2013. december 6., péntek

Sinterklaas

Eljött végre a nagy nap! Mi éjjel dolgoztunk, csomagoltunk, számoltunk, besurrantunk, teletömtünk, simogattunk, betakartunk...

A gyerekek persze rajzoltak a Sinterklaasnak és a Pieteknek. Hanga az iskolában festett is a Zwarte Pieteknek, a képeket haza is hozta, nekünk az volt a feladatunk, hogy továbbítsuk, de mielőtt kitennénk az ablakba, mindenképp készítsünk egy másolatot magunknak is :)


Természetesen itthon is alkottak, Dombi egy Mikulás csomag-szállító kamiont rajzolt, Hanga pedig egy lovat színezett :) mi meg drukkoltunk, hogy még 10 előtt ágyba kerüljenek, be tudják fejezni a rajzokat...



Dombi megint annyira izgult az ajándékok miatt, hogy nem tudott aludni, hajnali 4-kor bújt be mellém, majd 10 percenként megkérdezte, felébresztheti-e a többieket, kibonthatják-e az ajándékokat? :) Sajnos várnia kellett 6.45-ig, akkor már Dániel is ébredezett, s jöhetett az ébresztés.... mi az ágyunkból hallgattuk őket :) Dánielt is kivették az ágyából, ő pedig rávetette magát a kruidnotenekre, így reggelire már nem nagyon volt gondunk :) a többiek visongtak, Marci hosszú perceken át ismételgette, hogy 3 bob de bouweres zoknit kapott! Tovább nem is jutott egy ideig, itt leragadt a drágám :) Hanga csizmájában egy cselló-lábhoz való csúszás gátló rejlett, amire nagy szüksége volt, már csak neki hiányzott a kis csellisták közül... de ennek legalább cselló formája van :) érdemes volt rá várni! Nagyon örült is neki! Dombi cipője egy elektromos fogkefét rejtett, mert az ő régi fogkeféje hetekkel ezelőtt elromlott... ez viszont már igazi "felnőttes fehér" :) Marcié a zoknikkal és néhány matricával volt tele... Dánielében egy mandarin volt.


No de itt még nincs ám vége a sornak, mindannyian kaptak egy-egy jó meleg hótaposó csizmát, nem mintha itt akkora havazások lennének, de a bakfietsben, a biciklin és a hideg templomokban ücsörögve azért nagyon jól jön, s mellesleg Márton cipőjének orrán akkora lyuk tátongott már, hogy a zoknija is kilátszott... kaptak még Lego-doboz formájú uzsonnás dobozokat és hozzá tartozó üvegeket (ezekből nálunk mindig hiány van, ilyenekben viszik a gyerekek az ebédet az iskolába), volt még szinesceruza, Mártonnak 3 kisautó, Dánielnek pedig egy autó és egy vonat, valamint egy búgócsiga még Vajk készletéből, de nála landolt a Justintól örökölt téli cipőcske is :) Hihetetlen láb méreteink vannak. Dombi 33, Hanga 30, Márton 28, Dániel 23...


Hanga és Dombi a meleg csizmának örült a legjobban, Mártonunk a sárga autónak, "amit a boltban a kisfiú elvitt!" :) ugyanis természetesen csak gyerekkel tudok vásárolni :) így amíg szombaton Hanga és Dombi Elleke szárnyai alatt zenélt,  elszaladtam a két kicsivel körülnézni... egész úton azután szuggerálnom kellett Mártont, hogy sajnos a kisfiú elvitte a sárga autót, a másikat pedig valószinűleg elhagytuk, a Hangának kinézett apró lovacska meg egyszerűen leeshetett a babakocsiról még vásárlás közben... ennyi balszerencse..... :)


Természetesen minden jó helyen, a táskámban lapult :) Dániel igazából egyszerűen csak jól érezte magát. Tetszett neki a fa autó, amit homokszállítónak neveztek el és tetszett a vonat is, ami gombnyomásra zajos és világit :):) nem zavarta, hogy kicsit már kopott :)


A búgócsiga is nagy szám volt... nézegettük, milyen szép színes, se nem búg, se nem forog rendesen, de a miénk... :)

...gondoltuk, de aztán jött Barni, akinek "volt gyerekszobája" :D és jól megmutatta nekünk, hogy igenis forog és igenis búg, nem is akárhogyan, de éppen az a játék benne, hogy meg kell tanulni, rá kell érezni, nem egyszerű... egész kis veszekedés alakult ki, mindenki sorra próbálgatta, s csak sokadjára sikerült némelyeknek.... nekem, bevallom nem, bár Barni hallani vélt egy kis búgást. Dombinak végül sikerült, Dániel pedig kissé kiborult, amiért elvettük az ő ajándékát és vissza sem akartuk adni neki :)


Hála Istennek pénteken studydag volt, tehát nem kellett iskolába menni, csak Barni tekert el a konziba, meg fenyőfáért az IKEA-ba Hilda néninek, no meg nekünk is, de az még titok :) mindenesetre egészen rászoktunk az 1 eurós ikea-s nordmannokra :) Mindeközben odakint hatalmas orkános vihar volt megint, repülőjáratok, vonatok törölve, 60-100 km/h-s szél, szakadó eső...

