2013. december 21., szombat

ünnep, ünnep, ünnep

A pénteki matrózpróba hosszúra nyúlt, mi sem voltunk éppen gyorsak, így történhetett, hogy 3/4 8-ra értünk csak haza... elég későn kerültek ágyba, de este 9-kor azért már nekiállhattam a torta piskótájának elkészítéséhez... Még este kaptam néhány szúrós megjegyzést gyermekeimtől, miszerint, ha a Cathliennek szánt tornazsákot holnapra el akarom készíteni, akkor bizony nagyon kell igyekeznem... :) köszönöm! :) persze az esti műsor ma sem maradhatott el, így érdemben nem járultak hozzá a zsákom elkészítéséhez... Cathlienék meghívták Hangát a születésnapra, ezért vetődött fel az ajándék-kérdés... én mindenesetre nagyon örültem a "megbízásnak"!!!!!!


Hajnali 1-re, éppen, mikor Barni hazaért a tilburgi koncertről, el is készült a Cathlien-nek szánt tornazsák, ami szerintem igen remek lett, nagyon hozzám is nőtt az elmúlt napokban...


A kis virágokat filcből készítettem, a szárakat egyszerűen csak hímeztem, de van rajta egy kevés gyöngy diszités is. A kedvencem a belseje is, csudaszép selyemmel, igen mutatósan sikerült bélelni... a mi gyerekeinknek is nagyon tetszett, de úgy hallottam, Cathlien is nagyon örült neki :)


Szóval hajnali 1-re elkészült, nekiállhattam Dombi születésnapi tortájának elkészítéséhez... Bevallom, nem sokat pepecseltem vele, éjjel csak összeraktam a feketeerdő tortát, s mindenféle diszités nélkül betettem a hűtőbe. Így sikerült 3 körül ágyat érni... reggel aztán jó kómásan ébredtünk, s kezdődhetett a romeltakaritás és tortadiszités. Hanga nem nagyon szeret pakolni, de legalább a torta kidiszitését magára vállalta. Minthogy a tejszinhab elfogyott, így a születésnapi lolly-kat és gumicukrokat voltunk kénytelenek :) felhasználni...


Az eredmény igen gyermekcentrikus lett. Ezen a képen még csak 8 gyertya van, de még viszonylag időben észrevettem...

:)


A rengeteg nyalóka persze rögtön felkeltette a gyerekek érdeklődését, Márton volt a legizgatottabb, ő vagy tizszer egymás után elmagyarázta, hogy milyen sorrendben szeretné a kedvenc cukorkákat elfogyasztani...


tortacsodálók...


A torta hihetetlen gyorsan elfogyott! :) Finom is volt! :)


Természetesen Detti és Máté is velünk ünnepelték a 9 évest!


Egy szuper holland regényt hoztak Dombinak, Geronimo Stilton kalandjairól, ezt még mesében is szeretjük, de olvasva, meg talán még jobb!!! Persze Dombi azóta nem alszik, csak olvas, olvas és olvas :)


Szentendrei nagymama egy újabb vicc-opus-szal lepte meg, így aztán egész nap hallgatjuk a vicceket :) persze a vicces könyvet is hamar átrágta :)


Gabi tanti közbenjárásával sikerült beszerezni egy emeletes, focis, herlitz tolltartót, ami nagy kincs ebben az életkorban, s Hollandiában egyáltalán nem kapható ilyesmi, mivel a gyerekek az iskolában kapnak, tárolnak mindent. Szóval Dombi nagyon boldog volt a sok-sok ajándékkal!!!!


Mikk is adott ajándékot, leginkább néhányszor jól földhöz vágta azt a kis focilabda formájú ledlámpát, amit az esti olvasáshoz vettünk neki, s amivel Jaspert is megleptük :) mindenesetre a lámpa túlélte, s ez is telitalálat volt!


A nagy ünneplés és tortázás után a fiúk is találtak maguknak elfoglaltságot :) Barni a gyertyagyújtót szerelte, Máté pedig az egyik ajándékot, amit Peti és Kristóf már összeszerelve küldtek, de azért csomagolás előtt mégiscsak szétszereltek, s így 1-2 alkatrész lemaradt... nem maradt más hátra, mint a fantázia :) Hajrá Máté :)


A szülinapozás után Dombi átment Jasperékhez egy kicsit játszani, elvitte a neki szánt ajándékot, majd onnan Mátéék vitték el az utolsó matrózos koncertre a Grote Kerkbe. Ott vette fel őt Barni fél 10-kor...








