Több, mint "vervelend", már fél éve kínoz minket ez a tetü mánia... ami úgy terjed mostanában, mint a nátha... végre letelik a két hét, vagyonokat költünk az írtószerekre, naponta kétszer gereblyézem a fejeket speciális fésűvel... túl vagyunk rajta, majd szinte azonnal jön az e-mail, hogy az osztályban xy hajában tetveket találtak szülei, viselkedjünk körültekintően... és minden kezdődik elölról... Unom!!!! Nekünk szerencsére nem sok gusztustalanságunk van, de már találkoztam három "bogárk'val", akik hónapos különbségekkel érkeztek... bogárkáknak hívjuk őket, mert, ami pici, állat és mozog, az semmiképp sem gusztustalan és nem is ilyesztõ, hanem olyan aranyoooos":) fúúúújjjjj Ma este négy fejecskét kezeltem igen szakszerü módon, fejenként több, mint fél órás munkával, s ezt megspékeltem két alapos hajvágással (bevallom csak azért, hogy spóroljak a tetüírtó samponnal). A gyerekek hősiesen tűrték, én voltam kissé ingerült este 9-re, mert akkor jutott eszembe, hogy ma még egyáltalán nem volt alkalmam leülni sem... viszont a biciklin jó sokat tekertem a gyerekekkel együtt :)
Szóval este 9-re mindenki elkészült, irány az ágy, s ezek után folytattam a saját kútfőm lekezelésével. Ezúttal nálam és Dánielnél (nála még soha, mert az ó 5 szálnyi lobonca nem túl vonzó a bogárká'knak) nem találtam semmit, de jobb elővigyázatosnak lenni, s ráadásul az empátiától nekem is elkezdett viszketni a fejem.
Szép nap volt, már hajnalban lement két mosás, mert ilyenkor minden ágynemű, ruha, pizsama, plüssállat a mosógépbe kerül... du. volt még egy mosás, így holnapra már csak kb. 3 marad.... a takarók, törölközõk...
A reggel is zűrösen indult, hiába keltem fel 6-kor, majdnem elkéstünk. Persze beértünk 8. 45-re, de mivel ma kezdödött a "kinderboekenweek", vagyis a gyermekkönyvek hete, így nagy csinnadrattával kezdődött a nap az iskolában, amit az udvaron már 8.40-kor elkezdtek, így természetesen elkéstünk. Dombi és Hanga rögtön, rutinosan szaladt az osztályához, csak Marci ácsorgott bátortalanul.... nem találta az osztályát, s én sem... igaz, én közben a biciklimmel egyensúlyoztam, amin Dániel csücsült.... Dombitól kértünk segítséget, de õ kijelentette, hogy nem fogja kézen az öccsét, és nem kíséri el 5 méterre az osztályához... uhhhh... segítség!!!!!! ennyire ciki lenne 9-10 évesen egy kisöccs????? Néha nagyon meglepõdöm Dombin, mert sokszor annyira vigyáz a testvéreire, hogy megkönnyezem, néha meg teljesen kivonja magát a testvéri kötelékbõl... Végül egy anyuka kézen fogta Mártont, s elvitte a helyére... én meg hálás voltam... Márton még sokáig szomorkodott, az elsö mosoly akkor jelent meg az arcán, mikor az ünnepélyes megnyitó után a terembe érve meglátott az ablakon keresztül. Sok puszit dobtunk egymásnak, s indulhatott a nap.
Nehéz nap. Dániel nagyjából egész nap vigasztalhatatlanul ordított, én meg nem vittem babakocsit sehova, de cipelni sem tudom, olyan nehéz, no meg lassan már illik sétálva közlekedni, nem kell már az a babakocsi... no ö nem így gondolta... uhhh... az egyik boltban egy eladó így köszönt nekem "Jó reggelt!... már, ha ez a reggel jó önnek :) ) szóval ilyen napunk volt :(
Egész délelőtt a tetüírtó sampont vadásztam az ordító Dánielemmel, de sehol nem lehet kapni! Egyszerűen hiány van Hollandiában!!! Ilyen az iskolakezdés idén... kissé bogaras :)
Délután természetesen rohantunk a konziba, s hála Istennek be is értünk időben. Dombi újabban a tűzoltóságtól egyedül teker tovább, ez különösen jól jött ma, mert az öregúr Márton félúton kijelentette, hogy nem bírja tovább! :) Persze ez nagyon idegesítő ott és akkor, de még sosem találkoztam a mi gyerekeink kivételével olyan négyévessel, aki hetente 3-4 alkalommal képes 16-20 km-t tekerni csak azért, hogy a testvéreit különórára kísérje, vagy épp misére menjen... Szóval le a kalappal a mi kis bringásaink előtt!
