2014. január 29., szerda

elfáradtunk

Az idei év legnehezebb napja számomra minden bizonnyal ez a szerdai nap... brrrr... gyakorlatilag iskola után beköltöztünk a konziba, de még mielőtt útnak indultunk volna, haza kellett kanyarodnunk, mert a csellót otthon felejtettem, pedig mára volt megbeszélve a csere...

Cselló a hátamon, két gyerek, teljes ellátás a bakfietsben, nagyok a biciklijükön... Elsőként Hangának volt énekórája, majd Dombinak zongora és szolfézs. Dombi órája alatt a kicsikkel elmentünk a hangszerboltba, ahol a főnöknő olyan hangsúllyal szegezte nekem a kérdése "mit keresek itt? meg volt beszélve?", hogy majdnem kirohantam az üzletből, de inkább lehűtöttem, hogy az időpontot minden egyéb óhajom ellenére ő maga erőltette rám... a cselló persze nem volt készen, mert a hangszerész éppen influenzával küzd... nekem nyilván tudnom kellett volna... de nem tudtam, így aztán egész nap cipeltem a csellót a hátamon, mint egy csiga... közlekedni elég nehézkes így, mert mindig attól félek, hogy az vékony fácska megsérül...jajj... így araszoltunk a kedvenc anyagboltomban, ahol 1 eurós kiárusítás volt, tehát be kellett mennem legalább álmodozni...

A konziba ballet után mentünk csak vissza, de már mindenki elég nyűgös volt az előző estére ütemezett "nem tudok aludni " műsor miatt... éjjel 11-kor sikerült nagy duzzogások közepette elcsendesedni... ez ma nagyon meglátszott Hangán... 

Dombi még egy fél 8-as groupsles-re, pici koncertre is hivatalos volt  jövendőbeli tanára növendékhangversenyén, Kamillánál... Kamilla annyit mondott, hogy ő nagyon boldog, mert ez a gyerek egyszerűen "top" volt :) s ha Kamilla ezt mondja, akkor az azt jelenti, hogy frenetikus :):):) a Czerny op. 299-es etüdöt és Csajkovszkij baba-sorozatát játszotta...

Este fél 10 után szabadultunk... nem volt egyszerű... Dániel nagyon elfáradt... fél 11-re értünk haza, másnap reggel természetesen elaludtam, alig reggeliztek, de nem késtünk :)_ viszont Márton nem tért magához, így a tanító néni javasolta, hogy nyugodtan vigyem haza pihenni... így is tettem :)

2014. január 23., csütörtök

Első nap az iskolában...


Nagy izgalommal készültünk Márton első iskolás napjára...


Már reggel, mikor 7 körül felébredt, első dolga volt, hogy felvette az új Villám Mcqueen-es hátizsákját csal úgy, a la natur a pizsamára :) Olyan nagyfiú az én babás kis Barátom! Az osztályba is büszkén vonult be, kezet fogott a tanító nénivel, az uzsonnáját bepakolta a dobozba, s leült a helyére, ahol egy ajándék mesekönyv és egy színező várta...Minden rendben ment... de aztán túl sokan lettek, s mindenki azt kérdezte, "te vagy Márton?" :) no szerintem ettől kicsit megijedt, s elsírta magát, pont abban a pillanatban értem vissza hozzá a Dombi- és Hanga búcsúpusziból, s egy nagy szeretgetés megnyugtatta kissé, de nem teljesen... A tanító néni ölbe kapta, s kezdődött a délelőtt... csengőszó... ajtók bezáródnak, s a szülők az ablakon keresztül még hosszasan integetnek csemetéiknek... ez egy nagyon kedves szokás! A lényeg, hogy búcsúzáskor persze potyogtak a krokodilkönnyek, de utána, minden szuper volt, Márton együtt játszott a gyerekekkel, a kinti játékot élvezte a legjobban :) Mikor délben érte mentem, már ragyogott, a hipercuki tanítónéni pedig csupa jót mesélt a kis Barátomról... hamar belejön majd... ja, és külön elmlitést érdemel, hogy a Wc-nél találkozott Hangával, épp egyszerre pisiltek! :):) ez nagy élmény volt Mártonnak, Hanga egy biztos pont a szomszéd teremben...