2013. december 19., csütörtök

9 éves Domonkos :)

Szerda... szokásos nagyüzem annyi extrával, hogy még a csoporttársaknak kb. 60 db karácsonyi kártyát kellett gyártanunk... Délelőtt azért még ellátogattam  a háziorvoshoz is, aki bár a mosogatógépet nem tudja megjavítani, de legalább a vérnyomásom megmérte.... khm.... alulról közelíti a 80-at 3 db dupla kávé után délelőtt fél 10-kor... az ajánlata az volt, egyek cukrot... hozott is nekem olyan holland borzalmat, zwarte dropje-t, ami nagyjából a medvecukorral azonos borzalom, na mondtam, én ezt be nem teszem a számba... de a gyerekeimtől elnézést kértem... mostantól minden karácsonyi édesség engem illet! Ez a család érdeke! :)

Suli után Dombinak is dokihoz kellett mennie, hónapok óta van egy kis szemölcs az egyik ujján, ami hirtelen kettő lett.. igy aztán a fagyasztást választották... huhhh... én azt gondoltam, nem is fog fájni.... Barni vitte el, s onnan rögtön  a konziba, ő meg Eindhovenbe... szóval fájt... nagyon fájt... nem sirt, de nagyon szenvedett... szegénykém... hátha végre eltűnik az a ronda kis szemölcs...

Balettre már én vittem Hangát, s onnan mentünk a konziba Dombiért, majd haza... újabban nem sietjük el a tekerést... 7-re értünk haza... ennél azért gyorsabbak szoktunk lenni... de útközben folyamatosan kétfelé kell diktálnom a matek feladatokat, Hangának összeadást, Dombinak szorzást, ha lehet, jó nehezet, pl. 63*63, meg ilyenek, s aztán gyötörhetem az agyamat a megfejtéssel... s ha épp egy kis szünetre vágynak, akkor gyárthatom a találós kérdéseket... elég fárasztó :)

Drága Dombink, első gyermekünk, legbudogabb budogunk, büszkeségünk és kincsünk 9 éves lett!!!! A karácsonyi koncertforgatagra való tekintettel reggel gyorsan felköszöntöttük futtában, a nagyobbacska köszöntő szombaton lesz és reményeink szerint egy fiú bulit is kaphat majd januárban...  Egy szupersportos karórát kapott a nyáron elveszített helyett... úgy tűnik, örül neki :) 


A mai délelőtt a kis karácsonyi díszecskéim szépítgetéseivel telt... de mind elkészült és a jufik nagyon örültek nekik!!! Még Esthernek is sikerült küldeni egyet, ő Marci egyik óvónénije, aki most nagyon beteg... 


...a karácsonyi előszobánk...
:)


Az iskolába a nagyokért Márton  a kis "arany biciklijével" tekert mellettem... én meg szépen egyesbe tettem a bakfietset... és jól elkéstünk :) de nem volt baj, gyorsan, ill. viszonylag gyorsan hazatekertünk, majd kezdődhetett a pizzasütés. A tavalyi gyümölcskarácsonyfám időigényességéből okulva idén minipizzák szállitását vállaltam csupán az iskolai karácsonyi vacsorára. Finom minibagetteket vettünk, amik a tervezettnél kicsit lassabban sültek, Dániel ordított, Hanga kitalálta, hogy angyalnak öltözik, de nem találtuk a szárnyát... szóval bár 5-re kellett mennünk, mi 6 perccel 5 előtt készültünk el. Addigra elkészültek a bagettek, Hanga is felöltözött, csak Dániel ordított még mindig, valamint Márton, aki vérszemet kapott és azon nyomban az összes bagettet meg akarta enni attól tartva, hogy neki egy morzsa sem jut... Picit késve, de beértünk az iskolába még kezdés előtt :) kipakoltuk a bagetteket, s én a kicsikkel hazagurultam, hogy egy óra elteltével újra bepakolhassam a csapatot a bakfietsbe...

Dombi zongorázott is a vacsora közben a gyerekeknek :) Hanga viszont egy kissé bánatos volt... azt mondta, a fiúk csúfolták... persze mindenki mondta, milyen gyönyörű, meg szépséges  a ruhája stb... "de a fiúk csúnyákat mondtak nekem, csúfoltak!" ..."mit mondtak?" - kérdeztem... "azt nem értettem pontosan, de Tom azt mondta, hogy tündér vagyok, pedig én ANGYAL VAGYOOOOK!"... és itt keservesen sírni kezdett... :) tipikussssssüsü :) a mi kis Hangánk, akit nem értenek meg...

Az este az előzményeknek köszönhetően igen hosszúra nyúlt... a szülinapos sokat engedett magának... Hanga nem akart a fiúkkal fürdeni, nehogy ők is piszkálják... a fiúk viszont sokáig időztek a kádban... Dániel a türelmét vesztette, Márton meg a pizsamáját... de végül mind elaludtak, én meg még meghallgathattam rádión keresztül Barni ma esti csodálatosanfantsztikus koncertjének második, zseniális részét...