Apropó Dániel. Dánielnek egy egészen egyéni ajándékot is hozott a Mikulás, azt a tudományt, hogy a kis "rollátorját" tolva elinduljon :) Eleinte Hanga volt a tanítómestere, ő valamiért úgy érezte, ezt neki kell megtanítania Dánielnek :)


Később azonban egyedül is sikerült, s már alvózsákban is kacagva szalad a kis járművel, irányítja, kanyarodik, olykor ordít, ha beakad a kerék, vagy a fal nem megy odébb, de nagyon lelkesen és kitartóan gyakorol!!! Annyira cukkkkkkker!!!! 


Kicsi Mikkünk már nem csupán Mozartra bukik, nagyon szereti a Nationale Kinderkoor Sinterklaas Cd-jét, ami valóban fantasztikus, a legjobb a holland Mikulás-zenék közül és még hiperigényes is! Képes megtáncoltatni, de álomba ringatni is :)











2013. december 5., csütörtök

Advent


Az adventi koszorúnkat a templomban készitettük el a hittan óra után. Itthon korábban szerettem volna a koszorúval foglalkozni, vettem is két igen akciós alapot, mert egy csomó tervem volt, de megvalósitásukra sajnos nem maradt időm, igy nagyon örültem, hogy a templomban közösen elkészithettük. Ezúttal Barni sem ült be latin misére, szükség is volt rá, mert amig én a nagyokkal dolgoztam, a kicsik sem lustálkodtak :)



Egyszerű kis koszorú, de miénk :) gondoltam, itthon majd tovább diszitjük... talán Advent második vasárnapjára el is készülünk vele...

senki nem unatkozik... 


A gyerekekhez a templomba is ellátogatott természetesen a Sinterklaas, minden gyerek, sőt még az egyik atya is kitett egy fél pár cipőt a megfelelő helyre,s  hittan óra után jól megnézte :) kaptak egy kis kruidnotent, meg csokit, meg egy levelet a Zwarte Pietektől :)


Mindenesetre a mostanában Jasper hatására erősen kételkedő Dombink is nagy lelkesedéssel vetette bele magát az ünneplésbe.


Egy kis meglepetésként  a koszorúkészités végeztével a záró imádság után Dombi elzongorázhatta a hittanos gyerekeknek és szüleiknek a szonatináját.... jól bezsebelte az elismeréseket.... nagyon meg is érdemelte!

A hittanról, bár nagyon fáradtak voltunk, a magyar misére mentünk. Ott is jó volt, bár én Dániellel nagyrészt odakint küzdöttem a repkedő minuszok között... mégis jó volt találkozni olyan emberekkel, akikkel csak ezeken az alkalmakon futunk össze...

Otthon persze a szokásos volt a menetrend, gyakorlás, vacsora, fürdés, alvás...

A hétfő reggeli őrület nem sokáig váratott magára... én igazából már nem nagyon értem, miért nem sikerül időben elkészülni... miért fekszik le Dombi a folyosóra énekelni ahelyett, hogy a cipőjét venné fel, vagy esetleg még a kabátját is. Mártonnak miért nem felel meg egyetlen pulóver sem, miért mondja folyton, hogy csip a cetli, mikor hozzá sem ér a nyakához... na de hála Istennek, ezen a héten csak egyszer késtünk el. :)

Kedden újabb nagy napra ébredtünk. Dombit ugyanis meghivták egy amolyan fiatal-tehetség mustrára, ami alapján nagy valószinűséggel ajánlani fogják, hogy a 7. osztályt már a konziban végezze, mint leendő kis zongorista... azt hiszem ő ezt még nem nagyon érti, vagy egyszerűen nem foglalkoztatja  a jövője... egyelőre.... mindenesetre mikor megkérdezték, hogy el tudná-e magát képzelni egy pódiumon, hatalmas közönség előtt, a választ egyszerűen, vidáman, gyorsan és határozottan vágta ki magából: "Ja!" :) Vicces gyerek ez a Dombi. Mig én előző este aludni sem tudtam a varrás :) és az idegesség miatt, amit a meghallgatás váltott ki belőlem, ő teljesen higgadtan, lazán jelent meg, nem is gyakorolt előtte, s amig várakoztunk egy asztal alatt fekve játszadozott egy ott talált gombostűvel... alig lehetett onnan kivadászni. A zongorázás után ismét a gombostűé lett a főszerep, hiába próbálta őt beszédre birni Laura, mondtam neki, ne fáradjon, Dombi most nem ér rá... játszik :) na ilyen a mi Dombink :) Az a legjobb a koncerteknél, hogy bár nem izgul, de ellenkezés nélkül ül, sőt bújik az ölembe :) és ez olyan jóóó, nincs nagyfiúskodás, ninja, meg harc, csak Dombi...

