2014. január 22., szerda

Szülinapos Márton

4 éves lett a KisBarátom!!!

Túl sokat nem tudtunk készülni a nagy napra. Én a nyuszit szántam neki, egyelőre még torta sem jutott a kis ünnepeltnek...de délelőtt a farzsebemben találtam egy kis zongorás pénzt, így Hangával énekóra után elindultunk ajándékért, s egy szépséges, ám nem túl minőségi távirányítós autóra esett a választásunk. Ez is Márton egyik kívánsága volt. A mi családunkban valamiféle genetikailag kódolt vágy lehet belénk plántálva, ugyanis mindannyiunk életében eljön egyszer az a pillanat, amikor távirányítós autót és csakis távirányitós autót szeretnénk! Nekem is volt egy évekig féltve őrzött távirányítós rendőrautóm :) Mindenesetre a piros porsche spider kitűnő választás volt :)

A reggelünk is különlegesre és viszonylag csendesre sikerült. Barni vitte a nagyokat és Dánielt, én meg a KisBarátomat nagy ünnepélyesen, majd Barni és Dániel is befutott az oviba.


 A reggel még a számunkra utolsó "knutselinloop"-pal indult, majd jöhetett a nagy ünneplés!!!


Marci nagyon fel volt dobva, egész úton mondogatta, hogy ma övé lesz a legnagyobb dob! :) happy birthday-t énekeltünk biciklizés közben és nagyon vidámak voltunk :)

Jolanda és Esther pedig elájult a kis meggymagzsákoktól, meg a nyuszitól, amit Marci magával vitt :) aranyosak, ők annyira becsülik a kézimunkát, hogy az szinte már túlzás...

A nagy, közös éneklés után először Márton kapott ajándékot az ovónéniktől :)

Dániel persze rettentő kíváncsi volt...


Majd Márton is kiosztotta a zsákocskákat és a kis csokikat... Jolanda pedig elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan kell majd otthon a mamának felmelegíteni a zsákokat stb... azt is megmutattuk, hogyan tudnak vele játszani, azt Márton is nagyon szereti, nagyokat kacagott, miközben Jolanda  a játékot prezentálta :) A szülők is mind-mind nagyon örültek a zsákocskáknak! Tudom, hogy naiv elképzelés, de én még mindig hiszek abban, ha jófajta (nem drága, sőt) ajándékokat Készítünk (!!!) a rossz cukrok helyett, s ezt rendszeresen minden gyerekünknél megtartjuk, akkor talán mások is így tesznek majd, vagy a mi gyerekeink, már az is nagy dolog...s akkor nem kell fölöslegesen vitatkozni, amiért kidobom a cukrokat, s nem esznek a gyerekeink annyi festékanyagot stb...


A gyerekek után Esther és Jolanda is megkapta az ajándékát :) jajj, annyira tiszta szívvel örültek, olyan jó volt ezt látni!!!!


Szomorú szívvel búcsúztunk ismét, ám abban a reményben, hogy októberben Dániellel térünk vissza :) 


Jolanda és Esther is a könnyekig meghatódott, annyira szerették Mártont! Ezt mindig éreztük is, szóval ez a kis ovi egy igazán jó kezdet volt a kisbetűs élethez :)

Elbúcsúztunk a kék kis ruhás zsákoktól is, amikben a gyerekek a kabátjukat tartják, hogy ne kelljen az akasztóval, sállal, sapkával bajlódni...


Lassan lecserélik Márton fényképét is, s majd másik gyerek képe mosolyog büszkén a odovás zsákon..,


Délelőtt hirtelen Mijntje és Cecilie is beteget jelentett, nagyon nem bánkódtunk, Dombinak igy nem kellett sem szolfézsra, sem zongoraórára mennie :) Csaptunk egy csajos délutánt, a fiúk mind otthona maradtak :) én vittem Hangát énekórára 2-re, onnan Marci-ajándékért tekertünk, majd 5-re balletra. Nagyon jó volt, sokat nevettünk, vagy ahogy Hanga mondta, "olyan sokat mulatkoztunk!" :) vagyis mulattunk egész délután :) 

Hazaérve, jól szétázva, vidáman, felköszöntöttük mégegyszer a kis szülinapost. Nagyon várta az ajándékokat!