2013. december 17., kedd

ó-ó

... egy újabb izgalmas hét... szegény bakfietsem az utolsókat rúgja, nyekereg, nyikorog, zörög már szegény... a rózsaszín biciklimnek eltörött a kitámasztója... újabb tetemes beruházás, nem beszélve arról, hogy az átlagosan naponta letekert 10-20 km-nek köszönhetően a gumik tükörsimává koptak, tehát a bicikli csúszik... no de ez legyen a legnagyobb bajunk :) ez csak azért fontos, mert szombaton a rózsaszínnel mentem Dombiért a konziba, de szegény Dánielt ki se mertem venni a bicikliből, mivel kb 5 perc volt, mire belenyomtam szegényt úgy, hogy közben a biciklit magam támasztottam... mikor hazaértünk, Dombi segített, fogta a biciklit, amíg bírta, de az a hatalmas bringa nem 5 kg, úgyhogy nagyot csattant a földön, hála Istennek Dombi nem esett el és már Dániel is a kezemben volt :)


A vasárnap megint korán kezdődött... ezúttal 9.15-re kellett menni  a templomba, mert valami gyerekfoglalkozás volt, énektanulás, meg ilyenek. mi persze 20 perc késéssel értünk oda, de még éppenhogycsak elkezdték :) a reggel elég kacifántosan indult. 7 körül kitámolyogtam a konyhába, hogy elkészítsem a kávémat... közben a mosogatógépet pakoltam... s egyszer csak minden elsötétült én meg jól elájultam... egyenest a mosogatógép nyitott ajtajára zuhantam, az persze pehely súlyom alatt szinte totálkáros lett... szerintem hamar magamhoz tértem, Dombi is szaladt... mondtam neki, csak a talpam olyan száraz, hogy elcsúsztam :) hozta  a papucsomat és morgolódott, hogy sosincs időm bekenni a lábam :) ezek után nem volt szükségem túl sok kávéra az ébresztőhöz. Viszonylag nyugodtan megérkeztünk a Jacobskerk-be, Barni, a kicsik, meg én beültünk a latin misére, Dombi és Hanga pedig a többiekkel "dolgozott". Mise után négyesben átrohantunk a Kloosterkerkbe, ahol ref. istentisztelet volt röpke történelmi áttekintéssel... Barni orgonált... az úrvacsora alatt visszaszaladtam a gyerekekért, majd egy kis közös szeretet vendégség következett. Ezek után Barni zongorázni ment, bevállalt egy rövidke haknit Kovács Katával, Dombit Endre elvitte a Lutherskerk-be, ahol a matrózokkal koncertezett, én meg a kicsikkel sétálni indultam. Barniék haknija állítólag frenetikus volt, a matrózkoncert színvonala valahogy nem akar emelkedni... állítólag... én nem tudom, mert a belépőjegy miatt nem vettünk most részt a koncerten, ahogy a következőn sem fogunk, amire mintegy 20 euró a legolcsóbb jegy... remek szervezés... mondhatni... Este  a szokásos volt a menetrend, mindenki ágyba került, én meg végre elkezdtem gyártani Dombi osztálytársainak szánt ajándékait... de úgy éjféltájban, mikor már le is feküdtem, hihetetlen remegés jött rám... nem olyan didergős, hanem olyan nagyon... nem tudtam beszélni, iszonyatosan dadogtam és nem állt el  a remegés... lezuhanyoztam jó meleg vízzel, hátha segít... pár percig jobb is lett... de újra kezdődött... hívtuk az ügyeletet, 15 perc volt, mire felvették, mert nem  a sürgősségit kértük... akkorra jobb lett kicsit, már tudtam beszélni... azt mondta a doktornő, talán  a reggeli sokk miatt van... nem tudom, lehet, hogy igaza volt, utána el is tudtunk aludni... de az a 45 percnyi rángatózás elég ijesztő volt... Másnapra némi izomfájdalom és jó sok gyengeség maradt, de a délutáni biciklizés a Matrozenkoorba nagyon jól esett :) Dombi nem is nagyon akart bemenni, de muszáj volt, mert az ajándéknak szánt különleges üveggolyókat a Grote Markton tudtam csak megvenni 1 euróért :) úgyhogy mentünk, s amíg ő énekelt, mi mindent beszereztünk. Barni eközben Eindhovenben koncertezett.


ÓÓÓ, a vasárnap leglényegibb része azért mégsem az én bénaságom, hanem az eljegyzésünk 10. (!!!) évfordulója!!!! De szép is volt, a fehér Lada Samara kombi megtömve színes lufikkal, hóesés, Bécs... Stephansdom... 


Szegény Barni  hétfőn, egészen indulásig a mosogatógép ajtaját szerelte... sikerrel,  mert ő nagyon ügyes, de azért mégsem mosogatógép szerelő, igy aztán a gép működik, de hímes tojásként kell vele bánni... a fenébe, ez most nagyon nem hiányzott nekünk! :(

Hétfő éjjel még be kellett fejeznem az ajándékgyártást... még mindig nem értem, miért nem lehet 48 órás egy nap... tele vagyok félig befejezett, vagy éppen csak elkezdett alkotgatásokkal, amik persze nem nagy dolgok, de nekünk örömet adnak... Dombiéknak apró dobozokat hajtogattam színes kartonból, s mindegyikbe egy icipici csomag gumicukrot és egy szépségesen kékséges üveggolyót raktam. Emellé mindenki kapott még egy-egy nyalókát, vagyis lolly-t, ami nélkül nem születésnap a születésnap...