2014. január 22., szerda

Szülinapos Márton

4 éves lett a KisBarátom!!!

Túl sokat nem tudtunk készülni a nagy napra. Én a nyuszit szántam neki, egyelőre még torta sem jutott a kis ünnepeltnek...de délelőtt a farzsebemben találtam egy kis zongorás pénzt, így Hangával énekóra után elindultunk ajándékért, s egy szépséges, ám nem túl minőségi távirányítós autóra esett a választásunk. Ez is Márton egyik kívánsága volt. A mi családunkban valamiféle genetikailag kódolt vágy lehet belénk plántálva, ugyanis mindannyiunk életében eljön egyszer az a pillanat, amikor távirányítós autót és csakis távirányitós autót szeretnénk! Nekem is volt egy évekig féltve őrzött távirányítós rendőrautóm :) Mindenesetre a piros porsche spider kitűnő választás volt :)

A reggelünk is különlegesre és viszonylag csendesre sikerült. Barni vitte a nagyokat és Dánielt, én meg a KisBarátomat nagy ünnepélyesen, majd Barni és Dániel is befutott az oviba.


 A reggel még a számunkra utolsó "knutselinloop"-pal indult, majd jöhetett a nagy ünneplés!!!


Marci nagyon fel volt dobva, egész úton mondogatta, hogy ma övé lesz a legnagyobb dob! :) happy birthday-t énekeltünk biciklizés közben és nagyon vidámak voltunk :)

Jolanda és Esther pedig elájult a kis meggymagzsákoktól, meg a nyuszitól, amit Marci magával vitt :) aranyosak, ők annyira becsülik a kézimunkát, hogy az szinte már túlzás...

A nagy, közös éneklés után először Márton kapott ajándékot az ovónéniktől :)

Dániel persze rettentő kíváncsi volt...


Majd Márton is kiosztotta a zsákocskákat és a kis csokikat... Jolanda pedig elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan kell majd otthon a mamának felmelegíteni a zsákokat stb... azt is megmutattuk, hogyan tudnak vele játszani, azt Márton is nagyon szereti, nagyokat kacagott, miközben Jolanda  a játékot prezentálta :) A szülők is mind-mind nagyon örültek a zsákocskáknak! Tudom, hogy naiv elképzelés, de én még mindig hiszek abban, ha jófajta (nem drága, sőt) ajándékokat Készítünk (!!!) a rossz cukrok helyett, s ezt rendszeresen minden gyerekünknél megtartjuk, akkor talán mások is így tesznek majd, vagy a mi gyerekeink, már az is nagy dolog...s akkor nem kell fölöslegesen vitatkozni, amiért kidobom a cukrokat, s nem esznek a gyerekeink annyi festékanyagot stb...


A gyerekek után Esther és Jolanda is megkapta az ajándékát :) jajj, annyira tiszta szívvel örültek, olyan jó volt ezt látni!!!!


Szomorú szívvel búcsúztunk ismét, ám abban a reményben, hogy októberben Dániellel térünk vissza :) 


Jolanda és Esther is a könnyekig meghatódott, annyira szerették Mártont! Ezt mindig éreztük is, szóval ez a kis ovi egy igazán jó kezdet volt a kisbetűs élethez :)

Elbúcsúztunk a kék kis ruhás zsákoktól is, amikben a gyerekek a kabátjukat tartják, hogy ne kelljen az akasztóval, sállal, sapkával bajlódni...


Lassan lecserélik Márton fényképét is, s majd másik gyerek képe mosolyog büszkén a odovás zsákon..,


Délelőtt hirtelen Mijntje és Cecilie is beteget jelentett, nagyon nem bánkódtunk, Dombinak igy nem kellett sem szolfézsra, sem zongoraórára mennie :) Csaptunk egy csajos délutánt, a fiúk mind otthona maradtak :) én vittem Hangát énekórára 2-re, onnan Marci-ajándékért tekertünk, majd 5-re balletra. Nagyon jó volt, sokat nevettünk, vagy ahogy Hanga mondta, "olyan sokat mulatkoztunk!" :) vagyis mulattunk egész délután :) 

Hazaérve, jól szétázva, vidáman, felköszöntöttük mégegyszer a kis szülinapost. Nagyon várta az ajándékokat!