Szerdán nem volt ballet a Sinterklaas feestje miatt... no comment :) Viszont szél és eső akadt rendesen, már várható volt a csütörtökre esedékes vihar... Dánielünk kissé megfázott, ettől viszont nagyon nyűgös, leginkább a kezünkben szeret lenni, dehát ki a csuda tud 14-15 kilóval a karján rohangálni egész nap??? Szegénykém... lassan azért túl lesz rajta... Végülis Barni vitte el Dombit a konziba, én meg végre ehető ételt készitettem nekik vacsorára amellett, hogy az adventi naptárunkat tovább varrhattam... :)


 kissé későn realizáltam az Advent közeledtét, igy meglehetős késéssel kezdtem neki az igencsak nagy munkának. Az eredmény viszont nekünk nagyon tetszik... dolgoztam is vele 6-7 éjszakát... a karácsonyfámon minden disz egy kis zseb, a számok pedig kivehetőek, s minden nap beteszünk egy számot a zsebbe, s igy a gyerekek könnyedén meg tudják számolni "hányat kell még aludni" :) a zsebekbe 1-1 ének kottáját terveztem, ennek kivitelezése holnapra marad, de legalább jövőre már nem lesz gondunk vele :) Most jöttem rá, hogy a "bármilyen maradék anyag felhasználható hozzá" mondat végülis vadonat új anyagokra vonatkozik, vagyis mindent újra és újra be kell szerezni, no de legalább az ilyesféle alkotásokhoz van egy kis önbizalmam, úgyhogy nagy lelkesedéssel vágtam bele. A kész mű 108 * 84 cm-es falikép lett. Aki szeretné élőben megtekinteni, bátran bejelentkezhet! :)

Ma, vagyis csütörtök reggel a Sinterklaas ellátogatott az iskolába. Úgy terveztük, családosan megyünk, hogy Márton is élvezhesse. Igy is lett, de azért Dombi nem hagyta annyiban a dolgot. Reggel rájött a zongorázhatnék, s bárhogy könyörögtünk neki, fel nem állt a zongorától, hogy esetleg felöltözzön, vagy  a tornacuccát összekészitse... az lett a vége, hogy természetesen ma is késve, idegesen indultunk el... s ő még fél 9-kor is fel-alá mászkált hisztizve, hogy nem találja a torna cuccát... o-oooo csak a cipőspolcon kellett volna keresgélnie, ott pihent  a tornacipő.... áááá Dombikáááám!!!!


Az iskolánál kissé már megnyugodtunk, a Sinterklaas.szal egyidőben érkeztünk :) Megint a szemüveges Mikulás volt a suliban, mint tavaly... Hanga nem szereti a szemüveges Mikulásokat, de megegyeztük abban, hogy nagyon korán van, s ilyenkor még nem lát jól az öreg Mikulás, ezért hord reggelente szemüveget :)

Hanga várja  a kruidnotent a Zwarte Piet-től :)


Vicces volt, a Zwarte Pietek megjelentek az iskola tetején is, onnan dobálták le a sok aprósütit, no meg a fennragadt labdákat :)


Az óvodában is ünnepélyes volt a légkör, a mi kis "Trompet Piet"-ünk nagy lelkesedéssel vonult be 10 perces késéssel, dehát nekünk látnunk kellet a Sinterklaast az iskolában... ezt mindenki megértette. Azt hiszem Márton egy olyasfajta egyéniség, aki nagyon mély nyomot hagy az emberekben, pedig nem is tud róla. Az ovónénik is rajonganak érte, minden nap kis történetet mesélnek nekünk Márton cukiságáról :)



2013. november 30., szombat

Egy átlagos szombat... :)

