2014. január 1., szerda

Szilveszter, Újév

Újév első napja :)

Még az Óévben elkészült az "éves remekművem" :) amit Nathannak szántam. Szilveszter napján délután kaptam időt a családtól az utolsó simításokra, így 1-én át is tudtam adni a kis zsákocskámat Nathannak :)


Ez is hasonló technikával készült, mint a virágos, csak éppen Bogyó és Babócás lett, mivel Nathannak is a kedvenc meséi közé tartozik... Kicsit szomorkodtam is a zsákocska  után, no meg a gyerekeink is, de máris van egy félkész változat, tulajdonképpen az eredetim, amit félúton Márton, az öregember lefújt, mondván, neki már nem is tetszik, persze a kész művet már siratta :)


Január első napját a "kis Tüski családdal" ünnepeltük, ők hozták a lencselevest is, mi meg adtuk a házi készítésű gesztenyepürét desszertnek... Végülis mindenki jól érezte magát. Főleg Nathan, s úgy éreztem, most ez a legfontosabb mindenkinek... így aztán gyakran voltak 1-2 perces magyarázó jellegű elvonulásaim a gyerekeimmel külön-külön, azt magyarázandó, mi miért történik éppen úgy, ahogy, s miért nem érezhetik úgy, hogy ez egy "átlagos" vendégfogadás, ahol valóban rájuk (is) kíváncsi mindenki... nem egyszerű, de okosak a gyerekeink, s megértették hamar, csak éppen túlságosan érzékenyek ahhoz, hogy ne érezzék meg a különbségtételt...

A szilvesztert itthon ünnepeltük. Már reggel 10-kor elkezdődött a durrogtatás, aminek mi nem sok értelmét látjuk, de itt ez a szokás... apa kimegy az utcára, 5-6 gyerek körbeállja és tanulják a petárdadobást, tűzijáték-eregetést fényes nappal, hogy aztán este már zökkenő mentesen menjen... nevetséges... no mindegy. Márton már a reggelihez is sapkát húzott, hogy meg ne ijedjen :)


Egész nap figyeltük a csillaghullást... igazából részünkről pénzkidobás lett volna hasonló marhaságokkal felszerelkezni, mert a környék csak úgy fénylett. Nagyon látványos volt. Főként éjjel. este 10-től már nagyon rákészültek az éjféli menetre, ami idén is mesés volt. Ráadásul a meleg szobából, sőt, az ágyunkból csodálhattuk az augusztushuszadikátismegszégyenitő tűzijátékot.

Az esti ollieballie persze nem maradhatott el. Ezért érdemes hollandiában szilveszterezni! Itt ilyenkor eszik ezt a valójában fánktésztából készült gömböt, amit mi almaszósszal, vagy éppen baracklekvárral fogyasztunk, mint a szalagos farsangit.


Dániel már este 8-kor bekérte magát az ágyacskájába, s édesen aludt is reggel 6-ig...alhatott volna kicsit tovább is.. :( A többieket viszont nem lehetett ágyba dugni. Márton végül fél 1 körül elaludt az ágyunkban, a nagyok még 1-fél 2-ig húzták, s csak nagy duzzogva tudtak lefeküdni... huuhhhh, de kegyetlenek vagyunk :)




2013. december 30., hétfő

Vendégeskedős


A mai napunkat teljesen bearanyozta a Hajninál és Lórántnál tett látogatásunk Utrechtben. Délelőtt még Hangával (csak csajok :):):) ) elintéztük az előre pontosan összeirt, kiszámolt vásárlást a legszükségesebbekkel... Hanga lerajzolta, miket kell vásárolni, hozta  a kis ceruzáját, meg a listáját, és gondosan mindent beikszelt, ami a kosárba került :) igazi nagy segítségem volt, mivel én persze otthon felejtettem a listámat :) Mindenesetre előkészültünk a szilveszterre, ki sem tesszük holnap a lábunkat :) lesz egy kicsi csirke, meg virsli és természetesen olliebollie :) sok játék és még több varrás, ami még nekem hátra van...

1 órakor sikerült elindulnunk... induláskor rögtön beizzítottuk a Kaláka, Szabad-e bejönni ide betlehemmel című lemezét, amit egészen január 6-ig fogok erőltetni, mert nagyon szeretem :) igazából a gyerekek is élvezik ezt a szép zenét, s már jó sok éneket tudnak is énekelni... 

Hajniék új házba költöztek, nemrég lett kész... megcsodáltuk...tényleg csodás lett!!! de még jobbat beszélgettünk és még a gyereksereg sem zavarta őket! Igazi kikapcsolódás volt ez nekünk!



Dániel rögtön birtokba vette a finomságokkal teli kisasztalt és egyszerre tömte a répát, almát, kukoricachipset és német mandulás csokis sütit... úgy tűnt, ő nagyon elégedett a kiszolgálással :)


Mi is azok voltunk :) Dániel persze szorgalmasan olvasott helyben talált könyveket és újságokat, rögtön otthonossá tette a házat, ill. testvérei segítségével saját képünkre és hasonlatosságunkra formálta azt :)


Eközben a kupaktanács az élet nagy kérdéseit feszegeti :)


Miután a karácsonyfán díszelgő szaloncukrok nagy részét elfogyasztották, külön játékba kezdtek a hozott játékokkal... Hanga pl. mindenáron a karácsonyfával akart játszani, felpakolta a playmobil tündért, szitakötőt és nyuszikat... amiket azután fél órán keresztül keresgélhettünk a sűrű ágak között... Márton csak bohóckodott, evett és bohóckodott és még evett is, Dombi meg mindenhova becsatlakozott, s végül persze ő lelt rá a fában rejlő nyuszira is :)


A hazafelé vezető út már kissé kellemetlenebb volt, elfáradtak, Hanga megint nyávogva beszélt, Dombi az autó csomagtartójából próbált hosszas eszmecserét folytatni velünk, miközben a zenét hol felhangosítottam, hol pedig lehalkítottam, vagy éppen kikapcsoltam, hogy mindenki elmondhassa, amit szeretne... lassan telt az idő, de csak hazaértünk, s vacsorára a szilvesztert megelőlegezve olliebollie-t ettek almaszósszal :) ahogy Dombi mondta, "egy évben egyszer szabad egészségtelen ételeket enni!" :) ezért vettünk rosszalkodás chipset is, ami tényleg csak szilveszteri borzalom a Hegyi-Markolt családban :)

A férfi szívéhez az iPad-en keresztül vezet az út... :)






2013. december 29., vasárnap

Madurodam Zsófiékkal...


Ma reggel csak Barni ment misére... orgonálni... a mi kis világunk kezd a feje tetejére állni a téli szünettel... a gyerekek nem tudnak korán elaludni, ehelyett hosszasan, 10-ig, 11-ig játszanak, vagy éppen bosszantják egymást... Tegnap este pl. nagyon helyesen játszottak, míg Dániel édesen aludt mellettük. Állatokat utánoztak, s ki kellett találniuk mi lehet, az, világító dobókockákkal versenyeztek, meg ilyenek, többszöri felszólításra sem tudtak elaludni természetesen... fél 11-kor pedig előbújt a banda... Hanga szemében egy piros óriás dobókocka, Dombi szemében egy focilámpa világított :) Márton pedig figyelte a nagyok szájmozgását, mi is lesz a szöveg... "légyszíves Édesanya, hadd aludjunk a te ágyadban, de haaaaaaaagy, légyszilégyszilégysziiii!!!!" :)

Az eredmény:


Mise után Barni felvette Hangát és Dánielt, s elviharzott Delftbe Zsófiékért. Nem volt egyszerű betuszkolni az autóba még két pici gyereket, két babakocsit, Zsófit és Ibolyát, de sikerült! :) Én Mártonnal és Dombival bicikliztem, így találkoztunk a Madurodamban. Húúúú, de jó volt végre egy nagyot tekerni szembeszélben a karácsonyi punnyadás után!!! :) Nem sokat voltunk ott, de legalább Zsófiék is láthatták, s éppen volt még egy felnőtt jegyünk, ami csak idén érvényes :)


Körbebandukoltunk, volt etetés-itatás, pelenkázás és minden, ami kell... Dombi szabadprogramot is csinált magának, hiszen ő már úgy ismeri a Madurodamot, mint a tenyerét... most leginkább a fejtágítások érdekelték... itt éppen Hollandia történetébe hallgat bele...


Dániellel nem volt éppen egyszerű dolgunk, ugyanis legújabb mutatványa, hogy egyszerűen letépi a sapkáját és utána büszkén, elégedetten simul bele kocsijába...

előtte...


utána...


Mindezzel nem is lenne semmi bajunk, ha nem tél lenne hatalmas széllel, s ha ő nem kopaszon, ill. alighajjal fagyna vörösre a babakocsiban... persze, ez láthatóan őt egyáltalán nem zavarja :)

Viszonylag korán haza kellett indulnunk, mert az aprónépet nem lehet sokáig babakocsiba kényszeríteni. Kisebbfajta versenyt rendeztünk hazafelé, én nehezítettem azzal, hogy Dánielt még bevállaltam, így ő ült a biciklimen elől, hátul Márton, Dombi pedig hősiesen tekert,s  közben azt hajtogatta, hogy "gyorsabban! gyorsabban!" :) kb. 5 perccel, de megelőzött minket az autós csapat, én azt gondolom, azért még kihúzhatjuk magunkat, nagyon jó időt tekertünk,  s útközben láttunk két Ferrarit és egy Corvette-t, ami azért nem mindennapi élmény, valljuk be :)


Kezdődhetett a babaparty :) Készítettem Zsófiéknak finom feketeerdő tortát, siker nagy :) Johanna csak úgy lecsüccsent, s az utolsó morzsáig befalta egyedül, ügyesen, villával a nem éppen kicsi szeletet :) Nagyon cukker!!! Eközben Dániel és Annabel egymásnak udvaroltak :)


Szép nap volt, kár, hogy az esti szertartás mostanában zökkenőmentesnek egyáltalán nem mondható... talán, ha újra beindul az iskola-élet, helyrerázódunk...


2013. december 24., kedd

Beteljesedett...

Végre eljött a nagy nap, amire Márton hetek óta vár... Kb. két hónapja kezdte a szuperaranyos találóskérdését feszegetni körünkben: "hazamegyünk, megnézzük, hogy karácsony van, ha nincs, akkor holnap lesz! :) mi az? karácsony!!!!" :D 

A nagy pillanat... rögtön lerogyott a fa elé és gyönyörködött...


Micsoda csoda teljesedett ma be!!!

Nem volt egyszerű nap... kicsit elaludtunk, bár Dániel hajnali 5-kor ébresztett, Barni lefeküdt az ágya mellé a Juli-fotelbe :) s aludtak 8.15-ig, ahogy mi is :) Utána már lehetett kapkodni... "rendrakás szülői segitséggel" :D Nem nagyon ment, Hanga folyton azt hajtogatta, "nem tudom, hogy mit pakoljak! nem tudom, hogy melyikkel kezdjem!" áááá, Dombi kiabált a kicsikkel, amiért nem segitettek, én főztem, Barni a fával mesterkedett a tárolóban.... de végül fa is lett, rend is lett, Dombi elment Jasper-hoz 1-re, Máté jött a kicsikért fél 2 körül, s utána Barni felhozta  a fát, felraktuk szépen az izzókat, fel is diszitettük valamelyest, majd összeszedtük a gyerekeket. A kicsik Mátéval együtt jól eláztak... azt hiszem, ezt nem valami jól szerveztem meg... de mindenki vidáman túlélte! :) Dombit és Jaspert 3 után kicsivel vettük fel, s elvittem őket a Winkelcentrumba korcsolyázni, ugyanis még a Sinterklaastól kaptunk 3 db belépőt a pályára :) ez most nagyon jól jött!! Jasper nem akart korcsolyázni, de a korcsolyacipőjét kölcsönadta Dombinak :)


2013. december 23., hétfő

A két kicsi vocaal talent :)

Vasárnap a deles misére mentünk, természetesen kicsit késve, de legalább Barni tudott egy kicsit aludni... én a templomban aludtam el sajnos... de talán bocsánatos... :) 

Mise után még gyorsan beszereztük a rakott káposztához  a hozzávalókat... töltött káposztával egyelőre nem próbálkoznék (már egyszer ugyan készitettem), majd, ha minden gyerekünk önjáró lesz...


Hazaérve csodálatos e-mailek vártak ránk, amikre három hete várunk... Mindkét nagy gyermekünket, Dombit is és Hangát is felvették a Nationaal Jongens-, ill. Kinderkoorba! Persze számitottunk rá, de mégis hatalmas boldogság töltött el minket! Mindkettőről külön kis elemzést irtak a felvételi alapján. Domonkost természetsen a jó, nagyon jó, valamint kitűnő jelzővel illették, Hangának szépséges hangját dicsérték, valamint a kedvenc megjegyzésem, hogy mikor énekel, csillognak a szemei, látszik, hogy szívesen zenél! :) Nagy váltás, komoly váltás, izgalmas, de nagyon várjuk és nagyon kíváncsiak is vagyunk egyben. Furcsa, Dombi egyáltalán nem bánkódik, hogy meg kell válnia a matrózoktól... az utóbbi időben sokasodó gyengébbnél gyengébb koncertek igencsak elvették a kedvét... már inkább "szabadulni" szeretne.... persze a fiúk hiányozni fognak... nekünk is!

A mai nap legaranyosabb momentuma a gyerekek meséért való könyörgése :) mindig így szokták, de most sikerült Barninak felvennie :) ő most hallotta először :) mi már rutinosak vagyunk, Dombi meg is jegyezte, hogy "ez mindig beválik!" :D



Nagyban készülődünk mi is  a karácsonyra, persze négy gyerekkel, segítség nélkül kicsit nehézkes a vásárlás, csomagolás, főzés... de szerencsére senki nem kéri rajtunk számon, így csináljuk erőnk szerint, s abban bízunk, hogy lesz majd jobb is :)


Barninak ma este van az utolsó koncertje... Holnap pedig kezdődik a sürgés-forgás. Máté elviszi a gyerekeket két órára, addig talán be tudjuk majd állítani a fát, utána váltjuk őt, s fél 6-ra megyünk gyerekmisére, majd haza, s egy rövid ünneplés után Barni elmegy orgonálni az éjféli misére, ami fél 10-kor kezdődik... egyelőre még az ajándékok sem álltak teljesen össze... sokan vagyunk, nehéz számon tartani... annyi a kívánság, amit nem tudunk teljesíteni, de egész évben gyakoroljuk, hogy a karácsony lényege nem az ajándékozás, s minél több gyerekünk van, annál kevesebb ajándék jut, de annál jobb nekünk :)

2013. december 21., szombat

ünnep, ünnep, ünnep

A pénteki matrózpróba hosszúra nyúlt, mi sem voltunk éppen gyorsak, így történhetett, hogy 3/4 8-ra értünk csak haza... elég későn kerültek ágyba, de este 9-kor azért már nekiállhattam a torta piskótájának elkészítéséhez... Még este kaptam néhány szúrós megjegyzést gyermekeimtől, miszerint, ha a Cathliennek szánt tornazsákot holnapra el akarom készíteni, akkor bizony nagyon kell igyekeznem... :) köszönöm! :) persze az esti műsor ma sem maradhatott el, így érdemben nem járultak hozzá a zsákom elkészítéséhez... Cathlienék meghívták Hangát a születésnapra, ezért vetődött fel az ajándék-kérdés... én mindenesetre nagyon örültem a "megbízásnak"!!!!!!


Hajnali 1-re, éppen, mikor Barni hazaért a tilburgi koncertről, el is készült a Cathlien-nek szánt tornazsák, ami szerintem igen remek lett, nagyon hozzám is nőtt az elmúlt napokban...


