2016. május 8., vasárnap

Anyák napja

Tulajdonképpen nagyon jó nekem, mert kétszer is megünnepelhetem azt, hogy édesanya vagyok. Magyarországon május első vasárnapján, Hollandiában a másodikon. A magyar anyák napjára Barni szépséges tulipánokkal készült, amit rohanófélben, mint mindig :) a gyerekek adtak át nekem... A konyhában. Meghatottság volt, ünnepélyesség nem. Persze a vasárnap nálunk inkább munkanap, amikor én rohanva készítem a reggelit, Barni rohan a 10-es misére, ahol már legalább fél órával előbb jelen kell lennie. Általában szeretünk mi is vele menni, de ha egész éjjel müttyögés van, vagyis Sámuel óránként ébred, akkor ilyenkor inkább hagyjuk pihenni... Legalabb ő, ha én nem :) a 10-es Emmausos mise után 12.30-as magyar mise, ahova én a kis csapattal biciklivel érkeztem...

Szóval ünnepelni nem volt idő... 

Sebaj. Gondoltam. Van egy második esélyem. Nem mindenkinek adatik ám meg. Elérkezett május 2. Vasárnapja is. Barni is otthon töltötte a délelőttöt... Templomba is együtt mentünk. Én még ki is öltöztem reménykedve, hátha készítünk egy családi fényképet... Hát... Nem készítettünk. 

A Damlaanra mentünk misére pár perces késéssel, csinosan, rendben. Szépen leültünk egy sorba, Barni állt csak, mert a hordozóban ő vitte Sámuelt. Próbáltam követni a misét, ami még mindig nem egyszerű, s gyakran elveszek a fordításban... Balról Marci, jobbról Hanga, mellette Dombi, ölemben Dániel. Hanga duzzog valamiért, már nem is tudom, miért. Mostanában ez szokásává vált... S ilyenkor gyakran hangoztatja, hogy "engem utálsz!" "engem sosem vigasztalsz meg!" ... Ez elég fájdalmas, mert olyan, mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélek, vigasztalom, szeretem... Mindegy... Ebből jutott vasárnapra is. Dániel meg mostanában kezd talán leválni rólam, s egy icipici kamaszkorba belépni... Megmaradt bohócnak, huncutnak, örök kacagónak, Miklósnak... De nem tetszik neki, hogy most már tisztán érti a szabályokat és kéréseket, s azokat egyáltalán nem akarja betartani... (Még azt sem, hogy ha hazaérünk kezet mosunk stb...)... A templomban is kitalált valami 
anyanyúzót, s az előző napokban rákvörösre égett nyakamat és vállaimat simogatta, majd 
dörzsölgette, végül csipkette, hiába kértem, hogy ne tegye...azt gondolhatta, viccelek... Én meg próbáltam rezzenéstelen arccal, könnyes szemekkel a misére koncentrálni... Nem ment... A végén még Marcival is összekapott... rajtam...

Kellemetlen. Éreztem, hogy sokan figyelnek, mert ritkán megyünk abba a templomba, nem ismernek minket. Tudom, hogy ennyi gyerekkel igazi látványosság vagyunk, de most ez nem volt jó...mindenesetre mindenki nagyon kedvesen jött oda hozzánk a végén.

Egy ismerôs idős házaspárral is találkoztunk... Azon nosztalgiáztak, hogy mikor Hollandiába költöztünk még csak két pici gyerekünk volt, most meg öt...na ekkor jött el Dombi ideje... Magyarul odamorogta nekem... "Mit hazudtok?" Elég nagy kérdőjellel néztem rá... Most mi vaaaan??? Folytatta, "mit hazudtok? Csak négy gyereketek van, én nem tartozom ide!" Uhhhhh honnan szedi ezeket a kedves mondatokat, nem tudom,.. De ezek nála mostanában ilyen pillanatnyi szeszélyek... Mire kiértünk a templomból, minden békés lett. Nem értem. Nem értem. Nem értem. Sokszor azt 
gondolom, hogy baj, hogy hagyom.... De nekem nem jön be a "durr egy nagy pofon!" és majd megtanulja dolog...  Biztosan az a baj, hogy hagyom, hogy kimondja azokat a mondatokat, amiket én sose mertem volna... Talán ő szabadabb lesz egy kicsit, ha megélheti a dühét. Nem tudom. Azt látom, nehéz most neki természetesen. A kamaszkor nem egyszerű. Csak el ne rontsuk...