  
...ennyire cuki volt! :) ő maga is énekelte a szülinapi énekeket, s közben a meglepetésre várva erősen befogta a szemeit, megfeszítette a lábait és nagyon izgult :)


Ő még annyira tisztán, őszintén tud lelkesedni, igazi gyermek a maga kis világával :)
A nyuszit már reggel megkapta, örült, örült, meg tetszett is, de azért valljuk be, egy nyúl mégsem egyenlő egy versenyautóval, vagy egy Villám Mcqueen-nel :) Most következhetett a "ráadás".

Kapott egy Mcqueen-es hátizsákot, amiben még egy pici tolltartó is van Villám Mcqueenes ceruzával, radírral, hegyezővel és vonalzóval. "Mostantól csak ezzel a ceruzával fogok rajzolni!" - mondta :)

"Nézd! Hátrafelé is tudok nézni!" :)


Az igazi főatrakció mégiscsak ezután következett. Átadtuk neki a tűzpiros távirányítós Porsche Spidert :) A siker nem maradt el. Annyira boldog volt, hogy, ha még csak 1-2 hétig bírja is az autó, már megérte! Dombi szemében némi csalódottságot láttam, bármilyen nagyfiú már, ő is szeretne egy ugyanilyen autót, ha lehet, most azonnal :) persze nem szólt egy szót sem, csak látszott rajta...

Marci, a büszke 4 éves...


Később persze Dombi is megenyhült, megbeszéltük már ezerszer, de most is újra, hogy sokkal jobb, ha mindent megosztanak.... egymás után próbálgatták az autót, s persze Dombi rögtön minden mozzanatot részletesen bemutatott Hangának, aki hivatalból örült, és fordítva :) s lassan rájöttek, hogy egymás nélkül nem is lehet igazán örülni. Dombi aztán szépen megtanította Marcit a távirányító helyes használatára és a farolós trükkökre :)

Budogok :)


A vacsorát most Barni készítette, tejbegrízt főzött életében először :) dehát, én baletton voltam Hangával, mialatt a fiúk megéheztek :) Kicsit sűrű lett, de Dánielt és Mártont nem zavarta, Dombi megvárt minket a vacsorával, addigra kihűlt, de higitottam rajta, s újramelegítettem. Dombi meg is jegyezte, hogy "ez Édesapa élete első tejbegríze? Húúú, nagyon jó lett!!!!" :) ...hát nem megérte? :)

S eljött a bizonyos pillanat is... Dánielt már korán letettük, a nagyok még autóztak, s az óra mutatója közeledett a születés idejéhez... lassacskán 20.10 lett, pontosan 4 évvel ezelőtt sírt fel az én kis turbószületős barátom! :) Újra énekeltünk neki, s ő boldog volt és boldog és nagyon boldog!

Hiperdepiep Hoerrraaaa!!!


Szépen elcsendesedtek, mindenki elaludt... az esti takargatásnál azért még vetettünk egy extra pillantást Mártonra...

Álomautó...






2014. január 21., kedd

Dánielecskeegycsöppetbetegecske...

Az elmúlt napokban sok minden történt... annyira, hogy írni sem volt időm. Barni az elmúlt héten itthon volt, így mindannyian éreztük, hogy lazíthatunk végre. Dániel belefeledkezett a vírusába, s egészen ijesztő tüneteket produkált, volt hányás, majd levertség, láz, kiütés, szemgyulladás, szemdagadás, mandula gyulladás, meg ilyenek, s mindez egyetlen hét alatt... alvásra nem nagyon volt ideje, vagy az orrát szívtuk, vagy a szemeit tisztítottuk, egy azonban biztos volt, egyetlen pillanatra sem lehetett letenni... még éjszaka is félóránként ébredt, így aztán Barni egy matraccal beköltözött a koleszba Dániel mellé... Ő meg, szegénykém amellett, hogy volt elég baja, még alkalmasnak találta az időt a rágófogacskák növesztésére is, minek következtében olyan hosszú-hosszú napokig elhúzódó hasmenést produkált, hogy esténként már a véres pelenkából kellett nagy óvatosan kimenekítenünk, ő persze üvöltött, mi meg mostuk és kókuszolajjal kenegettük...s ha ez még nem lenne elég, akkor megemlíteném a fizimiskáját, a mi kis Dánielünk,  a nagyszemű teljesen elgarfildosodott néhány napra... a szemeit nem igazán tudta tágra nyitni... 

az első napok...