A mai szombat is úgy kezdődött, mint az összes... hajnali ébresztő (alig három órányi alvás után), kávé főzés csukott szemmel, amit nagyban megkönnyit a tény, hogy gombnyomásra megkapom a fekete lét..., kivánságlista felállitása, egészséges műzli, csokis műzli, amiből már csak icipici van, vagy esetleg kenyér, lekváros, mézes, hagelslag-os, vajas, üres, piritós, ilyenek, focizokni felkutatásra centiméterről centiméterre, könyörgés, hogy Dombi igyekezzen... Ma is elvitték őt Mitchel-ék, igy legalább Barni kapott még másfél órányi alvást, indulás 7.45-kor.... Barni a maradék hárommal fél 10-kor indult autóval, én biciklivel mentem utánuk, miután minden itthon felejtett holmit összepakoltam.... irány a konzi. Ezúttal sem volt szabad beülni az órára, de most nem is bántam, mert a foci végeztével - 7:4 Dombi csapatának, ő is rúgott gólt!!!! :) - fél 11-kor Barni kidobta a csapatot a konzinál Dombi biciklijével - amit behajtogatott az autóba - együtt. Én átvettem őket, s Barni indulhatott a fővárosba, ezúttal nem is késte le a vonatot!!! Részemről pedig kezdődhetett a kaland :) pelenkázás az aulában az egyik asztalon, négyfelé rohangálás, etetés, takaritás, pisiltetés. Hanga délben végzett, Dombinak pedig 14.45-kor kezdődött  a próbája, igy nem volt értelme hazamenni. Maradtunk. Ellekével egyeztetve Dombi és Hanga beült a PI2-es BMO órára, ahol Dombi elkápráztatta  a "kicsiket", a 6-7 éveseket, no meg Ellekét, akinek megint rögtönzött egy utánozhatatlan ritmusgyakorlatot :) A koncert darabokat is eljátszhatta. Én nem voltam bent, de nagy sikere lehetett, mert mikor találkoztam Ellekével és Annával, csak superlativusokban tudtak beszélni Domonosról... fantasztikusnak nevezték, no de nem csak Dombink oszlops tag a konziban.... azt a hirt kaptam, hogy a tanári kar még mindig csak Hangáról beszél! :) Ma ugyanis előadott egy kis dalt, az Implantona-t csellón, dúrban és mollban is, ügyesen, ahogy kell, pedig tényleg nem egyszerű, még nem is nagyon tanultak ilyet, egyelőre még nem kell dalokat játszani, csak gyakorolják  a fogásokat. Node Hanga egész héten rendesen gyakorolt, tegnap este pedig teljesen önállóan és ami ennél is jobb, nagy kitartással javitgatta magát :) meg is lett az eredménye!!!

Amig a nagyok BMO-ztak, én a  kicsikkel begurultam  a központba, néhány anyagot venni. Mire visszaértünk, már majdnem fél 3 volt, akkor Dombit gyorsan átöltöztettem szép fehér ingbe, fekete cipőt is húzott, levágtam a körmeit, megetettem a csapatot, s Dombit elküldtem gyakorolni. Először Lauránál volt, utána jött a nagy közös próba  a jazz csapattal :) 4-kor kezdődött a koncert... A koncert idején Detti pátyolgatta Dánielt, a többiekkel beültem meghallgatni a mi kis büszkeségünket. Gondolom már mindenkinek a könyökén jön ki, hogy mennyire ügyes ez a Dombi, no de még párszor meg fogom emliteni... ma olyat játszott, amit nem is reméltem... édes, csengőhangú szonatinát hallottunk, ezernyi apró gyönyörűséggel, igazi játékkal, tele zenével...

http://www.youtube.com/watch?v=TrspNqAypi4

 a három Bartók is nagyon szép volt, főleg a "Régi magyar dallam", amivel rengeteget foglalkoztunk az elmúlt héten... szépen kiszineztem a kottáját rózsaszin ragasztócsikokkal :) Ami nagyon tetszett, hogy szinte beleült a zenébe, nem izgult, nem keresgélt, hiszen nagyon jól tudta  a darabokat, egyszerűen csak zenélt... érezte, s ez, ahogy Pély Barna mondaná, "átjött" :) tényleg mi is megéreztük... nem kellett izgulnunk, csak hátradőlve hallgatnunk azt a kis fehéringes jóképű hapsit ott a koncertzongoránál...

http://www.youtube.com/watch?v=lGHP__8lYY8

Jasperék is eljöttek teljes létszámmal, papa, mama, gyerekek, sőt még Laurence egyik barátja is velük jött!!! Az olvasós néni is oszlopos tagként megjelent! :)

Igazán csodálatos volt! De ezúttal már nem bőgtem el magam, Márton ugyanis gondoskodott a szórakoztatásomról, amig Dombit próbáltam filmezni, ő folyamatosan ugrált az ölemben...

2013. november 25., hétfő

Megint sok minden történt velünk, az időnk pedig mindig annyira szűkös... vagy egyszerűen csak nem tudom jól beosztani... lehet...

