Végre eljött a nagy nap, viszonylag korán keltünk, tudtuk, hogy ma jön haza Édesapa, s azt is tudtuk, nehéz napunk lesz. Barni szépen haza is ért reggel fél 9 körül. Mindenki nagyon boldog volt, le sem szálltak róla, persze, hiszen két hét történéseit kellett minél gyorsabban, lehetőleg egyszerre megosztani vele :) de a lényeg, hogy újra itt van! Hanga nem sír többet mondván, hogy már nem is emlékszik rá, hogy néz ki Édesapa, Dánielnek egy darabig nem kell újra és újra elmagyaráznom az útvonalat, valamint a járműveket, amiken Barni utazik...
A nagy örömködésnek viszonylag hamar végeszakadt, mert nekem el kellett indulnom Dombival és Hangával Amersfoortba, studiedagra. Barni kivitt minket a vonathoz, majd onnan tovább ment a kicsikkel a magyar misére és Istentiszteletre. Mi meg vidám vonatozásba kezdtünk. Tényleg nagyon vidám utunk volt! Azért két ilyen nagy gyerekkel már tényleg gyerekjáték az élet... Azért mindenesetre így a legjobb, hogy nekünk még vannak pici bubáink is! Hangával nagyon kínos olykor az utazás... Ha az utasok nincsenek éppen gyerekekre hangolódva, akkor baj van,.,, első körben hamar kiürült a kocsink :) pedig csak mesélt, mesélt és mesélt, csak picit hangosan, és jó sokat nevetett, igazából én élveztem a csipogását és később akadt lelkes közönsége is, de azért nem bántuk, hogy csak egy órát kell vonatozni.
No de mikor leszálltunk a vonatról, akkor képedtünk el igazán, teljesen ismeretlen volt minden, pedig már jártunk ott.... A GPS meg elvezetett a világvégére, egész Amersfoortot bejártuk, mire megtaláltuk a jól ismert zeneiskolát. S az egész csupán amiatt történt, mert a vonat egy másik vágányon állt meg, s így mi egy másik kijáraton mentünk ki a pályaudvarról... Azért kegyetlen érzés, hogy ennyire nem tudok tájékozódni... Az Ipadet is csak forgatom, s fogalmam nincs, merre akarja, hogy menjek... Újabban már Dombi viszi a gépet, mi meg követjük.
Természetesen mindkettejüknek egyidőben, s két teljesen különböző helyen, egymástól fél órányi sétára volt a próbája... No de csak megérkeztünk, s akkor jött még az az adalék, ami megint nem hiányzott. Nem ülhettem be az aulába várakozni, amíg Hanga énekel... Kicsit kiakadtam, úgyhogy leültem a bejárattal szemben az udvaron a pingpongasztalra, de ehhez azért már nagyon hideg van, egy óra múlva már kékre fagytam, akkor megkönyörültek rajtm, s beengedtek, de legközelebb nem fognak. Azt ajánlották, menjek vissza az állomásra és üljek be valami kávézóba .... Haha.... Ezzel csak két baj van, nem hiszem, hogy elsőre visszatalálnék az állomásra, valamint én még sosem ültem be kávézni sehova, s igazából nem is vágyom rá. Főleg arra nem, hogy 3-5 eurót kidobjak egy vacak kávéért, pedig annyiból én hatunknak főzök egy jó ebédet... Ezek a hollandok nem értik, hogy mi az összes centünket a gyerkeink tanníttatásába fektetjük be, többek között az ének órákba... Egyelőre nem jár a luxus, de még nem is hiányzik. Örülünk, ha a tandíjakat rendezzük! No meg egyedül beülni valahova.... Brrrrr...
Hanga próbája után átsétáltunk Dombihoz, s közben szebbnél szebb "MakkMarci fákat" találtunk, szedtünk egy nagy adag MakkMarcit Marcinak, játszottunk a levelekkel, s nagyon jól éreztük magunkat...
Irene szomorú volt, Dombi hangja egyre rosszabb, nagyon rekedt és nem tudni mitől. Elvittük már egy énekes specialista fül-orr-gégészhez is, háziorvoshoz is, de nagyjából annyi az eredmény, hogy rossz a beszédtechnikája, logopédushoz kell járnia, vagy hamarosan csomók alakulhatnak ki a hangszálain... Az ajánlásukra megkerestük az egyik legjobb logopédus-, beszédtechnikust, aki a konziban is tanít... Hosszas egyeztetés után péntekre kaptunk időpontot, de az iskolában még nem tudják, hogy 12.30-ra...
A hazafelé út is jó volt, de már nem annyira... Dombi megint mérges, amiért ő az egyetlen, aki nem kapott szólót a karácsonyi koncertre... Persze érthető, de ettől még frusztráltabb lett, s még mérgesebb... Rám... Pedig én aztán tényleg mindent megteszek érte, ebben teljesen biztos vagyok....
...Hazaérve aztán egyesítettük makkjainkat :) Barni hozott Marcinak Amerikából igazi, amerikai méretü makkokat :) gyönyörüeket, hatalmasokat!!!!!
Marco nagyon boldog volt! Hirtelen minden olyan Makk Marcis lett :) hosszasan játszott az új "barátaival" :)
ilyen az amerikai méret :)