  
...ennyire cuki volt! :) ő maga is énekelte a szülinapi énekeket, s közben a meglepetésre várva erősen befogta a szemeit, megfeszítette a lábait és nagyon izgult :)


Ő még annyira tisztán, őszintén tud lelkesedni, igazi gyermek a maga kis világával :)
A nyuszit már reggel megkapta, örült, örült, meg tetszett is, de azért valljuk be, egy nyúl mégsem egyenlő egy versenyautóval, vagy egy Villám Mcqueen-nel :) Most következhetett a "ráadás".

Kapott egy Mcqueen-es hátizsákot, amiben még egy pici tolltartó is van Villám Mcqueenes ceruzával, radírral, hegyezővel és vonalzóval. "Mostantól csak ezzel a ceruzával fogok rajzolni!" - mondta :)

"Nézd! Hátrafelé is tudok nézni!" :)


Az igazi főatrakció mégiscsak ezután következett. Átadtuk neki a tűzpiros távirányítós Porsche Spidert :) A siker nem maradt el. Annyira boldog volt, hogy, ha még csak 1-2 hétig bírja is az autó, már megérte! Dombi szemében némi csalódottságot láttam, bármilyen nagyfiú már, ő is szeretne egy ugyanilyen autót, ha lehet, most azonnal :) persze nem szólt egy szót sem, csak látszott rajta...

Marci, a büszke 4 éves...


Később persze Dombi is megenyhült, megbeszéltük már ezerszer, de most is újra, hogy sokkal jobb, ha mindent megosztanak.... egymás után próbálgatták az autót, s persze Dombi rögtön minden mozzanatot részletesen bemutatott Hangának, aki hivatalból örült, és fordítva :) s lassan rájöttek, hogy egymás nélkül nem is lehet igazán örülni. Dombi aztán szépen megtanította Marcit a távirányító helyes használatára és a farolós trükkökre :)

Budogok :)


A vacsorát most Barni készítette, tejbegrízt főzött életében először :) dehát, én baletton voltam Hangával, mialatt a fiúk megéheztek :) Kicsit sűrű lett, de Dánielt és Mártont nem zavarta, Dombi megvárt minket a vacsorával, addigra kihűlt, de higitottam rajta, s újramelegítettem. Dombi meg is jegyezte, hogy "ez Édesapa élete első tejbegríze? Húúú, nagyon jó lett!!!!" :) ...hát nem megérte? :)

S eljött a bizonyos pillanat is... Dánielt már korán letettük, a nagyok még autóztak, s az óra mutatója közeledett a születés idejéhez... lassacskán 20.10 lett, pontosan 4 évvel ezelőtt sírt fel az én kis turbószületős barátom! :) Újra énekeltünk neki, s ő boldog volt és boldog és nagyon boldog!

Hiperdepiep Hoerrraaaa!!!


Szépen elcsendesedtek, mindenki elaludt... az esti takargatásnál azért még vetettünk egy extra pillantást Mártonra...

Álomautó...






2014. január 21., kedd

Dánielecskeegycsöppetbetegecske...

Az elmúlt napokban sok minden történt... annyira, hogy írni sem volt időm. Barni az elmúlt héten itthon volt, így mindannyian éreztük, hogy lazíthatunk végre. Dániel belefeledkezett a vírusába, s egészen ijesztő tüneteket produkált, volt hányás, majd levertség, láz, kiütés, szemgyulladás, szemdagadás, mandula gyulladás, meg ilyenek, s mindez egyetlen hét alatt... alvásra nem nagyon volt ideje, vagy az orrát szívtuk, vagy a szemeit tisztítottuk, egy azonban biztos volt, egyetlen pillanatra sem lehetett letenni... még éjszaka is félóránként ébredt, így aztán Barni egy matraccal beköltözött a koleszba Dániel mellé... Ő meg, szegénykém amellett, hogy volt elég baja, még alkalmasnak találta az időt a rágófogacskák növesztésére is, minek következtében olyan hosszú-hosszú napokig elhúzódó hasmenést produkált, hogy esténként már a véres pelenkából kellett nagy óvatosan kimenekítenünk, ő persze üvöltött, mi meg mostuk és kókuszolajjal kenegettük...s ha ez még nem lenne elég, akkor megemlíteném a fizimiskáját, a mi kis Dánielünk,  a nagyszemű teljesen elgarfildosodott néhány napra... a szemeit nem igazán tudta tágra nyitni... 

az első napok...