Szóval ilyen élményekkel telve az anyák napi fénykép ugrott. Teljesen hülyének éreztem magam...

Mise után eltekertünk boltba, mert egy csepp tej sem volt otthon, s most Barni vitte a bakfietset, így jöl megpakolhattuk :)

A boltba lépve kezdődött valami... Suttogás... Dombi győzködte Hangát, hogy adjon 5 eurót, s akkor ő is ad 5 eurót és vesznek nekem virágot. Persze én úgy tettem, mintha nem hallottam volna, meg még az előzmények emésztettek... De örültem titkon. Dombinak egyedül jutott eszébe, nem kellett súgni neki... Beszervezte Hangát. Nagyon jól esett.   Pedig zsebpénzük sincs. Hanga a királynapi 
utcazenéleskor gyűjtött, Dombi pedig a vasárnapi orgonálásokból. S mégis rám költik... Megható... A vásárlás után, hazafelé menet a két nagy lemaradt... Akkor intézték a virágot... Utána, ahogy később elmesélték, végig "kémkedtek", nehogy meglássam őket :)

Hazaérve gyönyörű csokorral leptek meg!!! Persze fényképre most sem volt idő és lehetőség, de az igyekezet és a két kicsi gyermek naaaagy izgalma örök emlék.

Barninak sietnie kellett próbára...így a délutánt nélküle töltöttük. Hanga és Marci akkor adta át a két hétig rejtegetett ajándékot, amit az iskolában készítettek :) ... Természetesen a konyhában kaptam meg ezeket is... Főzés közben.... De ők annyira készültek. Marci minden nap kérdezgette, mennyit kell még aludni, hogy odaadhassa.... Csodásak a gyerekeink még akkor is, ha nehéz most nekik, nekünk...



2016. április 20., szerda

Kanji

A mai nap "Kanji-lázban" telt. Kanji egy japán kisfiú, aki csak az invenció-projekt miatt utazott Hollandiába egy hétre. Kedves alázattal érkezett a szüleivel együtt, mint általában a japánok. Csodás kultúrát hoztak magukkal... Béke és alázat sugárzik belőlük... Mikor gratuláltak pl. Dombinak, vagy megköszönték a mester munkáját, meghajoltak, s úgy adtak kezet... Nem hangosak... Bámulatosak.

Kanji az első alkalommal mindenkinek hozott egy kis ajándékot. Különleges cseresznyevirág cukrot fémdobozban, szépséges csomagolásban... Meg egy rizspapírra nyomtatott naptárat...

Dombi azóta tervezi, hogy. A projekt végén meglepi Kanjit.

Persze nálunk semmi sm történik időben, így már a koncert végeztével kérdeztem Kanji szüleit, mikor indulnak vissza. Csütörtökön. Remek. Van még egy napunk. Ma gyorsan megvettem a hollandos stroopwaffelt díszdobozban, egy királynapi narancssárga, oroszlános pólót, s mellé csomagoltam természetesen egy "Barni Cd-t". Ma délután 4-kor volt a nagy találkozás a konziban. Csak Dombi miatt mentek Amstermból a hágai konziba!!! Nagyon örültek az ajándékoknak. Dombi nagyon izgatott volt, én pedig kíváncsi, mert hát egyik gyerek sem tud angolul, a japán, holland és magyar pedig nem éppen a közös nyelvük :)

Csuda látvány volt, hogy a kis 10-11 évesek nem beszéltek, de megis értették egymást.... Szaladt Kanji Dombi után, Dombi pedig szavak nélkül bemutatta neki az egész konzit, majd, mikor végeztek, birtokba vettek egy gyakorló zongorát... Azon beszélgettek... Improvizáltak egy órán át... Azt mondják, ahány nyelven beszélsz, annyi ember vagy. Én azt mondom, ahány hangszeren játszol, annyi ember vagy...

