatás váltott ki belőlem, ő teljesen higgadtan, lazán jelent meg, nem is gyakorolt előtte, s amig várakoztunk egy asztal alatt fekve játszadozott egy ott talált gombostűvel... alig lehetett onnan kivadászni. A zongorázás után ismét a gombostűé lett a főszerep, hiába próbálta őt beszédre birni Laura, mondtam neki, ne fáradjon, Dombi most nem ér rá... játszik :) na ilyen a mi Dombink :) Az a legjobb a koncerteknél, hogy bár nem izgul, de ellenkezés nélkül ül, sőt bújik az ölembe :) és ez olyan jóóó, nincs nagyfiúskodás, ninja, meg harc, csak Dombi...
Szerdán nem volt ballet a Sinterklaas feestje miatt... no comment :) Viszont szél és eső akadt rendesen, már várható volt a csütörtökre esedékes vihar... Dánielünk kissé megfázott, ettől viszont nagyon nyűgös, leginkább a kezünkben szeret lenni, dehát ki a csuda tud 14-15 kilóval a karján rohangálni egész nap??? Szegénykém... lassan azért túl lesz rajta... Végülis Barni vitte el Dombit a konziba, én meg végre ehető ételt készitettem nekik vacsorára amellett, hogy az adventi naptárunkat tovább varrhattam... :)
kissé későn realizáltam az Advent közeledtét, igy meglehetős késéssel kezdtem neki az igencsak nagy munkának. Az eredmény viszont nekünk nagyon tetszik... dolgoztam is vele 6-7 éjszakát... a karácsonyfámon minden disz egy kis zseb, a számok pedig kivehetőek, s minden nap beteszünk egy számot a zsebbe, s igy a gyerekek könnyedén meg tudják számolni "hányat kell még aludni" :) a zsebekbe 1-1 ének kottáját terveztem, ennek kivitelezése holnapra marad, de legalább jövőre már nem lesz gondunk vele :) Most jöttem rá, hogy a "bármilyen maradék anyag felhasználható hozzá" mondat végülis vadonat új anyagokra vonatkozik, vagyis mindent újra és újra be kell szerezni, no de legalább az ilyesféle alkotásokhoz van egy kis önbizalmam, úgyhogy nagy lelkesedéssel vágtam bele. A kész mű 108 * 84 cm-es falikép lett. Aki szeretné élőben megtekinteni, bátran bejelentkezhet! :)
Ma, vagyis csütörtök reggel a Sinterklaas ellátogatott az iskolába. Úgy terveztük, családosan megyünk, hogy Márton is élvezhesse. Igy is lett, de azért Dombi nem hagyta annyiban a dolgot. Reggel rájött a zongorázhatnék, s bárhogy könyörögtünk neki, fel nem állt a zongorától, hogy esetleg felöltözzön, vagy a tornacuccát összekészitse... az lett a vége, hogy természetesen ma is késve, idegesen indultunk el... s ő még fél 9-kor is fel-alá mászkált hisztizve, hogy nem találja a torna cuccát... o-oooo csak a cipőspolcon kellett volna keresgélnie, ott pihent a tornacipő.... áááá Dombikáááám!!!!
Az iskolánál kissé már megnyugodtunk, a Sinterklaas.szal egyidőben érkeztünk :) Megint a szemüveges Mikulás volt a suliban, mint tavaly... Hanga nem szereti a szemüveges Mikulásokat, de megegyeztük abban, hogy nagyon korán van, s ilyenkor még nem lát jól az öreg Mikulás, ezért hord reggelente szemüveget :)
Hanga várja a kruidnotent a Zwarte Piet-től :)
Vicces volt, a Zwarte Pietek megjelentek az iskola tetején is, onnan dobálták le a sok aprósütit, no meg a fennragadt labdákat :)
Az óvodában is ünnepélyes volt a légkör, a mi kis "Trompet Piet"-ünk nagy lelkesedéssel vonult be 10 perces késéssel, dehát nekünk látnunk kellet a Sinterklaast az iskolában... ezt mindenki megértette. Azt hiszem Márton egy olyasfajta egyéniség, aki nagyon mély nyomot hagy az emberekben, pedig nem is tud róla. Az ovónénik is rajonganak érte, minden nap kis történetet mesélnek nekünk Márton cukiságáról :)









Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése