2014. április 18., péntek

Nagypéntek

Végre sikerült annyira összeszednünk magunkat, hogy nekiállhattunk a "paaspalmstokje" elkészítésének. Ez számunkra egy teljesen új dolog. A templomban kaptunk fa anyagot  a keresztekhez, valamint címeket, ahová majd el kell vinnünk azokat. A koncepció az, hogy a nagyon beteg és/vagy nagyon idős embereknek hírül vigyék a gyerekek a húsvéti történet csodáját. Nagy lelkesedéssel kezdtük a kereszteket feldisziteni.



Először fehér krepp papírral kellet bevonni... mivel nekünk nem volt, így fehér anyagokat vágtam csíkokra, s azokat tekertük  a keresztekre. Diszitésként lila szalaggal is áttekertük, ez mégiscsak autentikus :) 12 csokitojást kellett ráfűzni, ez jelképezi a 12 tanítványt, 30 mazsolából készítettünk füzért a 30 ezüstpénzre emlékezve. A két fadarab keresztmetszetére szívet ragasztottunk, ez Jézus szíve. A kereszt tetejére "Péter kakasa" került, Hanga és Dombi nagy műgonddal rajzolták a kakast, Márton pedig komolyan színezett :) 5 kis piros papírdarab jelöli a testet, s végül néhány szöget is erősítettünk a szalagok alá. A végeredmény szerintünk nagyon szép lett és hűen ábrázolja a keresztrefeszítés fájó történetét. Miközben dolgoztunk, végigbeszéltük az egész történetet. Lassan kezdik megérteni a húsvét valódi lényegét.


Három idős, beteg bácsi címét kaptuk meg, elsőként egy betegotthonba kellett mennünk. Igen megrázó volt, még sosem láttunk ennyi beteg embert egy helyen, de azt hiszem sikerült az összes idős ember arcára mosolyt csalnunk :) A gyerekek nagyon büszkén és jó szívvel adták át a kereszteket... Még sokáig beszéltünk arról, hogy mi történik, ha az ember idős és beteg lesz... bevallom, én nagyon nehezen viselem a szenvedés látványát, de muszáj volt elmennünk, s legalább a gyerekek ezt is látták...

Indulásra készen


Amíg mi a keresztekkel ügyködtünk,  a fürdőszobánk tovább szépült :) Fura, a két hete tartó hiány következtében már a simuló csupasz falakat és a vízvezetékeket is kezdem szépnek látni a megtisztulás reményében :D

most így fest...


Barni kora délután indult, mert este Máté passiót énekel, annak is az alt szólóját! Délelőtt azért még a szomszéd lakásból (ahová zuhanyozni járunk, s amit épp felújít a tulajdonos cég, hogy könnyebben tudja eladni), elkértük a kidobásra ítélt konyhabútort azért, ha majd egyszer elköltözünk, azt tegyük vissza  a mi konyhánkba :) ugyanis itt ez a szabály. Mindent vissza kell majd állítani... Szóval Barni is dolgozott egész délelőtt, a siket "falsimító mester" is nagyon szép munkát végzett, s őt is sikerült levennem a frissen darált-főzött csodakávémmal a lábáról, így csak az első kávé felajánlásáig méltatlankodott a rábízott munka mennyiségén :D

Barni esti szólója csodásan sikerült!!!! Nagyon későn, éjjel fél 2 körül ért haza...

Mi viszonylag nyugodt délutánt kerekítettünk magunknak. A gyerekek legújabb kis barátja a "Kutyásbácsi" új kutyája, Fedor. Amint meghallják, hogy a lifthez közelit, azonnal veszik a cipőt, kabátot és rohannak Fedorral játszani, majd rendszerint örvendezve jönnek haza :) "már nem kell hajat mosnom, mert Fedor teljesen lenyalogatta a hajamat!" "kezet sem kell mosnom, mert Fedor annyira megpuszilt, hogy tiszta lett a kezem" :)






2014. április 16., szerda

találós nap

Márton: "csengik, de nem telefon, mi az?" - az angyalkák csengettyűje :D - ezzel a találós kérdéssel Márton bearanyozta a napomat! :D

Ma végre megkezdődött a fürdőszoba felújítása, ill az aljzat kivésése, víz elzárása, por, por, por, szellőzők megnyitása, hideg, hideg, hideg. Már egy hete fázom, mert a csempék leszedésekor a régi csempével egy nagyobb téglányi helyen a fal is kiszakadt a szellőző felé, így a szellőzés triplán biztosított, főleg, hogy mostanában folyamatosan igen erős szél fúj... kiderült, hogy a kád csövezése volt a ludas a beázásban, nem volt jól rögzítve, s a korlát újítása következtében, miután 9 hónapig döngették a házat, a csövek elmozdultak, megrepedeztek... no ennyi... azért még reménykedünk, hogy nem kell fizetnünk... brrrr....

Miután a halálos múlt hetet viszonylagos sikerrel zártuk, Dombi minden koncerten csodásan helyt állt, felkészültünk, odaértünk, kiöltöztünk stb... ezen a héten Barni is munkába állt. Kezdődik a nagyheti Stabat Mater lemezbemutató koncertsorozat és a Máté Passió.

A mai konzi és ballet között is a nagy játszótérre mentünk, végre jó meleg volt, sütött a nap, Dombi focizott, Hanga barátnőzött, Márton mindent kipróbált, Dániel nagyot esett... fejre... bukfenccel... szörnyű látvány volt, pedig épp csak egy pillantásra fordítottam el a fejem, s közben arra gondoltam, nehogy leessen... és bumm... semmi baja nem lett hála Istennek, de nagyon megijedt ő is, én is...

Fél 8 körül értünk haza a papírba csomagolt kis lakásba, ahol csak úgy magától fúj a szél, pedig az ablakok zárva vannak, a fürdőszobát már rég elfelejtettük, vacsorát nem készítettem, mert ugye a gyerekekkel voltam... Barni meg Utrechtben énekel ma este... szóval hangulatos az életünk mostanában :) Dánielt azért átvittem a szomszédba zuhanyozni, a többiek ma nem fürödtek... Dombi 9-ig focizott Dylan-nel a ház előtt, a többiek fél 9 körül aludtak el... extrém későn :(

A hazafelé úton megint találós kérdéseket tettünk fel... Marci kedvence, amit minden nap legalább egyszer elmond: "fekete és fehér, de nem autó (de nem zebra, nem virág, ez esetenként változik), mi az?" - Tapír (aki lusta kanyarodni!!! :) ) Az én kérdéseim egyenként min. 20 perces eszmei vitát váltottak ki, egymást túlkiabálva találgattak, olykor mérgelődtek, de sokat nevettünk :) 

Feldobjuk fehér, de nem akar leesni, mert tudja, mivel OKOS, hogy, ha széttörne, rögtön sárga lenne :) - okos tojás :)

Büdös házikóban, aminek öt lakója van, giliszta nyújtózik, kikukucskál egy kis lyukon, bukfencet hány és nyuszinak álcázza magát, mi az? (a nyuszis rész miatt még vagy húszszor el kellett mondanom, Márton annyira röhögött :) ) - cipőfűző

...elég pihent vagyok én is ;) de sajnos csak szellemileg ;(

2014. április 14., hétfő

Máté Passió

 Eljött hát a vasárnap, hogy én is meghallgathassam a Máté Passiót a fiúkórussal! Lelkileg nagyon készültem erre. Lssan már olyan leszek, mint a sznobok, nincs nagyböjt passió nélkül. Annyi sajátságos vonása azért van a dolognak, hogy az általam hallgatott Máté Passiókban vagy Barni, vagy Dombi is énekel :) az utóbbi két évben Dombit hallgattam.