Én meg beújítottam a bakfietset, amiben a két kicsi mellett a kisbeteg Márton is ott szorongott... Hátamon a cselló, mellettem, a bakfietsbe kapaszkodva Hanga...

Sportos, napos, barátságos nap volt...


2016. április 12., kedd

Édes Kicsi Sámuel

Sámuel a legtürelmesebb baba a világon. Mintha tudná, hogy ő az ötödik gyermek. Vár, vár és vár, hátha sor kerül rá.

A reggeli szopi után simán visszatettem az ágyába, némán nézte a zenélő körforgót amíg a többiekkel készülődtem.

Még mindig Dombi-kímelés van. Nem enyhül a nyomás. Ma tentámenje, vagyis zongoravizsgája volt. Persze reggel 7.45-kor jutott eszébe, hogy elfelejtett vizsgalapot készíteni. Én meg nem vagyok technikai zseni (sem), megírtam neki szépen kézzel, s azt fénymásoltuk, mint a régi szép időkben, mikor még a magamét írtam...

Mindenki időben beért az iskolába, Sámuellel egy gyors vásárlást is intéztünk, majd hazatekertem... Otthon ima Dombiért... Ez a kiskamasz erősen feladja nekem a leckét... De most nekem kell erősebbnek lennem, mert erren van szüksége. Neki a zongorára kell koncentrálnia.

Sámuel megevett negyed banánt reszelve. Nem sok, de legalább valami szilárd. Azt hiszem a tejtől már nem lakik jól. Szépen fejlődik, de nem nagyon hízik szerintem, bár rég nem mértem, és éjjel is felkel enni... Szerintem kezd éhes lenni valami "rendes élelemee"...

A tentamen jól sikerült, Dombi simán folytathatja az iskolát. Ez is megvolt. Nem semmi! Én csak strigulázok és csodálom! Még a szombati koncert hátra van.

A kicsikkel iskola után játszótérre mentünk, vittük Bartot is. Inkább játszótér, mint haza... Hozzánk nem nagyon kehet vendéget hívni... Nem tudom mások hogy csinálják, de nekem nem megy a lakás rendben tartása. Este 11 mire mindenki ágyba kerül, s akkor én úgy érzem, összeesem... Végignézek a  lakáson, s mindenütt maradékok, ruhák, játékok, cipők tetszőleges összeállításban, s akkor csak egyetlen mondat jut eszembe... "Nem sikerülhet!"...

A játszótér legtöbbször nagyon jó élmény, főleg, ha sikerül olyan gyereket magunkkal vinni, aki ek van egy kis fantáziája, s így nem hiányolja az ipadet...

Dániel sem volt rest... Hiába kérleltem, hogy üljön a wc-re indulás előtt... A játszótéren jött az ihlet... Nem egyszerű úgy kikaparni a sz*ból, hogy közben a hordozóban rajtam lóg Sámuel, aki mikor lehajolok, erősen megindul felfelé, magyarul kicsúszik természetesen... Sosem voltam izzadós... De azért mostanában elég meredek a két kicsivel...

Az esti ceremonia tulajdonképpen az átmeneti és ragályos süketséget leszámítva viszonylag gyorsan lezajlott...