...és ami utána következett...


lábadozás...


No, ő így volt, rossz volt, nehéz volt, de ügyesen leküzdötte egyedül ezt az undi vírust!!!! Erős kis legény!

Közben én is kidőltem vészes fáradtság gyanújával egy hosszadalmas remegés és egy napig felkelninemtudás kíséretében. Most már én is rendben vagyok.

Izabella azért még jött hétfőn és Peng is jött vasárnap. Ez nekünk is jól jött, egyelőre le vagyunk nullázva.

Hanga is debütált az énekórán :) nagyon élvezi és ügyes is. Hihetetlen szépséges hangokat hozott ki belőle Sarah!!! Az is szuper, hogy egyéni énekórája van, ami azért ugye luxus így 6 évesen :)

Említésre méltó még a szombati konzi nap. Most, hogy végre valahogy kinyögtük a tandíjat, vagy legalábbis annak egy részét, sokkal nyugodtabban ülök be az órákra. Hanga megint csak brillirozott, bár nem is tudott róla :) lehet, hogy csak azért megy neki jobban, mert néhány hónappal idősebb a többieknél, nem tudom, mindenesetre nagyon nagy örömmel játszik és mi nagyon büszkék vagyunk rá (is)!

http://www.youtube.com/watch?v=aq_5EkesZa0

...és ez még csak a szombati nap kezdete volt. Reggel Dombi focizni ment. Végre nyertek egy meccset :):):) Hazaérve lelkesen mesélte, hogy ő is rúgott egy gólt :) le is rajzolta nekünk, hogy biztosan megértsük, honnan jött a labda, s hogyan találta el :)

Este Barni vitte Hangát úszni, a kicsiket pedig cipelte magával, én meg Dombii vittem jazz zongorára. Uhhhhh én igazán nem is nagyon tudom felfogni, hogyan érdemelhetünk ennyire fantasztikus és ennyire tehetséges gyerekeket... csak ültem, hallgattam, s közben tátva maradt a szám... Dombi improvizált, míg Timo a basszussal próbálkozott... de nem ám csak úgy beleimprovizált a levegőbe, nem! Elképesztő volt! Változatos, humoros, abszolút élvezhető és lebilincselő, tele triolákkal - ami még a nagyoknál is gyakorlást igényel - tizenhatodokkal, vicces diszitésekkel, visszatérő motívumokkal és azok továbbfejlesztésével... ez a kis Dombigyerek meg lazán odaült és lenyomta... Bastiaan is elámult, s így ámuldoztunk egy órán keresztül, Dombi meg ragyogott és látszott, hogy most nagyon érzi a zenét, boldog... persze abban a pillanatban, hogy Bastiaan elengedte őket, Dombi rögvest átváltozott ninjává... szóval mégiscsak van benne valami olyan, amitől ő is normális gyerek :)

Vasárnap már Mártont ünnepeltük a templomban. Vittünk kis csokit a gyerekeknek, ők meg énekeltek Mártonnak, aki nagggggyon boldog volt! csak úgy ragyogott!

Délután Peng is eljött :) Szuperlelkes! és ez nagyon jó! Szépen haladunk.

Mostanában az estéket várom egész nap, mikor már minden gyerek ágyba kerül, végre felpakolom az étkező asztalra a varrógépemet, amivel az elmúlt napokban néha összezördültem, ő meg megsértődött, amiért egy Berninaval szemeztem... de csak álom marad, s amíg álmodozom, küzdök az alsószállal :):):)

Szóval elkészült az ovisoknak szánt meggymagpárna halom. 13+1.


Egész aranyosak lettek, kicsi, kb.15*12 cm-sek, éppen apró kezecskékbe valók, apró fülecske gyógyítók...

