2014. május 27., kedd

O-óóó

Átlagos reggel, fél 7-es ébresztő... kis késéssel ugyan, de sikerült elindulnom a négyesfogattal az iskolába... A mai nap legjobb része a délelőtti játék Dániellel. Ma nem jött Quinty, mert beteg, így egészen Dánielé voltam, s ő annyira boldog volt! Sokat nevettünk, zenét hallgattunk, falatoztunk, szeretgettük egymást :)

Egyébként egész nap szakadt az eső, de meg se kottyan, szépen beöltöztünk ma is. Iskola után Dombit a konziba vittem, ahol Marlies-zel volt zongoraórája. Kemény nő, nem cicózik, ő már nem babázik.. Bár, ahogy mondta, Dombi legalább kétszer olyan jó, mint a legutóbbi találkozásuk óta, ez még nem elég a jong talent klashoz, sokkal keményebben kéne dolgoznia.... Dombinak ez persze nem esett jól, szegénynek én is mindig ezt mondom... teljesen egyetértek Marlies-zal... jelenleg egy helyben toporgunk, nem fejlődünk. Adott néhány jó tippet a gyakorláshoz... miután hazajöttünk, Dombi rögtön a zongorához ült és végigcsinálta, amit Marlies kért tőle... klasszisokkal jobbak lettek a darabok fél órányi koncentrált gyakorlás után... jó lenne, ha megértené, hogy így kell csinálni...

Az esti rituálé ma is elhúzódott... egyre később megy le a nap, még fél 10-kor is világos van.. mindenkinek van mondanivalója.... nehéz... egyedül főleg...

2014. május 26., hétfő

Hétfő

Újra egy igazi, vérbeli hétfő, amit általában nagyon utálok, s most mégis élvezem minden percét... még azt is, hogy a gyerekek húzzák az időt, azt is, hogy Dombi sajnálja magát, csak mosolygok rajta, s annyit mondok, én szeretlek... s ez olyan jó.... ő meg mosolyog a szája sarkában, de élvezi, hogy egy perc alatt kiborít... s ez így van jól... A reggeli ébresztő kíméletlen, de én már órák óta várom... fél óránként lesem, mikor lesz végre fél 7, nem, mintha azelőtt nem lehetne bekapcsolni a kávéfőzőt, de azért mégiscsak ez a hivatalos időpont :) a kávé kész, jó erős, 3-as erősségű presszó jellegű hosszú, ebből ma reggel jöhet egymás után három.... közben elkészülnek a szalámis kenyerek, az innivaló, minden becsomagolva, bedobozolva... Márton szédeleg ki elsőként... átölel... indul a reggel... sorba ébredeznek a lurkók, csak Dombit nehéz kiszedni az ágyamból (!!!), ő az, aki igazi kis művész életet szeretne élni születése óta... naggggggyon későn feküdni és délig aludni.... tiszta apja :) de sajnos ez lehetetlen, így marad a harc... Juf Fenna kíméletlen... 8.40-re bent kell lennünk az iskolában... Alig késünk, 8.42-re mindenki bent van :) Dániellel elszaladunk tejet venni... Dombi reggel kölcsönadta a 4 euróját, amit az orgonálásért kapott... több nincs is... várjuk a csodát és tudjuk, hogy eljön...

Dániel ma egészen fáradhatatlannak tűnt, pedig annyira fáradtnak hittem, hogy ebédet sem adtam neki... délelőtt falatozgatott mazsolát, mogyorót, mindenféle magokat, amiket én is... mégis nehezen alszik el, mióta visszajöttünk, hosszasan kell ringatnom, mint azelőtt is... énekelnem neki... szeretem...

Iskola után mindenkit asztalhoz rendeltem, s kötelező jelleggel tálaltam az általam készített, túlborsozott borsólevest... senki nem kritizált... ették édesen, jó étvággyal, mindenki 2-2 tányérral... az én aranyosaim szeretnek mindent, amit nekik készítek :) pedig már elhatároztam, hogy inkább lefagyasztom, s majd Barnival lassanként megesszük, mert ugye nálunk a borsóleves 1800 g, vagyis ezernyolcszáz gramm borsóval és 1 kg répával indul... csoda, ha holnap még jut ebédre :)