Ezután kezdődött a Dombi-lélek ápolás... Érzékeny... Megint nincs túl jól... Mist azt vette a szívére, hogy az osztálytársai utálják a focit, és csúfolják őt, mert ő meg szereti...hát így nehéz... Ezt sem így mesélte rogtön, hanem a megérdemelt virtuális focis játéka közben sikerült kedvesen, tényleg kedvesen megszólítanom... Erre ő üvöltözni kezdett hörgő hangon, hogy "menjél ki! Hagyjál béken! Felejts el"" és hasonló kedvességek, mivel minden kérdésemre így válaszolt, gondoltam, hagyok időt, megágyaztam neki, felhúztam s huzatot es új lepedőt... Látta, hogy kínlódok a magas ágyon... De nem segített, viszont érezhetően enyhült a légkör... Majd mikor végeztem, kitört belőle, hogy mennyire bántja, hogy az osztálytarsai csúfolják a foci miatt...valószínűleg épp ezredszer játszotta le magában a párbeszédet az osztálytársaival, mikor megszólítottam, s az összes fájdalma rám zúdult, azt se tudta, hogy ott vagyok... Gyanítom... Egyébként én büszke vagyok rá, hogy sportol, focizik, méghozzá jól! Nem csúfolni, inkább irigyelni való. Mellesleg mindn zenésznek kéne sportolnia... Növeli a teljesítményt és a kitartást.. Tartást ;)



2015. április 2., csütörtök

Telnek a napok, hónapok....

Elég sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta. Az elmúlt két hónapban sok minden történt velünk. Sok jelentős esemény. Az egyik legjelentősebb, hogy Dániel elkezdte az óvodát, vagyis beírattuk ót is abba a kis "játszóházba", ahová Hanga és Márton is járt. Hetente négyszer 2,5-3 órát tölt ott ezentúl. Voltunk egy próbanapon is, de akkor még ott maradtunk mi is vele. Barni is velünk jött, éppen itthon volt, no és persze ezt a kis Miklóst nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, tehát szem előtt tartotta ő is, hogy ott a helye :) no de február elsején jött a mélyvíz a vidám és rövidke beavatás után. Már egy hónapja gyakoroljuk a kis beavató mondökánkat: "Megyünk óvodába? - Igen, juhúúú! Ott van sok gyerek? - Igen, juhúúú! És ott van Jolanda? - Igen, juhúúú! És Eszter is? - Igen juhúúú! " vidáman mondogatta a sok juhút egymás után, s közben felemelte a jobb kezecskéjét ezzel is nyomatékosítva ismeretlen eredetű örómét.

Dániel könnyen vette az akadályokat. Túl könnyen. Ismét a mondókánkat skandálva indultunk az óvodába. Reggel megint együtt vittük, Dániel picit sírdogált, de Jolanda felvette és kedvesen beszélt hozzá. Még sírt, mikor becsuktuk magunk mögött az ajtót... Aztán csönd lett, s mi hazamentünk. Jolanda megígérte, hogy azonnal hív, ha baj van, vagy sokat sír... Próbáltunk megnyugodni... Barninak sikerült is... Én meg egész délelőtt könnyes szemekkel vártam Jolanda hívását, hogy rohanhassak Dánielemért... Csak vártunk... És vártunk... És vártunk.... Nem érkezett hívás, végül eljött az idő, hogy érte menjünk. Az ablakon át leskelődtünk, én konkrétan egy műanyag rekesznek álcáztam magam, nehogy észre vegyen... A szülők értették aggodalmunkat és jót mulattak rajtunk. Dániel ült az asztalnál a többiekkel, nem sírt, nem is nevetgélt, de fegyelmezetten ült és figyelt :) aztán végre nyílt az ajtó... Ó a mi kis Minink!!! Akkor fakadt sírva! Cukker!!!! Kérdeztem tőle, hogy jó volt-e az óvodában, erre ő sírás közben, ömlő könnyek között mégiscsak mosolyogva mondta "IIIIgeeeen!" És végül igazán elnevette magát :) szóval könnyen ment. Az első két hétben ugyanígy folytatódott, csak akkor sírt, mikor érte mentem, de sírva, rohant hozzám :) majd megnyugtatott, hogy jó volt az óvodában :) Azóta már nem sír, csak nevetve mondja reggel, hogy indulunk az óvodába, már akkor sem sír, amikor érte megyek, de még mindig rohan hozzám nagy örömmel! Szeretem
ezeket a pillanatokat!

Dániel egy külön könyvet érdemelne a cukiságáért :) minden reggel úgy ébred, hogy kis visító hangján ordít, hogy "jó reggelt Édesanya! Ébresztő! Hasadra süt a nap!" Az összes ébresztő énekemet fújja :) persze vannak Miklóskodásai is, mikor olyanja van, akkor a reggelit azzal kezdi, hogy nagyon lódít a tejes bögréjén, s a tej az egész asztalon szétfolyik... Na ez már Miklós! :)

Az óvodában is egyre ügyesebb, szépen, csendben játszik, dolgozik egész nap, mindent megcsinál, amit kérnek tőle, ő a legnyugodtabb gyerek a csoportban :)

A másik fontos esemény pedig, hogy Hanga megszerezte az első úszódiplomáját, így most már neki is megvan a nagybetűs "A" diploma, úgyhogy mostmár mehet strandra, uszodás szülinapra, mindenhova :) Ezzel egyidőben Dombi is megszerezte a 7.(!!!) úszódiplomáját, és itt most ő meg is állt. Úszás helyett streetdance-re jár inkább. Bőven jö, hiszen fantasztikusan jól úszik, bármikor
folytathatja, de most egy picit már elég volt.

Márton is élvezi az úszást, főleg, mióta kapott egy új türkizkék úszónadrágot :) cuki kis pocakos, minden félelmét elfelejtette, ami korábban gátolta az úszás tanulásban, s akkorákat ugrik a partról, hogy már az edzők is csak mulatnak rajta :)

A következő jeles esemény Márton élete első szülinapi zsúrja! Nagyon várta ezt a napot. Pedig mi már az elhalasztását terveztük, próbáltuk lebeszélni róla, mondván, még csak 5 éves, nem kell még zsúr, dehát Dombi is Hanga szülinapját is urasan megünnepeltük, nem lenne igazságos, ha őt kihagynánk, hiszen már ő is iskolás. Na jó, beadtuk a derekunkat, s terveztünk egy egyszerű kis otthoni babazsúrt, aminek a vége eg fergeteg party lett :):):)

Márton már januárban megálmodta a tortáját és felírta egyedül, teljesen önállóan a gyerekek nevet,
akiket szeretne meghívni. Szivárványszínű tortát tervezett magának, két napig dolgozott a képen, s
végül elkészült a remekmű, s ki is ragasztotta nyomban az étkezőbe. Természetesen a ragasztást is egyedül végezte, ezzel is mutatva, hogy ő már eg nagy 5 éves fiú! Azóta küzdünk a lelkiismeretfurdalással, akárhányszor csak megpillantjuk a rajzot, tudjuk, mennyire szeretné meghívni  a gyerekeket! Terveztünk hQt neki egy gyors kis kalózpartyt, miután két nappal a zsúr időpontja előtt kijelentette, hogy ő egy kalózhajó tortát kér :) én örültem a kihívásnak, s igyekeztem a lehető legszebben kivitelezni azt. Terrmészetesen a kedvenc csokitortáját kérte, emiatt egy kicsit aggódtam, mert nem tudtam, hogy a holland gyerekek mit szólnak majd hozzá, mert ők atejszíntortához vannak szokva. Nem is tudom, lehet-e itt kapni egyáltalan csokitortát. Mindenesetre torta nálunk még soha nem romlott meg :) úgyhogy belevágtam

2015. január 31., szombat

otthon

Bicikli híján nem nagyon merészkedtem ma messzire. Persze ott van még a bakfiets, aminek általában egy hosszú út elején esik le a lánca, ezt ma nem vállaltam. Dombi Mitchel-ékkel ment focizni, Hangát pedig Sebastian-ék vitték, így Dániel is aludt délután, viszonylag nyugodt napunk volt. Délben zöldséglevest kaptak, mert azt nagyon szeretjük, estére spagettit ígértem... Nem nagyon tudhatok főzni, mert nem mindennapos, hogy felszisszennek, majd sikítanak, majd esznek és esznek és esznek... ma gyakorlatilag 2 kg zöldség fogyott 1,5 kg spagettivel. Tulajdonképpen este fél 9-ig ettek.. már rossz volt nézni, mikor Dombi három nagy tányér spagetti után megette az utolsó szelet szivárványtortát, majd rá egy nagy tányér levest...

No, dehát egészségükre. Ezidö alatt megejtettük az idei év első hajvágását is :) Durva, hogy majdnem 9 óra volt, mire mindenkivel "végeztem", de olyan tisztán mentek aludni, hogy nem győztem őket illatozni :)

Barni ma este Brugge-ben énekel a Vox-szal... még éjjel hazajön...

2015. január 30., péntek

pech

Peches napunk volt...

Peches napunk volt, mert Marci füle két hete folyik, azóta nem jár iskolába, s ma van a tanító néni születésnapja, ami nagy esemény, minden gyerek az osztályban beöltözhet, mintha farsang lenne, s egész nap jókat játszanak.
Peches napunk volt, mert a reggelt úgy kezdtem, hogy Hanga tanítóinak könyörögtem, ültessék el Hangát Lucas mellől, aki korábban  a legjobb barátja volt, mert mostanában folyton piszkálja, s emiatt ö tövig rágta mind a tíz körmét, ami amellett, hogy ronda, azonnal feltünö riasztó jel, hogy valami nyomja a kis szívét... tegnap este hosszasan beszéltem vele erről, mire könnyek közt kiderült, hogy Lucas miatt szomorú...
Peches napunk volt, mert open podium volt az iskolában, de mivel Dánielt nem engedik be, így én sem tudtam Hangát meghallgatni.
Peches napunk volt, mert minden pénteken Dombit az iskolai ebédszünetben Voorburgbe visszük logopédushoz, de Barni ma éppen 12.00-kor indult Belgiumba, amikor is én felvettem Dombit az iskolából biciklivel.
Peches napunk volt, mert Dombinak az ebédszünet elején, vagyis, amikor nekünk épp indulnunk kellett volna  a logopédushoz el kellett mindent pakolnia az asztaláról és a padtársai asztaláról is, emiatt 12 percet kellett rá várnom.
Peches napunk volt, mert, bár 3 perc késéssel értünk a logopédushoz, ö még nem fejezte be az elözö kezelést, így borítékolható volt visszafelé a késés az iskolából
Peches napunk volt, mert mialatt Dombi a logopédussal dolgozott, Dániel, aki egy éve nem tud önállóan kakilni, egy vírusnak köszönhetően összefosta magát, s én elfelejtettem popsitörlöt elrakni.
Peches napunk volt, mert raktam el popsitörlöt, de amikor kellett nem találtam meg.
Peches napunk volt, mert hazafelé indulva még Voorburgben kilyukadt a biciklim hátsó kereke, így 43 percet gyorsgyalogolhattam hazáig a mamabusz-szal, aminek pedáljába folyton bevertem a vádlim, cserébe viszont a jobb vállam rettenetesen megfájdult a sújtól... mindenesetre Dániel a hátsó ülésen nem panaszkodott.
Peches napunk volt, mert Dombinak az út egy részétől, amikor már biztonsággal ismerte az útvonalat, egyedül kellett visszatekernie az iskolába.
Peches napunk volt, mert így viszont lemaradt egy fontos projektről, amin két hete dolgoznak.
Peches napunk volt mert 14.40-re értem haza, s így Dánielt már nem tudtam letenni aludni.
Peches napunk volt, mert bár Márton, aki végülis ma ment iskolába nagyon jól érezte magát, viszont Hanga egész délután felváltva mérgelődött és hisztizett.
Peches napunk volt, mert Hanga este nem akart gyakorolni, aztán mikor végre elővette szeretett hangszerét, másfél órán keresztül nem akart megválni tőle, s azért kellett könyörögnöm, hogy hagyja már abba  a gyakorlást, ne zavarjuk a szomszédokat...

Peches napunk volt, de mindent megoldottunk!


2015. január 28., szerda

Marciünnep

Végre összeszedte magát a KisBarátom, eröt vett magán és felkészült az ünneplésre. A füle még most is folyik, de már nem fáj.