Elkészült Jolanda és Esther ajándéka is. A patchwork párnákat egyetlen nap alatt sikerült megvarrni, aminek nagyon örültem :)


Ezek ugyanolyan dekorbéléssel készültek, mint  a zsákok, IKEA-s, 35*35-ös párnák vannak benne. Ilyen nyolcágú csillagot még sosem csináltam, de ezentúl biztosan gyakrabban... :)


Miután az oviba szánt ajándékok elkészültek, kezdhettem törni a fejem Márton ajándékán... egy nyuszit mindenképp akartam varrni, s akkor miért ne éppen a kis 4 évesnek? :) Három éjszaka alatt el is készült a nyuszink, akit nagyon szeretünk! :)


Kicsit túlbiztosítottam a nyuszit az erős vászonnal, csupa luk lett a kezem, mire végeztem vele, de szerintem megérte :)

Dombi életében új helyzet a hétfői szabadság. Nincs többé matrozenkoor, lehetne heyette "afspraakolni", vagyis találkozni osztálytársakkal iskola után, de akárhogy igyekszik, nem megy neki... sajnos... remélem amar belejön....






2014. január 12., vasárnap

Sapival

A vasárnapunk viszonylag nyugis volt... bár az éjszaka kalandosra sikerült. Dániel hatalmasat hányt éppen éjfélkor... persze felsírt, én mentem, kivettem, átöltöztettem, s ő még mindig aludt, a zsákos résznél kezdett csak ébredezni... na jó, gondoltam, akkor leültettem  földre, amíg a lepedőjét is kicserélem... le is ültettem, de abban a pillanatban kipattantak a szemei, Dániel elindult egyenesen a kis "rollátora" felé, belekapaszkodott, s máris az étkező felé vette az irányt... dolgozott :):):) persze nem volt nehéz meggyőzni, hogy alvás idő van, így viszonylag hamar visszaaludt. Reggel viszont korán kelt, egy hatalmas hasmenés volt az ébresztő... szegénykémet rögtön átöltöztettem, s már indulhatott is  a nap. A többiek is sorra ébredeztek...

Reggel, hétvége lévén nézhettek egy kis mesét... az új sláger az "Állatkert a hátizsákban Lovak; Fürdetés". Ezt nézték ma reggel is bedagadt szemekkel :)


Hihetetlen meséket tudnak választani, Marci kedvence az Uki és a Tutitu, valamint Bogyó és Babóca és természetesen a Verdák. Hanga bolondul az "igazi lovas" filmekért, ami tulajdonképpen nem más, mint rövidfilmek sorozata a youtubon futó lovakról, ugrató lovakról és futó lovakról, meg ugrató lovakról is... :) Dombi Tini ninja rajongó lenne, de az nagyjából tiltott gyümölcs...

Hihetetlen dolgokra vetemedtünk ma reggel. Dombi megmutatta, mire fog táncolni az osztálya az open podiumon... Hihetetlen, de Justin Biebert hallgattunk ma reggel...

buli vaaan...


S végül, mindenki nagy örömére éjjel 2, fél 3 körül hazaért Barni, így reggel már őt is lehetett nyúzni. Volt is ötlet bőven... nagy lovacskázást csaptunk ma délelőtt :) 


A 12-es misére mentünk, s csak 1-2 percet késtünk :) 

Mise után ebédre paprikás krumplit készítettünk. Dombi kívánsága volt, mert a legújabb kedvenc Csukás regényében, a Nyár a szigetenben is paprikáskrumplit készítettek Cseppcsányiék... Dombi még a receptet is  a könyvből akarta diktálni :) lelkemre kötötte azt is, hogy bizony magyar kolbász nélkül nincs igazi paprikás! :) Igy aztán a feladat adott volt, csak a bogrács hiányzott hozzá. Dombi sokat segített, ő mosta pl. a krumplit, de olyan alaposan, mintha Barni mosta volna... nagyjából leégett már a hagyma, mire megérkezett a krumpli :):):) de a végeredmény nagyon finom és nagyon regényes lett! :)
Délután Peng jött hozzám zongorázni, s azalatt Barni elvitte a kicsiket sétálni, Dombi pedig Jasper-hez ment.