A gyerekek nagyon örültek, el is maradt a kedvenc üveggolyós játék, senki nem akarta, hogy elnyerjék tőle az új kincset :)

Az odovában pedig karácsonyi kézműveskedéssel egybekötött családi reggelit, ill. csemegézést tartottak, mindenki vitt egy csomó finomságot, de mi vittük a legfinomabbat :) csokidarabos hóemberes muffint készítettem :)


Márton, az én barátom, aki véletlenül sem Édesapa barátja, mert "én csak Édesanya barátja vagyok és Édesapáé nem!" :), szóval Márton nagyon büszke volt, sokáig őrizgette is Puk-kel együtt a sütiket a kispadon :)



2013. december 11., szerda

Tiffany és más csodák...

Már megint annyi minden sűrűsödött néhány napba, hogy alkalmam sem volt írni... Hétfő, hétfő, hétfő... a reggeli műsort már el is feledtem, mert csak az estére tudtam koncentrálni, annyira vártam már.... és végre délután is lett, és suli után még Izabelle-nek is megtartottam az idei év utolsó zongoraóráját :) és végre beültünk mind az autóba.... és Dombit kitettük a matrózoknál... és mi megálltunk a "vizspórolós utca 74." előtt... Hanga és Márton szívszaggató sírásba kezdett mondván, ők nem tudnak nélkülem aludni, velem akarnak menni, de inkább ne menjek el... majd felnéztünk a második emeleti ablakba, ahol a kedvenc tiffany esernyőm díszlett a szivárvány színeiben, egy díszes üvegabalak hívogatott, gyere már, s míg a gyerekek csodálkoztak a színes forgatagon, én csendben elbúcsúztam tőlük, s mindenkinek kiosztottam egy jóéjt 
puszit...


Igen az, az ablak rám is várt... ugyanis K. Katihoz mentem tiffany workshopra. Ez az este több szempontból is különleges volt. Az első kimenőm majdnem 10 éve!!!! Igyekeztem is húzni, ameddig csak lehet :) és végre kipróbálhattam azt, amit mindig is akartam :) persze vannak még álmaim, már ami a próbálkozásokat illeti....

A felhivás karácsonyi ajándék készitéséről szólt, de én semmiképpen nem akartam angyalkát gyártani, mert arról mindig a  temetők jutnak az eszembe, próbáltam hát valami hiperegyszerűt kiagyalni, amiről persze később kiderült, hogy a lehető legbonyolultabb... No mindegy, Kati nagy lelkesedéssel fogadta az ötletemet, s hamarosan elkezdtünk üvegeket válogatni csodálatos műhely-lakásában. Szebbnél szebb dolgok vannak ott, amiknek puszta érintése is csodákat tár fel, mesél minden kis üveg szilánk... vannak ott csodaszép, meg még annál is szebb ékszerek, hihetetlen nyakláncok és fülbevalók, csodás lámpák, képek, ablak diszek és még sorolhatnám... és én mindenhez hozzáérhettem, mindent megcsodálhattam... hetekig élek az élményből....

...végülis a kedvenc színeimet választottuk ki nem is tudom miért, hiszen éppen ezeket nem akartam semmiképp használni, de valamiért csak így lett...

Kati megmutatta hihetetlen türelemmel és segitőkészséggel az alap technikákat, s onnantól szinte egyedül dolgozhattam, mert jöttek a többiek. Összesen négyen látogattuk meg..

Üvegvágással indítottunk. Sose gondoltam volna, hogy ilyen nehéz görbe, de a sablonnak megfelelő vonalakat vágni... hát az én vonalaim nem lettek éppenséggel mérnöki pontosságúak :)
Itt éppen üveget metszek egy nem éppen hozzám méretezett asztalon :)


Vágás után körbe kellett csiszolni az üveg darabokat, s a lehető legpontosabb méretűre igazítani. Igazi kihívás, mikor elcsúszik az üvegvágó a saját maga adagolta olajon, mivel egy avatatlan kéz próbálkozik vele, s 1-2 mm-t egy gyémántcsiszolóval látva-látatlanban méretre kell igazítani...

Itt éppen Évával ketten osztozunk a csiszolón, hiszen egyéni technikánkkal éppen elférünk ott ketten is :)


Mikor végeztünk a csiszolással, jöhetett a "pelenkázás", ami azt jelenti, hogy egy bizonyos réz-matricával vontuk be  körben az üveg darabokat... Utána valami fémrudacskát olvasztottunk, s azzal ragasztottuk össze az egyes részeket... Hajnali fél 1-ig kínlódtunk a lepkémmel, aminek a kis csápjai egy szívet voltak hivatottak formálni, de igazából több sebből vérzett,  a kis test nem bírta a szárnyakat, így Kati egyik kedvenc üvegéből készítettünk egy szív-alapot, a szív persze vágás közben eltört, de itt sem búslakodtunk... s végülis elkészült, olyan, amilyen, kis otromba lényecske, de életem első üveg munkája :)


A sztárfotózásra is sor került, mivel már csak Endre, és én maradtunk... én hivatalból, hogy befejezhessem, Endre meg csak azért, hogy hazavigyen, de ő már korábban befejezte a művét... huhhh, mindenkit feltartottam, azt hiszem, de elég vidáman teltek az órák... s otthon is mindenki szépen elaludt annak ellenére, hogy engem is jól megríkattak az elején...