Délután Hágában aztán egy eldugott kis drogériában megtaláltam az utolsó (!!!) sampont, amit gyorsan meg is vettem az esti bulihoz!
2014. október 1., szerda
2014. szeptember 23., kedd
Hij is een talent...
A mai nap summája az öröm... Kedd hosszú nap, de mégsem olyan nehéz, hiszen itthon van Barni. Ma még itthon... A zongoraórára én tekertem be Dombival... mivel összesen max. 25 percünk van a 8 km-re, hogy betekerjünk Hágába, így minden kedden figyelmeztetnem kell a gyerekeket, hogy fél 4-kor lőjenek ki a teremből, hogy mehessünk.... ök tudják már jól a menetrendet, a tanároknak is szóltam, ma a "stagejuf", vagyis a "kistanítónéni", aki gyakorlaton van, úgy döntött, mégsem engedi el Dombit, így 12 percig bent tartotta a teremben, hogy befejezze a feladatát, haza persze nem hozhatta azt a két sornyi írnivalót... Én persze azt gondoltam, hogy alapból csigáskodik, jól felpaprikáztam magam, közben Hanga 10 méterről kiabált nekem, hogy találkozhat-e XY-nal, és de igen? és Édesanya!!! de igen? közben ott állt Barni mellett, de mégis nekem távtelefonált... Marci azért nyafogott, hogy velem akar jönni, én viszont örültem, hogy kettesben tekerhetek Dombival...
Végre elindultunk... s Dombi először sírt a késés miatt, meg a jufi miatt, majd be nem állt a szája, s csak mesélt, mesélt... jó volt hallgatni :) Végül annyira begyorsítottunk, hogy csupán 5 percet késett, de nem volt baj belőle... a zongoraóra után gyorsan segítettem átöltözni neki fociruhába, bár mindketten tudtuk, hogy nagyon el fog késni (igaz, már focin is tudják, hogy mindig késni fog, főleg, hogy az edzést 17.15-ról előbbre hozták 17.00-ra). Közben futólag megkérdeztem Marliest, milyen volt a zongoraóra... ó meg csak állt boldog, szeretetteljes mosollyal, nézte Dombi küzdelmét a sípcsontvédôvel, s röviden csak annyit válaszolt: "Hij is een talent!" vagyis, ö egy tehetség! Én persze nem bőghettem el magam ott helyben, úgyhogy nagyon kellett igyekeznünk... a visszafelé úton is Dombinál volt a szó, a zongoraórától még jobb kedve lett, s ettől még beszédesebbé vált :) fociról jó sokat késett, de most nem is bánta!
Végre elindultunk... s Dombi először sírt a késés miatt, meg a jufi miatt, majd be nem állt a szája, s csak mesélt, mesélt... jó volt hallgatni :) Végül annyira begyorsítottunk, hogy csupán 5 percet késett, de nem volt baj belőle... a zongoraóra után gyorsan segítettem átöltözni neki fociruhába, bár mindketten tudtuk, hogy nagyon el fog késni (igaz, már focin is tudják, hogy mindig késni fog, főleg, hogy az edzést 17.15-ról előbbre hozták 17.00-ra). Közben futólag megkérdeztem Marliest, milyen volt a zongoraóra... ó meg csak állt boldog, szeretetteljes mosollyal, nézte Dombi küzdelmét a sípcsontvédôvel, s röviden csak annyit válaszolt: "Hij is een talent!" vagyis, ö egy tehetség! Én persze nem bőghettem el magam ott helyben, úgyhogy nagyon kellett igyekeznünk... a visszafelé úton is Dombinál volt a szó, a zongoraórától még jobb kedve lett, s ettől még beszédesebbé vált :) fociról jó sokat késett, de most nem is bánta!
2014. szeptember 18., csütörtök
Trópusi Hollandia
Most nézem, hogy több, mint három hónapja nincs bejegyzésem a blogba... főleg időhiány az oka, meg talán az is közrejátszott, hogy két hónapig nem működött a szamítógép, most csak magyar ékezeteket nem akar írni... no de nincs mentség... egyébként sokmindent lementettem egy jegyzetbe, majd szépen lassan átmásolom ide...