Lazulunk, lazulunk... mivel Dombi úgysem diplomázik novemberben úszásból, így rábeszéltem, hogy csütörtök este, foci után már nem menjünk át úszni, pihentesse a hangját és magát :) nem mentünk :):):) helyette nyugisan megvacsoráztunk, s mivel Barni is itthon volt, viszonylag nyugodtan el is tudtunk pakolni :) nagyot aludtunk, s másnap nagy napra ébredtünk. Elérkezett végre a várva-várt péntek, november 22. Hanga szabadnapos volt, Mártonnal együtt, Dombit pedig hivatalosan kikértük az iskolából (ez egy igen szigorú procedúra volt az önkormányzaton keresztül), no megkapta az engedélyt :) Barni délelőtt iskolába ment, mi meg készültünk a felvételire, gyakoroltunk, nyomtattunk, mindent átbeszéltünk. 13.00 órakor elindult a kis csapat... Hilversumba mentünk, jó órányira tőlünk, az ottani rádió épületében volt a meghallgatás. A Nationle Jongens- ill. Kinderkoor-ba felvételiztünk, amit nem mellesleg Fischer Iván nevével fémjeleztek... kíváncsi vagyok. Mindenesetre nagyon jó élmény volt Hangának és Dombinak is. Dombi először egy írásbeli feladatsort kapott, amit 20 perc alatt kellett kitöltenie... szolmizáció, hangok-, ritmus ismerete stb... Hangának, mivel ő csak 6 éves csak énekelnie kellett és néhány gyakorlatot, pl. ritmus-utánzás elvégeznie. Két dalt vitt, a Vader Jakob-ot és az Ijsbeer-t, ezeket kinyomtatva el is kellett vinnie... mikor nagy boldogan kijött a teremből, kérdeztem, hogy érezte magát... nagyon jól természetesen, igen vidám volt... kérdeztem, elénekelte-e az Ijsbeer-t, meg a Vader Jakob-ot... kicsit elgondolkozott... "upsz!" - hangzott a válasz... "véletlenül a Pál, Kata, Pétert énekeltem! nem baj?" :):):) persze, hogy nem baj... ilyen a mi kis Süsünk! Pont így szeretjük! :)


Dombinak egy komplett magánének órát tartottak, ami nagyon tetszett neki. Különböző felafatokat kértek tőle is, miután elénekelte a választott dalokat, a Muzsika hangját hollandul és a Vader Jakob-ot, pl. egy gumiszalagot húzva kellett énekelnie... itt tulajdonképpen azt mérték fel, mennyire muzikális és mennyire fejleszthető... hát... szerintem nagyon is :) úgy tökéletes a gyerek, ahogy van, de azért még várnunk kell az eredményre, két héten belül megkapjuk az értesitést.


A meghallgatás után éppen beestünk a matrozenkoor-ra. Véletlenül pont időben :) ugyanis megváltoztatták az órarendet is, így elég nehéz nekem pontosan odaszállítani Dombit... Ő gyorsan felszaladt énekelni, Márton és Dániel egy ideig még aludtak az autóban, én meg bementem Hangával. Hanga játszott, én meg a nyugdíjas éveimre tekintettel elkezdtem kötni :) elkészült az első egy ujjas kesztyűm!!! A párja még hátravan, mert elég időigényes, de legalább igényes és az enyém!! :) és nagyon szeretem, hogy egyedül tanultam meg 5 (!!!) tűvel kötni (vagy ahogy Márton mondja, "nagyon szépet csinálsz azzal az 5 szúróssal! :) )

A szombatunk megint egy kicsit zsúfolt volt. Dombit Mitchel-ék vitték focira, ők éppen velünk szemben laknak, s ők is hozták vissza, majd Dombi az olvasós néninél időzött egészen addig, amíg én haza nem értem a kicsikkel a konziból. Barni is reggel indult Utrechtbe, de előtte elvitte Hangát, a csellót és a biciklijét a konziba, hogy az első 9 km-t megspóroljuk neki :) én nem sokkal utánuk indultam a fiúkkal, biciklivel. Hanga ügyesen megvárt a 3. stúdióban.  Persze a kicsikkel nem mehettem be a cselló órára, így a várakozásra rendezkedtünk be. Eszegettünk, beszélgettünk, én kötöttem is egy keveset, s egy anyuka kölcsönadta nekünk az Ipad-jét... uhhh... én még soha nem is láttam Ipad-et :) nemhogy Marci!!!! de megmutatta nekünk, hol vannak a játékok, s Marcinak semmit nem kellett segíteni... hihetetlen... rögtön tudta, hogy működik... bezzeg az én időmben! :D

Konzi után beugrottunk a Digrosba tejért, meg tojásért, mert palacsintát ígértem a gyerekeknek... a pénztárnál szembesültünk vele, hogy megint "pirosban vagyunk", így szépen visszapakoltunk és hazatekertünk. Ilyen is van. Senki nem éreztette velünk, hogy ez ciki, vagy ilyesmi, ez előfordulhat és kész. Többet mi sem foglalkozunk vele :)

Még Anikó is meglátogatott minket!!! Juhúúú, nagyon örültünk neki, a gyerekeink talán túlságosan is, annyira fel voltak dobva, mindent meg akartak mutatni, s eközben mi nem hallottuk egymás hangját... kicsit túl sok volt a Hegyi-decibel... még az esti imában is megemlítették, mennyire örültek neki, pedig gyerek nélkül jött :) Dombi ebéd után áttekert Jasper-hoz, ott vettük fel 5-kor, s együtt visszatekertünk a konziba, ahol jazz órája volt. Én közben a három túlfáradt kicsivel kínos 45 percet töltöttem... de végül Dániel talált megoldást, ami elterelte a figyelmét, egy széket kezdett tologatni az aulában, s őt utánozva  a többiek is beálltak "autózni", hiszen az aulában van szék bőven és még a padló is remekül csúszik. Meglehetősen fáradtan estünk haza, az altatással nem volt gond :)

