Az elmúlt napokban sok minden történt... annyira, hogy írni sem volt időm. Barni az elmúlt héten itthon volt, így mindannyian éreztük, hogy lazíthatunk végre. Dániel belefeledkezett a vírusába, s egészen ijesztő tüneteket produkált, volt hányás, majd levertség, láz, kiütés, szemgyulladás, szemdagadás, mandula gyulladás, meg ilyenek, s mindez egyetlen hét alatt... alvásra nem nagyon volt ideje, vagy az orrát szívtuk, vagy a szemeit tisztítottuk, egy azonban biztos volt, egyetlen pillanatra sem lehetett letenni... még éjszaka is félóránként ébredt, így aztán Barni egy matraccal beköltözött a koleszba Dániel mellé... Ő meg, szegénykém amellett, hogy volt elég baja, még alkalmasnak találta az időt a rágófogacskák növesztésére is, minek következtében olyan hosszú-hosszú napokig elhúzódó hasmenést produkált, hogy esténként már a véres pelenkából kellett nagy óvatosan kimenekítenünk, ő persze üvöltött, mi meg mostuk és kókuszolajjal kenegettük...s ha ez még nem lenne elég, akkor megemlíteném a fizimiskáját, a mi kis Dánielünk, a nagyszemű teljesen elgarfildosodott néhány napra... a szemeit nem igazán tudta tágra nyitni...
az első napok...
...és ami utána következett...
lábadozás...
No, ő így volt, rossz volt, nehéz volt, de ügyesen leküzdötte egyedül ezt az undi vírust!!!! Erős kis legény!
Közben én is kidőltem vészes fáradtság gyanújával egy hosszadalmas remegés és egy napig felkelninemtudás kíséretében. Most már én is rendben vagyok.
Izabella azért még jött hétfőn és Peng is jött vasárnap. Ez nekünk is jól jött, egyelőre le vagyunk nullázva.
Hanga is debütált az énekórán :) nagyon élvezi és ügyes is. Hihetetlen szépséges hangokat hozott ki belőle Sarah!!! Az is szuper, hogy egyéni énekórája van, ami azért ugye luxus így 6 évesen :)
Említésre méltó még a szombati konzi nap. Most, hogy végre valahogy kinyögtük a tandíjat, vagy legalábbis annak egy részét, sokkal nyugodtabban ülök be az órákra. Hanga megint csak brillirozott, bár nem is tudott róla :) lehet, hogy csak azért megy neki jobban, mert néhány hónappal idősebb a többieknél, nem tudom, mindenesetre nagyon nagy örömmel játszik és mi nagyon büszkék vagyunk rá (is)!
http://www.youtube.com/watch?v=aq_5EkesZa0
...és ez még csak a szombati nap kezdete volt. Reggel Dombi focizni ment. Végre nyertek egy meccset :):):) Hazaérve lelkesen mesélte, hogy ő is rúgott egy gólt :) le is rajzolta nekünk, hogy biztosan megértsük, honnan jött a labda, s hogyan találta el :)
Este Barni vitte Hangát úszni, a kicsiket pedig cipelte magával, én meg Dombii vittem jazz zongorára. Uhhhhh én igazán nem is nagyon tudom felfogni, hogyan érdemelhetünk ennyire fantasztikus és ennyire tehetséges gyerekeket... csak ültem, hallgattam, s közben tátva maradt a szám... Dombi improvizált, míg Timo a basszussal próbálkozott... de nem ám csak úgy beleimprovizált a levegőbe, nem! Elképesztő volt! Változatos, humoros, abszolút élvezhető és lebilincselő, tele triolákkal - ami még a nagyoknál is gyakorlást igényel - tizenhatodokkal, vicces diszitésekkel, visszatérő motívumokkal és azok továbbfejlesztésével... ez a kis Dombigyerek meg lazán odaült és lenyomta... Bastiaan is elámult, s így ámuldoztunk egy órán keresztül, Dombi meg ragyogott és látszott, hogy most nagyon érzi a zenét, boldog... persze abban a pillanatban, hogy Bastiaan elengedte őket, Dombi rögvest átváltozott ninjává... szóval mégiscsak van benne valami olyan, amitől ő is normális gyerek :)
Vasárnap már Mártont ünnepeltük a templomban. Vittünk kis csokit a gyerekeknek, ők meg énekeltek Mártonnak, aki nagggggyon boldog volt! csak úgy ragyogott!
Délután Peng is eljött :) Szuperlelkes! és ez nagyon jó! Szépen haladunk.
Mostanában az estéket várom egész nap, mikor már minden gyerek ágyba kerül, végre felpakolom az étkező asztalra a varrógépemet, amivel az elmúlt napokban néha összezördültem, ő meg megsértődött, amiért egy Berninaval szemeztem... de csak álom marad, s amíg álmodozom, küzdök az alsószállal :):):)
Szóval elkészült az ovisoknak szánt meggymagpárna halom. 13+1.
Egész aranyosak lettek, kicsi, kb.15*12 cm-sek, éppen apró kezecskékbe valók, apró fülecske gyógyítók...
Elkészült Jolanda és Esther ajándéka is. A patchwork párnákat egyetlen nap alatt sikerült megvarrni, aminek nagyon örültem :)
Ezek ugyanolyan dekorbéléssel készültek, mint a zsákok, IKEA-s, 35*35-ös párnák vannak benne. Ilyen nyolcágú csillagot még sosem csináltam, de ezentúl biztosan gyakrabban... :)
Miután az oviba szánt ajándékok elkészültek, kezdhettem törni a fejem Márton ajándékán... egy nyuszit mindenképp akartam varrni, s akkor miért ne éppen a kis 4 évesnek? :) Három éjszaka alatt el is készült a nyuszink, akit nagyon szeretünk! :)
Kicsit túlbiztosítottam a nyuszit az erős vászonnal, csupa luk lett a kezem, mire végeztem vele, de szerintem megérte :)
Dombi életében új helyzet a hétfői szabadság. Nincs többé matrozenkoor, lehetne heyette "afspraakolni", vagyis találkozni osztálytársakkal iskola után, de akárhogy igyekszik, nem megy neki... sajnos... remélem amar belejön....