10-re mentünk Amsterdamba, a Concertgebouwba. Valahogy sikerült két jegyet szereznem, mikor mindenki csak egyet vehetett... Wilma, a kórus feje, mikor reggel "leadtam" Dombit, félrehúzott, s megsúgta, hogy bár a fiúk nem ülhetnek be a passió második felére, Dombi mégis beülhet, ha akar... nem igazán értem, miért lettünk ennyire kivételezettek, de azért nem esett rosszul :) Dombi persze nem ült be végül, azért egy Máté Passió mégiscsak majdnem 3,5 óra... én viszont meghallgattam és csodásnak találtam. (a koncert előtt azért volt egy kis technikai malőrünk... nem volt ugyanis harisnyám, úgyhogy Amsterdam kellős közepén kellett vaárnap reggel - amikor minden zárva van - harisnyára vadásznunk... végül egy Albert Heijnben találtam megfelelőt :) mert harisnya azért mégiscsak kell, hiába nem én vagyok a főszereplő :)

http://radio.omroep.nl/u/259424/?silverlight

A pódiumon ültem (végül Tschonkkal:) épp a kórus mögött az első sorban!!!! Olyan volt, mintha a kórusban ülnék és olyan csodás bombabiztos tenorokat, baritonokat és basszusokat hallottam hihetetlen közelről, mint még soha azelőtt! Nagyon intenziv előadás volt, s jó volt, hogy Dombi ott énekel pár méterre tőlem :) Nagyon büszke volt és én is nagyon büszke voltam Rá! Philppe Herreweghe összesen négyszer fogott kezet Dombival, ezzel azt hiszem ő vezet a fiúkórusban :)

A büszke édesanya a legnagyobb fiúval a Concertgebouw művészbejárójánál :)


A Passió után hajózni mentünk.. a szokásos két évenkénti amsterdami csatornahajózásunkat ejtettük meg... azt hiszem most már egy darabig biztosan nem megyünk...


Jó volt, szép volt, de a gyerekek fáradtak voltak egyet kivéve... Dániel olyan műsort kerekitett, hogy nem győztük csititani. Végig röhögte az utat, s iszonyú hangosan magyarázott, ha épp nem volt mondanivaloja, mutogatott és nevetve üvöltötte, hogy "aztaaaa!" :D nagyon vicces volt egyébként, mi jól szórakoztunk, de a többi negyven utas szivesebben hallgatta volna gépi "tárlatvezetést", amit mi már fejből fújunk :)

Dániel a hajók réme :)


Nézd! Aztaaaa!!!


Napi Marci: "ezt nem hiszem el! Még sose láttam ilyet, hogy egy hajó áll ÚGY!" :) - egy kis csónak volt a hajó oldalára felkötve...

Az autó felé sétálva azért jutott nekünk még egy kis sokk... épp vége volt egy Ajax Amsterdam - Ado Den Haag meccsnek, a végeredmény 3:2 lett, amit a helyi erő teljes mellbedobással ünnepelt, a város tele volt rendőrökkel, de minek... épp a gyerekeink elé dobott valamelyik sötétebb amsterdami egy jókora petárdát... Barninak volt annyi lélekjelenléte, hogy a babakocsit a petárda mellől gyorsan elkanyaritsa, mi meg követtük, de nekem abban a pillanatban még nem állt össze a kép, hogy robbanni  fog... iszonyú hangos volt, a gyerekek sirtak, bevallom, én is... de hála Istennek semmi bajunk nem lett...

Elég későn értünk haza... kimeritő, szép nap volt!




2014. március 20., csütörtök

Tavasz!!!

Ma is Quintys napot tartottunk annyi nehezitéssel, hogy Barninak orgonaórája volt délelőtt, délután pedig Belgiumba ment...tehát nem sokat volt velünk, de reggel elvitte  a gyerekeket iskolába, ez nagy segitség! Én otthon maradtam a prüntyikkel, majd 9 körül elindultunk a játszótérre... kettőt is kipróbáltunk :) ismét jót szórakoztunk, hintáztunk, libikókáztunk, madarakat etettünk, s közben, ahogy visszagondolok a napra, egész végig énekeltem nekik :) szegény gyerekek :) de Quinty szinte követeli az éneket! Dániel meg már megszokta :) Délután még fogadóórára is mentünk Dombi tanitó nénijéhez. A nagyok ezalatt az udvaron játszottak, én meg Dániellel és Quintyvel fogadtam az órát :) Dombi még mindig maximalista, osztályelső, viszont már kevesebbet késik :):):) nagyjából igy summázhatnám a rövidke beszélgetést.

