Az elsődleges dolog, ami mostanában foglalkoztat, Marci füle. Péntek óta fájlalja, természetesen a háziorvos munkaidejének vége után öt perccel kezdődött a kálvária...ami azóta is tart. Hétfőre annyira bedurvult, hogy tömény genny gezdett ömleni a bal füléből. Túlzás nélkül folyamatosan folyik, tíz percenként cserélem a papírt, amit a fülén tart egész nap. A doki egyetlen kifogása, hogy nem sikerül lázat produkálnia. Hihetetlen, de azért kell imádkoznom, hogy belázasodjon és kapjon végre valami enyhítő orvosságot. Nagyon fáj neki, és minden egyes folyás hullámnál sírni szeretne... Szenved... És szenvedek vele én is... És szenvednek tőlem a gyerekek, mert Marcival kell foglalkoznom és látják, hogy szomorú vagyok, sőt kiborulok... Szóval hétfőn elmentünk orvoshoz, valami kis gyakornok csajszi fogadott minket... Uhhh de próbálta a tudását mutogatni, már szinte el is hittem neki, amit mondott, csak kár, hogy nagy meggyőződéssel magyarázta, mennyire fontos, hogy ne kapjon a gyerek antibiotikumot, viszont mindenképp adjak neki fájdalom- és lázcsillapítót naponta háromszor akkor is ha fáj és akkor is, ha nem fáj, viszont vigyem vissza az orvoshoz, amint felmegy a láza, viszont, ha egész nap tömöm lázcsillapítóval, a láza nem fog felmenni, úgyhogy gratulálok az előttem szólónak! ;) Kissé csalódottan mentünk haza.... Éjjel aztán jött. Szenvedés, én akkor már adtam neki nurofent, de nem nagyon tudtam megértetni vele, hogy hamarosan szerzek neki gyógyító orvosságot. Így inkább alhatott az ágyamban, melegítgettem neki a cseresznyemag zsákocskát és próbáltam elaltatni.... Reggelre viszont még rosszabb lett a füle, viszont megérkezett Quinty is, kicsit elterelte legalább Marci figyelmét, de az enyémet nem. A menetrendszerinti fültörölgetésnél észrevettem, hogy véres a genny, ami kifolyt a fülecskéből, na rögtön hívtam a rendelőt, az asszisztens viszont lehűtött, hogy a doktornő nem kívánja látni ma Mártont, hiszen tegnap már megvizsgálta és nem kell neki gyógyszer... No én tényleg kiborultam, erre megígérték, hogy ha holnapra még rosszabb lesz, kapunk időpontot....
Márton a héten nem ment iskolába. Ez annyiban könnyebbség, hogy Dombi és Hanga ügyesen elmennek együtt, ha muszáj, sőt, ők kérik, hogy engedje, el őket egyedül. Nem szívesen, de miután jól megtanultuk, hogy hol mire kell figyelni, kénytelen vagyok elengedni őket. Én csak délután mentem értük a három kisivel. Suli után Lucas is csatlakozott hozzánk és elmentünk játszóterezni. Iszonyú hideg volt, de azért jó volt...
Dombi keddenként, ha Quinty is velünk van, egyedül teker el a konziba. Nagyon tisztelem ezért és végtelenül büszke vagyok rá. Ő az én nagy fiam, akiben lehet bízni! Bár egy igazi "tiener" lett, vagyis kis tinédzser a maga mérgelődéseivel, sértettségével és mindennel, ami a tízes évekkel jár, de azért jó látni, ahogy alakul... Zongora után száguld vissza focira. A focipályán mindenki csodálja ezért, mert általában 35 perces késéssel érkezik a konzi miatt, de még futtában ledobja. A kabatját és rohan a pályára hihetetlen lelkesedéssel 17-18 km kemény, szupergyors biciklizést maga mögött hagyva. Senki nem érti, miért nem megy haza és süpped be egy meleg, kényelmes kanapéba :) ô ilyen. Focimániás...
Az életünk menetét tovább nehezíti, hogy Barni ma hajnalban Magyarországra repült nem kevés pakkal egyedi csomagolásban :) Meghallgatásra ment a budapesti Operaházba... Hát.... 2-3 óra alvás és 1500 km után épp csak beesve a meghallgatásra, sikerült meggyôznie az illetékeseket :) õ a mi Barnink! <3