Nagyon készült  a ma estére, színes tortát rendelt, ajándékokban reménykedett, s ami töle meglepö, szorongva kérdezte délután, miután Barni elvitte Hangát ének órára, hogy "akkor most Sapi ezerszáz napra elment és nem is ünnepel meg engem?" Nagyon megkönnyebbült, mikor mondtam neki, hogy Sapi nélkül el sem kezdjük az ünneplést, ki nem hagyná! Boldog volt! Barni is, mikor elmeséltm neki, mennyire fontos ö Marcinak (is).

Szerda mostnában könnyü nap, Hangának ugyan van egy ének órája fél 2-kor a konziban, de utána hazarepülünk, ill. kéthetente Laura még tart egy zongoraórát Dombinak 3-tól, de a késödélután szabad, s a két nagy, a szerdai napokon hihetetln egyetértésben és egymásra vigyázva kettesben vonul át a szemben lévö uszodához, ahol a streetdance is van, hogy együtt táncoljanak.

Este 6 körül haza is értek, majd sorban megérkezett Máté, Barni, s végül Detti is. En a nagy készülödésben valahogy rosszul mozdultam, úgyhogy úgy meghúzódott a nyakam, hogy jól be is gyulladt, egész este karót nyelve ültem :) túlélem

Marcinak szivárványtortát készitettem, olyan lett, mint amilyennek képzeltem... tésztás... túl sok volt a piskóta, több krém pedig nem fért már bele, de látványos volt és végülis nem rossz :) fel akartam javítani tejszínhabban és csokiöntettel, de Barni végül nem olyan öntetet vett, amit simán ráönthettúnk volna, én meg az összes tejszínhabot túlkavartam, elrontottam, így kidobhattam, szóval jól összedolgoztunk :) holnap mindent beszerzünk hozzá és ez a torta is verhetetlen lesz :)

Mindenesetre a látványosság megvolt, a lelkesedés is :) 

Mártonunk természetesen ajándékokat is kapott. Egy tornacipöt, amit még maga választott és muszáj volt titokban megvennem, mert annyira le volt árazva... (természetesen Marci is velem volt a vásárlásnál.az ilyen titkos varázslatokban már nagy gyakorlatom van :) mindig hozzám van csatolva  anégy gyerek:) semmi titok, csakis a varázslat!) utána hetekig emlegette sírva, hogy a narancssárga dobozos cipöt megvettük és nem lehet, hogy mégsem kapta meg :) ...de valahogy mostanra teljesen elfelejtette.. nagyon örült neki :)

Barni Magyarországról hozott neki fa kardot és pajzsot. Azt hiszem, ez a kettö lett a szíve csücske! Még tavaly néztük ki neki a Fakopáncsban, de elfelejtettük megvenni, így jól jött, hogy Barni 20-án meghallgatásra ment Pestre, s 21-én hozta  a kincseket :) Rendeltünk még neki Gabi által két Bogyó és Babóca könyvet is, az Ëvszakokat és a B és B sportol címüt :) Dettiéktöl pedig egy szupr legót kapott, ami autós is, hajós is, narancssárga is, békatalpas is, szóval szuper :) öröme határtalan! Az esti imában kiemelten mondott köszönetet ezekért a kincsekért!

Drága KicsiBarátom már 5 éves nagyfiú! Gyönyörü, vicces kis mókamester, aki okos is és olvasni is tud, teljesen egyedül tanulta meg, s olyan ügyes, hogy elöször mindig visszafelé olvassa el az adott szöveget, utána rendesen, de sokszor fejjel lefelé is olvas, ami szerintem bámulatos! Irni is tud már, hol nagy, hol kicsi nyomtatott betükkel, s nem törödik a szórenddel, sorrenddel, ha úgy tartja kedve, a mondat közepétöl kezdve visszafelé írja  a szavakat, s ahol esetleg mássalhangzó torlódást észlel, nem teketóriázik a betük egymás mellé zsúfolásával, megoldja egyszerüen, egy betüt csak egyszer ír le, az nyilván a következö szóhoz is elég lesz :) (pl. ötéveS Szülinapos helyett annyit ír, ötéveS zülinapos :) és mindezt teljesen tudatosan! Meg is magyarázza!)

Isten éltssen Drága Mártonom!