Vasárnap, vasárnap, vasárnap... latin misére mentünk. Viszonylag jól viselték a gyerekek is. Dániel elaludt, Dombi a templomban a gyerekek részére kikészített könyveket olvasta, Hanga a Noé bárkája c. könyvben csodálta a párosujjú patásokat :) Márton egy kissé eleresztette magát. Ő az, aki nem tud nyugton maradni, folyton akad valami problémája, a templompadban ülve Hangával állandóan lökdösik egymást, s ha végre sikerül elcsendesíteni, akkor egyszerűen szembefordul a gyülekezettel és mindenféle grimaszokat vág, vagy épp nyelvet nyújtogat... remélem valahogy csak sikerül leszoktatni erről az igen mókás, de semmiképp sem templomba való viselkedésről...



A mise után egyenest a Winkelcentrumba mentünk, ugyanis odavártuk a Sinterklaast a Zwarte Pietekkel :) az előre kinyomtatott színezőket is szépen kiszíneztük reggel, még Dániel is készített egyet :) s így mindannyian húzhattak egy-egy ajándékot a Zwarte Piet zsákjából. Márton és Dániel egy-egy kis plüss állatot, Dombi és Hanga egy-egy csomag csokipénzt választott.


Nagyon jól érezték magukat. Az utcán kószáló Pietek kruidnotent és apró cukrokat osztogattak marokszám... Dombi persze magyar vágású, eszes gyerek, így állandóan visszajárt, persze nem csak úgy simán... minden körben cserélt egy-egy ruhadarabot... sapkát, sálat, kabátot... a tizenkilencedik körnél azért már nevettek a Pietek az ismerős arcon, pedig tényleg mindent elkövetett, még Dániel sapkáját is felvette :) mindenesetre rengeteg kruidnotent gyűjtött :)


Hazaérve új taktikát alkalmaztam a gyakorláshoz. Fél óra játék a számítógépen (mivel mesenap van nálunk), fél óra gyakorlás... felváltva természetesen... Nagyon bevált, teljes odaadással gyakoroltak. Két kört játszottak, Hanga így egy órát, Dombi viszont másfelet gyakorolt, s mindkettővel rengeteget haladtunk. Csudaügyesek!!!!

2013. november 20., szerda

Az elmúlt napokban sem unatkoztunk. Folyamatosan munkálkodunk a gyerekek tanításán, taníttatásán, ez nem is olyan egyszerű...

A szombati napunk rendhagyó volt :) reggel persze először is a foci meccsre készítettük fel Dombit... csiga reggeli, csiga öltözés stb... de végülis elkészült viszonylag időben :) Barni bevitt minket a konziba, s jól ott is hagyott, így beülhettem a cselló órára  is. Ismét nagy élmény volt! Hanga megint nagyot alakított... nem is értem, hogyan tud ez a pici lány ennyire koncentrálni, ezt előlünk eddig titkolta :) most kezdik tanulgatni a hangok lefogását. Egyelőre negyedik pozícióban, közel a hangszer testéhez, hogy jobban lássák, mit is csinálnak. A wip-wap kezdetű terces éneket próbálgatták... hát nem nagyon ment  :) Hanga még Wiesje kérésére sem volt hajlandó eljátszani... majd 3 perc elteltével egyszercsak kéretlenül belehúzott az óra kellős közepébe, s hihetetlen tisztán és pontosan előadta a dalt... mi meg megintcsak lefagytunk...


Persze konzi után meglehetősen hisztissé vált a kislány, amin nem is csodálkozom... mindenesetre  a nap fénypontja ezek után következett. Barni a fiúkkal a konzi előtt várt minket, mi beugrottunk, majd rögtön indultunk Voorburg-be, ahol idén is megleshettük a Sinterklaas hajóját természetesen Sinterklaasostúl, Zwarte Pietestül :)

Amint leparkoltunk, gyermekeink rögvest Zwarte Piet ruhát öltöttek magukra nagy lelkesen... már nem is meglepő, hogy "öregemberünk" pár perc elteltével le is vette a színes ruhákat, Dániel pedig éppen a 4 fokos hidegben töltötte meg a pelenkáját...

Nem is voltak még sokan a csatorna parton, amikor odaértünk, de a legjobb helyekért azért küzdeni kellett. Hanga viszonylag gördülékenyen előreküzdötte magát, Dombi vacillált, majd duzzogva közölte, hogy nem lát semmit, próbáltam neki utat törni, de ő nem olyan, ő kivár... kicsit később, mint a többiek, de legalább udvariasan találta meg a helyét :) Márton egyszerűen nem mert előre menni, ő leginkább Édesapa nyakából, vagy az én kezemben nyújtózkodva követte az eseményeket, no, de ő se maradjon ki semmiből, ágaskodtam vele nagyokat, így ő is kezet foghatott a Sinterklaas-szal és a kis kruidnoten-csomagját is megkapta, csakúgy, mint a többiek :)

