2014. június 3., kedd

Víz, álom stb...

Éjjel szörnyű álmom volt. Álmomban egy mozgójárdán állva siettem hazafelé, de valami kivetítőn a lakásunkat láttam, amint épp elönti a víz a konyhán keresztül a mosógépből... rohantam, de lassú volt a mozgójárda,  s nem értem haza, hogy leállítsam a gépet.... csörgött az ébresztő... te jó ég!  Minden száraz... csak álom volt... elég nyomi volt a reggel ezek után, de sikerült az aranyosaimat összeszednem, s elvinnem az iskolába. Ma lemondtam Quintyt, mert Dániel elég bágyadtka volt már tegnap is, csak úgy ömlik az orrából  a takony, de őt nincs szívem porszívózni, pedig lassan elő kell szednem azt az orrszivót...hazaérve ebéd nélkül ment aludni... tényleg nincs túl jól :( alig fektettem le, a házmester kopogott... egész a földszintig áll a víz a konyhánk alatt - mondta... megy-e a mosógép? szerinte a mosógépünk árasztotta el az épületet... behívtam, nézzen nyugodtan körül, az "én házam az ő háza" :) épp nem mosok... jót nevetett, hogy velünk mindig baj van, de tényleg minden száraz volt nálunk... azért vicces, hogy épp ezt álmodtam... persze jól megijedtem, úgyhogy telefonon keresztül Pathó Gyuri segítségével nyomban megkötöttem (az itt egyébként kötelező, de számunkra csak nem rég derült ki, hogy az) a lakásbiztositást, falakra, tűzesetre, vízárra, mindenre, s még megspékeltem a "rosszcsontbiztositással" (amit csak mi hívunk így az egyszerűség kedvéért), ami azt jelenti, hogy, ha  a gyerekeink bárhol játszanak, fociznak, s véletlenül valamit esetleg összetörnek, berúgnak egy ablakot, ilyenek, akkor a biztosító állja a javítás költségeit...ezek után már sokkal nyugodtabb voltam :)

Délután Femke volt ismét a  vendégünk, s játszótérre mentünk. Végre Dombi is találkozhatott egy régi osztálytársával, Damiennel, akivel szintén nagyon jót játszottak. Femke nagymamája egyébként majdnem sírt, mikor Femke kérte, hogy hadd jöjjön velünk... én viccesen mondtam a nagymamának, hogy örüljön, lesz egy nyugodt délutánja, erre könnyes szemmel mondta, hogy ő mennyire szereti az unokáit, és mennyire szeret velük lenni és igenis jobban szeretné őket hazavinni,s inkább vinné a mieinket is... ez azért elég megható volt...  jó ennek a kis Femkenek!!!!

Hanga lerajzolta jelenlegi kedvencüket, Fedort, a kutyásbácsi kutyáját, s ma oda is ajándékozta  a kutyásbácsinak a gyönyörű rajzot!


A fa teteje csak azért maradt le, mert olyan papírt kaptak az iskolában, aminek a felső szélén valami felirat volt... de így is nagyon szép és pont olyan a kutyus, mint Fedor!!! :)

Olyan jó, hogy bár Barni két hétig távol van, mégis tudunk beszélgetni skype-on... bár így, hogy Californiában van, a 9 órányi idő eltolódás egy kissé megnehezíti a helyzetünket, mert ugye ő itteni idő szerint egész éjjel próbál és egész nap alszik :) viszont épp a fürdetés ideje körül reggelizik :) úgyhogy ma este is a fürdőszobából tudtunk beszélgetni :) vicces volt...




2014. június 1., vasárnap

csudaszép vasárnap

Gyereknaaaap!!!!


Legalábbis mi most ezen a nemzetközi napon tartottuk, mivel az előző vasárnapnál jóval szebb, nyugodtabb és békésebb reggelünk volt. Igazán ünnepélyessé vált a nap a készülődéstől, s még az idő is nekünk dolgozott, nagyon lassan haladt :) 


Reggel a napsütésben csudavidáman indultunk Hágába  a misére. Persze korán felkeltem, már aludni se nagyon tudok 6 után, s jókor el is indultunk... korán is értünk oda, mindenre volt időnk :) Hanga és Dombi ügyesen beültek a hittanórára, ill. az elsőáldozást előkészítő alkalomra. Dombi ezen a napon gyónt először!!!

ilyen szép a templomkert!!!