...a nap fénypontja ma is a kókuszolajon sült palacsintám volt :)



kórista

Nagy nap a mai. Tegnap délben Barni elutazott Belgiumba, így ismét magunk vagyunk. A reggeli indulásunk ismét felemelő volt... Annyira gyűlölöm a reggeleket!!!!! 8.27-kor már mindenkit kitoloncoltam a folyosóra, a liftben megbeszéltük, hogy miért vagyok mérges :) talán, mert Mártonnak egyetlen trikó sem felelt meg, Dombi a földön fekve  a hátán kúszott indulás előtt tíz percig és valami nagyon eredeti Dombi-tucit búgott alapzajként, miután 3/4 8-kor úgy kellett kirángatni az ágyból, hogy még én kértem elnézést az éjszakai kijárkálásaiért... Hanga persze nyávog... de egész reggel... nyávog, ha  a fiúk hozzáérnek, a száját gondosan kitátja, s olyan hangokat ad ki, amiktől a szembeszomszédaink is felébrednek... majd j9n a fésülködős rész... no ez a kedvencem brrr.... ááááááááááá Szóval ezért voltam kissé paprikás, de sebaj... felkeltem időben, mielőtt ébresztettem őket, a tízórait és az ebédet is elkészítettem, a reggeli pedig az asztalon várta őket...

Elindultunk... Dombi előre mehetett a körforgalomig. Hanga szigorúan mellettem, ill. előttem tekert... már elindultunk, mikor észrevettem, hogy az én kis gyönyörű, ámde veszettül hisztis Hangám a hátizsákját otthon felejtette...ááááááá persze tudtam, hogy megint késni fognak, mondtam hát Hangának, menjen előre, szóljon Dombinak, hogy nyugodtan menjen egyedül iskolába, megyünk utána... én a kicsikkel töltött bakfiets-szel újra leparkoltam a ház elé, haza szaladtam Hanga táskájáért, majd vissza,s  indulás. De a körforgalomnál mit látok? Hanga és Dombi engedelmesen várakoznak... rám... Hanga nem szólt ám Dombinak, hogy menjen, el ne késsen.... kérdésemre, hogy miért nem, a válasz csak ennyi volt? "nem tudom!" és egy lefelé görbülő száj... természetesen késtek...

Ma este debütált Dombi a Vocaal Talent-nél. Igen komoly ének órája volt Voorburg-ben egy zeneiskolának nem igazán nevezhető (a magyar zeneiskolai tapasztalatok után) zeneiskolában.... egy alagsorban van kialakítva a kis iskola, ami maxiumum akkora, mint a mi lakásunk, tehát picike, szorosan egymás mellett pici termek sorakoznak, mindnek tökéletesen átlátszó üveg ablaka és üveg ajtaja van. Itt nincsenek titkok kéremszépen. A hátrány, hogy a hangszigetelés is a látványnak megfelelő... nagyjából nulla... így suttognunk kellett a kicsikkel, amíg Dombi mintegy másfél órán keresztül énekelt... persze a suttogás nem ment, így kis idő elteltével, miután a fagyos biciklizést kipihenve felmelegedtünk, elmentünk sétálni...

Az énekóra: az első negyedórában Dombi egyedül volt, szolmizáltak, beénekeltek a tanárnővel, utána jött Francesco, vele már a Máté passió részleteit zengték... végül befutott még egy fiú. Tehát az összlétszám a voorburgi próbán 3, azaz 3!!! Ez szuper, mert igy mindenkire extra figyelem jut, s Sarah, a jufi, nem viccel, teljesen komolyan, szigorúan próbál velük, de úgy, hogy a gyerekek is élvezik. Kaptak házi feladatot is, az O lamm Gottes-t fejből szöveggel és szolmizálva, egy másik mű elejét fejből szolmizálva, s még néhány szolmizációs olvasógyakorlatot a Jong Leren-ből... na, a nagyok így csinálják! :) Dombi nagyon élvezte, csak itthon látszott rajta egy kis szomorkodás a matrózok miatt... persze, eddig könnyű volt mondani, de így élesben azért mégiscsak más... szerintem viszont nagyon fogja élvezni, s ha nem, jövőre bátran abbahagyhatja...

2014. január 9., csütörtök

Quinty



Húzós nap... Reggel megérkezett Quinty is :) milyen nagy lány lett! Nem lett közvetlenebb, de legalább sírós sem volt :) engem megismert, nagyon ragaszkodott hozzám, ezt Dániel sokszor nehezményezte természetesen :) 


Neki az tetszett, mikor Quinty végre felbátorodott, és akkor együtt játszottak.