...és ami utána következett...


lábadozás...


No, ő így volt, rossz volt, nehéz volt, de ügyesen leküzdötte egyedül ezt az undi vírust!!!! Erős kis legény!

Közben én is kidőltem vészes fáradtság gyanújával egy hosszadalmas remegés és egy napig felkelninemtudás kíséretében. Most már én is rendben vagyok.

Izabella azért még jött hétfőn és Peng is jött vasárnap. Ez nekünk is jól jött, egyelőre le vagyunk nullázva.

Hanga is debütált az énekórán :) nagyon élvezi és ügyes is. Hihetetlen szépséges hangokat hozott ki belőle Sarah!!! Az is szuper, hogy egyéni énekórája van, ami azért ugye luxus így 6 évesen :)

Említésre méltó még a szombati konzi nap. Most, hogy végre valahogy kinyögtük a tandíjat, vagy legalábbis annak egy részét, sokkal nyugodtabban ülök be az órákra. Hanga megint csak brillirozott, bár nem is tudott róla :) lehet, hogy csak azért megy neki jobban, mert néhány hónappal idősebb a többieknél, nem tudom, mindenesetre nagyon nagy örömmel játszik és mi nagyon büszkék vagyunk rá (is)!

http://www.youtube.com/watch?v=aq_5EkesZa0

...és ez még csak a szombati nap kezdete volt. Reggel Dombi focizni ment. Végre nyertek egy meccset :):):) Hazaérve lelkesen mesélte, hogy ő is rúgott egy gólt :) le is rajzolta nekünk, hogy biztosan megértsük, honnan jött a labda, s hogyan találta el :)

Este Barni vitte Hangát úszni, a kicsiket pedig cipelte magával, én meg Dombii vittem jazz zongorára. Uhhhhh én igazán nem is nagyon tudom felfogni, hogyan érdemelhetünk ennyire fantasztikus és ennyire tehetséges gyerekeket... csak ültem, hallgattam, s közben tátva maradt a szám... Dombi improvizált, míg Timo a basszussal próbálkozott... de nem ám csak úgy beleimprovizált a levegőbe, nem! Elképesztő volt! Változatos, humoros, abszolút élvezhető és lebilincselő, tele triolákkal - ami még a nagyoknál is gyakorlást igényel - tizenhatodokkal, vicces diszitésekkel, visszatérő motívumokkal és azok továbbfejlesztésével... ez a kis Dombigyerek meg lazán odaült és lenyomta... Bastiaan is elámult, s így ámuldoztunk egy órán keresztül, Dombi meg ragyogott és látszott, hogy most nagyon érzi a zenét, boldog... persze abban a pillanatban, hogy Bastiaan elengedte őket, Dombi rögvest átváltozott ninjává... szóval mégiscsak van benne valami olyan, amitől ő is normális gyerek :)

Vasárnap már Mártont ünnepeltük a templomban. Vittünk kis csokit a gyerekeknek, ők meg énekeltek Mártonnak, aki nagggggyon boldog volt! csak úgy ragyogott!

Délután Peng is eljött :) Szuperlelkes! és ez nagyon jó! Szépen haladunk.

Mostanában az estéket várom egész nap, mikor már minden gyerek ágyba kerül, végre felpakolom az étkező asztalra a varrógépemet, amivel az elmúlt napokban néha összezördültem, ő meg megsértődött, amiért egy Berninaval szemeztem... de csak álom marad, s amíg álmodozom, küzdök az alsószállal :):):)

Szóval elkészült az ovisoknak szánt meggymagpárna halom. 13+1.


Egész aranyosak lettek, kicsi, kb.15*12 cm-sek, éppen apró kezecskékbe valók, apró fülecske gyógyítók...