Marci Dettihez és Mátéhoz ült be inkább a misére, én pedig Dániellel próbáltam részt venni a szertartáson... miután elaludt, ez ment is :)


Mise után hirtelen felindulásból Dettiék meghívtak minket ebédre... nem nagyon bántuk :) bár Dombi Jasperékhoz volt hivatalos 1-re.... azt egy kicsit eltoltuk egy gyors telefon után 3-ra, így szépen bezsúfolódtunk a kis lakásba, s elkészítettük az ebédet.

Dombi paníroz...igazán nagy segítség volt!!!


 Máté csodás szülei még mindig ott voltak... annyira megnyugtató a jelenlétük, az összetartozásuk, a belső nyugalmuk... ritkán látni ilyet...


Ebéd után én hazatekertem Dombival Leidschendamba Máté biciklijével, hogy ne a bakfiets-szel kelljen mennem, persze leesett a bicikli lánc, de nem jutottunk messzire, így Máté még meg tudott minket menteni, hozott egy másik biciklit :)


Pontosan 3-ra értünk Jaspihoz :) 

..ezalatt a többiek...


...én még hazaszaladtam néhány dologért, majd visszatekertem Dettiékhez... kimentünk a közeli parkba, ahol van egy nagyon aranyos játszótér... jó nagyot játszott a három kicsi... mi meg Dettivel még annál is nagyobbat beszélgettünk, s olyan jó volt!





2014. május 27., kedd

O-óóó

Átlagos reggel, fél 7-es ébresztő... kis késéssel ugyan, de sikerült elindulnom a négyesfogattal az iskolába... A mai nap legjobb része a délelőtti játék Dániellel. Ma nem jött Quinty, mert beteg, így egészen Dánielé voltam, s ő annyira boldog volt! Sokat nevettünk, zenét hallgattunk, falatoztunk, szeretgettük egymást :)

Egyébként egész nap szakadt az eső, de meg se kottyan, szépen beöltöztünk ma is. Iskola után Dombit a konziba vittem, ahol Marlies-zel volt zongoraórája. Kemény nő, nem cicózik, ő már nem babázik.. Bár, ahogy mondta, Dombi legalább kétszer olyan jó, mint a legutóbbi találkozásuk óta, ez még nem elég a jong talent klashoz, sokkal keményebben kéne dolgoznia.... Dombinak ez persze nem esett jól, szegénynek én is mindig ezt mondom... teljesen egyetértek Marlies-zal... jelenleg egy helyben toporgunk, nem fejlődünk. Adott néhány jó tippet a gyakorláshoz... miután hazajöttünk, Dombi rögtön a zongorához ült és végigcsinálta, amit Marlies kért tőle... klasszisokkal jobbak lettek a darabok fél órányi koncentrált gyakorlás után... jó lenne, ha megértené, hogy így kell csinálni...

Az esti rituálé ma is elhúzódott... egyre később megy le a nap, még fél 10-kor is világos van.. mindenkinek van mondanivalója.... nehéz... egyedül főleg...

2014. május 26., hétfő

Hétfő

Újra egy igazi, vérbeli hétfő, amit általában nagyon utálok, s most mégis élvezem minden percét... még azt is, hogy a gyerekek húzzák az időt, azt is, hogy Dombi sajnálja magát, csak mosolygok rajta, s annyit mondok, én szeretlek... s ez olyan jó.... ő meg mosolyog a szája sarkában, de élvezi, hogy egy perc alatt kiborít... s ez így van jól... A reggeli ébresztő kíméletlen, de én már órák óta várom... fél óránként lesem, mikor lesz végre fél 7, nem, mintha azelőtt nem lehetne bekapcsolni a kávéfőzőt, de azért mégiscsak ez a hivatalos időpont :) a kávé kész, jó erős, 3-as erősségű presszó jellegű hosszú, ebből ma reggel jöhet egymás után három.... közben elkészülnek a szalámis kenyerek, az innivaló, minden becsomagolva, bedobozolva... Márton szédeleg ki elsőként... átölel... indul a reggel... sorba ébredeznek a lurkók, csak Dombit nehéz kiszedni az ágyamból (!!!), ő az, aki igazi kis művész életet szeretne élni születése óta... naggggggyon későn feküdni és délig aludni.... tiszta apja :) de sajnos ez lehetetlen, így marad a harc... Juf Fenna kíméletlen... 8.40-re bent kell lennünk az iskolában... Alig késünk, 8.42-re mindenki bent van :) Dániellel elszaladunk tejet venni... Dombi reggel kölcsönadta a 4 euróját, amit az orgonálásért kapott... több nincs is... várjuk a csodát és tudjuk, hogy eljön...