Délután is játszótereztünk. Quinty, aki egyébként utál hintázni, velem végighintázta a délutánt, olyannyira, hogy Dániel el is kezdett neheztelni, igy, miután Quintyért eljött Bas, mi még visszamentünk negyedszer is a játszótérre hintázni :D édes babák, annyira élvezték!!! Kabát se kellett!!! Dombi egyedül ment focira, azalatt én befizettem a szükséges juttatást a szombati úszódiplomáért. Olyan jó érzés, hogy nem a kártyát használom, s nem is Barnitól kell kérnem :D valamit én is hozzáadok végre  a családi költségvetéshez... bár, ha leszámláznám a gyerekeimnek adott különóráimat... :D haha... soha :D

Jó kis nap volt... az este kicsit nehéz volt, mert Dániel megint valamiféle szorulással küzd, egészen leizzad, hogy sikerüljön megtöltenie a pelust, de nem megy... és keservesen kinlódik.. holnapra beütemeztem a háziorvost is... További nehézség, hogy Vali, Quinty mamája a napokban szülni fog, igy berendezkedtünk, hogy Quinty bármikor jön, Márton ágyában alhat, állandó készenlétben vagyunk :D izgalmas!!!

Barni Belgiumban mutatja be az új Cd-t, amin mintegy harmadmagával énekel, tehát gyakorlatilag szóló Cd, Vox-cream-music :D

2014. március 14., péntek

Túlélős nap

Rettenetesen fáradtak vagyunk. Barninak minden este koncertje van, éjfélkor, vagy még később ér haza, de emellett egy csomó más dolga is van, iskola, levelezések, ilyenek... ma délelőtt is iskolában volt, remélem hamar meglesz már ez a master diploma, mert ez így nagyon sok nekünk... Amíg ő fejtágitott, én Dániellel próbáltam az itthon fellelhető maradékokból ebédet kreálni... nem mondom, hogy a legjobb rakott krumplim lett, de nem volt itthon tejföl, vásárolni nem akartam, ha nem muszáj... gondoltam jöhet életem első bechamelje, de tej sem volt... volt viszont lejárt szavatosságú tejszín :):):) semmi baja nem volt egyébként, de megmentette az ebédet :) no mi így spórolunk... de azt hiszem soha többé nem főzök rakott krumplit tejföl nélkül...

Délután Hanga hazahozta Sebastiaan-t... bár Sebas az én kedvencem is, nem örültem neki, mert rendet nem tudtam teremteni... éppen átrendezés alatt van a kis lakásunk, hogy jobban elférjünk, de nem megy... nekünk valahogy nem megy... minden zugban ott vagyunk... ha nem mi, akkor Hanga rajzai, vagy Dombi építményei, Márton "kenvenc ruhadarabjai", az én anyagaim, vagy épp Barni kottái... Ilyenkor, ha gyorsan kell cselekedni, minden a mi pici szobánkba kerül, aminek az ajtaját erővel kell benyomni, ki ne nyiljon a belülről kifelé törekvő holmiktól...majd éjjel jöhet a pakolás...

A lényeg azonban az, hogy Hanga végre tényleg szuperül játszott Sebastiaannal, aki ugyanolyan süsü, mint a mi Hangánk :) én is megbékéltem a helyzettel... Barni meg közben elvágtázott Naardenbe.

Ezalatt Dombi és Dániel, a "D-betűsök", ahogy nevezzük őket, s ahogy Dombi büszkén nevezi magukat, kis zenekart alapított. Dombi bekapcsolt egy-két zenét a zongorán, majd imprózott hozzá, a kis Dániel meg nagy komolyan verte a némadobot, mert azt úgy kell, ritmusra, ahogy a naaaagy Dombi szokta!!!!


Miután Sebas elment, jött Dylen, hogy focizzon Dombival... megint egyel kevesebb :) Így Hangával elkezdtünk gyakorolni... egy órán át nyúztam szegényt, de ő ilyenkor, iskola után nagyon fáradt, szinte lehetetlen vele dolgozni... mindent százszor megkérdez, "de melyik húron? fiszről? hármas ujj? megint? de most játszam? de most? de most? de most?" ... ehhez már én is fáradt vagyok... egyébként hihetetlen érzékkel kezeli hangszerét... ma is 5 perc volt neki egy új dalocska, a Slaap kindje slaap eljátszása... tulajdonképpen, ha a szóbeli körítéseket elhagyhatnánk10-15 perc alatt végeznénk egy heti anyaggal...