Orsi 0:30 - kor :)


A kedd sem volt sokkal eseménytelenebb, este Laura növendékeinek volt hangversenye, így Dombi is zongorázott. Én persze ettől még rosszabbul aludtam... mindig túlizgulom a koncerteket, pedig nem is én játszom...

A 7-es koncert előtt 6 órától lehetett bejátszani, de hát Dombinak 5-6-ig foci edzése van, hiába próbáltam lebeszélni róla, ő hajthatatlan volt, mondván, a koncert csak 7-kor kezdődik.... itt kell megjegyeznem az Édesapjával való hasonlóságot... :) utánozhatatlan, egyedi HegyiBarniDombi vonás... Feladtam... természetesen elment focizni, Barni ment érte, elvitte a konziba, éppen az első 3 szám volt az övé, azt még Barni is meg tudta hallgatni, majd ő továbbment próbára, s Máté jött helyette forró váltásban, aki bár nagyon szerette volna hazahozni rögvest Domonkost, de amint mondta "annyira aranyosan kérte és annyira szeretett volna végigmaradni a koncerten, hogy nem tudott neki nemet mondani" :) igy aztán végig maradtak, sőt a koncert végeztével a kis csemegézős, beszélgetős rész alatt állítólag Dombi lelőhetetlenül uralta még a billentyűket... ezt simán el is hiszem róla... mikor hazaértek, rögtön a zongorához rohant és ott folytatta.... mintegy fél 11-ig... alig lehetett benyomni az ágyába... reggel persze morcosan ébredt, de a zongorájával természetesen... így sikerült megint majdnem elkésni az iskolából...

Szerdaszerdaszerda... ma kaptuk a hírt, hogy Dombit meghívták a fiatal tehetségek osztályába, s ha ő is úgy akarja, akkor januártól több zongora tanár foglalkozik majd vele, hogy felkészítsék a 2015 áprilisi felvételire :) nagy dolgok ezek, a többiek szóródtak... Dombi viszont lassan pályájára állítódik, ha valóban azt szeretné...





2013. december 8., vasárnap

Csellós kislány...

A szombatunk megint egy kiadós focimeccsel kezdődött, a helyszinre reggel 8-kor én szállitottam Dombit, majd Barni elvitt engem és Hangát a konziba, majd felszedte Dombit, s együtt eljöttek értünk. Még mindig hatalmas szél és némi eső...

A konziba majdnem késve értünk, legalábbis a behangoláshoz szükséges 9.45-höz képest, de legalább Wiesje-ék is késtek, éppen egyszerre estünk be, fel sem kellett mennem a terembe, Wiesje elintézte a csellónkat. Annával a BMO órák ugyanolyan szuperek, mint Ellekével, úgyhogy nekünk most nagyon jó!!!

A csellós kislányunk ma is nagyon ügyes volt. Persze nem ment minden elsőre, meg kis koncertet sem adott, hiszen nem gyakoroltunk most olyan sokat, mint szoktunk, de egyszerűen nem ment. Az elmúlt hét 1000 %-ban Dombiról szólt. Mindenesetre a Sinterklaastól kapott "celloplankje" nagymértékben megkönnyitette a gyakorlást és természetesen még inkább meghozta Hanga kedvét! Az óra most hosszabb volt a szokásosnál, s egy kis koncerttel is készültek a gyerekek... négyen játszották el a "kijk daar gaat een eekhoorn" kezdetű kvintes dalocskát.... huhhh... a többiek valahogy zavarba jöttek a nagyszámú közönségtől, mert gyakorlatilag Hanga csellózott egyedül :) mindenesetre a régi kedvenc matrózos Danilünk külön gratulált Hangának :) 



Konzi után hazamentünk, de közben még kidobott Barni a Blokkernél, hogy az évenként szokásos kruidnoten adagunkat megvásároljam... mi mindig 7-én vesszük meg, mert akkor már 50 centért kiárusitanak mindent :) Ez is megvolt, irány haza, Dombi pedig elmehetett Jasper-hoz játszani. Ott vettük fel 16.15-kor, s repültünk a Madurodamba, ahol a matrózok adtak két, most már tényleg totálisan szinvonaltalan, borzalmas koncertet... persze ez nem a fiúk hibája... nem tudták a darabokat, bénáztak a kotta tartással, összevissza énekeltek, hamisak is voltak és még az antivolkswagenes karnagy sem tudta fejből a műveket, bújta a kottát, miközben bal (!!!) kézzel csapkodta a mérőt, s csak néha váltott kezett, gondolom, a kezdődő zsibbadáskor.... ezen még túllendültem volna, ha Dombi nem dühöngött volna a koncert után, hogy mennyire rossz koncert volt, "a tenor négy hanggal mélyebben énekelt" "hamiiiis volt!" meg ilyenek... nagyon rosszul érezte magát... ez azért szomorú. 