Hála Istennek, Barni is itthon volt fél 12-ig, igy besegitett, és lefoglalta Dánielt, amig Quinty a kezemben volt. Vicces volt ez a két kis kölyök. Csudaaranyos mind a kettő!


Együtt ettek, együtt ittak, jót mulattak :)


Aztán Barni hazahozta Barátunkat az odovából, s ő még további okos dolgokra tanította a kislányt :)


...bevezette őket a lego quatro építés rejtelmeibe, majd ismertette a játék igencsak zajos voltát... Az előadást nagy érdeklős övezte, Quinty mindenben megfogadta Márton tanácsát.... Dániel pedig már tapasztalt kisöcsként tudta, hogy a fele bizony tréfa :)


Délután még focira is elmentünk, pedig nem is volt edzés... biztosan tudnom kellett volna, de se e-mail, se sms, se bejegyzés a honlapon, így nem tudtam... Dombi beállt az E 7-be, én meg hazavittem a kis csapatot... 20 perc pihi otthon, majd vissza Dombiért... vacsora, pizsama, imádkozás, kicsik elvileg 7-re elaludtak, Dombival pedig szaladtam egy kétperceset az uszodáig. Ő úszott, én hazaszaladtam, majd 20.15-kor érte mentem, de végig az erkélyt bámultam :) sajnos, másképp nem megy, Dombi nem sétálhat egyedül sötétben még 2 percet sem!

2014. január 8., szerda

varrok...

A ma i nap is különleges és rendhagyó abból a szempontból, hogy alig tudunk felébredni, még nekem is nehezemre esik 7-kor kikászálódni, de a gyerekeket gyakorlatilag ki kell kürtölni az ágyból anélkül, hogy Dániel felébredne... ma pl. 3/4 10-ig lustálkodott... néha megmikkant, de visszaaludt :) A többiek ma kivételesen nem késtek el :)

Éjjel 2-kor fejeztem be a napi adagom... elkészült az első, rendelésre készített zsákocska, egészen jó lett, mi legalábbis szeretjük :)


A technika hasonló, de már nem ugyanaz :) folyamatosan fejlesztek :) a zsák megvarrása egyre gyorsabban megy, de ezzel a képpel az apró részletek miatt rengeteget dolgoztam.


Tegnap odova után a kicsikkel elgurultunk az IKEA-ba is, hogy a "karácsonyfa-utalványunkat" levásároljuk. 20 euróért vettük a fát, de kaptunk hozzá egy 19 eurós IKEA utalványt, szóval gyakorlatilag a mi szépséges, sőt, talán az eddigi leggyönyörűségesebb fánk mindössze 1 euró volt :) Igy legalább kaptam néhány méter szuperminőségű, általam nagyon kedvelt ikeás anyagot a jövendő alkotásokhoz :)

Ma éjjel elkészítettem Demi ajándékát is, egy lovacskás tolltartót. 


No, ez, bár roppant igényes,az egyik szalagnál még nem az igazi, de így is szeretjük. A lovacska egyik lába is elcsúszott, éppen az, amelyiket éjjel 1 körül aplikáltam rá. Hanga persze rögtön a hibát szúrta ki rajta reggel :)


Mindenesetre Demi örült neki, legalábbis Hanga azt mondta :) Kapott még egy nagyon aranyos ikeás lovacskát is, pont olyat, mint Hangának van. "De jóóó, végre van barátja!" - kiáltott Hanga, mikor hazahoztuk Demi lovacskáját...


A party miatt sajnos Hanga kihagyta az első énekóráját... Dombi viszont megjelent az idei első zongoraóráján, ezúttal Cecilie-nél. Cseréltünk Timoval órát, így Dombi ezentúl a BMO óra előtt megy zongorázni, igy a szerdai menetrend: 8.30-12.30 iskola, 14.00-14.45: Hanga-énekóra, 14.50-15.35: Dombi zongora,  15.40-16.25: Dombi BMO, 17.00-18.00: Hanga ballet... szép kis nap :)




2014. január 4., szombat

Szombat, Jaspi, palacsinta

Ma is egy rendkívül átlagos napunk volt, Jaspival spékelve. Ennek megfelelően, még az óra csörgése előtt, 8.57-kor kitámolyogtam a kávémért. Túl sokat nem aludtam éjjel, két vendégem is volt, éppen csak befértem közéjük oldalazva :) de olyan édesen szuszogtak, nem veszekedtek, nem duzzogtak, csak aludtak, mint két csodás gyermek, Hanga és Domonkos...