Énekóra. Mielőtt elindultunk, nagy hirtelen elkezdett szakadni az eső... beöltöztünk vízipóknak, s indultunk. Dombit a rózsaszín biciklin vittem, mert mindig nehezményezi, hogy "Hanga lustálkodhat a bakfietsben". Persze, mivel az ő biciklijének a kereke hetekkel ezelőtt kidurrant, mert elaludt útközben és ráhajtott egy padkára... s azóta Barninak nem volt ideje megragasztani... Szóval Dombi örült, még akkor is, ha kicsit fázott útközben... mindig fázik, ha nem teker, de nem hallgat rám :) az énekórán megint remekelt, feldobta, s minden bánatát elfelejtette... hazafelé végig játszottunk, a szembejövő és a szemben parkoló autók márkáját találgattuk, "ki a gyorsabb alapon", s végig nevettünk... több ilyen együtt töltött időre lenne szüksége...

A kicsik ezalatt a Hegyi Nagymamával voltak otthon... ettek, ittak, játszottak. Az esti rituálém megint elhúzódott, mostanában nem sikerül letennem őket időben... Hanga lovacskázik, vagyis dobog a panelban, akadályokat ugrál, Marci elmélyülten játszik, Dombinak mindig akad valami mondanivalója, amivel az időt húzhatja, Dániel pedig élvezi a helyzetet a kis zsákjában... magyaráz és fel-alá sétál... jó hosszú meséket választottunk ma estére... félbe is hagytuk, holnap folytatjuk...

2014. május 22., csütörtök

Otthon, a gyerekekkel az igazi...

Szerda éjjel hazaértünk... Első utunk a babákhoz vezetett, akik természetesen édesen aludtak, de nem hagyhattam ki a sorbapuszit :) Csütörtök reggel Dániel ébredt másodikként... Nagyon cuki volt, mikor bementem... mindig énekelve ébresztem őket... nem számitott a hangomra... csak nevetett, föl-le ugrált a kiságyban, s mikor kivettem, egyik karjával ölelt, a másikkal a fejemet simogatta :) annyira szeretetteljes volt!!! Elfelejtette viszont a puszi osztogatást... se reggeli puszi, se csakúgy puszi, nem ad és kesz :( remélem visszaszokik rá :) Márton már várt... hajnalban odabújt mellém, a pizsamámat a kis kezébe gyűrte, s szopizta az ujjacskáját, ahogy szokta... én meg csak simogattam és annyita jó volt!!!! Hanga visitozott örömében, ölelgetett, szoritott.... Dombi persze mérges volt, de a szája sarkában ott volt az a kis vigyor, ami csak nekem szól :)

Márton fedezte fel elsőként a székecskékre rejtett ajándékokat, ami csak akkor jár, ha édesanya elutazik (ez volt a második alkalom, az első alkalommal Mártont magammal vittem, mert akkor ő még szopis volt, s mindössze két napig voltunk távol). Márton a "tigriskutyát" rögtön felismerte, simogatta, s magáénak tudta :) annyira puha, ölelgetni való... persze a többiek ajándéka is nagyon megtetszett neki, de csak Dániel Zsebibabájáért epekedett még annyira mint a "Tigriskutya" után... végül aztán megbékélt, s egész reggel a tigriskutyát ölelgette :)

A többiel is nagyon örültek. Hanga természetesen elolvadt a nehezen szerzett lovacskától, Dániel kacagott és ölelgette Zsebibabát, Dombi meg, bár nem akarta mutatni, mégis nagyon örült Mr.Bean Teddyjének :)

Persze volt jó sok hiszti, sirás és mérgelődés... de azt hiszem, ez természetes, hiszen nélkülük mentünk el hat napra... egyikünknek sem volt könnyű, de mindannyiunkra ráfért egy kis változatosság :)

Annyira jó volt őket ölelni, megszeretgetni, persze rohantunk az iskolába, el is késtünk természetesen...

Este én vittem Dombit és Hangát úszni... hihetetlen, Hanga mennyit fejlődött... már igen rég volt, mikor utoljára végig tudtam nézni egy úszás órát... rendszerint a négyesfogattal megyek, s az nem olyan egyszerű az esti alvásidőben...