Szóval trópusi napokat élünk, már vagy 3 hete, rekkenő a hoseg Hollandiában, Mi legalábbis egyre nehezebben viseljük a 80 %-os paratartalmat es a 30 fokos hoséget, ami éjszakara is csak 20-25-ig csökken... emellett persze iskola, kulonórák, koncertek, munka, minden megy... brrrr.... Dániel napok ota alig eszik csak iszik, iszik... a nagyok nem értik, milyen évszak is van... mi azt mondjuk ősz, de ok úgy érzik nyár, sőt nyáron sem volt ilyen meleg errefelé....
A lényeg, hogy elég jól vagyunk, az iskolaszezon itt is beindult, a különórákat szintén megkezdtük.. csak a tandíjak befizetési kötelezettsége nyomaszt minket egy kissé... nem is kicsit... de mindenképp megéri, hiszen még mindig nap nap után rçsod'lkozom a gyerekeink tehetségére, s egyszerűen fel nem foghatom... Hanga, amit újabban a csellóval művel, az hihetetlen. itthon még viszonylag süsü, elvarázsolt és szétszórt, de az órán... mindenkit lepipál... mindent meghall és rögtön visszajátszik... én meg könnyes szemekkel bámulom... csodás.
Dombi zongoratanára idén Marlies, aki némi közelharcot vívott a fiunkért, mert Kamilla is pályázott rá. Marlies egyébként igen neves zongoratanár, fiatal tehetségkutató és rendszeres zsuritag nagyobb zongoraversenyeken. Ehhez mérten elég szigorú és következetes... Dombinak beletelt néhány hónapba tavaly, mire megbarátkozott vele... elsőre nekem is iyeszto volt. Most viszont Dombi rengeteget dolgozik és remekel az órákon, s úgy tűnik, mindenki elégedett :) Hála Istennek! Az éneklés is nagyon jól megy neki, idén alakult egy soloklas a kórusban, összesen hét fiúból, Dombi a legkisebb, a többiek már rég tizenévesek :) mindenesetre ez is külön munkát jelent, több darabot, gyorsabban, magán énekórákkal (ami luxus 9 évesen!) és rengeteg kórushétvégével, ami most egy kicsit nehéz lesz, mert Hága környékéről egyedül Dombit válogatták be a szólistákhoz, így idén nincs olyan megoldás, mint tavaly, hogy egyik apuka viszi a fiúkat, a másik meg hozza...irány a vonat négy gyerekkel egyedül... ha Barni nincs itthon... vasárnap kezdünk.
Mártonom nagyon élvezi az iskolás életet, mindig olyan boldog és vidám, tele mondanivalóval és huncutsággal. Persze még mindig öregember típusú, aki kesztyűt tart az ágyában arra esetre, ha éjszaka, alvás közben esetleg fázna a keze :) mindemellet persze egy szál alsógatyában alszik takaró nélkül... és ebben nagyon következetes. Éjjelenként, álmában szoktam ráhúzni az alvózsákját, hogy azért nagyon ne fagyjon meg :) persze a mostani éghajlaton nehéz megfagyni... Szóval Mártonunk igazán nagy és ügyes fiú, ma volt az első úszás órája, két napi készült rá, már reggel bepakolta az úszás cuccát a hátizsákjába, s pizsamát és tiszta alsóneműt is rakott mellé, no meg törölközőt, gondosan összehajtogatva... pedig az úszás csak este negyed 8-kor kezdődik :) ehhez képest nagyon meg volt lepve, hogy mikor érte mentünk az iskolába fél 4-re. nem vittem magammal az úszó cuccot :) Nagyon royal, a h'rom nagy gyerekünk most egy napon, egy időben jár úszni!!! Dombi ma kezdte a vízilabda edzést, ez még nem csapatjáték, előtte megtanulják a labdavezetést, dobást, ilyeneket, de nem volt könnyű, mindenesetre nagyon élvezte! Hanga küzd az A diplomáért, egyre ügyesebb és most már nagyon bátor! Folyton mosolyog és viccelődik, egyszerűen tüneményesen süsün cuki! Mártonunk pedig a kis zöld úszógatyájában (ami mellesleg már tavaly is kicsi volt rá :) 80-as, Marci pedig 110 cm körül jár ) izgatottan várta az első órát, természetesen családilag vettünk részt a nagy eseményen. Dániel titkon reménykedett, hogy o is pancsizhat, az óra vége felé, már rángatta le magáról a ruháját, sőt, fel is mászott a medence peremére, úgy kellet elkapnom, mert simán belevetette volna magát a vízbe... Dániel egy kis halacska típusú :) Az első órán egy szülő is bemehet a gyerekekkel a vízbe, de úgy látszik, ezt csak mi tudtuk :) Így aztán Barni bekísérte Barátunkat a neki térdig érő vízbe :) Márton ettől egyből felbátorodott és olyan vidáman végezte a feladatokat, hogy öröm volt nézni! a mi kis pocakos Barátunk egy igazi kis vízibolha, s én még aggódtam érte, hisz a tengerparton is inkább csak a pocsolyákban áztatja magát.... vicces, majdnem az egész család letudta az esti fürdést az uszodában :) így egyszerű volt a gyerekek haját megmosni, hisz Barni együtt zuhanyozott velük, s tudott segíteni. Barni egyébként szintén nagyon jól érezte magát a kis babaúsztatóban, olyannyira, hogy meg is kérték, ha esetleg van kedve, álljon be közéjük segéd oktatónak :) ha éppen nem kell énekelnie el is fog menni Marcival úszkálni, de sajnos rendszeresen nem tud...
Tartalmas, hosszú és nagyon forró napunk volt! Ja és a napunk sokadik fénypontja, a házi gesztenyepüréból készített csudafinom csokis gesztenye golyócska volt, amit a gyerekek kitörő örömmel fogadtak, hisz ilyet még sose láttak, sose ettek, de mindenkinek nagyon ízlett! :)
2014. június 15., vasárnap
Elsőáldozás
Egyik csodás nap követi a másikat.
A mai nap legfontosabb eseménye, hogy Domonkos elsőáldozó lett!!!
Sűrű reggelünk volt, hisz Barni Hága másik végében orgonált egy 10-es misén, igy már fél 9-kor a Jacobskerk-nél kóboroltunk... a hittanóra csak 10.15-kor kezdődött a kicsiknek, az elsőáldozás pedig a 12.00 órai misén volt. Szóval volt időnk bőven. Szentendrei nagymama hősiesen birta a hosszú sétákat, a holland beszélgetés-kezdeményeket és a hosszas várakozást, ami nem volt egyszerű, mert Dánielt próbáltuk ébren tartani, hogy nyugodtan átaludja majd az elsőáldozási misét :) Sikerült!!!!! :D Hanga ügyesen rábeszélte Marcit, hogy menjen vele hittanórára, mert a Kisbarátom mindig szivsebben van velem, mint bárki mással... de most vidáman, nagyosan vonultak a többi gyerekkel...
Egészen a mai délelőttig úgy tudtuk, fehér ruhába kell öltözni a kis elsőáldozóknak, legalább felül... de a fiúk tetőtől talpig öltönyben, nyakkendőben jelentek meg... persze a fehéringes Dombink kezdte rosszul érezni magát, igy Barnit szalasztottuk, hogy mise után még guruljon haza egy kis öltönyért, amiről én azt hittem, nem is létezik, de Dombi váltig állitotta, hogy igen... igaza is lett... Barni 12.00 előtt 4 perccel (!!!) :) megérkezett a zakóval!!! Dombit gyorsan felöltöztettem és kezdődhettet a szertartás. Még sosem voltam elsőáldozáson (viszonylag érthető módon), de nagyon gyönyörűnek találtam!
Úgy éreztem, s szerintem nem csak én, hogy körül vagyunk véve őszinte, Istenkövető, biztonségot adó jó emberekkel, mint Annemieke, Pater Gabriel és Pastoor Ad van de Helm.
A magyar közösségből Leo és Barbara néni is eljött az elsőáldozásra! Annyira jó, hogy ez nekik is fontos!!!
Az ünnepről rögtön egy kis koncertre rohantunk a Nutshuisba, ahol Dombi is zongorázott. Ez az évenként megrendezésre kerülő, konzit népszerűsitő koncert, ahova idén is meghivták Dombit. A Klezmert játszotta a vonós és fúvós gyerekekkel. A koncertre eljött velünk Detti is, de Pater Gabriel is ellátogatott, hogy meghallgassa Dombit!!!! :)
A koncert után pedig kimentünk a scheveningeni tengerpartra!!! Csudaszép idő volt és a Szentendrei Nagymama még nem is volt ezelőtt velünk a tengernél. A hatalmas szél ellenére a gyerekek is nagyon élvezték, ők persze rögötn térdig az Északi tengerbe rohantak...