Elkészült Jolanda és Esther ajándéka is. A patchwork párnákat egyetlen nap alatt sikerült megvarrni, aminek nagyon örültem :)


Ezek ugyanolyan dekorbéléssel készültek, mint  a zsákok, IKEA-s, 35*35-ös párnák vannak benne. Ilyen nyolcágú csillagot még sosem csináltam, de ezentúl biztosan gyakrabban... :)


Miután az oviba szánt ajándékok elkészültek, kezdhettem törni a fejem Márton ajándékán... egy nyuszit mindenképp akartam varrni, s akkor miért ne éppen a kis 4 évesnek? :) Három éjszaka alatt el is készült a nyuszink, akit nagyon szeretünk! :)


Kicsit túlbiztosítottam a nyuszit az erős vászonnal, csupa luk lett a kezem, mire végeztem vele, de szerintem megérte :)

Dombi életében új helyzet a hétfői szabadság. Nincs többé matrozenkoor, lehetne heyette "afspraakolni", vagyis találkozni osztálytársakkal iskola után, de akárhogy igyekszik, nem megy neki... sajnos... remélem amar belejön....






2014. január 12., vasárnap

Sapival

A vasárnapunk viszonylag nyugis volt... bár az éjszaka kalandosra sikerült. Dániel hatalmasat hányt éppen éjfélkor... persze felsírt, én mentem, kivettem, átöltöztettem, s ő még mindig aludt, a zsákos résznél kezdett csak ébredezni... na jó, gondoltam, akkor leültettem  földre, amíg a lepedőjét is kicserélem... le is ültettem, de abban a pillanatban kipattantak a szemei, Dániel elindult egyenesen a kis "rollátora" felé, belekapaszkodott, s máris az étkező felé vette az irányt... dolgozott :):):) persze nem volt nehéz meggyőzni, hogy alvás idő van, így viszonylag hamar visszaaludt. Reggel viszont korán kelt, egy hatalmas hasmenés volt az ébresztő... szegénykémet rögtön átöltöztettem, s már indulhatott is  a nap. A többiek is sorra ébredeztek...

Reggel, hétvége lévén nézhettek egy kis mesét... az új sláger az "Állatkert a hátizsákban Lovak; Fürdetés". Ezt nézték ma reggel is bedagadt szemekkel :)


Hihetetlen meséket tudnak választani, Marci kedvence az Uki és a Tutitu, valamint Bogyó és Babóca és természetesen a Verdák. Hanga bolondul az "igazi lovas" filmekért, ami tulajdonképpen nem más, mint rövidfilmek sorozata a youtubon futó lovakról, ugrató lovakról és futó lovakról, meg ugrató lovakról is... :) Dombi Tini ninja rajongó lenne, de az nagyjából tiltott gyümölcs...

Hihetetlen dolgokra vetemedtünk ma reggel. Dombi megmutatta, mire fog táncolni az osztálya az open podiumon... Hihetetlen, de Justin Biebert hallgattunk ma reggel...

buli vaaan...


S végül, mindenki nagy örömére éjjel 2, fél 3 körül hazaért Barni, így reggel már őt is lehetett nyúzni. Volt is ötlet bőven... nagy lovacskázást csaptunk ma délelőtt :) 


A 12-es misére mentünk, s csak 1-2 percet késtünk :) 

Mise után ebédre paprikás krumplit készítettünk. Dombi kívánsága volt, mert a legújabb kedvenc Csukás regényében, a Nyár a szigetenben is paprikáskrumplit készítettek Cseppcsányiék... Dombi még a receptet is  a könyvből akarta diktálni :) lelkemre kötötte azt is, hogy bizony magyar kolbász nélkül nincs igazi paprikás! :) Igy aztán a feladat adott volt, csak a bogrács hiányzott hozzá. Dombi sokat segített, ő mosta pl. a krumplit, de olyan alaposan, mintha Barni mosta volna... nagyjából leégett már a hagyma, mire megérkezett a krumpli :):):) de a végeredmény nagyon finom és nagyon regényes lett! :)
Délután Peng jött hozzám zongorázni, s azalatt Barni elvitte a kicsiket sétálni, Dombi pedig Jasper-hez ment.