A kis virágokat filcből készítettem, a szárakat egyszerűen csak hímeztem, de van rajta egy kevés gyöngy diszités is. A kedvencem a belseje is, csudaszép selyemmel, igen mutatósan sikerült bélelni... a mi gyerekeinknek is nagyon tetszett, de úgy hallottam, Cathlien is nagyon örült neki :)


Szóval hajnali 1-re elkészült, nekiállhattam Dombi születésnapi tortájának elkészítéséhez... Bevallom, nem sokat pepecseltem vele, éjjel csak összeraktam a feketeerdő tortát, s mindenféle diszités nélkül betettem a hűtőbe. Így sikerült 3 körül ágyat érni... reggel aztán jó kómásan ébredtünk, s kezdődhetett a romeltakaritás és tortadiszités. Hanga nem nagyon szeret pakolni, de legalább a torta kidiszitését magára vállalta. Minthogy a tejszinhab elfogyott, így a születésnapi lolly-kat és gumicukrokat voltunk kénytelenek :) felhasználni...


Az eredmény igen gyermekcentrikus lett. Ezen a képen még csak 8 gyertya van, de még viszonylag időben észrevettem...

:)


A rengeteg nyalóka persze rögtön felkeltette a gyerekek érdeklődését, Márton volt a legizgatottabb, ő vagy tizszer egymás után elmagyarázta, hogy milyen sorrendben szeretné a kedvenc cukorkákat elfogyasztani...


tortacsodálók...


A torta hihetetlen gyorsan elfogyott! :) Finom is volt! :)


Természetesen Detti és Máté is velünk ünnepelték a 9 évest!


Egy szuper holland regényt hoztak Dombinak, Geronimo Stilton kalandjairól, ezt még mesében is szeretjük, de olvasva, meg talán még jobb!!! Persze Dombi azóta nem alszik, csak olvas, olvas és olvas :)


Szentendrei nagymama egy újabb vicc-opus-szal lepte meg, így aztán egész nap hallgatjuk a vicceket :) persze a vicces könyvet is hamar átrágta :)


Gabi tanti közbenjárásával sikerült beszerezni egy emeletes, focis, herlitz tolltartót, ami nagy kincs ebben az életkorban, s Hollandiában egyáltalán nem kapható ilyesmi, mivel a gyerekek az iskolában kapnak, tárolnak mindent. Szóval Dombi nagyon boldog volt a sok-sok ajándékkal!!!!


Mikk is adott ajándékot, leginkább néhányszor jól földhöz vágta azt a kis focilabda formájú ledlámpát, amit az esti olvasáshoz vettünk neki, s amivel Jaspert is megleptük :) mindenesetre a lámpa túlélte, s ez is telitalálat volt!


A nagy ünneplés és tortázás után a fiúk is találtak maguknak elfoglaltságot :) Barni a gyertyagyújtót szerelte, Máté pedig az egyik ajándékot, amit Peti és Kristóf már összeszerelve küldtek, de azért csomagolás előtt mégiscsak szétszereltek, s így 1-2 alkatrész lemaradt... nem maradt más hátra, mint a fantázia :) Hajrá Máté :)


A szülinapozás után Dombi átment Jasperékhez egy kicsit játszani, elvitte a neki szánt ajándékot, majd onnan Mátéék vitték el az utolsó matrózos koncertre a Grote Kerkbe. Ott vette fel őt Barni fél 10-kor...








2013. december 19., csütörtök

9 éves Domonkos :)

Szerda... szokásos nagyüzem annyi extrával, hogy még a csoporttársaknak kb. 60 db karácsonyi kártyát kellett gyártanunk... Délelőtt azért még ellátogattam  a háziorvoshoz is, aki bár a mosogatógépet nem tudja megjavítani, de legalább a vérnyomásom megmérte.... khm.... alulról közelíti a 80-at 3 db dupla kávé után délelőtt fél 10-kor... az ajánlata az volt, egyek cukrot... hozott is nekem olyan holland borzalmat, zwarte dropje-t, ami nagyjából a medvecukorral azonos borzalom, na mondtam, én ezt be nem teszem a számba... de a gyerekeimtől elnézést kértem... mostantól minden karácsonyi édesség engem illet! Ez a család érdeke! :)

Suli után Dombinak is dokihoz kellett mennie, hónapok óta van egy kis szemölcs az egyik ujján, ami hirtelen kettő lett.. igy aztán a fagyasztást választották... huhhh... én azt gondoltam, nem is fog fájni.... Barni vitte el, s onnan rögtön  a konziba, ő meg Eindhovenbe... szóval fájt... nagyon fájt... nem sirt, de nagyon szenvedett... szegénykém... hátha végre eltűnik az a ronda kis szemölcs...