Nagyon szép, hosszú és tartalmas nap volt.
2014. június 3., kedd
Víz, álom stb...
Éjjel szörnyű álmom volt. Álmomban egy mozgójárdán állva siettem hazafelé, de valami kivetítőn a lakásunkat láttam, amint épp elönti a víz a konyhán keresztül a mosógépből... rohantam, de lassú volt a mozgójárda, s nem értem haza, hogy leállítsam a gépet.... csörgött az ébresztő... te jó ég! Minden száraz... csak álom volt... elég nyomi volt a reggel ezek után, de sikerült az aranyosaimat összeszednem, s elvinnem az iskolába. Ma lemondtam Quintyt, mert Dániel elég bágyadtka volt már tegnap is, csak úgy ömlik az orrából a takony, de őt nincs szívem porszívózni, pedig lassan elő kell szednem azt az orrszivót...hazaérve ebéd nélkül ment aludni... tényleg nincs túl jól :( alig fektettem le, a házmester kopogott... egész a földszintig áll a víz a konyhánk alatt - mondta... megy-e a mosógép? szerinte a mosógépünk árasztotta el az épületet... behívtam, nézzen nyugodtan körül, az "én házam az ő háza" :) épp nem mosok... jót nevetett, hogy velünk mindig baj van, de tényleg minden száraz volt nálunk... azért vicces, hogy épp ezt álmodtam... persze jól megijedtem, úgyhogy telefonon keresztül Pathó Gyuri segítségével nyomban megkötöttem (az itt egyébként kötelező, de számunkra csak nem rég derült ki, hogy az) a lakásbiztositást, falakra, tűzesetre, vízárra, mindenre, s még megspékeltem a "rosszcsontbiztositással" (amit csak mi hívunk így az egyszerűség kedvéért), ami azt jelenti, hogy, ha a gyerekeink bárhol játszanak, fociznak, s véletlenül valamit esetleg összetörnek, berúgnak egy ablakot, ilyenek, akkor a biztosító állja a javítás költségeit...ezek után már sokkal nyugodtabb voltam :)
Délután Femke volt ismét a vendégünk, s játszótérre mentünk. Végre Dombi is találkozhatott egy régi osztálytársával, Damiennel, akivel szintén nagyon jót játszottak. Femke nagymamája egyébként majdnem sírt, mikor Femke kérte, hogy hadd jöjjön velünk... én viccesen mondtam a nagymamának, hogy örüljön, lesz egy nyugodt délutánja, erre könnyes szemmel mondta, hogy ő mennyire szereti az unokáit, és mennyire szeret velük lenni és igenis jobban szeretné őket hazavinni,s inkább vinné a mieinket is... ez azért elég megható volt... jó ennek a kis Femkenek!!!!
Hanga lerajzolta jelenlegi kedvencüket, Fedort, a kutyásbácsi kutyáját, s ma oda is ajándékozta a kutyásbácsinak a gyönyörű rajzot!
A fa teteje csak azért maradt le, mert olyan papírt kaptak az iskolában, aminek a felső szélén valami felirat volt... de így is nagyon szép és pont olyan a kutyus, mint Fedor!!! :)
Olyan jó, hogy bár Barni két hétig távol van, mégis tudunk beszélgetni skype-on... bár így, hogy Californiában van, a 9 órányi idő eltolódás egy kissé megnehezíti a helyzetünket, mert ugye ő itteni idő szerint egész éjjel próbál és egész nap alszik :) viszont épp a fürdetés ideje körül reggelizik :) úgyhogy ma este is a fürdőszobából tudtunk beszélgetni :) vicces volt...
2014. június 1., vasárnap
csudaszép vasárnap
Gyereknaaaap!!!!
Legalábbis mi most ezen a nemzetközi napon tartottuk, mivel az előző vasárnapnál jóval szebb, nyugodtabb és békésebb reggelünk volt. Igazán ünnepélyessé vált a nap a készülődéstől, s még az idő is nekünk dolgozott, nagyon lassan haladt :)
Reggel a napsütésben csudavidáman indultunk Hágába a misére. Persze korán felkeltem, már aludni se nagyon tudok 6 után, s jókor el is indultunk... korán is értünk oda, mindenre volt időnk :) Hanga és Dombi ügyesen beültek a hittanórára, ill. az elsőáldozást előkészítő alkalomra. Dombi ezen a napon gyónt először!!!
ilyen szép a templomkert!!!