A vacsi-pizsi-ima-mese mesternégyes után került sor Dombira, amikor a kis mesterhármas már dúr-moll-t :) Szegény fiamat mintegy két órán át nyúztam egészen 3/4 10-ig 3 db Bach prelúdiummal, egy invencióval és egy Csajkovszkij darabbal... bevallhatjuk, hogy nem szeret gyakorolni, de a legjobban lassan játszani utál. A kis Glenn Gould minden darabhoz háromszoros tempót vesz, s kiborul, ha nem sikerül tökéletesen elsőre... ha viszont már szinte könyörgök, hogy lassabban játszon, akkor szimplán elidőzik egy-egy motívumon, amiből hihetetlen improvizációkat kreál, vagy hozza a kis némadobját és veri, veri, miközben zakatol benne 160-on a Bach-invenció... hihetetlen kölyök, de nagyon nehéz vele... különleges, tudom és pont így szeretem! :) Még természetesen nem tudhatjuk mi lesz a mi Dombinkból, de egy biztos, a zongora és a foci a mindene... órákig eljátszik a zongorával, nem zavarja, ha közben éhes, vagy szomjas, szívesen magára hajtja az ajtót, felteszi a fülest és alkot...

2014. március 13., csütörtök

Quinty-nap

Ma reggel, vagy inkább nekünk hajnalban ismét megjelent Quinty baba, aki már olyan örömmel jön hozzánk, hogy elbúcsúzni is elfelejt az anyukájától :)  Nagyon szeret nálunk lenni, s mi is nagyon szeretjük. Hihetetlen, de annyira vidáman vagyunk, ha ő is itt van, hogy szinte hiányzik, ha nincs. Nem is gondoltam volna, hogy minden nehézség ellenére ennyire élvezni fogom a Q-őrzést :) Persze az a legjobb, amikor Barni is itt van velünk legalább délelőtt, mint általában keddenként... ma nem volt, de igy is szuper volt, nagyot játszótereztünk a két kis manóval, akik már-már olyanok, mintha ikrek lennének...



A labda elengedhetetlen kelléke a Q-életérzésnek, igy aztán 3-4 labda mindig van nálunk :)
 A reggelt egyébként vidám zongorázással inditottuk, amint a gyerekeket elvitte Barni a suliba. Ő ment is tovább a konziba, s igy magunk maradtunk...


Iszonyú helyesek voltak, ahogy felfedezték a játszóteret... Mivel Dániel még csak mostanában kezdett el járni, nem nagyon volt szükségünk a játszótérre, de most kezdett ráérezni a függőleges élet gyönyöreire, kivált, hogy Quinty már hónapok óta sétálgat, nem illik nagyon lemaradni :) Aranyosak, Dániel lesi Quinty technikáját, Quinty pedig biztatja, segiti Dánielt :)


Azért Dánielem nadrágján még látszik, hogy ő inkább négykézláb közlekedik a homokban, biztos, ami biztos :) Az is nagyon édes, ahogy alszanak... Márton ágyát a falnak forditjuk, hogy a rácsos rész legyen kivül, s ott alszik Quinty. Nem kell őket altatni, pár percig beszélgetnek, vagy Dániel énekel Quintynek, s szépen elalszanak... Dániel 1,5-2 órát, Quinty 3-3,5-et :)


Csuda egy nap volt, de bevallom délután 5 órára nagyon elfáradtam. Dombi hála Istennek már nagyon nagy fiú, egyedül ment focizni és úszni is, igy én még meg is tudtam fürdetni a többieket a délutáni játszi után :)



2014. február 21., péntek

Szerencsésen megérkeztünk Magyarországra ezúttal is, Istennek hála! Sosem indultunk még kipihenten, de azt hiszem, ennyire fáradtan sem...  gyerekeknek csütörtökön még iskolába kellett menniük, ráadásul farsang is volt, s a ruhákat is rendbe kellett tenni... ezúttal örökölt jelmezeket vettek fel,  a jelmezkészitésre már nem volt időm... de így is cukkerek voltak. Dombi ninjának öltözött, Hanga napraforgónak, Márton pedig hosszas rábeszélés után Dinónak... ő ugyanis a megszokott barna kardigánjában akart felvonulni egy papir, avagy faágból készített karddal a kezében "hétköznapi halcos" néven... no ezt azért sikerült megakadályznunk... bár jól tudjuk, ezzel a mi kis öregemberünk mindent elsöprő egyéniségének kibontakozását is nehezítettük...