2014. május 5., hétfő

Édesanya nap :)

Csodás napra ébredtünk annak ellenére, hogy megint hajnali 1 körül feküdtünk (ez persze semmi a az előző napi fél 4-hez képest) és Barni is 8.15-kor indult az egész napos liturgikus gyakorlatra. Évfolyamtársa jött érte, hosszan csöngetett a borzalmas kaputelefonunkon, amire persze mindenki felébredt :) de így legalább volt időnk elkészülni a miséig. Reggelire palacsintát kaptak az éhezők, majd eltekertünk a Damlaani templomba, ahol Máté és Dombi részt vett a misén, én pedig a kicsikkel hazatekertem ebédet készíteni, pakolni az útra és Dánielt elaltatni. Én délután mentem 3-ra Istentiszteletre Dombival. Legújabb terveink szerint Dombi lassanként átveheti a templomi szolgálatot. Régi vágya, hogy zsebpénzt kaphasson és születésnapokon meglephessen minket, de mi nem akarunk és nem is tudunk neki zsebpénzt adni, így kitaláltuk, hogy, ha "leorgonálja", osztozunk a stóladijon :) Elsőként a kivonulásra játszott két Bach művet, a c-moll invenciót és a C-dúr kis prelúdiumot. Meg is kapta érte a 4 euróját :) amit nem győzött köszönni. Még este is ragyogott, hiszen ő igazán megdolgozott érte, nem nyomtuk a zsebébe. Legközelebb a záró éneket is ő játssza majd a terveink szerint. 

Magyar mise után F. Mátét is sikerült rábeszélnem, hogy ne haza, hanem hozzánk guruljon, hiszen lesz finom vacsora, jut neki is :) örömmel jött, így H. Máténak sem volt túl nehéz dolga  a három kicsivel, amíg én Dombival a reformátusokat boldogítottam. Miután hazaértünk, igazi kapkodásba kezdtem, vacsora főzés, pakolás, gyors takarítás, lista írás, pelenka csere, uzsonna, ilyenek. H. Mátét elküldtem aludni a hosszú út előtt, F. Máté pedig elvitte a gyerekeket sétálni, így én még tovább dolgozhattam "az ajándékon" :) valamint az egyebeken. ...de F. Máté nem egyszerűen elvitte őket sétálni, tanitotta őket... 



A hosszú séta után szokatlanul halkan tértek haza gyermekeim, se hiszti, se veszekedés, se szorongatás, se focizás a visszhangos téren... egyszerűen csak kopogás az ajtón... kinyitottam, miközben  a palacsinta alatt takarékra vettem a gázt... a gyerekeim ott álltak az ajtóban ragyogó arccal és elkezdték énekelni az "orgona ága" kezdetű köszöntőt... én meg legszívesebben bőgtem volna, de nem mertem, mert M1 és M2 valamint Barni is ott volt és a palacsintám is égett... erre vágytam egész életemben... megleptek az én kicsi gyerekeim a csodás énekükkel és én nem is sejtettem, nem is vártam el, csak egyszerűen jól esett, meghatódtam... virágot is szedtek, a legszebb csokrot, amit édesanya kaphat! 

...ez az anyák napi köszöntés nem jött volna létre, ha nincs F. Máté!!!! Köszönööööööm!!!! <3

Barniék este 10 körül indultak el Annieval együtt. Nagyon izgultam értük, de tudtam, hogy nem lesz baj. Felváltva vezetnek, Annie meg alszik :)

2014. április 19., szombat

Nagyszombat

Még azért nem vagyunk teljesen készen... jobb későn, mint soha :) bár már tegnap elkezdtünk tojásokat festeni, annyira belelendültünk, hogy kénytelen voltam újabb és újabb tojásokat kifújni, így most napokig rántottán élünk :D

Megint  a tavalyi technikát alkalmaztuk, akril festék, majd száradás után lakk. Igaz, most készültek filctollal diszitett tojások is, gondoltam, az igazán Dombinak való, mert aprólékosan tud vele dolgozni, de nem jött be, a tojás forgott, nem lehetett megfogni, nehogy zsíros legyen stb... úgyhogy a dühkitörés előtt felajánlottam, hogy befejezem a filccel festést, s ebben Hanga is szívesen segített :) Végülis nagyon szépeket alkottak, hosszú órákat töltöttünk tojásfestéssel. Az idei sláger a zászlós (van holland és magyar zászlós),  a sport (Nike és Adidas), valamint a fekete és kék tojás :)


Én a folyamatos ébrenléttől kezdek kicsit legyengülni, rámtört a fej-, torok-, nyakfájás és nyűgösség :( de, ha Barni nincs itthon én nem tudok aludni, tehát inkább lefoglalom magam valamivel úgy hajnali 2-ig, s amíg Barni délelőtt igyekszik magát kipihenni, addig a gyerekek és én már túl vagyunk a napi teendőink legnagyobb részén :)