A reggeli kávé-magánszám persze nem tartott soká, épp csak addig, míg a mosogatógépet ki-be pakoltam... máris csengetett Milord, annyit mondott, "Mikk", utána meg "tádádádádádá" :) ácsorgott az ágyában, hatalmas szemekkel kukucskált és szélesen vigyorgott :) alig szedtem ki az ágyából, már rohant is dolgozni. Első útja a kedvenc helyéhez vezetett tejecske, víz és reggeli előtt...


Ez a csodálatos hely az étkezőnk ablakpárkánya, tele színes csodákkal, mécsesekkel, lámpásokkal... és természetesen az életveszélyes mutatvány sem maradhatott el, mindenképp fel kell mászni Dombi, vagy Márton székére...

Délelőtt mindenki választhatott egy rövid mesét, addig én takarítottam, utána ők is besegítettek pakolni, asztalt törölni, ilyenek... 1-re jött Jasper a palacsintaparty-ra :) Mindenki jól lakott :) főleg én, mert új kedvencet fejlesztettem kókuszolajjal :):):) nyammmmm

Dániel NAGYON szereti a palacsintát!!! :)


Palacsintázás után a gyerekeim testi épsége érdekében a játszótér, ill. a focipálya felé vettük az irányt, nem törődve a hatalmas széllel és viszonylagos hideggel... Szóval mentünk, s a fiúk nagyot fociztak, Hanga pedig Mártonnal játszott, ami úgy nézett ki, hogy Hanga dirigált, Márton pedig szót fogadott :) 

Mosoly születik...


 Hanga, Márton biciklijét felhasználva, hirtelen felindulásból lóvá változott, de előtte még Mártont a felezővonalra állította, amiből nemsokkal később kisebb galiba támadt, ugyanis a fiúk, Dombi és Jasper, a felezővonalról akarták a labdát bedobni, de Márton nem tágított egy pillanatra sem, azt kiabálta, "Hanga azt mondta, hogy álljak ideee!", így aztán  a fiúk feladták, Márton pedig állt, kitette a kis karját, mintha kötélen vezetné körbe-körbe a "lovat" és forgott, és közben nem érezte úgy, hogy Hanga esetleg kihasználja őt, sőt! Nagyon élvezték a játékot!


A legjobb a parkosított paneldzsungelünkben, hogy mindig akad új felfedezni való. A fás rész kiváló rejtekhely, akadály pálya világűr... volt nagy ninjázás, star wars-ozás, lovacskázás, Hanga kedvence a "kémkedés", ezt akkor is játssza, ha senki nincs a közelben, egyszerűen csak bujkál és kukucskál és azt kell hinnünk, hogy ő láthatatlan, viszont mindent lát :D


Dániel aktívan még nem vett rész a játékban, velem együtt fagyoskodott, de cseppet sem érezte rosszul magát...

eleinte így...


...majd így...


...végül pedig...


A többiek ezalatt vígan játszottak...


 hajóztak...


majd, miután két és fél óra elteltével hirtelen elkezdett szakadni az eső, hazaindultunk, de persze útközben még megálltunk a pókhálós játszótérnél, ahol Márton is gyakorolhatta a "szabad-gurulást" a dombról lefelé a kis "arany biciklijével".

Szép, nyugodt nap volt. Hazaérve igyekeztem meggyújtani a kis mécseseket az ablakban, épp, mire végeztem, megérkezett Jaspi apukája, aki inkább a földön jár, nem úgy, mint mi, s kérdezte, hánykor is kezdődik Hanga úszása? ooooo, ha nem mondja, én nem is viszem őt úszni, teljesen elfelejtettem, belefeledkeztünk  a téli szünetbe... a csütörtöki Dombi-úszás is kimaradt...  Szóval fájó szívvel kértem meg a gyerekeket, hogy fújják el a kb. 30 gyertyát, amit gyufa és rendesen működő gázgyújtó nélkül keltettem életre...