Az egész nap pakolással és takarítással telt... s még a házmester is jött nagy széles jókedvvel egy szakival karöltve, hogy megtervezzék a fürdőszobánk bontását, amit majd nekünk kell fizetnünk ráadásul :( No mindegy... alea iacta es...

A gyerekekért még eltekertem, míg Barni az utolsó simításokat végezte... s 17.30-kor útra keltünk az enyhén szólva is igen látványos autónkkal...


A téligumi készletet is magunkkal vittük, biztos, ami biztos... meg aztán felniket kéne rájuk tetetni és éppenséggel nem volt 100 eurónk, hogy felrakják őket az autóra, szóval Barni gondolt egy merészet...


Mindenesetre mi elindultunk, de már a leidschendami winkelcentrumnál újrakötöttük a gumikat, mert nagyobb sebességnél a gurtnik annyira csapkodták a tetőt, hogy a zaj belülről elviselhetetlen volt... persze az eső ezalatt is folyamatosan esett... Teljesen sima utunk volt, 18 és fél óra alatt értünk el Pátyig, de közben megálltunk Apeldoornban egy repülőgépért és Arnhemben egy babakocsiért :)  Éppen pénteken délben érkeztünk meg Pátyra, ahol végre ittam két kávét, majd némi cicamosdás után utunk egyből a kutyákhoz vezetett természetesen... nem is tudom, mi volt a fontosabb a gyerekeknek... a kutyák, vagy a nagypapa.... összefügg... azt hiszem :)



A gyerekeink észvesztve rohantak a viszonylag nagytermetű vadászkutyák közé... én bevallom, ha apa nem lett volna ott, rettenetesen féltem volna tőlük. Na dehát ilyen a gyerek, tele bizalommal... az állatok szeretetével...s ezek a kutyák hihetetlen okosak, s a mieink ezt tudták, s tudták azt is, hogy ott van Nagypapa, aki vigyáz rájuk, s akinek az összes kutya  a barátja...


Egyedül Márton ingott meg néha, aki berohant a többiekkel együtt a nagy kutyák közé, majd maradt inkább a szaladgálásnál, s szaladt körbe-körbe, s közben nevetve kiabálta, hogy "kapjál el, hogyha tuuuudsz!" :) a kutyák meg csak nézték  a kis lükit, s persze nem vették komolyan, hagyták, hadd rója  a köröket a kis lökött, aki rögtön megcsúszott a vizes földön, s gyönyörűen landolt a sárban... majd levette a nadrágját és a kabátját a az eső és a tél ellenére, s folytatta a "bátor küzdelmet" a kutyákkal... mi meg persze dőltünk a nevetéstől, hogy ez a kis sonkafalat hergeli a dijnyertes vadászkutyákat :D majd persze talált egy méretben hozzá inkább illő, szintén vadászó kutyust, akit próbált idomítani nem sok sikerrel..

"ül!"


Egyébként félelmetes, ahogyan ezek a kutyák apára hallgatnak...  csak annyit mond nekik, hogy "marad!" s az összes kutya ott, ahol van, ledermed, apára összpontosit, egyszerűen semmi nem vonja el a figyelmüket, hiába szólongatták őket nevükön a gyerekek, egészen addig, amíg apa azt nem mondta nekik hogy "mehet!", meg sem moccantak, úgy ahogy voltak, ki ülve, ki állva, lemerevedtek...


Hanga a kedvencével, Csengével...


Dombi, a kis kutyaidomár


...és a súlyemelő :)


Márton alulöltözöttsége miatt nem sokat időztünk Pátyon, mentünk tovább Pestre, a Hegyi-rezidenciára, ahol az egyik szobát hamar birtokba is vettük...