Dániel ma egészen fáradhatatlannak tűnt, pedig annyira fáradtnak hittem, hogy ebédet sem adtam neki... délelőtt falatozgatott mazsolát, mogyorót, mindenféle magokat, amiket én is... mégis nehezen alszik el, mióta visszajöttünk, hosszasan kell ringatnom, mint azelőtt is... énekelnem neki... szeretem...

Iskola után mindenkit asztalhoz rendeltem, s kötelező jelleggel tálaltam az általam készített, túlborsozott borsólevest... senki nem kritizált... ették édesen, jó étvággyal, mindenki 2-2 tányérral... az én aranyosaim szeretnek mindent, amit nekik készítek :) pedig már elhatároztam, hogy inkább lefagyasztom, s majd Barnival lassanként megesszük, mert ugye nálunk a borsóleves 1800 g, vagyis ezernyolcszáz gramm borsóval és 1 kg répával indul... csoda, ha holnap még jut ebédre :)

Énekóra. Mielőtt elindultunk, nagy hirtelen elkezdett szakadni az eső... beöltöztünk vízipóknak, s indultunk. Dombit a rózsaszín biciklin vittem, mert mindig nehezményezi, hogy "Hanga lustálkodhat a bakfietsben". Persze, mivel az ő biciklijének a kereke hetekkel ezelőtt kidurrant, mert elaludt útközben és ráhajtott egy padkára... s azóta Barninak nem volt ideje megragasztani... Szóval Dombi örült, még akkor is, ha kicsit fázott útközben... mindig fázik, ha nem teker, de nem hallgat rám :) az énekórán megint remekelt, feldobta, s minden bánatát elfelejtette... hazafelé végig játszottunk, a szembejövő és a szemben parkoló autók márkáját találgattuk, "ki a gyorsabb alapon", s végig nevettünk... több ilyen együtt töltött időre lenne szüksége...

A kicsik ezalatt a Hegyi Nagymamával voltak otthon... ettek, ittak, játszottak. Az esti rituálém megint elhúzódott, mostanában nem sikerül letennem őket időben... Hanga lovacskázik, vagyis dobog a panelban, akadályokat ugrál, Marci elmélyülten játszik, Dombinak mindig akad valami mondanivalója, amivel az időt húzhatja, Dániel pedig élvezi a helyzetet a kis zsákjában... magyaráz és fel-alá sétál... jó hosszú meséket választottunk ma estére... félbe is hagytuk, holnap folytatjuk...

2014. május 22., csütörtök

Otthon, a gyerekekkel az igazi...

Szerda éjjel hazaértünk... Első utunk a babákhoz vezetett, akik természetesen édesen aludtak, de nem hagyhattam ki a sorbapuszit :) Csütörtök reggel Dániel ébredt másodikként... Nagyon cuki volt, mikor bementem... mindig énekelve ébresztem őket... nem számitott a hangomra... csak nevetett, föl-le ugrált a kiságyban, s mikor kivettem, egyik karjával ölelt, a másikkal a fejemet simogatta :) annyira szeretetteljes volt!!! Elfelejtette viszont a puszi osztogatást... se reggeli puszi, se csakúgy puszi, nem ad és kesz :( remélem visszaszokik rá :) Márton már várt... hajnalban odabújt mellém, a pizsamámat a kis kezébe gyűrte, s szopizta az ujjacskáját, ahogy szokta... én meg csak simogattam és annyita jó volt!!!! Hanga visitozott örömében, ölelgetett, szoritott.... Dombi persze mérges volt, de a szája sarkában ott volt az a kis vigyor, ami csak nekem szól :)