Van egy jól bevált helyünk :) tavaly óta :) tudjuk, hogy a templom mellett pihennek meg a Pietek, igy mi a hajó kikötést követően egy rövidített útvonalon rögtön a templomhoz siettünk... jócskán megelőztük a Pieteket :) 

majd megejtettük az évenként szokásos fényképezkedést is :)


Nem maradtunk túl sokat, mert Barni este zongorázni ment, Dombinak jazz zongora órája volt, Hangának pedig úszása. Barni elvitte Dombit a konziba, én meg a kicsiket az uszodába. Barni tovább ment a hakni helyszínére, ahol Máté énekét kísérte zongorán. Dombit a konziból Detti vitte hozzájuk haza, s este 10 körül hozta el őt Barni a koncert után... 

A nap viszonylag egyszerűen zajlott, mert Peng lemondta  a zongoraórát betegség miatt, így sokkal nyugisabb volt a délutánunk :)

No de a feladat fel volt adva. Ha egyszer a Sinterklaas megérkezik Hollandiába, akkor bizony a gyerekeknek ajándékot hoz... Gőzerővel pakolták ki a mieink is úszás utána  cipőket az ablakba. Márton egyenesen két cipőt rakott ki, Dánielnek is mindkét cipőjét kitették. Hanga igaz, hogy megelégedett a félpár csizmával, de azért hozzátette, hogy "az én csizmám szára olyan nagy, hogy abba beleférne akár egy igazi lombvágó is!" :):):) tiszta apja :):):)  persze, mikor megkérdeztem, hogy komolyan egy lombvágóra vágyik-e, nagyot nevetett... "á, dehogy, csak épp az is beleférne!" :)

Természetesen a gazdasági válság ellenére nálunk is megfordult a "jó, szent Ember", ahogy a hollandok nevezik... a csizmákat egyelőre nem töltötte meg, de egy kis édességet hozott mindenkinek :)



A ráadás néhány csokipénz volt... ezt nem hagyhattam ki, miután legutóbb az Aldiban, mikor meglátta Márton a csokieurókat, felkiáltott: "Édesanya, vegyük meg a csokipénzet és akkor tudunk rajta házat venni!" :D

A reggeli izgalom feledhetetlen... mi még a szemünket se bírtuk kinyitni, vasárnap hajnali 7 órakor, csak a komoly beszélgetést hallgattuk... micsoda öröm, mindhárman komolyan magyaráztak, minden cipőt alaposan átvizsgáltak, Dániel vidáman asszisztált az ágyában ácsorogva... nyugtázták, hogy Édesanya is kapott egy "csokipénzet", sajnos Édesapa nem kapott semmit :) de persze igen, csak beszorult a cipője orrába  a csokieuro :) de segítettem nekik :) 

Délelőtt a Jacobskerk-be mentünk, ahol a nagyoknak hittan órájuk volt. Barni beült latin misére Dániellel én meg Mártont bátorítottam az egyik hittanteremben :)

Délután Dombi átment Jasper-hoz, aki nagyon felvilágosult lehet, mert este már Dombi duzzogva magyarázta, hogy a Sinterklaas meg a lova, valamint a Zwarte Pietek nem tudnak a zárt ajtón bejönni, az erkélyen se tudja őket elképzelni, és különben is.... jajjjj neeee, még nem legyen vége  a mesekorszaknak!!!! mindenesetre egyelőre kiegyeztünk abban, hogy a konyhában mindig nyitva hagyom a kisablakot, ahol a varázslatos Pietek simán beslisszolhatnak :)

Hétfő... újra elkezdődött egy hét... utálom a hétfőt... nehéz felkelni. A délutáni matrozenkoorra én vittem Dombit, ezúttal felülhetett a biciklim hátsó ülésére :) Barni otthon maradt a kicsikkel, Hanga pedig Deminél játszott, s ők haza is hozták a mi Süsünket. Kicsi tkéstünk kórusról, de ha Isabella nálunk van, akkor ez mindig igy lesz, márpedig szuperjó zongora óránk volt :)

Egy új hobbim miatt került a családom hátrányos helyzetbe. Orsi köt... ajajjj, horgolni próbáltam, de rá kellett jönnöm, hogy mivel közelről még sose láttam senkit horgolni, igy arról sincs fogalmam, hogyan kéne tartanom a horgolótűt. Sebaj, gondoltam, kötni egy picit tudok... húúúú tényleg csak picit, de valami kreativra szükségem van... és a varrógépet olyan macerás folyton elpakolni, mert ugye csak az étkezőt tudom e célra használni... úgyhogy maradt a kötés. Először is beszereztem egy csomag kötőkeretet, amivel hihetetlen egyszerűen lehet körkötni, így készült a család majdnem minden tagjának egy-egy sapka :) eleinte kicsit rosszul éreztem magam a kötőkeret miatt, azt gondoltam csalás, de azután utánanéztem, s ráleltem, hogy a kötés tulajdonképpen az araboktól eredeztethető, akik szintén kötőkerettel dolgoztak :)