15-én újabb koncert, amit mi nem hallgatunk meg, mert sokunknak nagyon drága lenne a belépő, dehát ezt a koncertet az antivolkswagenes karnagy szervezte nekünk, igy fizethetjük a templom bérleti diját. Még énekelhetnénk is a szülői "projektkoorban", de akkor is kéne belépőt fizetnünk... na köszi... Barni azt mondta, már énekelt ingyen, énekelt kevés pénzért, de úgy még nem, hogy ő fizessen azért, hogy énekel, meg most amúgy sem tudnánk kinyögni, úgyhogy remélem valaki felveszi, vagy Dombi elmeséli nekünk... mindenesetre, ha ez is egy rossz élmény lesz neki, januártól végleg kiiratjuk, akár felveszik a Nationale Jongenskoorba, akár nem....

Legalább a többiek jól érezték magukat, Mártonnal ellátogattunk a hires madurodami mini csokigyárhoz, ahol a kis kamion neki is kiszállitott 10 centért egy mars csokit, ami "finom mézes" :)



Aranyosan és nagy lelkesedéssel begyűjtött egyet-egyet Hangának és Dombinak is! :) Az én kis barátom!!! <3


Az este megint egy hangulatos lampionos kivonulással zárult. Szeretjük a Madurodamot!!!! :)


Ma többnyire itthon voltunk csak a Jacobskerkbe mentünk el családi misére. Itthon gyakoroltunk a gyerekekkel, Dániel nyűgösségéhez asszisztáltunk és csodáltuk legújabb tudományát, hogy mindenhova, s mindenre felmászik... a kedvenc helye mostanában az ablakpárkány... ő a mi kis macskánk, úgy mászik, hogy észre sem vesszük, s máris valami életveszélyes mutatvánnyal trükközik...


...Márton éneke: "Klósom, Klósom, Miklósom!" :):):) s-m s-m s-s-d :) 




2013. december 6., péntek

Sinterklaas

Eljött végre a nagy nap! Mi éjjel dolgoztunk, csomagoltunk, számoltunk, besurrantunk, teletömtünk, simogattunk, betakartunk...

A gyerekek persze rajzoltak a Sinterklaasnak és a Pieteknek. Hanga az iskolában festett is a Zwarte Pieteknek, a képeket haza is hozta, nekünk az volt a feladatunk, hogy továbbítsuk, de mielőtt kitennénk az ablakba, mindenképp készítsünk egy másolatot magunknak is :)


Természetesen itthon is alkottak, Dombi egy Mikulás csomag-szállító kamiont rajzolt, Hanga pedig egy lovat színezett :) mi meg drukkoltunk, hogy még 10 előtt ágyba kerüljenek, be tudják fejezni a rajzokat...



Dombi megint annyira izgult az ajándékok miatt, hogy nem tudott aludni, hajnali 4-kor bújt be mellém, majd 10 percenként megkérdezte, felébresztheti-e a többieket, kibonthatják-e az ajándékokat? :) Sajnos várnia kellett 6.45-ig, akkor már Dániel is ébredezett, s jöhetett az ébresztés.... mi az ágyunkból hallgattuk őket :) Dánielt is kivették az ágyából, ő pedig rávetette magát a kruidnotenekre, így reggelire már nem nagyon volt gondunk :) a többiek visongtak, Marci hosszú perceken át ismételgette, hogy 3 bob de bouweres zoknit kapott! Tovább nem is jutott egy ideig, itt leragadt a drágám :) Hanga csizmájában egy cselló-lábhoz való csúszás gátló rejlett, amire nagy szüksége volt, már csak neki hiányzott a kis csellisták közül... de ennek legalább cselló formája van :) érdemes volt rá várni! Nagyon örült is neki! Dombi cipője egy elektromos fogkefét rejtett, mert az ő régi fogkeféje hetekkel ezelőtt elromlott... ez viszont már igazi "felnőttes fehér" :) Marcié a zoknikkal és néhány matricával volt tele... Dánielében egy mandarin volt.


No de itt még nincs ám vége a sornak, mindannyian kaptak egy-egy jó meleg hótaposó csizmát, nem mintha itt akkora havazások lennének, de a bakfietsben, a biciklin és a hideg templomokban ücsörögve azért nagyon jól jön, s mellesleg Márton cipőjének orrán akkora lyuk tátongott már, hogy a zoknija is kilátszott... kaptak még Lego-doboz formájú uzsonnás dobozokat és hozzá tartozó üvegeket (ezekből nálunk mindig hiány van, ilyenekben viszik a gyerekek az ebédet az iskolába), volt még szinesceruza, Mártonnak 3 kisautó, Dánielnek pedig egy autó és egy vonat, valamint egy búgócsiga még Vajk készletéből, de nála landolt a Justintól örökölt téli cipőcske is :) Hihetetlen láb méreteink vannak. Dombi 33, Hanga 30, Márton 28, Dániel 23...