...a nap fénypontja ma is a kókuszolajon sült palacsintám volt :)



kórista

Nagy nap a mai. Tegnap délben Barni elutazott Belgiumba, így ismét magunk vagyunk. A reggeli indulásunk ismét felemelő volt... Annyira gyűlölöm a reggeleket!!!!! 8.27-kor már mindenkit kitoloncoltam a folyosóra, a liftben megbeszéltük, hogy miért vagyok mérges :) talán, mert Mártonnak egyetlen trikó sem felelt meg, Dombi a földön fekve  a hátán kúszott indulás előtt tíz percig és valami nagyon eredeti Dombi-tucit búgott alapzajként, miután 3/4 8-kor úgy kellett kirángatni az ágyból, hogy még én kértem elnézést az éjszakai kijárkálásaiért... Hanga persze nyávog... de egész reggel... nyávog, ha  a fiúk hozzáérnek, a száját gondosan kitátja, s olyan hangokat ad ki, amiktől a szembeszomszédaink is felébrednek... majd j9n a fésülködős rész... no ez a kedvencem brrr.... ááááááááááá Szóval ezért voltam kissé paprikás, de sebaj... felkeltem időben, mielőtt ébresztettem őket, a tízórait és az ebédet is elkészítettem, a reggeli pedig az asztalon várta őket...

Elindultunk... Dombi előre mehetett a körforgalomig. Hanga szigorúan mellettem, ill. előttem tekert... már elindultunk, mikor észrevettem, hogy az én kis gyönyörű, ámde veszettül hisztis Hangám a hátizsákját otthon felejtette...ááááááá persze tudtam, hogy megint késni fognak, mondtam hát Hangának, menjen előre, szóljon Dombinak, hogy nyugodtan menjen egyedül iskolába, megyünk utána... én a kicsikkel töltött bakfiets-szel újra leparkoltam a ház elé, haza szaladtam Hanga táskájáért, majd vissza,s  indulás. De a körforgalomnál mit látok? Hanga és Dombi engedelmesen várakoznak... rám... Hanga nem szólt ám Dombinak, hogy menjen, el ne késsen.... kérdésemre, hogy miért nem, a válasz csak ennyi volt? "nem tudom!" és egy lefelé görbülő száj... természetesen késtek...

Ma este debütált Dombi a Vocaal Talent-nél. Igen komoly ének órája volt Voorburg-ben egy zeneiskolának nem igazán nevezhető (a magyar zeneiskolai tapasztalatok után) zeneiskolában.... egy alagsorban van kialakítva a kis iskola, ami maxiumum akkora, mint a mi lakásunk, tehát picike, szorosan egymás mellett pici termek sorakoznak, mindnek tökéletesen átlátszó üveg ablaka és üveg ajtaja van. Itt nincsenek titkok kéremszépen. A hátrány, hogy a hangszigetelés is a látványnak megfelelő... nagyjából nulla... így suttognunk kellett a kicsikkel, amíg Dombi mintegy másfél órán keresztül énekelt... persze a suttogás nem ment, így kis idő elteltével, miután a fagyos biciklizést kipihenve felmelegedtünk, elmentünk sétálni...

Az énekóra: az első negyedórában Dombi egyedül volt, szolmizáltak, beénekeltek a tanárnővel, utána jött Francesco, vele már a Máté passió részleteit zengték... végül befutott még egy fiú. Tehát az összlétszám a voorburgi próbán 3, azaz 3!!! Ez szuper, mert igy mindenkire extra figyelem jut, s Sarah, a jufi, nem viccel, teljesen komolyan, szigorúan próbál velük, de úgy, hogy a gyerekek is élvezik. Kaptak házi feladatot is, az O lamm Gottes-t fejből szöveggel és szolmizálva, egy másik mű elejét fejből szolmizálva, s még néhány szolmizációs olvasógyakorlatot a Jong Leren-ből... na, a nagyok így csinálják! :) Dombi nagyon élvezte, csak itthon látszott rajta egy kis szomorkodás a matrózok miatt... persze, eddig könnyű volt mondani, de így élesben azért mégiscsak más... szerintem viszont nagyon fogja élvezni, s ha nem, jövőre bátran abbahagyhatja...