Este Barni egy Nagyszombati vigilián orgonált Hága másik végében, mi pedig igyekeztünk a lefekvéssel. Már mindenki ágyban volt fél 8-8 körül, de csak nem sikerült abbahagyni a szöszmötölést. Ekkor jutott ugyanis eszükbe, hogy meglepetés rendet raknak a szobájukban. Kislámpát kapcsoltak, s nekikezdtek pakolni, közben tízszer összevesztek, Dániel egy darabig bulizott velük, majd elaludt... Márton többször kiszökött, hogy megosszon velem ezt-azt... egyik ilyen alkalommal a többiek félhangosan (csak, hogy még én is hallottam) a lelkére kötötték, hogy ne árulja el a pakolást, mire Márton kijelentette, hogy "Jó, nem mondom el, csak azt mondom meg Édesanyának, hogy én egy állat vagyok!" :) na ez így elég viccesen hangzott :D persze a szokásos átváltozásról volt szó, kíváncsi volt, emlékszem-e még, hogy imádság után ő egy kicsi barna színű vizslává változott át... este 10-kor azért már kissé paprikás hangulatban parancsoltam őket az ágyukba... azért igaz, ami igaz, igen szép rendet raktak!!!! :)

Mikor Barni éjfél körül hazaért, kezdődhetett a mulatság!!!! Elő a csokinyuszikkal és csokitojásokkal! suttogás, pakolászás, 1-2 kisebb ajándék mindenkinek... ezt a részt még mindig nagyon élvezzük... bár azok a fránya csokitojások olyan gurulósak és annyira hangosak tudnak lenni éjfél után, hogy többször azt hittem, felébrednek a mi kis alvómanóink...



2014. április 18., péntek

Nagypéntek

Végre sikerült annyira összeszednünk magunkat, hogy nekiállhattunk a "paaspalmstokje" elkészítésének. Ez számunkra egy teljesen új dolog. A templomban kaptunk fa anyagot  a keresztekhez, valamint címeket, ahová majd el kell vinnünk azokat. A koncepció az, hogy a nagyon beteg és/vagy nagyon idős embereknek hírül vigyék a gyerekek a húsvéti történet csodáját. Nagy lelkesedéssel kezdtük a kereszteket feldisziteni.



Először fehér krepp papírral kellet bevonni... mivel nekünk nem volt, így fehér anyagokat vágtam csíkokra, s azokat tekertük  a keresztekre. Diszitésként lila szalaggal is áttekertük, ez mégiscsak autentikus :) 12 csokitojást kellett ráfűzni, ez jelképezi a 12 tanítványt, 30 mazsolából készítettünk füzért a 30 ezüstpénzre emlékezve. A két fadarab keresztmetszetére szívet ragasztottunk, ez Jézus szíve. A kereszt tetejére "Péter kakasa" került, Hanga és Dombi nagy műgonddal rajzolták a kakast, Márton pedig komolyan színezett :) 5 kis piros papírdarab jelöli a testet, s végül néhány szöget is erősítettünk a szalagok alá. A végeredmény szerintünk nagyon szép lett és hűen ábrázolja a keresztrefeszítés fájó történetét. Miközben dolgoztunk, végigbeszéltük az egész történetet. Lassan kezdik megérteni a húsvét valódi lényegét.


Három idős, beteg bácsi címét kaptuk meg, elsőként egy betegotthonba kellett mennünk. Igen megrázó volt, még sosem láttunk ennyi beteg embert egy helyen, de azt hiszem sikerült az összes idős ember arcára mosolyt csalnunk :) A gyerekek nagyon büszkén és jó szívvel adták át a kereszteket... Még sokáig beszéltünk arról, hogy mi történik, ha az ember idős és beteg lesz... bevallom, én nagyon nehezen viselem a szenvedés látványát, de muszáj volt elmennünk, s legalább a gyerekek ezt is látták...

Indulásra készen


Amíg mi a keresztekkel ügyködtünk,  a fürdőszobánk tovább szépült :) Fura, a két hete tartó hiány következtében már a simuló csupasz falakat és a vízvezetékeket is kezdem szépnek látni a megtisztulás reményében :D

most így fest...