Hanga és Dombi a meleg csizmának örült a legjobban, Mártonunk a sárga autónak, "amit a boltban a kisfiú elvitt!" :) ugyanis természetesen csak gyerekkel tudok vásárolni :) így amíg szombaton Hanga és Dombi Elleke szárnyai alatt zenélt,  elszaladtam a két kicsivel körülnézni... egész úton azután szuggerálnom kellett Mártont, hogy sajnos a kisfiú elvitte a sárga autót, a másikat pedig valószinűleg elhagytuk, a Hangának kinézett apró lovacska meg egyszerűen leeshetett a babakocsiról még vásárlás közben... ennyi balszerencse..... :)


Természetesen minden jó helyen, a táskámban lapult :) Dániel igazából egyszerűen csak jól érezte magát. Tetszett neki a fa autó, amit homokszállítónak neveztek el és tetszett a vonat is, ami gombnyomásra zajos és világit :):) nem zavarta, hogy kicsit már kopott :)


A búgócsiga is nagy szám volt... nézegettük, milyen szép színes, se nem búg, se nem forog rendesen, de a miénk... :)

...gondoltuk, de aztán jött Barni, akinek "volt gyerekszobája" :D és jól megmutatta nekünk, hogy igenis forog és igenis búg, nem is akárhogyan, de éppen az a játék benne, hogy meg kell tanulni, rá kell érezni, nem egyszerű... egész kis veszekedés alakult ki, mindenki sorra próbálgatta, s csak sokadjára sikerült némelyeknek.... nekem, bevallom nem, bár Barni hallani vélt egy kis búgást. Dombinak végül sikerült, Dániel pedig kissé kiborult, amiért elvettük az ő ajándékát és vissza sem akartuk adni neki :)


Hála Istennek pénteken studydag volt, tehát nem kellett iskolába menni, csak Barni tekert el a konziba, meg fenyőfáért az IKEA-ba Hilda néninek, no meg nekünk is, de az még titok :) mindenesetre egészen rászoktunk az 1 eurós ikea-s nordmannokra :) Mindeközben odakint hatalmas orkános vihar volt megint, repülőjáratok, vonatok törölve, 60-100 km/h-s szél, szakadó eső...

Apropó Dániel. Dánielnek egy egészen egyéni ajándékot is hozott a Mikulás, azt a tudományt, hogy a kis "rollátorját" tolva elinduljon :) Eleinte Hanga volt a tanítómestere, ő valamiért úgy érezte, ezt neki kell megtanítania Dánielnek :)


Később azonban egyedül is sikerült, s már alvózsákban is kacagva szalad a kis járművel, irányítja, kanyarodik, olykor ordít, ha beakad a kerék, vagy a fal nem megy odébb, de nagyon lelkesen és kitartóan gyakorol!!! Annyira cukkkkkkker!!!! 


Kicsi Mikkünk már nem csupán Mozartra bukik, nagyon szereti a Nationale Kinderkoor Sinterklaas Cd-jét, ami valóban fantasztikus, a legjobb a holland Mikulás-zenék közül és még hiperigényes is! Képes megtáncoltatni, de álomba ringatni is :)











2013. december 5., csütörtök

Advent


Az adventi koszorúnkat a templomban készitettük el a hittan óra után. Itthon korábban szerettem volna a koszorúval foglalkozni, vettem is két igen akciós alapot, mert egy csomó tervem volt, de megvalósitásukra sajnos nem maradt időm, igy nagyon örültem, hogy a templomban közösen elkészithettük. Ezúttal Barni sem ült be latin misére, szükség is volt rá, mert amig én a nagyokkal dolgoztam, a kicsik sem lustálkodtak :)



Egyszerű kis koszorú, de miénk :) gondoltam, itthon majd tovább diszitjük... talán Advent második vasárnapjára el is készülünk vele...

senki nem unatkozik... 


A gyerekekhez a templomba is ellátogatott természetesen a Sinterklaas, minden gyerek, sőt még az egyik atya is kitett egy fél pár cipőt a megfelelő helyre,s  hittan óra után jól megnézte :) kaptak egy kis kruidnotent, meg csokit, meg egy levelet a Zwarte Pietektől :)


Mindenesetre a mostanában Jasper hatására erősen kételkedő Dombink is nagy lelkesedéssel vetette bele magát az ünneplésbe.


Egy kis meglepetésként  a koszorúkészités végeztével a záró imádság után Dombi elzongorázhatta a hittanos gyerekeknek és szüleiknek a szonatináját.... jól bezsebelte az elismeréseket.... nagyon meg is érdemelte!

A hittanról, bár nagyon fáradtak voltunk, a magyar misére mentünk. Ott is jó volt, bár én Dániellel nagyrészt odakint küzdöttem a repkedő minuszok között... mégis jó volt találkozni olyan emberekkel, akikkel csak ezeken az alkalmakon futunk össze...

Otthon persze a szokásos volt a menetrend, gyakorlás, vacsora, fürdés, alvás...