Márton fedezte fel elsőként a székecskékre rejtett ajándékokat, ami csak akkor jár, ha édesanya elutazik (ez volt a második alkalom, az első alkalommal Mártont magammal vittem, mert akkor ő még szopis volt, s mindössze két napig voltunk távol). Márton a "tigriskutyát" rögtön felismerte, simogatta, s magáénak tudta :) annyira puha, ölelgetni való... persze a többiek ajándéka is nagyon megtetszett neki, de csak Dániel Zsebibabájáért epekedett még annyira mint a "Tigriskutya" után... végül aztán megbékélt, s egész reggel a tigriskutyát ölelgette :)

A többiel is nagyon örültek. Hanga természetesen elolvadt a nehezen szerzett lovacskától, Dániel kacagott és ölelgette Zsebibabát, Dombi meg, bár nem akarta mutatni, mégis nagyon örült Mr.Bean Teddyjének :)

Persze volt jó sok hiszti, sirás és mérgelődés... de azt hiszem, ez természetes, hiszen nélkülük mentünk el hat napra... egyikünknek sem volt könnyű, de mindannyiunkra ráfért egy kis változatosság :)

Annyira jó volt őket ölelni, megszeretgetni, persze rohantunk az iskolába, el is késtünk természetesen...

Este én vittem Dombit és Hangát úszni... hihetetlen, Hanga mennyit fejlődött... már igen rég volt, mikor utoljára végig tudtam nézni egy úszás órát... rendszerint a négyesfogattal megyek, s az nem olyan egyszerű az esti alvásidőben...


2014. május 5., hétfő

Édesanya nap :)

Csodás napra ébredtünk annak ellenére, hogy megint hajnali 1 körül feküdtünk (ez persze semmi a az előző napi fél 4-hez képest) és Barni is 8.15-kor indult az egész napos liturgikus gyakorlatra. Évfolyamtársa jött érte, hosszan csöngetett a borzalmas kaputelefonunkon, amire persze mindenki felébredt :) de így legalább volt időnk elkészülni a miséig. Reggelire palacsintát kaptak az éhezők, majd eltekertünk a Damlaani templomba, ahol Máté és Dombi részt vett a misén, én pedig a kicsikkel hazatekertem ebédet készíteni, pakolni az útra és Dánielt elaltatni. Én délután mentem 3-ra Istentiszteletre Dombival. Legújabb terveink szerint Dombi lassanként átveheti a templomi szolgálatot. Régi vágya, hogy zsebpénzt kaphasson és születésnapokon meglephessen minket, de mi nem akarunk és nem is tudunk neki zsebpénzt adni, így kitaláltuk, hogy, ha "leorgonálja", osztozunk a stóladijon :) Elsőként a kivonulásra játszott két Bach művet, a c-moll invenciót és a C-dúr kis prelúdiumot. Meg is kapta érte a 4 euróját :) amit nem győzött köszönni. Még este is ragyogott, hiszen ő igazán megdolgozott érte, nem nyomtuk a zsebébe. Legközelebb a záró éneket is ő játssza majd a terveink szerint. 

Magyar mise után F. Mátét is sikerült rábeszélnem, hogy ne haza, hanem hozzánk guruljon, hiszen lesz finom vacsora, jut neki is :) örömmel jött, így H. Máténak sem volt túl nehéz dolga  a három kicsivel, amíg én Dombival a reformátusokat boldogítottam. Miután hazaértünk, igazi kapkodásba kezdtem, vacsora főzés, pakolás, gyors takarítás, lista írás, pelenka csere, uzsonna, ilyenek. H. Mátét elküldtem aludni a hosszú út előtt, F. Máté pedig elvitte a gyerekeket sétálni, így én még tovább dolgozhattam "az ajándékon" :) valamint az egyebeken. ...de F. Máté nem egyszerűen elvitte őket sétálni, tanitotta őket... 