Barni kora délután indult, mert este Máté passiót énekel, annak is az alt szólóját! Délelőtt azért még a szomszéd lakásból (ahová zuhanyozni járunk, s amit épp felújít a tulajdonos cég, hogy könnyebben tudja eladni), elkértük a kidobásra ítélt konyhabútort azért, ha majd egyszer elköltözünk, azt tegyük vissza  a mi konyhánkba :) ugyanis itt ez a szabály. Mindent vissza kell majd állítani... Szóval Barni is dolgozott egész délelőtt, a siket "falsimító mester" is nagyon szép munkát végzett, s őt is sikerült levennem a frissen darált-főzött csodakávémmal a lábáról, így csak az első kávé felajánlásáig méltatlankodott a rábízott munka mennyiségén :D

Barni esti szólója csodásan sikerült!!!! Nagyon későn, éjjel fél 2 körül ért haza...

Mi viszonylag nyugodt délutánt kerekítettünk magunknak. A gyerekek legújabb kis barátja a "Kutyásbácsi" új kutyája, Fedor. Amint meghallják, hogy a lifthez közelit, azonnal veszik a cipőt, kabátot és rohannak Fedorral játszani, majd rendszerint örvendezve jönnek haza :) "már nem kell hajat mosnom, mert Fedor teljesen lenyalogatta a hajamat!" "kezet sem kell mosnom, mert Fedor annyira megpuszilt, hogy tiszta lett a kezem" :)






2014. április 16., szerda

találós nap

Márton: "csengik, de nem telefon, mi az?" - az angyalkák csengettyűje :D - ezzel a találós kérdéssel Márton bearanyozta a napomat! :D

Ma végre megkezdődött a fürdőszoba felújítása, ill az aljzat kivésése, víz elzárása, por, por, por, szellőzők megnyitása, hideg, hideg, hideg. Már egy hete fázom, mert a csempék leszedésekor a régi csempével egy nagyobb téglányi helyen a fal is kiszakadt a szellőző felé, így a szellőzés triplán biztosított, főleg, hogy mostanában folyamatosan igen erős szél fúj... kiderült, hogy a kád csövezése volt a ludas a beázásban, nem volt jól rögzítve, s a korlát újítása következtében, miután 9 hónapig döngették a házat, a csövek elmozdultak, megrepedeztek... no ennyi... azért még reménykedünk, hogy nem kell fizetnünk... brrrr....

Miután a halálos múlt hetet viszonylagos sikerrel zártuk, Dombi minden koncerten csodásan helyt állt, felkészültünk, odaértünk, kiöltöztünk stb... ezen a héten Barni is munkába állt. Kezdődik a nagyheti Stabat Mater lemezbemutató koncertsorozat és a Máté Passió.

A mai konzi és ballet között is a nagy játszótérre mentünk, végre jó meleg volt, sütött a nap, Dombi focizott, Hanga barátnőzött, Márton mindent kipróbált, Dániel nagyot esett... fejre... bukfenccel... szörnyű látvány volt, pedig épp csak egy pillantásra fordítottam el a fejem, s közben arra gondoltam, nehogy leessen... és bumm... semmi baja nem lett hála Istennek, de nagyon megijedt ő is, én is...

Fél 8 körül értünk haza a papírba csomagolt kis lakásba, ahol csak úgy magától fúj a szél, pedig az ablakok zárva vannak, a fürdőszobát már rég elfelejtettük, vacsorát nem készítettem, mert ugye a gyerekekkel voltam... Barni meg Utrechtben énekel ma este... szóval hangulatos az életünk mostanában :) Dánielt azért átvittem a szomszédba zuhanyozni, a többiek ma nem fürödtek... Dombi 9-ig focizott Dylan-nel a ház előtt, a többiek fél 9 körül aludtak el... extrém későn :(

A hazafelé úton megint találós kérdéseket tettünk fel... Marci kedvence, amit minden nap legalább egyszer elmond: "fekete és fehér, de nem autó (de nem zebra, nem virág, ez esetenként változik), mi az?" - Tapír (aki lusta kanyarodni!!! :) ) Az én kérdéseim egyenként min. 20 perces eszmei vitát váltottak ki, egymást túlkiabálva találgattak, olykor mérgelődtek, de sokat nevettünk :) 

Feldobjuk fehér, de nem akar leesni, mert tudja, mivel OKOS, hogy, ha széttörne, rögtön sárga lenne :) - okos tojás :)

Büdös házikóban, aminek öt lakója van, giliszta nyújtózik, kikukucskál egy kis lyukon, bukfencet hány és nyuszinak álcázza magát, mi az? (a nyuszis rész miatt még vagy húszszor el kellett mondanom, Márton annyira röhögött :) ) - cipőfűző

...elég pihent vagyok én is ;) de sajnos csak szellemileg ;(