A hétfő reggeli őrület nem sokáig váratott magára... én igazából már nem nagyon értem, miért nem sikerül időben elkészülni... miért fekszik le Dombi a folyosóra énekelni ahelyett, hogy a cipőjét venné fel, vagy esetleg még a kabátját is. Mártonnak miért nem felel meg egyetlen pulóver sem, miért mondja folyton, hogy csip a cetli, mikor hozzá sem ér a nyakához... na de hála Istennek, ezen a héten csak egyszer késtünk el. :)

Kedden újabb nagy napra ébredtünk. Dombit ugyanis meghivták egy amolyan fiatal-tehetség mustrára, ami alapján nagy valószinűséggel ajánlani fogják, hogy a 7. osztályt már a konziban végezze, mint leendő kis zongorista... azt hiszem ő ezt még nem nagyon érti, vagy egyszerűen nem foglalkoztatja  a jövője... egyelőre.... mindenesetre mikor megkérdezték, hogy el tudná-e magát képzelni egy pódiumon, hatalmas közönség előtt, a választ egyszerűen, vidáman, gyorsan és határozottan vágta ki magából: "Ja!" :) Vicces gyerek ez a Dombi. Mig én előző este aludni sem tudtam a varrás :) és az idegesség miatt, amit a meghallgatás váltott ki belőlem, ő teljesen higgadtan, lazán jelent meg, nem is gyakorolt előtte, s amig várakoztunk egy asztal alatt fekve játszadozott egy ott talált gombostűvel... alig lehetett onnan kivadászni. A zongorázás után ismét a gombostűé lett a főszerep, hiába próbálta őt beszédre birni Laura, mondtam neki, ne fáradjon, Dombi most nem ér rá... játszik :) na ilyen a mi Dombink :) Az a legjobb a koncerteknél, hogy bár nem izgul, de ellenkezés nélkül ül, sőt bújik az ölembe :) és ez olyan jóóó, nincs nagyfiúskodás, ninja, meg harc, csak Dombi...

Szerdán nem volt ballet a Sinterklaas feestje miatt... no comment :) Viszont szél és eső akadt rendesen, már várható volt a csütörtökre esedékes vihar... Dánielünk kissé megfázott, ettől viszont nagyon nyűgös, leginkább a kezünkben szeret lenni, dehát ki a csuda tud 14-15 kilóval a karján rohangálni egész nap??? Szegénykém... lassan azért túl lesz rajta... Végülis Barni vitte el Dombit a konziba, én meg végre ehető ételt készitettem nekik vacsorára amellett, hogy az adventi naptárunkat tovább varrhattam... :)


 kissé későn realizáltam az Advent közeledtét, igy meglehetős késéssel kezdtem neki az igencsak nagy munkának. Az eredmény viszont nekünk nagyon tetszik... dolgoztam is vele 6-7 éjszakát... a karácsonyfámon minden disz egy kis zseb, a számok pedig kivehetőek, s minden nap beteszünk egy számot a zsebbe, s igy a gyerekek könnyedén meg tudják számolni "hányat kell még aludni" :) a zsebekbe 1-1 ének kottáját terveztem, ennek kivitelezése holnapra marad, de legalább jövőre már nem lesz gondunk vele :) Most jöttem rá, hogy a "bármilyen maradék anyag felhasználható hozzá" mondat végülis vadonat új anyagokra vonatkozik, vagyis mindent újra és újra be kell szerezni, no de legalább az ilyesféle alkotásokhoz van egy kis önbizalmam, úgyhogy nagy lelkesedéssel vágtam bele. A kész mű 108 * 84 cm-es falikép lett. Aki szeretné élőben megtekinteni, bátran bejelentkezhet! :)

Ma, vagyis csütörtök reggel a Sinterklaas ellátogatott az iskolába. Úgy terveztük, családosan megyünk, hogy Márton is élvezhesse. Igy is lett, de azért Dombi nem hagyta annyiban a dolgot. Reggel rájött a zongorázhatnék, s bárhogy könyörögtünk neki, fel nem állt a zongorától, hogy esetleg felöltözzön, vagy  a tornacuccát összekészitse... az lett a vége, hogy természetesen ma is késve, idegesen indultunk el... s ő még fél 9-kor is fel-alá mászkált hisztizve, hogy nem találja a torna cuccát... o-oooo csak a cipőspolcon kellett volna keresgélnie, ott pihent  a tornacipő.... áááá Dombikáááám!!!!


Az iskolánál kissé már megnyugodtunk, a Sinterklaas.szal egyidőben érkeztünk :) Megint a szemüveges Mikulás volt a suliban, mint tavaly... Hanga nem szereti a szemüveges Mikulásokat, de megegyeztük abban, hogy nagyon korán van, s ilyenkor még nem lát jól az öreg Mikulás, ezért hord reggelente szemüveget :)

Hanga várja  a kruidnotent a Zwarte Piet-től :)


Vicces volt, a Zwarte Pietek megjelentek az iskola tetején is, onnan dobálták le a sok aprósütit, no meg a fennragadt labdákat :)


Az óvodában is ünnepélyes volt a légkör, a mi kis "Trompet Piet"-ünk nagy lelkesedéssel vonult be 10 perces késéssel, dehát nekünk látnunk kellet a Sinterklaast az iskolában... ezt mindenki megértette. Azt hiszem Márton egy olyasfajta egyéniség, aki nagyon mély nyomot hagy az emberekben, pedig nem is tud róla. Az ovónénik is rajonganak érte, minden nap kis történetet mesélnek nekünk Márton cukiságáról :)