Mindenesetre mindenki nagyon boldog a  sapkájával :) a kis duzzogó Dombinknak mondtam, hogy ne aggódjon, amiért Sapi mindig elutazik, este kötök neki egy sapit, amit mindig mindenhova magával vihet :D hahaha így is lett :)



Azért csak nem hagyott nyugodni a tény, hogy nem tudok "hagyományos módon" körkötni, igy aztán netes útmutatók segítségével viszonylag gyorsan megtanultam azt is. El is készítettem életem első SK zokniját :) egész jó lett!!! Párja még ugyan nincs, de a lelkesedés és az 5 db kötőtű adott :)

Tegnap éjjel Márton beteget jelentett, a hasát fájlalta és egy picit hányt is... reggelre viszont teljesen jól volt, így elment oviba, de hamarosan hívott Jolanda, hogy Márton hasa fáj, vigyük haza... itthon megint jobb lett... így viszont sajnos nem tudtunk elmenni családilag Muns néni temetésére, pedig úgy terveztük. 

Muns néni a közvetlen szomszédunk volt és a világ egyik legkedvesebb, legerősebb és legderűsebb asszonya... éppen októberben ünnepelte 90. születésnapját, még mi is felköszöntöttük egy Cd-vel, semmi jele nem volt, hogy gyengülne, sőt, teljes odaadással ápolta 96 éves  férjét (69 évig voltak házasok), aki oxygénpalackkal és gyakran tolókocsival közlekedik... hirtelen lett rosszul... hihetetlen... ahogy az is hihetetlen, hogy a kórházból hazajövet - ahol délután 3-kor meghalt - este  az egyik lánya becsöngetett hozzánk is, hogy elmondja  a szomorú hírt, elmesélte hogy történt, stb.... számomra hihetetlen lelkierővel bírt... a mai temetésre végül Barni ment a nagyokkal... Dániel aludt, Márton gyengélkedett... Isten nyugosztalja kedves Anna Muns-t!

2013. november 15., péntek


A hét első fele nagyjából Dombi prezentációjának elkészítésével telt. Nem is nagyon értem, miért kell 8 éves gyerekeknek számítógépes prezentációt tartani. Igazából se szöveget szerkeszteni, se gyorsan gépelni, se beilleszteni, se programot kezelni nem tudnak... szóval a szülők kaptak egy jó kis házi feladatot. Hurráááá!!! Persze Dombi gyűjtögette az anyagot az interneten, de én nem örültem neki, mert össze-vissza szörfözött... s ez egy kicsit, nem is kicsit veszélyes szerintem... úgyhogy vasárnap este leültünk együtt és éjjel fél 11-ig gyűjtöttük az infót... még aznap éjjel nekiálltam a szerkesztésnek, hajnali 2-re valahogy össze is állt a dolog, de még korántsem volt kész. Utána következett a rövidítés, betanítás, vázlat írás, de ezt már hétfőre hagytuk... Szerintem szuperlátványos lett :) tele képpel és ugráló ikonokkal :) Dombi pedig csudaügyesen és csudagyorsan megtanult mindent, amit a cápákról tudni kell, merthogy a cápákról tartott előadást... félelmetes egy téma brrrr...


A heti boldogságtuningomat a cipősdobozakcióból merítettem. Ez itt nálunk egy igen nagy projekt,a gyerekek az iskolában diszitik a cipősdobozokat, majd hazaviszik, megtöltik, s újra leadják az iskolában, hogy onnan a szegény és még annál is szegényebb gyerekeknek elszállítsák Afrikába, Irakba és még ki tudja hova... megnéztünk pár filmet az afrikai gyerekek öröméről, amikor a kis cipős dobozokat kinyitották.... uhhh.... ritka megható pillanatok... azt hiszem ekkor dőlt el a dilemmánk afelett, hogy 1 vagy 2 dobozt küldjünk.... ahogy Barni mondta "hadd szóljon, menjen Dombi és Hanga nevében is, a következő hetekben meg majdcsak eszünk valamit..." persze nem is nagyon érdekelt, nagyon izgatottan pakoltunk füzeteket, ceruzákat, tollakat, radírt, szappant, hegyezőt, kis törölközőt, pici játékot...a végén mindkettőnek a saját játékaiból kellett választani valamit, amit elküldtünk... nem volt egyszerű :) Hanga két pici babát, Dombi egy plüss állatot választott...kedd éjjel hajnali fél 3-ig rendezgettük a dobozokat, de olyan örömmel töltött el minket, hogy a fáradtság már szinte nem is zavart.... mind a két gyönyörű ki s doboz hatalmas örömet fog okozni két csodás kis embernek valahol a világon...


...végre elkészült a prezentációóó!!! Szerintem szuperjó lett! Rengeteg dolgot tudunk már a cápákról hollandul :):):)