4 éves lett a KisBarátom!!!
Túl sokat nem tudtunk készülni a nagy napra. Én a nyuszit szántam neki, egyelőre még torta sem jutott a kis ünnepeltnek...de délelőtt a farzsebemben találtam egy kis zongorás pénzt, így Hangával énekóra után elindultunk ajándékért, s egy szépséges, ám nem túl minőségi távirányítós autóra esett a választásunk. Ez is Márton egyik kívánsága volt. A mi családunkban valamiféle genetikailag kódolt vágy lehet belénk plántálva, ugyanis mindannyiunk életében eljön egyszer az a pillanat, amikor távirányítós autót és csakis távirányitós autót szeretnénk! Nekem is volt egy évekig féltve őrzött távirányítós rendőrautóm :) Mindenesetre a piros porsche spider kitűnő választás volt :)
A reggelünk is különlegesre és viszonylag csendesre sikerült. Barni vitte a nagyokat és Dánielt, én meg a KisBarátomat nagy ünnepélyesen, majd Barni és Dániel is befutott az oviba.
A reggel még a számunkra utolsó "knutselinloop"-pal indult, majd jöhetett a nagy ünneplés!!!
Marci nagyon fel volt dobva, egész úton mondogatta, hogy ma övé lesz a legnagyobb dob! :) happy birthday-t énekeltünk biciklizés közben és nagyon vidámak voltunk :)
Jolanda és Esther pedig elájult a kis meggymagzsákoktól, meg a nyuszitól, amit Marci magával vitt :) aranyosak, ők annyira becsülik a kézimunkát, hogy az szinte már túlzás...
A nagy, közös éneklés után először Márton kapott ajándékot az ovónéniktől :)
Dániel persze rettentő kíváncsi volt...
Majd Márton is kiosztotta a zsákocskákat és a kis csokikat... Jolanda pedig elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan kell majd otthon a mamának felmelegíteni a zsákokat stb... azt is megmutattuk, hogyan tudnak vele játszani, azt Márton is nagyon szereti, nagyokat kacagott, miközben Jolanda a játékot prezentálta :) A szülők is mind-mind nagyon örültek a zsákocskáknak! Tudom, hogy naiv elképzelés, de én még mindig hiszek abban, ha jófajta (nem drága, sőt) ajándékokat Készítünk (!!!) a rossz cukrok helyett, s ezt rendszeresen minden gyerekünknél megtartjuk, akkor talán mások is így tesznek majd, vagy a mi gyerekeink, már az is nagy dolog...s akkor nem kell fölöslegesen vitatkozni, amiért kidobom a cukrokat, s nem esznek a gyerekeink annyi festékanyagot stb...
A gyerekek után Esther és Jolanda is megkapta az ajándékát :) jajj, annyira tiszta szívvel örültek, olyan jó volt ezt látni!!!!
Szomorú szívvel búcsúztunk ismét, ám abban a reményben, hogy októberben Dániellel térünk vissza :)
Jolanda és Esther is a könnyekig meghatódott, annyira szerették Mártont! Ezt mindig éreztük is, szóval ez a kis ovi egy igazán jó kezdet volt a kisbetűs élethez :)
Elbúcsúztunk a kék kis ruhás zsákoktól is, amikben a gyerekek a kabátjukat tartják, hogy ne kelljen az akasztóval, sállal, sapkával bajlódni...
Lassan lecserélik Márton fényképét is, s majd másik gyerek képe mosolyog büszkén a odovás zsákon..,
Délelőtt hirtelen Mijntje és Cecilie is beteget jelentett, nagyon nem bánkódtunk, Dombinak igy nem kellett sem szolfézsra, sem zongoraórára mennie :) Csaptunk egy csajos délutánt, a fiúk mind otthona maradtak :) én vittem Hangát énekórára 2-re, onnan Marci-ajándékért tekertünk, majd 5-re balletra. Nagyon jó volt, sokat nevettünk, vagy ahogy Hanga mondta, "olyan sokat mulatkoztunk!" :) vagyis mulattunk egész délután :)
Hazaérve, jól szétázva, vidáman, felköszöntöttük mégegyszer a kis szülinapost. Nagyon várta az ajándékokat!
...ennyire cuki volt! :) ő maga is énekelte a szülinapi énekeket, s közben a meglepetésre várva erősen befogta a szemeit, megfeszítette a lábait és nagyon izgult :)
Ő még annyira tisztán, őszintén tud lelkesedni, igazi gyermek a maga kis világával :)
A nyuszit már reggel megkapta, örült, örült, meg tetszett is, de azért valljuk be, egy nyúl mégsem egyenlő egy versenyautóval, vagy egy Villám Mcqueen-nel :) Most következhetett a "ráadás".
Kapott egy Mcqueen-es hátizsákot, amiben még egy pici tolltartó is van Villám Mcqueenes ceruzával, radírral, hegyezővel és vonalzóval. "Mostantól csak ezzel a ceruzával fogok rajzolni!" - mondta :)
"Nézd! Hátrafelé is tudok nézni!" :)
Az igazi főatrakció mégiscsak ezután következett. Átadtuk neki a tűzpiros távirányítós Porsche Spidert :) A siker nem maradt el. Annyira boldog volt, hogy, ha még csak 1-2 hétig bírja is az autó, már megérte! Dombi szemében némi csalódottságot láttam, bármilyen nagyfiú már, ő is szeretne egy ugyanilyen autót, ha lehet, most azonnal :) persze nem szólt egy szót sem, csak látszott rajta...
Marci, a büszke 4 éves...
Később persze Dombi is megenyhült, megbeszéltük már ezerszer, de most is újra, hogy sokkal jobb, ha mindent megosztanak.... egymás után próbálgatták az autót, s persze Dombi rögtön minden mozzanatot részletesen bemutatott Hangának, aki hivatalból örült, és fordítva :) s lassan rájöttek, hogy egymás nélkül nem is lehet igazán örülni. Dombi aztán szépen megtanította Marcit a távirányító helyes használatára és a farolós trükkökre :)
Budogok :)
A vacsorát most Barni készítette, tejbegrízt főzött életében először :) dehát, én baletton voltam Hangával, mialatt a fiúk megéheztek :) Kicsit sűrű lett, de Dánielt és Mártont nem zavarta, Dombi megvárt minket a vacsorával, addigra kihűlt, de higitottam rajta, s újramelegítettem. Dombi meg is jegyezte, hogy "ez Édesapa élete első tejbegríze? Húúú, nagyon jó lett!!!!" :) ...hát nem megérte? :)
S eljött a bizonyos pillanat is... Dánielt már korán letettük, a nagyok még autóztak, s az óra mutatója közeledett a születés idejéhez... lassacskán 20.10 lett, pontosan 4 évvel ezelőtt sírt fel az én kis turbószületős barátom! :) Újra énekeltünk neki, s ő boldog volt és boldog és nagyon boldog!
Hiperdepiep Hoerrraaaa!!!
Szépen elcsendesedtek, mindenki elaludt... az esti takargatásnál azért még vetettünk egy extra pillantást Mártonra...
Álomautó...















