Legalábbis mi most ezen a nemzetközi napon tartottuk, mivel az előző vasárnapnál jóval szebb, nyugodtabb és békésebb reggelünk volt. Igazán ünnepélyessé vált a nap a készülődéstől, s még az idő is nekünk dolgozott, nagyon lassan haladt :)
Reggel a napsütésben csudavidáman indultunk Hágába a misére. Persze korán felkeltem, már aludni se nagyon tudok 6 után, s jókor el is indultunk... korán is értünk oda, mindenre volt időnk :) Hanga és Dombi ügyesen beültek a hittanórára, ill. az elsőáldozást előkészítő alkalomra. Dombi ezen a napon gyónt először!!!
ilyen szép a templomkert!!!
Marci Dettihez és Mátéhoz ült be inkább a misére, én pedig Dániellel próbáltam részt venni a szertartáson... miután elaludt, ez ment is :)
Mise után hirtelen felindulásból Dettiék meghívtak minket ebédre... nem nagyon bántuk :) bár Dombi Jasperékhoz volt hivatalos 1-re.... azt egy kicsit eltoltuk egy gyors telefon után 3-ra, így szépen bezsúfolódtunk a kis lakásba, s elkészítettük az ebédet.
Dombi paníroz...igazán nagy segítség volt!!!
Máté csodás szülei még mindig ott voltak... annyira megnyugtató a jelenlétük, az összetartozásuk, a belső nyugalmuk... ritkán látni ilyet...
Dombi paníroz...igazán nagy segítség volt!!!
Máté csodás szülei még mindig ott voltak... annyira megnyugtató a jelenlétük, az összetartozásuk, a belső nyugalmuk... ritkán látni ilyet...
Ebéd után én hazatekertem Dombival Leidschendamba Máté biciklijével, hogy ne a bakfiets-szel kelljen mennem, persze leesett a bicikli lánc, de nem jutottunk messzire, így Máté még meg tudott minket menteni, hozott egy másik biciklit :)
Pontosan 3-ra értünk Jaspihoz :)
..ezalatt a többiek...
...én még hazaszaladtam néhány dologért, majd visszatekertem Dettiékhez... kimentünk a közeli parkba, ahol van egy nagyon aranyos játszótér... jó nagyot játszott a három kicsi... mi meg Dettivel még annál is nagyobbat beszélgettünk, s olyan jó volt!
..ezalatt a többiek...
...én még hazaszaladtam néhány dologért, majd visszatekertem Dettiékhez... kimentünk a közeli parkba, ahol van egy nagyon aranyos játszótér... jó nagyot játszott a három kicsi... mi meg Dettivel még annál is nagyobbat beszélgettünk, s olyan jó volt!
2014. május 27., kedd
O-óóó
Átlagos reggel, fél 7-es ébresztő... kis késéssel ugyan, de sikerült elindulnom a négyesfogattal az iskolába... A mai nap legjobb része a délelőtti játék Dániellel. Ma nem jött Quinty, mert beteg, így egészen Dánielé voltam, s ő annyira boldog volt! Sokat nevettünk, zenét hallgattunk, falatoztunk, szeretgettük egymást :)
Egyébként egész nap szakadt az eső, de meg se kottyan, szépen beöltöztünk ma is. Iskola után Dombit a konziba vittem, ahol Marlies-zel volt zongoraórája. Kemény nő, nem cicózik, ő már nem babázik.. Bár, ahogy mondta, Dombi legalább kétszer olyan jó, mint a legutóbbi találkozásuk óta, ez még nem elég a jong talent klashoz, sokkal keményebben kéne dolgoznia.... Dombinak ez persze nem esett jól, szegénynek én is mindig ezt mondom... teljesen egyetértek Marlies-zal... jelenleg egy helyben toporgunk, nem fejlődünk. Adott néhány jó tippet a gyakorláshoz... miután hazajöttünk, Dombi rögtön a zongorához ült és végigcsinálta, amit Marlies kért tőle... klasszisokkal jobbak lettek a darabok fél órányi koncentrált gyakorlás után... jó lenne, ha megértené, hogy így kell csinálni...
Az esti rituálé ma is elhúzódott... egyre később megy le a nap, még fél 10-kor is világos van.. mindenkinek van mondanivalója.... nehéz... egyedül főleg...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