A hosszú séta után szokatlanul halkan tértek haza gyermekeim, se hiszti, se veszekedés, se szorongatás, se focizás a visszhangos téren... egyszerűen csak kopogás az ajtón... kinyitottam, miközben  a palacsinta alatt takarékra vettem a gázt... a gyerekeim ott álltak az ajtóban ragyogó arccal és elkezdték énekelni az "orgona ága" kezdetű köszöntőt... én meg legszívesebben bőgtem volna, de nem mertem, mert M1 és M2 valamint Barni is ott volt és a palacsintám is égett... erre vágytam egész életemben... megleptek az én kicsi gyerekeim a csodás énekükkel és én nem is sejtettem, nem is vártam el, csak egyszerűen jól esett, meghatódtam... virágot is szedtek, a legszebb csokrot, amit édesanya kaphat! 

...ez az anyák napi köszöntés nem jött volna létre, ha nincs F. Máté!!!! Köszönööööööm!!!! <3

Barniék este 10 körül indultak el Annieval együtt. Nagyon izgultam értük, de tudtam, hogy nem lesz baj. Felváltva vezetnek, Annie meg alszik :)

2014. április 19., szombat

Nagyszombat

Még azért nem vagyunk teljesen készen... jobb későn, mint soha :) bár már tegnap elkezdtünk tojásokat festeni, annyira belelendültünk, hogy kénytelen voltam újabb és újabb tojásokat kifújni, így most napokig rántottán élünk :D

Megint  a tavalyi technikát alkalmaztuk, akril festék, majd száradás után lakk. Igaz, most készültek filctollal diszitett tojások is, gondoltam, az igazán Dombinak való, mert aprólékosan tud vele dolgozni, de nem jött be, a tojás forgott, nem lehetett megfogni, nehogy zsíros legyen stb... úgyhogy a dühkitörés előtt felajánlottam, hogy befejezem a filccel festést, s ebben Hanga is szívesen segített :) Végülis nagyon szépeket alkottak, hosszú órákat töltöttünk tojásfestéssel. Az idei sláger a zászlós (van holland és magyar zászlós),  a sport (Nike és Adidas), valamint a fekete és kék tojás :)


Én a folyamatos ébrenléttől kezdek kicsit legyengülni, rámtört a fej-, torok-, nyakfájás és nyűgösség :( de, ha Barni nincs itthon én nem tudok aludni, tehát inkább lefoglalom magam valamivel úgy hajnali 2-ig, s amíg Barni délelőtt igyekszik magát kipihenni, addig a gyerekek és én már túl vagyunk a napi teendőink legnagyobb részén :)

Este Barni egy Nagyszombati vigilián orgonált Hága másik végében, mi pedig igyekeztünk a lefekvéssel. Már mindenki ágyban volt fél 8-8 körül, de csak nem sikerült abbahagyni a szöszmötölést. Ekkor jutott ugyanis eszükbe, hogy meglepetés rendet raknak a szobájukban. Kislámpát kapcsoltak, s nekikezdtek pakolni, közben tízszer összevesztek, Dániel egy darabig bulizott velük, majd elaludt... Márton többször kiszökött, hogy megosszon velem ezt-azt... egyik ilyen alkalommal a többiek félhangosan (csak, hogy még én is hallottam) a lelkére kötötték, hogy ne árulja el a pakolást, mire Márton kijelentette, hogy "Jó, nem mondom el, csak azt mondom meg Édesanyának, hogy én egy állat vagyok!" :) na ez így elég viccesen hangzott :D persze a szokásos átváltozásról volt szó, kíváncsi volt, emlékszem-e még, hogy imádság után ő egy kicsi barna színű vizslává változott át... este 10-kor azért már kissé paprikás hangulatban parancsoltam őket az ágyukba... azért igaz, ami igaz, igen szép rendet raktak!!!! :)

Mikor Barni éjfél körül hazaért, kezdődhetett a mulatság!!!! Elő a csokinyuszikkal és csokitojásokkal! suttogás, pakolászás, 1-2 kisebb ajándék mindenkinek... ezt a részt még mindig nagyon élvezzük... bár azok a fránya csokitojások olyan gurulósak és annyira hangosak tudnak lenni éjfél után, hogy többször azt hittem, felébrednek a mi kis alvómanóink...