Balettre már én vittem Hangát, s onnan mentünk a konziba Dombiért, majd haza... újabban nem sietjük el a tekerést... 7-re értünk haza... ennél azért gyorsabbak szoktunk lenni... de útközben folyamatosan kétfelé kell diktálnom a matek feladatokat, Hangának összeadást, Dombinak szorzást, ha lehet, jó nehezet, pl. 63*63, meg ilyenek, s aztán gyötörhetem az agyamat a megfejtéssel... s ha épp egy kis szünetre vágynak, akkor gyárthatom a találós kérdéseket... elég fárasztó :)

Drága Dombink, első gyermekünk, legbudogabb budogunk, büszkeségünk és kincsünk 9 éves lett!!!! A karácsonyi koncertforgatagra való tekintettel reggel gyorsan felköszöntöttük futtában, a nagyobbacska köszöntő szombaton lesz és reményeink szerint egy fiú bulit is kaphat majd januárban...  Egy szupersportos karórát kapott a nyáron elveszített helyett... úgy tűnik, örül neki :) 


A mai délelőtt a kis karácsonyi díszecskéim szépítgetéseivel telt... de mind elkészült és a jufik nagyon örültek nekik!!! Még Esthernek is sikerült küldeni egyet, ő Marci egyik óvónénije, aki most nagyon beteg... 


...a karácsonyi előszobánk...
:)


Az iskolába a nagyokért Márton  a kis "arany biciklijével" tekert mellettem... én meg szépen egyesbe tettem a bakfietset... és jól elkéstünk :) de nem volt baj, gyorsan, ill. viszonylag gyorsan hazatekertünk, majd kezdődhetett a pizzasütés. A tavalyi gyümölcskarácsonyfám időigényességéből okulva idén minipizzák szállitását vállaltam csupán az iskolai karácsonyi vacsorára. Finom minibagetteket vettünk, amik a tervezettnél kicsit lassabban sültek, Dániel ordított, Hanga kitalálta, hogy angyalnak öltözik, de nem találtuk a szárnyát... szóval bár 5-re kellett mennünk, mi 6 perccel 5 előtt készültünk el. Addigra elkészültek a bagettek, Hanga is felöltözött, csak Dániel ordított még mindig, valamint Márton, aki vérszemet kapott és azon nyomban az összes bagettet meg akarta enni attól tartva, hogy neki egy morzsa sem jut... Picit késve, de beértünk az iskolába még kezdés előtt :) kipakoltuk a bagetteket, s én a kicsikkel hazagurultam, hogy egy óra elteltével újra bepakolhassam a csapatot a bakfietsbe...

Dombi zongorázott is a vacsora közben a gyerekeknek :) Hanga viszont egy kissé bánatos volt... azt mondta, a fiúk csúfolták... persze mindenki mondta, milyen gyönyörű, meg szépséges  a ruhája stb... "de a fiúk csúnyákat mondtak nekem, csúfoltak!" ..."mit mondtak?" - kérdeztem... "azt nem értettem pontosan, de Tom azt mondta, hogy tündér vagyok, pedig én ANGYAL VAGYOOOOK!"... és itt keservesen sírni kezdett... :) tipikussssssüsü :) a mi kis Hangánk, akit nem értenek meg...

Az este az előzményeknek köszönhetően igen hosszúra nyúlt... a szülinapos sokat engedett magának... Hanga nem akart a fiúkkal fürdeni, nehogy ők is piszkálják... a fiúk viszont sokáig időztek a kádban... Dániel a türelmét vesztette, Márton meg a pizsamáját... de végül mind elaludtak, én meg még meghallgathattam rádión keresztül Barni ma esti csodálatosanfantsztikus koncertjének második, zseniális részét...